Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-02-14 / 7. szám
50 Az igy összegyűjtött ritkaságok a társaság Páris mellett levő s nagy kertjébe vitetnek, elszaporittatnak és a részvényes társuraknak ingyen kiosztatnak, kik a további szaporitást ismét eszközük, mig azon újdonságok még a köznép javára is kiterjesztetnek. Nemcsak választott tagoktól, másoktól is fogadnak el az igazgató tagok akármely nemű hasznos találmányokat, javításokat, újdonságokat, azokat kertjükben kísérletek alá vetik, és ha beesők bebizonyodik, szerzőjök megjutalmaztatik. Ily nagyszerű társaság egész planétánkra elég egy, mert feladata az, hogy kutatásainak hasznait az egész emberi nemzetre kiterjessze. A mi magyar nemzeti iparunk élesztése és biztosítása végett ama franczia társaságtól átvehetőknek következő elvek látszanak : 1. A társaság elnökségével illik a fejedelmet megtisztelni. 2. Igazgató-tagok választhatók számos főurainkból, tudósainkból ügyes kertészeinkből. 3. Az igazgató-tanács szerzend Párisból, máshonnan is leghasznosabb újdonságokat, nagy kertjében szaporittatja, azután szabályai szerint kiosztatja. 4. A nemzeti gazdászatban észrevett rész szokásokat bölcs határozataival a társaság meg fogja javítni. 5. Hasznos gazdászati találmányokat a társaság elfogadván, megvizsgálja, és érdemeik szerint jutalmazza, legalább becsülettel, vagy mint haszontalanokat elveti. Katona Dienes: Konyhakerti főzelék és vetemények ürdészete. (Vésey Venczeltöl.) Dinnye. Jóllehet a dinnye éghajlatunk alatt a szabadban tenyészik és gyümölcsözik, e tekintetben tehát tökéletesen honositottnak mondható, mégis valamennyi vetemények között a legkényesebb, s ez oka, hogy ürdészete a téli évszakban minden előkészületek daczára ritkán sikerül; mert habár a meleget mint egyik tenyész föltételét mesterségesen meg is adhatjuk, a világosság és napfény éltető behatását a zordonabb évszakban néha hetekig nélkülözni kénytelen itletvén, mi sem lesz belőle, s ezért a dinnyének erdészetét a téli hónapokon át dilettáns kertészkedőknek egyátalában nem tanácsolom; a rövid napok alatt ültetvényünk sem a napfény, sem pedig a szabad légkör jótékony behatását azon mérvben nem élvezheti, már pedig ez tökéletes kifejlődésére és ép növekedésére szintoly nélkülözhetlen, mint a melegség. De összehasonlító tapasztalataim után azt is mondhatom, hogy a későbbi vetemény a korábbit legtöbb esetben növekedésben is túlszárnyalja, így példa gyanánt hozom fel az 1863- és 1864-kiészleteim eredményét, midőn a február közepén ürdészet alá vett dinnyék semmivel sem értek előbb, mint a márczius első felében vetettek, nem számítva azon fáradságot és gondviselést, melyet ama korai vetés, a zord időjárás miatt még okozott is. Mindazoknak tehát, kik korlátolt kis kertigazdaságukban a dinnye ürdészetét megkísérteni óhajtanák, nagyobbszerű erlei készületek hiányában jó lélekkel ajánlhatom, hogy azt márczius első napjainál korábban meg ne kezdjék, miután ez időtájban nemcsak a növekedő nap sugarai, hanem a mindinkább fölmelegedő légkör is segítségül lészen ezen kényes tenyésztési eljárás kivitelében, s ha májusban nem is, de június második felében mindenesetre élvezhetjük éspedig fele költséggel és fáradsággal e nemes gyümölcsöt. Ha tehát márczius elejével a dinnye ürdészetét megkísérteni óhajtanak, akkor okvetlenül már 8 — 10 nappal előbb a magágyak készítéséhez látunk, szokott mód szerint alakítva