Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-14 / 24. szám
Abszurd ga2 a népirtás S. Jól ismert jelenség napjainkban a kiskereskedelmi árak folytonos emelkedése, tehát az infláció. Ugyanazért az összegért egyre kevesebb árut lehet vásárolni. Az infláció mértékét a közgazdaságtanból jól ismert kereslet-kínálat törvénye határozza meg. Ezt a törvényt, dr. Horn József, a Felső Kereskedelmi Iskola igazgatójának,, A közgazdasági ismeretek könyve” (1937.) című munkájában így határozza meg: „Ha a kereslet nagyobb, mint a kínálat, az ár emelkedik, ellenkező esetben csökken. Az ár akkor állapodik meg, amikor a kereslet és a kínálat egyensúlyban van. (117. o.) Szabó Katalin, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanszékvezető professzora, „A lágyuló gazdaság” (1989.) című könyvében a következőtrra: „A piaci mechanizmus—a kereslet, a kínálat és az ár egymásra vonatkozó, egymástól függő mozgása — a tőkés gazdaság legalapvetőbb, egyszersmind legfontosabb szabályozója.” (125. o.) így jellemzi: „Ha egy termék kereslete esik, ára lejjebb ereszkedik. Ám ha a kínálat szűkül, az ár magasabbra kerül.” Az Economics szerzői: P. A. Samuelson, Nobel-díjas professzor és W. D. Nordhaus közgazdász professzor könyvében (New York, 1982, 2. kiadás) a következő olvasható: „A competitive árat és mennyiséget a kínálat és a kereslet határozza meg.” (competitive, olv.: kompetitiv, — aránylagos ár. Magyar közgazdasági szaknyelven „árindex” szóval határozzák ezt meg, amit a különböző áruk fogyasztott mennyiségi aránya és az ára alapján számítanak) (565. o.) „Minden bölcs kormány vagy kartell tudja”, írják az Economics szerzői, „hogy nem vonhatja ki magát a kereslet-kínálat törvénye alól.” (566. o.) Ha tehát az árak emelkednek, mint most nálunk, az infláció megszüntetésére két lehetőség adódik. 1. — Az árukínálat növelése a termelés mennyiségi növelése, illetve behozatal által. Ez a gazdasági fejlődést, a jólétet fokozó és emberségesebb mód. 2. — A kereslet csökkentése, a bérek, keresetek, nyugdíjak és egyéb juttatások csökkentésével. Ez sok áldozattal járó eljárás. Visszaszorítja a gazdasági fejlődést, a termelést, elszegényedést, munkanélküliséget okoz, egyúttal az adóalapokat is szűkíti. Közismert, hogy négy évtizeden át hazánknak óriási kivitele volt a Szovjetunióba. Nagy mennyiségű élelmiszert, gyümölcsöt, könnyű- és nehézipari termékeket Ikarusz autóbuszokat exportáltunk, sőt az Egyesült Izzó, tehát a Tungsram, egész fénycsőgyárakat szerelt fel. Az ellenértékét főleg alapanyagok és energiahordozók importjával egyenlítették ki, elég előnytelen árakon. Ez a nagy kivitel 1990-ben, hirtelenül igen kicsire zsugorodott. A termelési kapacitás azonban még megvolt, ha nem is volt eléggé korszerű, de az átmeneti időre mégis alapvető. Hova lett azóta mindez? Az Antall-, Boross-kormány a nyugati államok és az Európán kívüli országokba igyekezett eladni a szovjet export csökkenése miatti termelési többletet, de csak a töredékére volt lehetősége. Bizonyos termékek eladhatatlanná lettek, mint pl. az Ózdi Acélművek termékeinek nagyobb része. Azonban igen kedvező lehetőség adódott ekkor, az ország lakosságának, a kommunizmus idején igen mélyre süllyedt életszínvonala növelésére. A kivitel csökkenése miatti terméktöbblet jelentékeny részét a hazai fogyasztók vásárolhatták volna meg. Az általános elszegényedés helyett az általános jólétet és a termelés korszerűsítését lehetne így megvalósítani. Az Antall-, Boross-kormány jelentékenyen növelte is a kereseteket és egyéb juttatásokat. Ez mégsem történt megfelelő céltudatossággal, részben a vállalatvezetőkből kapitalistává lett, a miniszteri ellenőrzés alól mentesült gyárigazgatók hibáiból, valamint az alapanyagok és egyéb termelési költségek gyors és nagymértékű növekedése miatt. A gazdasági irányítás hibája volt, mert nem támaszkodott eléggé a szakszervezetek és a munkástanácsok közreműködésére az átálláskor. Mégis az 1990 előtt már 25 % fölé emelkedett inflációt 1994 tavaszára sikerült 18,3 %-ra leszorítani, sőt őszre a 15 % alá való csökkentése is remélhető volt. Bár az 1990-ig 22 milliárd dollárra nőtt adósság a 4 év alatt 4 milliárddal emelkedett, de az ország alacsony valutakészlete több lett 6 milliárddal. A 4 év alatt a vállalatok rövid idő alatt több százezer munkást bocsátottak el, akik legtöbben munkanélkülivé lettek. Ez a „kapun belüli munkanélküliség” néven ismert jelenség megszüntetése és a termelés racionálása miatt történt. Erre olyan megoldást lehetett volna keresni, ami által részben a kisiparban, másrészt az eléggé elmaradt szolgáltatóiparban találjanak munkalehetőséget az elbocsátottak. A munkából élők megélhetési biztonságérzése emiatt csökkent vagy megszűnt. A munkásság elégedetlenségét és ellenszenvét ez váltotta ki, amit az 1994-es választási propaganda idején a jelenlegi kormánypártok jól ki tudtak használni. A Horn-kormánytól a munkás tömegek a Kádár-korszak viszonyainak viszszatérését remélték. De óriási csalódásban lett részük. Az árak újra a magasba szöktek. Az infláció igen hamar évi 35 %-ra emelkedett és újabb munkástömegek váltak munkanélkülivé. Háromnegyed éves bizonytalankodás után, 1995 tavaszán hozták nyilvánosságra az új pénzügyminiszter, Bokros Lajos úr által kidolgozott „stabilizációs-restrikciós” törvénytervezetet Ezzel az infláció megszüntetésének a fentebb említett két lehetősége közül egyértelműen a másodikat választották, tehát az átlagkeresetek erőteljes csökkentését. De szocialista, munkáspártnak akarnak mutatkozni! Hova lett most egyszerre az a termelési kapacitás, ami nemrég még a Szovjetunióba való óriási kivitelt tette lehetővé? Tény, hogy a megművelhető földek kb. egyharmada műveletlen. A nemrég híres almáskertek nagy része kipusztult. Az alma ára 1995-re, a Kádár-korszak 30-40 forintos áráról 200 Ft fölé emelkedett. A többi gyümölcs, citrom és zöldség ára hasonló mértékben nőtt. A többi élelmiszer ára kisebb arányban. Azzal indokolták a stabilizációs programot, hogy a már 30 milliárd dollár fölé nőtt adósságot egyszerre nagy összeggel törlesztik. A kereseteket — néhány évtized múlva, ha már alig lesz népünk — újra növelni lehet. A forintértékben 35 %-os ár- IBLiftlig* EZ A HÉT