Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - MEGMENTETT OLDALAK - Bozzai Pál: Levelek Lévay Józsefhez
BOZZAI PÁL Levelek Lévay Józsefhez . Teplic,11850. márc. 12. Használom az alkalmat, édes barátom, hogy neked egy pár sort küldhessek. Az időből kifogytam, az éjszakának egy pár órája maradt fenn, ha azt felhasználni tudnám. Ezen barátom, ki levelemet személyesen fogja neked átadni, önkénytelen társa önkénytelen szenvedéseimnek, körülményesebben fog szólani itteni állapotunkról, és mivel néhány napot, mindeddig ott egészen ismeretlen, Pesten szándékozik tölteni, kérlek, fogadjátok őt szívesen, és adjatok neki szállást. Utolsó leveledet és a Csengéjét vettem... Bátyám feleletével mindeddig adós maradt, pedig nagyon várom tőle az ígéreteknek valahára teljesítését. Szigorú sorsomnak egyedüli támasza a remény: mielőbb megszabadulhatni kétségeknek adott helyet, melyeket eltüntetni, ha van mód, jöjjön minél hamarabb, ha nincs, ám legyen! Hanem akkor az élettel minden számvetésem félbeszakad. Kevés van, ami hozzá köt. De mi is köthetne hozzá? Egy pár jó szó, amit adok és veszek, de amelyek elhangzanak, legyenek bár oly jók, mint a Béranger refrénjei. Mi holnapután elmegyünk Teplicből szállásokra, honnan rövid idő múlva alkalmasint berukkolunk a félelmes theresienstadti várba. Mihelyt állandó helyre jövünk, tudósítani foglak vagy téged, vagy Csengéit. Őt igen köszöntetem, és várom az ő trombitájának hangját, mely engemet halottaimból föltámasztandó lészen, így legyen!... Gyertyám leégett. Többet nem írhatok. A többit megmondja e levél átadója. Nekem úgyis nagy utaim vannak még, és ki tudja, mikor kerülök haza!... Amit rímelésemről mondasz, meglehet, hogy hiba, ha nem, édes barátom, én azt gondolom, ebben a rossz, nyomorult világban megjárják az asszonáncok is, ígéreted a lapokra nézve, fájdalom, el nem fogadhatom. Az itt nagy zajt csinál 63 MEGMENTETT OLDALAK A Táncsics-sorozat hamarosan megjelenő új kötete Bozzai Pál (1829-1852) Kelet könyvei című prózavers-ciklusát és Lévay Józsefhez írt leveleit tartalmazza. A tehetséges fiatal költő honvédként harcolta végig a szabadságharcot, utána besorozták az osztrák hadseregbe. 1852-ben mint gyógyíthatatlan beteget elbocsátották, írásai utoljára 1886-ban jelentek meg. Az itt szereplő jegyzeteket dr. Szentgáli Zsolt készítette.