Evangélikus Népiskola, 1940 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1940-08-01 / 8. szám
214 Hajlamom s kedvem lévén a tanulásra, 11 éves koromban, 1857. szept. 1-én édesatyám a sárszentlőrinczi ág. ev. algimnáziumba adott. Tanáraim voltak itt: nagyt. Ritter Károly a még élő somorjai pap s esperes, Láng Frigyes a tudós zombai orvos, Hanthó Lajos, Berki Gusztáv és Scherer Konrád, akikre mindig hálával fogok emlékezni azért, mert igyekeztek növendékeiknek megadni azt a tudományt, azt a nevelést, mely az embert emberré teszi. A 4. gimnáziumot itt 1861. június havában kitűnő sikerrel végezvén, szerettem volna tanulmányaimat a főgimnáziumban folytatni, de édesatyám mivel többen voltunk gyermekek azt mondotta: »Fiam, nem tehetem egyik gyermekemet úrrá, a másikat koldussá, légy te is tanító!« »Nehéz pálya ugyan ez, de megvan az embernek a biztos kenyere.« — Engedve részint az igazságnak, részint az atyai tanácsnak, 1861. szept. 1-én elmentem a soproni ág. ev. tanítóképző intézetbe. Itt a nagytudományú Pálffy József az igazgató, aki igazi lelkesedést tudott kelteni növendékeiben a nemes pálya iránt s ki csakhamar velem is megkedveltette a tanítói pályát! Igazi apostola volt ez a tanügynek! Felejthetetlen előttem e kitűnő férfiú emléke! A képezdés tanfolyam ekkor még 3 évre terjedt, két rendes és egy gyakorlati évre. A két rendes tanévet 1863. jún. havában jelesen elvégezvén, atyám a gyakorlati évre, miután ő is gyengült s iskolájában 200-on felül volt a tanulók száma, segítségül magánál tartott. 1863. július 1-től 1864. április hó 24-ig atyám mellett a rácz-kozári ev. anyagyülekezetben működtem,mint segédtanító, miután e gyülekezet azonban a legcsekélyebb fizetéssel is ellátni vonakodott s a segédtartást csupán a tanítóra mondta ki kötelezőnek, atyám tanácsára a szárazdi tanító meghívásának engedtem, ahol is a segédtanítói állást 1864. április 24-én elfoglaltam évi20 írt fizetés mellett. Itt csak rövid ideig voltam, mert szegény öreg atyámat sajnáltam s 1864. október hó 10-én felcseréltem helyemet ismét az előbbivel, a szárazdi 20 frtos nagy fizetést a semmi reményt nem nyújtó ráczkozári segédtanítói állással. Boldog Isten! milyen világa volt ekkor még a szegény népnevelőnek! Mennyivel jobb ma mégis a néptanító sorsa! Oh sokat, sokat változtak azóta a viszonyok! Mint lelkes fiatal tanító sokat fáradtam e gyülekezetben 1867. augusztus 12-ig agg édesatyám oldala mellett 200-nál több tanonc között — minden fizetés nélkül, egyedüli fizetésem lévén a helybeli lelkész úr s a nép részéről az elismerés és a dicséretteli elhalmozás. Megjegyzem itt még, hogy míg nappal a 6—12 éves gyermekek oktatásával foglalkoztam, az esteli órákban a felnőtteket tanítottam s ezúton szereztem meg magamnak a ruházatot. A tanítóképességi vizsgát 1866. június hó 13—14-én Tabon tartott közgyűlés 51.könyvi pontja szerint mint rácz-kozári segédtanító egy gyűlésileg kinevezett vizsgálóbizottság előtt dicséretes eredménnyel tettem le. 1867. augusztus hó 7-én elhalván Bernhard Péter a k. szekcsői ev. leánygyülekezet kitűnő tanítója, az egyházmegye esperese, nagyt. Schleining Károly úr engem nevezett ki ide helyettes tanítóvá, mely minőségben 1868. január 8-ig szolgáltam e gyülekezetben, amidőn ugyanis rendes tanítójának megválasztott. Azóta itt fáradok az Úrnak szőlőjében, az egyház s az iskola szolgálatában. Meg kell említenem még, hogy 1872-ben már mint rendes tanító Pécsett a póttanfolyamon is résztvettem s ugyanott a tornavizsgát is letettem s tornaoklevelet nyertem. Midőn most már 1897-et írtunk, nyugodt lélekkel tekintek vissza a múltra, mert boldogít az öntudat, hogy tanítói kötelességeimnek gyenge erőmből igyekeztem mindenkor megfelelni. Áldom Istenemet ma, ki erőt adott a nehéz munkára a múltban! Bizalmam egyedül Istenben helyezem, —e adjon erőt, áldást a fáradalmas munkára a jövőben is! Kelt: Kapos-Szekcsőn, 1897. május hó 30-án. Rüll Károly sk. ev. tanító.« F. J. Beszámoló egy vallástanítási pályázatról. Új egyházi tanterv és utasításunknak a vallástanításra vonatkozó célkitűzései, utasításai sok tekintetben új feladatok elé állították az evangélikus tanítóságot. E munka megkönnyítését óhajtotta előmozdítani dr. Ajkay István egyházmegyei felügyelő 100 pengős adományával, amelyet a vallástanítás körébe eső