Fáklya, 1982 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1982-01-17 / 1-2. szám
ÉLNI ÉS EMLÉKEZNI Az alábbi írásban egy harcos internacionalistáról, a Budapesten élő magyar kommunistáról, Csillag Miklósról szólunk, aki a második világháború éveiben a 18. hadsereg tagjaként a Szovjet Hadsereg soraiban harcolt. ... A Néva-partról az Auróra díszőrségváltását figyelték. A fiú a hajólépcsővel szemben állt, és amikor az őrhelyről leváltott matrózok eltűntek a fedélzeti fülke mögött, megkérte az édesapját: „Apu, csinálj rólam felvételt! Ne feledd: a cirkáló és a toronyágyú jó látható legyen.” — Arra törekedtem, hogy a kisfiam kérésének a lehető legjobban tegyek eleget — mondja Csillag Miklós. — A fénykép remekül sikerült. Ennek a Szovjetunióban tett utazásnak a során Miklóskám sokat látott az Önök hazájából. Ott tartózkodásunk tíz napja alatt fáradhatatlanul jártuk Moszkvát, Leningrádot, Kijevet. Azt szerettem volna, hogy a fiam megérezze, milyen kedves emléket jelent számomra a Szovjet Hadseregben eltöltött idő. Annál is inkább, mivel a vele elsőként tett utazásunkra a fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulóján került sor — folytatja elbeszélését az idősebb Csillag Miklós, új oldalra lapozva a családi fényképalbumban. — Feleségemmel már régen elhatároztuk, hogy megmutatjuk fiunknak Szovjet- Oroszországot, amely számomra a hazai földet védő rendíthetetlen bátorság iskolájává vált. Még a háború éveiben meggyőződhettem arról, hogy a szovjet nép nem csupán saját szabadságáért és függetlenségéért, nem csupán életeszményeiért küzdött. A szovjet emberek a világot fenyegető fekete pestis, a fasizmus ellen harcoltak, kiszabadítva a nácik rabságából Európa számos népét, többek között az én hazámét, Magyarországét is. A szovjet nép e nemes céljai meggyőztek engem, aki abban az időben már a Kommunista Párt tagja voltam, micsoda kegyetlen és igazságtalan módon harcol a fasizmus. Nagy erőfeszítéseket tettem azért, hogy az akkori betolakodó magyar „királyi” hadseregből, amelynek munkaszolgálatos büntetőszázadába kerültem, átálljak a Vörös Hadsereg oldalára, a fasizmus ellen harcolók soraiba. Hiszen a munkásmozgalom — ezt fennhangon és mindenfajta dicsekvés nélkül mondhatom — veteránja vagyok. És Csillag Miklós, aki áprilisban töltötte be hetvenötödik évét, emlékezik: — Tizenhárom esztendős kisfiúként éltem meg az 1919-es magyar proletárdiktatúra viharos és emlékezetes napjait. Örömteli, de rövid napok voltak. Mindezek ellenére a nép nagy lelkesedése, felemelkedése emlékeimben és szívemben kitörölhetetlen nyomot hagyott. Akkor még nem fogtam fel teljes egészében a történtek lényegét. Később, érettségem idején, a megszerzett tapasztalatok és a marxizmus hatására 1931-ben csatlakoztam az aktív munkásmozgalomhoz, 1935-ben pedig a KMP tagja lettem. Ettől kezdve, amint ezt tőlem a párt is megkövetelte, állandóan aktív politikai munkát végeztem. 1939-ben, a Horthy-rezsim magyarországi tombolásának tetőfokán letartóztattak, és bíróság elé állítottak. Politikai megbízhatatlanság miatt még ugyanabban az évben börtönbe kerültem. Amikor megkezdődött a második világháború, mint munkaszolgálatost, büntetőszázad tagját, a keleti frontra vittek. Innen, több kísérlet után, sikerült megszöknöm, és a frontvonalon át a szovjet hadsereghez jutnom. Ez annak a 18. hadseregnek az egyik alegysége volt, melynek politikai osztályát Leonyid Brezsnyev elvtárs vezette. Hamarosan ezután antifasiszta iskolára kerültem. Az elméleti anyag elsajátítása, a kommunista mozgalomban eltöltött több évalapján, nagyon könnyen ment. A gyakorlati rész sem okozott számomra nehézséget, mivel mindezt szívvel-lélekkel tettem. Az iskola befejezése után frontpropagandistának neveztek ki a 18. hadsereg 7. politikai osztályára. Közvetlen főnökünk Levin ezredes volt, az alegység parancsnoka pedig Ponomarjov százados. Készült egy fénykép, amelyen ezzel a nagyszerű emberrel és kitűnő pedagógussal vagyok együtt. Sajnos, mindkét kitűnő elvtárs személy- és apai nevét elfelejtettem. Arra viszont emlékszem, Ponomarjov megemlítette, hogy a háború előtt egy leningrádi középiskola tanára volt. Az volt a fő feladatom, hogy megafon és erősítő berendezés segítségével propagandamunkát végezzek a német és a horthysta magyar katonák között, akik a front túloldalán voltak, és a valóságnak megfelelően tájékoztassam őket a hadihelyzetről, a csatlós országokban növekvő antifasiszta hangulatról. Harci utamat a 18. hadsereg alegységeivel Nyugat-Ukrajna határánál kezdtem meg, keresztülmentem a Kárpátokon, Északnyugat-Magyarországon, Szlovákián, majd újból, rövid lengyelországi tartózkodás után, Csehszlovákiába jutottam. Itt értem meg május 9-ét, a Győzelem Napját. 