Szép Szó Évkönyve, 1940 tavasz
Petőfi Sándor: Nyílt levél
75 PETŐFI SÁNDOR vagyok a leggyülöltebb embereknek. Minden elmenő hazafias kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több ujságlap nem utalta magát pellengérre tenni, hogy nevem rá szögeztessék. Nem szükség a világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség ? csapjuk föl akárhol e nagy könyvet, s egy lapjából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tarpeji szikla, mellynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajitsák. A népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velem az ujjongató sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a letaszítás pillanatát, és ennek köszönhetem, hogy nem a fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a’ mélységben, alant és koszorutlanul, de állok! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába? hadd szaggattak volna szét e vad, de nemes állatok!... miért löktetek ide, hol a csúszómászó férgek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos; undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos lelkű ficzkók hizlalják rajtam piszkos nyelveket, miket eddig csak arra használtak, hogy az uralkodott önkény kegyelmes saru talpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek. De bűnös vagyok-e vagy sem? mit vétettem? Egy verset írtam, mellynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a ministeriumban nincs bizalmam. Akkortájban úgy viselte magát a ministerium, hogy igazán nem bízhatott benne az, a ki féltette a hazát; ezt pedig csak az félti, a ki szereti. Kül és belháboru fenyegetett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a ministerium. Jellasics föltüzte Horvátországban a legnyilvánosabb pártütés zászlaját, s a ministerium úgy bánt vele mint dacos gyermekével a majomszeretetű anya, az ember nem tudta, cirogatja-e vagy pofozza? s ezekhez járult a