Ezredvég, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 8-9. szám - TANÚHEGY - Zelk Zoltán: Miskolc, 1919
ZELK ZOLTÁN Zelk Zoltán (1906-1981) gyerekéveit és kora ifjúkorát Miskolcon töltötte. Ott élte meg azt a napot is, 1919. május 20-át, amikor a magyar Vörös Hadsereg - Stromfeld Aurél vezérkari főnök haditerve alapján, Landler Jenő főparancsnok közvetlen irányításával - visszafoglalta a várost a francia generálisok vezette csehszlovák erőktől, és egyúttal megkezdte diadalmas felvidéki hadjáratát, amely hadtörténetünk egyik legfényesebb fejezete lett. Megragadó, hiteles életképe ez a vers a gyerekszemmel felidézett 1919-nek. (Két variánsa közül a később publikáltat közöljük.) Miskolc, 1919 A kapun kézigránát csattant, a falat puskagolyó verte, az udvaron, mi három gyermek, egymás lihegő szívét lesve feküdtünk, lapultunk a földön - de hirtelen világnagy csend lett és csend a csendben - újra szállni, sürögni kezdtek már a percek. Fölkeltünk hát. S velünk a város. Szemüket nyitották a házak, nyíló ablakokkal köszöntve a szabadító katonákat. Vizet kértek, hogyan futottunk feléjük a teli vödörrel! s a víz is, ami földre loccsant, csobogott, ugrott vad örömmel! Kimertük volna mennyi kútra, mennyi folyója a világnak, mikor azt mondták ránk nevetve: „Jól van, köszönjük, kis elvtársak..." S mikor a járdaszélre ültek, könyökre dőlve, megpihenve, akkor is úgy bámultunk rájuk olyan magasba, mintha hegyre! 85