Szép Szó Évkönyve, 1940 tavasz

Petőfi Sándor: Nyílt levél

74 PETŐFI SÁNDOR ben eltemetik a magyar nép egyetemének a szabadságát és Magyarország függetlenségét. Hitler tudásbéren kitartott magyar labancai azon igyekeznek, hogy a vérnek és könny­nek özönével borítsák el szerencsétlen szülőhazánkat. Forró szívvel kívánjuk és az utolsó percig hinni szeretnénk, hogy a lovagias magyar nemzetnek meg lesz az ereje és egészséges életösztöne a magyar szabadság és függetlenség megvédéséhez. A Central Parkban üldögélve, ilyen komor félelmek és aggodalmak hasogatják a szívünket. Körülöttünk a béke és a nyugalom boldogsága, amelyet nem zavarnak meg re­pülőtámadást jelző szirénák, náci bakkancsok dübörgése, leigázott nemzetek jajkiáltásai. New York szive dobog és Amerika emberszeretete lüktet itt mindenki felé, aki em­ber, minden megkülönböztetés nélkül. Milyen szomorú, hogy a békének és egyenlőségnek ezt a töretlen szellemét nem lehet átültetni Európa megtépett virágoskertjeibe és parkjaiba, amelyeket most felhasogatott a félelem és ame­lyeknek virágágyai helyén most vagy bombák kráterjei, vagy pedig lövészárkok tátonganak. A Central Park boldog, védett nyugalmából reményt és hitet üzenünk a szenvedő Európa felé. A békének ez a messzire világitó szigete hir­desse a szebb és boldogabb j­övendőt és a mindenkit keblére ölelő emberi szolidaritást. GÖNDÖR FERENC (New York.) NYÍLT levél Pest, május 27, 1848. Tény, hogy még a márciusi napokban is a’ magyar nemzet egyik kedvence voltam ... néhány hét, s íme egyike .Bocsásson meg a haza, hogy most, midőn minden pil­lanata olly drága, olly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve a közön­ségtől ezen egy két percet nem merném elrabolni.

Next