tetszés szerinti nagyságú melegágyat, melyekbe a dinnyemagot azonnal elvethetjük. Lehet a magot 5—6 hüvelyknyire egymástól sorokban leduggatni, de miután nem mindenki ért az átültetéshez, a hibás átültetést pedig a plánták igen megsínylik, sőt e miatt sok el is vész, inkább tanácsolnám, a magot 2—3-ával — jó porhangos és televénydús kerti földdel tölt — 6 hüvelyk átmérőjű virágcserepekbe vetni, a cserepeket pedig egymás mellé a melegágyba sülyeszteni; a cserepekből ugyanis sokkal könnyebb a plántákat minden további háborgatás nélkül kiboritani. Be lévén veteményezve a magágy, az ablakokat fölteszszük, sőt a szalma- és deszkatakarókat is fölibe borítva, fris meleg loganatjal körülsánczoljuk. Mig a plánták ki nem keltek, azok sem világosságot sem pedig szellőzést nem kívánnak, sőt a melegség fokozása tekintetéből legczélszerűbb ez idő alatt a szalma- és deszkatakarókat éjjel nappal egyaránt az ablakokon hagyni, s csakis miután a sziklevelek a föld alól kibújnak, távolítjuk el azt, néhány napig azonban a napfény teljes behatását föltett ritkás nád és szalma ráccsal, vagy még jobban olajjal itatott papirossal mérsékeljük. A csírázás közönségesen 6—8-ad napra szokott megindulni, s a mint a magvak kikeltek, azonnal az üzdőágyak alakításához fogunk , és pedig a kertnek délnek nyiló részén, egy-egy fészekre legalább is 4 □ láb területet számitva, 2—2% láb mély gödröket ásatunk, melyekbe fris szalmás lóganajt taposunk, erre az ablakos ládákat fölteszszük, azonkívül meleg ganajjal is körülsánczolva mindaddig békében hagyjuk, mig a benne levő ganaj erjedésnek indulva föl kezd melegedni; ekkor jó televénydús gyep, vagy érett juhganajjal átkevert kerti földet 8—10 hüvelyk vastagon kúp alakban a ganaj fölibe halmozva, az egészet ismét nehány napra betakarjuk, hogy kellőleg fölmelegedjék. Ha az ürdészetét nagyobb melegágyakban czélozzuk, a fészkeket szinte 4 lábnyira egymástól soronkint helyezzük el; az ilyen hosszú melegágyak az igaz nemcsak a közös kezelés tekintetéből előnyösebbek, hanem a meleget is továbbra megtarják, azonban sokkal költségesebbek is. El lévén készülve az üzdeágyak, a kikelt plántákat még vagy 8 napig a magágyakban megerősödni hagyjuk, ezután pedig szép enyhe időben a déli órákban az átültetéshez fogunk. Mint már fönnebb mondák, a cserepekben kelt rózsák átültetése nem nagy bajjal jár, a cserepet ugyanis tenyerünkbe fogva, fölforditjuk úgy, hogy a plánták nyitott ujjaink közé esve, meg ne sérüljenek, ezután a cserép fenekére alkalmazott csekély ütéssel a gyökerekre tapadt földpamuttal együtt kiboritjuk és rendeltetésük helyére átültetjük ; átültetés után a földet feörületben kisé megnyomkodva langy meleg vízzel óvatosan megöntözzük; evvel be lévén fejezve az első munka, további gondviselésünk az egyenletes hévmérséklet föntartása, a czélszerű öntözés és szellőzésre, valamint a föld kérgének időnkénti fölbizgatására, a gyom és dudva kiirtására szorítkozik. Az egyenletes hévmérsékletet időszakonként megújított külső ganajborogatások, a nap sugarainak teljes behatása, szintúgy az éjjeleken át töltett szalma- és deszkatakaróval tartjuk fen; szellőzés által a szabad légkör jótékony hatását, a fölösleges gőz és nedvesség eltávolítását czélozzuk. Márczius és áprilisban daczára a nap magasabb állásának, a légkör még csípős hideg, éjjeleken át pedig nem ritkán zord fagyok szoktak beállani, a külső ganajborogatásokat