Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Samarjay Károly: A Duna jege Budapest között
A boldog pestiek Hiába is dicséritek A szép természetet! Az tart legföljebb veletek, Ki rósz gombát evett. Szegény, szegény falusiak S kisvárosbéliek! Mi élünk csak valódilag, Mi, boldog pestiek! Lakásunk fényes palota, Mindent találni benn, Mit a mesterség adhata, Hogy legyen kényelem, Selyem, rugalmas pamlagunk Lágy hintaként remeg; Egész török basák vagyunk Mi, boldog pestiek! És mindennap véghezviszünk Nagy epikuri tort, Hol étket és italt nekünk Sok cifra szolga hord; Míg a zenének hangjai Vígan fölzengenek, Lelkünk elandalítani. Mi, boldog pestiek! Hát a szinház? a táncterem És több efféle hely? Kapunk alatt hintó terem, S mint a villám visz el, így múlik éjünk és napunk, Nincs híja semminek, Mig végre csődöt nem kapunk Mi, boldog pestiek! SAMARJAY KÁROLY A Duna jege Budapest között Ahányszor Duna hószinü jégbe takarja el arcát. . Annyiszor ott vélem látni Szilágyi hadát. És: „Mátyást! Mátyást!" - az egekre kiáltani hallom, S Pest utcái között nagy neve visszadörög.