Ezredvég, 2014 (24. évfolyam, 1-6. szám)

2014 / 6. szám - MŰHELY - Wiener György: Orbán Viktor passzív forradalma

WIENER GYÖRGY Orbán Viktor passzív forradalma I. rész 1. Bevezetés 2009-2011-ben Magyarországon politikai rendszerváltás zajlott le, melynek során a polgári demokratikus berendezkedést egy hegemón pártszerkezetre épülő új szisztéma váltotta fel. E változás folyamatának csúcspontján. 2010. április 25- én a Fidesz-KDNP szövetség kétharmados választási győzelmét Orbán Viktor a szavazófülkékben végbement forradalomként értelmezte, mely megbuktatta az oligarchák magánhatalmát, s létrehozta a nemzeti együttműködés rendszerét. Az átalakulás forradalmi jellegét hangsúlyozva azt is bejelentette, hogy a régi rend képviselői többé nem kerülhetnek hatalomra, s így hivatalosan is deklarálta a politikai váltógazdálkodás megszüntetését.­­ Több mint egy hónappal később, május 30-ai kötcsei beszédében az új mi­niszterelnök részletesen kifejtette, hogy a változást miért tartja forradalminak, s arra is kitért, hogy az új berendezkedést milyen megfontolások alapján nevezi a nemzeti együttműködés rendszerének. Ennek során mindenekelőtt párhuzamot vont az 1958-as francia és a 2010-es hazai átalakulás között, úgy érvelve, hogy mindkét esetben a politikai rendszer tehetetlensége és a demokrácia megbénu­lása előzte meg a változást. Analógiája lényegében a Gaulle-ista államhoz való vonzódását fejezte ki, mely névlegesen megőrizte a demokratikus berendezke­dést és jogilag pontosan szabályozta a hatalmi ágak elválasztását, ám kezdeti időszakában megkérdőjelezhetetlenné tette az elnök politikai túlsúlyát, s csak­nem negyedszázadra kizárta a baloldalt a kormányzásból. A változás forradal­mi jellegét azzal támasztotta alá, hogy a választók nemcsak az elmúlt nyolc év politikáját utasították el, hanem akaratukat a fennálló rendszerrel szemben is kinyilvánították. Ugyanakkor kiemelte, hogy a forradalom békésen, alkotmányos keretek között ment végbe, s tartalmát egy új társadalmi szerződés képezte, mely az 1989-1990-es rendszerváltás utáni időszak elitpaktumait váltotta fel. Orbán Viktor azonban azt is hangsúlyozta, hogy e hallgatólagos szerződés nem a nemzeti egység, hanem a nemzeti együttműködés rendszerét teremtette meg. Ennek okát abban látta, hogy az individualizálódás mértékét tekintve az angolszász országokat a magyar társadalom követi, s ezért a felbomlott szerves egység helyett az új berendezkedés elsődlegesen az egyéni érdekeken nyugvó együttműködésre épülhet. E különbségtétel egyben azt is jelezte, hogy noha mintaértékűnek a hazai tradicionális viszonyokat tekinti, elismeri, hogy teljes mértékben nem térhetnek vissza a történelmi múlthoz. Hasonló gondolatmenet­ben értékelte a hagyományos keresztény nemzeti kultúra szerepét is, melynek meghatározó legitimációs funkciót szánt a nemzeti együttműködés rendsze­rének megszilárdításában. Úgy találta, hogy a több évtizedes megszakítottság 105 MŰHELY

Next