1945. májusának végén leszereltem, és szülővárosomba, Budapestre érkeztem. Természetesen azonnal jelentkeztem a pártba. Az utóbbi években a Magyar Népköztársaságban több párt- és állami tisztséget töltöttem be, többnyire a kultúra, később pedig a nemzetközi kapcsolatok területén. Munkám során sokszor volt alkalmam a Szovjetunióba látogatni, részt vettem tárgyalásokon, vezettem magyar kulturális küldöttségeket a Szovjetunióba. Néhány évvel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt veteránküldöttségének tagjaként jártam ott egy barátságvonattal. Ezért volt velem az úton a tízéves Miklós fiam is. 1970-től nyugdíjban vagyok. Ahogy mondják, családom örömére. Nyugdíjasként pártmunkát végzek. Ugyanebben az évben a szovjet kormány kitüntetett a Győzelem 25 Éve érdeméremmel. Nagyon büszke vagyok a kitüntetésre, és közös ünnepeink idején a Magyar Népköztársaság kormánykitüntetéseivel együtt örömmel viselem. Íme ma, amikor felidézem életem hetvenöt évét, jóleső érzéssel gondolok arra, hogy volt életemnek egy olyan ragyogó időszaka, amikor Leonyid Brezsnyev elvtárs parancsnoksága alatt közvetlenül részt vettem a fasizmus sötét erői elleni küzdelemben. Az album utolsó lapjához érve Csillag Miklós elhallgat. Én pedig még mindig töprengek az egykori internacionalista kommunista katona sorsán, aki a háború után a legbékésebb foglalkozást választotta. A magyar kultúra propagandistája lett, de nem szűnt meg harcolni országa boldogságáért. Életével és tevékenységével a békéért küzd, annak a földnek a boldogságáért, amelynek felszabadításában ő is részt vett. Ivan Vaskeba Régi emlék: Csillag Miklós, a Szovjet Hadsereg soraiban harcoló magyar internacionalista és parancsnoka, Ponomarjov kapitány (balra) Ázsiában és a Föld többi forró égövi országában, ahol az éghajlat hamar tönkreteszi a gyógyszereket, ez a vakcina hatékony eszköz lesz a járványok elleni harcban, írja a lap. A szigetvári állami gazdaságban a számítógép is belépett az állattenyésztést segítő munkaeszközök sorába, írja a Szelszkaja Zsizny. A cikk beszámol a mezőgazdasági termelést fokozó műszaki újdonságokról, az új, gazdaságos félszáraz terménytárolási módról, az élelmiszeripari hulladékok eredményes takarmányfelhasználásáról, az eddig használtnál jóval olcsóbb gázhalmazállapotú fűtőanyagokra való áttérésről a gazdaságok fűtésében. Ezekkel az intézkedésekkel a gazdaságok jelentős nyersanyag- és energiamegtakarítást képesek elérni, írja a lap. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija képet közöl az Ikarusban kifejlesztett különleges repülőtéri autóbuszról, amelyből külön lépcső nélkül is fel lehet jutni a repülőgépre, mivel az autóbusz hátsó részéhez kapcsolódó „folyosó” közvetlenül a repülőgép ajtajához kapcsolódik. A Pravda és számos más központi lap is közölte V. Geraszimov hírét az Európában egyedülálló új magyar telefonszolgáltatásról, a Tourinformról, amely öt nyelven ad tájékoztatást az érdeklődőknek a színházak programjáról, a szállodai helyekről, az időjárásról és egyéb tudnivalókról. Ugyanez a szerző a magyar szakemberek egy másik, tömegkommunikációs újdonságáról, a „televíziós újságról” is beszámol. Ennek a televízióval egybekapcsolt készüléknek a segítségével képernyőre lehet hívni a stúdió elektronikus memóriájába táplált szöveget. Nincs kizárva, írja a tudósító, hogy a televíziós újságból egyszer majd létrejön a „televíziós könyvtár”. A Trud tudósítója a magyar felsőruházati termékek egyötödét előállító nagy ruhaipari vállalat, az Elegant márkanevet használó Május 1. Ruhagyárról számol be a lap hasábjain. A budapesti üzemben megtanulták, hogyan változtassanak gyorsan a termékszerkezeten, és az új modellek termeléséhez igazodva hogyan korszerűsítsék gyorsan a gépparkot. A gyárban naponta átlag 5—6 új modell gyártását kezdik meg Mivel a vállalat képesnek bizonyult rá, hogy gyorsan reagáljon a divat igényeire, az utóbbi években a világpiacon is jelentősen megnőtt az Elegant-termékek iránti igény. 59