Ezredvég, 2013 (23. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 1. szám - GÖRBE TÜKÖR - Létai Olga: Csak egy kicsit - Szabó László Tibor: A professzor

LÉTAI OLGA Csak egy kicsit kérem, minden tisztelettel, mondja a temetkezési kisvállalkozó, de náluk ez így nem megy. Nem lehet ugyanis mindenféle művészi hóbortoknak kitenni az ő megélhetését, érvel, ezt bizonyára Ön megérti. A költő szemében erre gyermeki dac csillan, és szenvtelen hangon vág vissza, hogy márpedig az ismerőse, aki ezt a helyet ajánlotta, állította, hogy itt minden további nélkül meg lehet halni és egy kicsit úgy maradni. Természetesen nem lehetetlen, vallja be kissé vonakodva a temetkezési kis­iparos, volt már valóban ilyen kérés, de azok mérnökemberek, orvosok voltak, kérem. Szavahihető, szilárd háttérrel rendelkezők, akiknek a következő hónapra már megbeszélések, operációk álltak a naptárjukban és így minden további nél­kül elhiszi az ember, hogy nem kényelmesednek bele a halálba. De egy művész, kérem, annál sosem lehet tudni, mondja, és csóválja a fejét. Mi van például, ha annyira megszereti az állapotot, hogy nem akar majd feltámadni? Ki fogja a maradék cehhet állni? Ez viszont biztosan nem fog megtörténni, válaszolja a költő a rá oly sokszor jellemző magabiztossággal és lenézéssel, mert kérem, ez neki munka és nem szórakozás. Ugyanis a halál megtapasztalása magasan a többi költő fölé emelné, már nem mintha nem lenne meggyőződve saját zsenialitásáról így is, teszi hozzá úgy egyébként. Ezt magának is be kell látnia, ez egy hosszú távú terv, projekt, ha úgy tetszik, magának is befektetés lehet, érvel legmegnyerőbb hangján. A temetkezési kisiparos hümmög kettőt, mert kétség kívül a befektetéseké a jövő. Hiszen nyitni kell a szélesebb rétegek felé, sőt, talán még egyszer turiz­must is lehet ebből csinálni. Kérem, mint mondtam, nem lehetetlen, mondja aztán megadóan, de csak egy hónap próbaidőre, előre fizetett bérleti díjjal és kaucióval. És persze csak egy közönséges fakoporsót tud felajánlani, no meg egy olcsó helyet a pestszentlőrinci református temetőben, teszi hozzá, míg elő­keresi a papírokat. Nem baj, így a költő, mert neki úgysem a kényelem számít, csakis a katarzis. SZABÓ LÁSZLÓ TIBOR A professzor Ön Josef K., a legnagyobb budapesti bank cégvezetője? - Igen is, meg nem is. - Hogyan értsem ezt? - Josef K. vagyok, de nem a legnagyobb budapesti bank cégvezetője, hanem nyugalmazott egyetemi tanár. Az Állami Operaház előterében szinte fülsüketítő volt a zaj. Tizennégy-tizenöt év körüli balettos kislányok csúszkáltak lefelé a lépcső márvány korlátjain, majd viháncolva eltűntek a másik oldalon és az egész nemsokára újra kezdődött. A

Next