Ex Symposion, 2019 (102-104. szám)
2019 / 103. szám
vatív modernizmus hívének tartotta magát, mire szobrainak zöme nagy késéssel meglett, még szembeötlőbbé vált a késedelem. Ezért (is) került kritikusoknál tapétára, és bár ez életkeserítő körülmény, nem valószínű, hogy az ilyen kínos helyzetben rögtön ki kell rántani a fegyvert Szamuely Tibor kezéből, és a saját halántékunknak szegezni az összecsúszott időben. Egyébként is: milyen garanciák létezhetnek a (köztéri) modern örökkévalóságra? Zala György nem is emelt kezet saját magára. Bár volt, hogy az ördög megkísértette. Mindenesetre nem a hazatérése körüli időkben, se közvetlenül az utániakban, amikor még többnyire vígan sétált az Epreskertben és annak a vidékén, dolgozott valóságos megszállott erejével. Mert meglehet a nemzeti érzületű-hevületű alkotásnak is a maga öröme? Meg ám! Sőt. Hisz' például: hazaszeretet, helytállás, önfeláldozás, a művésznek nem kell más! És tudnivaló: ha hazaszeretetből alkotunk, nem lehetünk egyedül. Az elkövetkező években sokan látták azon a tájon, a saját háztáján Zala Györgyöt, és megjegyezték maguknak. Mert elegáns volt, karcsú, magas. Szőke haja ragyogott a fényben a bárányfelhők alatt, szeme villogott - midőn vonaton utazott - az alagutak sötétjében. Bajsza hosszú, ám sosem pödörte túl. Járása előkelőséget, finom modorú kulturáltságot sugárzott. Egyébként imádott magyar leventének öltözni. Pörge kalapjába sastollat szúrt, azt kapdosta le a fejéről az úrhölgyek előtt. A sötét hímzett szűr meg a sötétkék atilla pompásan állott, mesélik, Zala szobrász délceg alakján. Aki olyan volt ebben a formában jómaga, mint egy mozgó szobor. Mások viszont nem sokkal később úgy írták le - például a híres író, Justh Zsigmond, akinek alkalma nyílott ellátogatni a Zala-atelierbe, a legnagyobba és legszebbe Pesten, hogy a házigazda, igaz, magas és délceg, de már kissé elhájasodott vagy harmincéves fiú, veresesszőke hosszú bajusszal, hegyes szakállal. Gyermekszemmel meg szájjal. Kissé gömbölyded orral-arccal, parasztkezekkel,lábakkal. Beszélni nem nagyon tud, viszont sokat mosolyog. Túl sokat is, ezért többen ütődöttnek hiszik, netán ostobának, azonban Justh meggyőződése szerint egyáltalán nem az, csak nem kimondottan társasági lény. Hibája, hogy túl sokat ad az emberek véleményére, s ez gyakorta zavarba hozza, szinte lebénítja. A hölgyek megjegyezték, hogy utóbbi baja, sajnos, tánc közben is erőt tud venni rajta, ezért partnerét „botrányosan megtiporja". Ezzel együtt többen látták holdvilágos éjszakákon Zala Gyurkát hátrafelé menni az utcán, és akadtak olyanok is, akik tudni vélték, hogy a húgával hál, persze főleg az utóbbira senki se tudott megdönthetetlen bizonyítékkal szolgálni. Miként arra sem, hogy sárkányt tart a pincéjében, amelyet Gedeonnak nevez, s amelyet jércékkel etet, patkányvérrel itat, és van egy félszemű macskája is, amelyiknek apró ördögpatái vannak. Az szokott márciusban éjféltájt a háztetőkön ugrálni. Kopogni-dobogni, kasztanyettahangokat hallatni, miközben megkondul a harang, hogy jelezze a szellemeknek, kikelhetnek sírjaikból. Hm, csupa olyan dolog, amiért az emberről nem neveznének el utcát, meg nem állítanának neki szobrot sehol. Nos, az igazság az, hogy aligha sorolhatnánk fel itt foghíjtalanul, még kevésbé vehetnénk szemügyre hosszan és maradéktalanul Zala Györgynek akárcsak a leghíresebb alkotásait is. Mert sokakat megmintázott ő Szűz Máriától és Magdolnától - gróf Andrássy Gyulán át - Ferenc Józsefig, honvédektől - minisztereken át - a vértanúkig, és még mennyi minden, ami nem fér bele e kurta felsorolásba. Azonban az, amit okvetlenül meg kell tenni: kicsit elidőzni a fővárosi Hősök terén. Mert ott van mit látni. Bőven! Művészünk 1894-ben kapott megbízást a nagy Millenniumi, avagy az Ezredvégi emlékműre, mely megbízást nem kis izgalommal, de természetesen elfogadta. Tervezője Schickedanz Albert lett, a szobrok többségének elkészítését Zala vállalta, így a történelmi őseink megörökítését is. Rajtuk keresztül legdicsőbb tettükét, a honfoglalásét, amelynek ezredéves jubileumára készült az ország éppen. Aztán Isten is úgy akarhatta valamiért, hogy az 1898-ban elkezdett munka jóval 53