Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Petőfi Sándor: Versek

8 ( Itt szoronkodtunk jó ideig, midő­n egyszerre a megyeház felől tompa, majd harsány éljen viharzott felénk, mely mint a futótűz, harapódzott tova, és így egyszerre általánossá lett egész Budapesten. A két Duna-parton szemben álló sokaság mintegy visszhangoztatá egymás örömrivalgását. De ki mondta a sokaságnak, hogy Kossuth lesz a követ? Senki. Mi, akik a Szerviták terén álltunk, csupán éljenzést hallottunk a megyeház felől. Nem illethette-e ez az ellenjelöltet? Mindenki úgy volt meggyőződve, hogy nem. Erre nagyszerű fáklyás menet a megyeház elé, ahol Kossuth szónokolt. Megint nem lehetett a Szervita téren alól hatolni, de már mindegy is volt. Ezúttal a Sziklay-ház előtt állapodtam meg. Kossuth beszédéből e helyen (a Szervita tér közepén) egy szót sem lehetett érteni, csupán hangját hallottuk. Egyszerre balra tekintek, s egy mellettem álló, jó magyar arcú, középidejű egyént látok, amint a könnyeket törülgette szeméből. - Aki árgyélusa van, de igazán beszél! - mondá, mintegy indokolva magát. - Hát maga ért valamit belőle? Irigylem füleit - mondám kötekedve -, én egy szót sem értek. - Érezni kell azt, uram! - mondá haragosan, és majd belém veszett, szitko­zódva a pecsovicsok ellen. Le voltam fegyverezve. Fanatikusabb emberre találtam magamnál. Meghíztam vacsorára társaságunkba, a Demokráciába, egy Hal téri korcsmába. Expeditor és kihordó volt egy újságnál, de azért mi elöl ültettük, sőt köszöntöttük s ünnepeltük mint legfanatikusabb Kossuth-pártit. PETŐFI SÁNDOR Pest Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, És ahol csak kell, hát pártját fogom. Volt itt nekem sok kellemes napom. Kivált ha az utcán kóborolhatok: Az angyaloknál boldogabb vagyok. Egy óriáskígyó bámészkodásom, Végighúzódik a népsokaságon. S aztán itt minden olyan érdekes, A szív örömében csak úgy repes. A vargainasok pofozkodása, A bérkocsiknak embergázolása, A zsebmetszők, a pörölő kofák Az embert mind igen mulattatják. S azt kell még látni, hogyha szép időben Sétára kél a tarkabarka nőnem. Mi szépek ők, mi szépek, teringette, Elől kifestve és hátul kitömve. Hát ahol a dicső arszlánok járnak! » Azt nevezem aztán baromvásárnak.

Next