Falu és Város, 1950. július-szeptember (4. évfolyam, 13-18. szám)

1950-07-01 / 13. szám

PALI» És VÁROS IV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1950 JÚLIUS 1. 13. SZÁM. Töretlen lendülettel folytassuk a termés betakarítását! Az aratás nagyobbik részét dolgozó parasztságunk, állami gazdaságaink és termelőszövetkezeti csoportjaink példamu­tatását követve, határidőre elvégezte. Az ország északi me­gyéiben van még valamelyes búza, tavaszi árpa és zab arat­ni­­való Ezt a munkát most már a minisztertanács határozatá­nak értelmében fokozott v­ersenylendülettel kell elvégezni. A zab is rövidesen mindenütt beérik és amikor a buga alsó szemei elérték a sárgaérettségi fokot, azonnal meg kell kez­deni az aratást. Az aratási munkáknál helyenként mutatkoztak lemara­dások. Ez főként ott következett be, ahol a­ politikai szervek és hatóságok nem tekintették döntő harci feladatnak az aratás elvégzését és a népnevelő munkát nem végezték teljes odaadással. Ilyen helyeken a kulákság és a vele szö­vetkezett klerikális reakció „szaktanácsokkal”, félrevezetés­sel hátráltatta a munka ütemét. Amikor azonban a Párt Irányításával a népi szervek felvették ellenük a harcot, a lemaradás mindenütt megszűnt. A népnevelő munkát, dolgozó parasztságunk meggyő­zését, felvilágosítását a terménybetakarítás további folya­mmán sem szabad elhanyagolni, sőt ellenkezőleg, fokozni kell. Az aratás csak az első lépés volt, most következik a behordás, a cséplés és a terménybegyűjtés. Ezeknek elvég­zésére éppen úgy mozgósítani kell dolgozó parasztságunk minden tagját mint az aratásra és éppen oly eséllyel és éberséggel kell lesújtani a kulákság és a klerikális reakció minden próbálkozására és szabotázs-kísérletére, mint eddig. A behordás megszervezésénél­­fontos feladat a közös szérek jelentőségének tudatosítása. Rendkívül nagy köny­­nyebbséget és biztonságot jelent ez dolgozó parasztjaink­nak, a gépek munkájában­ pedig lehetővé teszi a gyors haladást, az üresjárat, állítgatás kiküszöbölését. A minisz­tertanács­­határozatának megfelelően gondoskodni kell a közös szérük őrzéséről. Nem szabad elfeledkezni a meg­felelő tűzvédelemről sem, nehogy gondatlanság vagy ellen­séges kártevés veszélyeztethesse idei jó termésünket. A behordásnál, osztagba rakásnál és majd a cséplésnél is a legdöntőbb szempont az legyen, hogy kiküszöböljük a szemveszteséget. Mezőhegyesen és az ország számos termelőszövetkezeténél arató kombájnok a környékbeli dol­gozó parasztság hatalmas tömegeit vonzották oda. A láto­gatók első dolga az volt, hogy megnézték a tarlót, oda­tartották kezüket a pelyvanyíláshoz, hogy nem szórja-e a kombájn a szemet, így maguk győződhettek meg arról, hogy hazug a kulákság és klerikális reakciónak az az állí­tása, mellyel a kombájnokat népszerűtlenné akarja tenni. A Szovjetúnióból kapott kombájnok minden megtermett gabonaszemet a tartályba gyűjtöttek és ugyanígy szépen dolgoztak a jól sikerült magyar kombájnok is. Bebizonyo­sodott, hogy minél kevesebbszer mozgatjuk meg a gabo­nát az aratás, behordás és cséplés során, annál kisebbre lehet szorítani a szemveszteséget.­­ • Kombájnokkal idén még igen kis területen arattunk, de ahogy a velük való munka során nem volt szemveszteség ugyanúgy ki kell küszöbölni a szemszóródás minden lehe­í­­tőségét a behordásnál és cséplésnél is. Meg kell értetnünk­­dolgozó parasztságunkkal, hogy az idei­­jó termésünk élet­­színvonalunk további emelkedését, 5 éves tervünk sikeres, idő előtti teljesítésének újabb nagy biztosítékát jelenti. Ezért drága minden szem gabona és ezért kell jól rakni a­­ sze­keret, hogy menetközben ne hulljék le a kéve, ezért kell jól összerakni az asztagot, hogy ne ázzék be, a szél és­ eső ne tehessen kárt benne. Ezért kell ellenőrizni­ a kulákot, hogy a gabona behordásánál és összerakásánál ne szabo­tálhasson. A cséplőgép a szemszórás hatalmas forrása lehet. Gépállomásaink a legkorszerűbb gépekkel vannak felsze­­­relve és a minisztertanács határozatának megfelelően a magántulajdonban lévő gépeket is ki kellett javítani. Ahol ezt jól elvégezték, ott jól fog menni a cséplés, nem lesz, szemveszteség. A földművelésügyi miniszter rendelete elő-­­írja, hogy a cséplésnél félszázaléknál nagyobb szemveszte-­ séget nem szabad eltűrni. Ennek a­­ rendelkezésnek a be­tartását pontosan ellenőrizni kell, mert a rosszul kijavított­ magángépek hibái a cséplésnél bukkannak elő. A cséplő-, gép beállításához mindenütt rendelkezésre állnak a szabályok. Ezeket pontosan, be kell tartani. A minisztertanács határozata a növénytermesztés­ fej­lesztésének érdekében előírja, hogy a learatott­ növények tarlóját az aratástól számítva állami gazdaságokban 10, termelőszövetkezeteknél 14, az egyéni termelőknél pedig 18 napon belül fel kell tárcsázni, sekélyen meg kell szán­tani. Növénytermesztésünk elmaradottságának felszámo­lása érdekében rendkívül fontos a tarlóhántás elvégzése, mert ezzel a munkával tartósítjuk a talaj vízkészletét, irt­juk a gyomokat és elősegítjük a talajban végbemenő bak­k­tériuméletet. Tudatosítanunk kell, hogy a jól végzett tarló­­siántás felér egy kisebb esővel, de tudatosítanunk kell, azt is hogy a legjobb, legeredményesebb és legolcsóbb munkát géppel végezhetjük. Ezért kell a gépállomással­ szerződést kötni és ezért kell kiküszöbölni a tehénigázást, amely teheneknél naponta 3—5 liter tejveszteséget jelent.­­Az aratás, cséplés és terménybegyűjtés mellett tekintsük... a tarlóhántás elvégzését is politikai, harci feladatnak, mert m s ezzel a jövő évi jó termésünk talajművelési alapjait­ rakjuk le. Horváth Sándor

Next