Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)

1866-02-14 / 7. szám

50 Az igy összegyűjtött ritkaságok a társaság Páris mellett levő s nagy kertjébe vitetnek, elszaporit­­tatnak és a részvényes társuraknak ingyen kiosz­tatnak, kik a további szaporitást ismét eszközük, mig azon újdonságok még a köznép javára is kiter­jesztetnek. Nemcsak választott tagoktól, másoktól is fogad­nak el az igazgató­ tagok akármely nemű hasznos találmányokat, javításokat, újdonságokat, azokat kert­jükben kísérletek alá vetik, és ha beesők bebizonyo­­dik, szerzőjök megjutalmaztatik. Ily nagyszerű társaság egész planétánkra elég egy, mert feladata az, hogy kutatásainak hasznait az egész emberi nemzetre kiterjes­sze. A mi magyar nemzeti iparunk élesztése és biztosítása végett ama franczia társaságtól átvehetőknek következő elvek látszanak : 1. A társaság elnökségével illik a fejedelmet megtisztelni. 2. Igazgató-tagok választhatók számos főuraink­ból, tudósainkból ügyes kertészeinkből. 3. Az igazgató-tanács szerzend Párisból, más­honnan is leghasznosabb újdonságokat, nagy kertjében szaporittatja, azután szabályai szerint kiosztatja. 4. A nemzeti gazdászatban észrevett rész szo­kásokat bölcs határozataival a társaság meg fogja javítni. 5. Hasznos gazdászati találmányokat a társaság elfogadván, megvizsgálja, és érdemeik szerint jutal­mazza, legalább becsülettel, vagy mint haszontalano­kat elveti. Katona Dienes: Konyhakerti főzelék és vetemények ürdészete. (Vésey Venczeltöl.) Dinnye. Jóllehet a dinnye éghajlatunk alatt a szabadban tenyé­szik és gyümölcsözik, e tekintetben tehát tökéletesen hono­­sitottnak mondható, mégis valamennyi vetemények között a legkényesebb, s ez oka, hogy ürdészete a téli évszakban min­den előkészületek daczára ritkán sikerül; mert habár a me­leget mint egyik tenyész föltételét mesterségesen meg is adhatjuk, a világosság és napfény éltető behatását a zordo­­nabb évszakban néha hetekig nélkülözni kénytelen itletvén, mi sem lesz belőle, s ezért a dinnyének erdészetét a téli hó­napokon át dilettáns kertészkedőknek egyátalában nem ta­nácsolom; a rövid napok alatt ültetvényünk sem a napfény, sem pedig a szabad légkör jótékony behatását azon mérvben nem élvezheti, már pedig ez tökéletes kifejlődésére és ép növekedésére szintoly nélkülözhetlen, mint a melegség. De összehasonlító tapasztalataim után azt is mondhatom, hogy a későbbi vetemény a korábbit legtöbb esetben növeke­désben is túlszárnyalj­a, így példa gyanánt hozom fel az 1863- és 1864-ki­észleteim eredményét, midőn a február közepén ürdészet alá vett dinnyék semmivel sem értek előbb, mint a márczius első felében vetettek, nem számítva azon fáradsá­got és gondviselést, melyet ama korai vetés, a zord időjárás miatt még okozott is. Mindazoknak tehát, kik korlátolt kis kertigazdaságuk­ban a dinnye ürdészetét megkísérteni óhajtanák, nagyobb­­szerű­ erlei készületek hiányában jó lélekkel ajánlhatom, hogy azt márczius első napjainál korábban meg ne kezdjék, miután ez időtájban nemcsak a növekedő nap sugarai, hanem a mindinkább fölmelegedő légkör is segítségül lészen ezen kényes tenyésztési eljárás kivitelében, s ha májusban nem is, de június második felében mindenesetre élvezhetjük és­pedig fele költséggel és fáradsággal e nemes gyümölcsöt. Ha tehát márczius elejével a dinnye ürdészetét megkí­sérteni óhajtanak, akkor okvetlenül már 8 — 10 nappal előbb a magágyak készítéséhez látunk, szokott mód szerint ala­kítva tetszés szerinti nagyságú melegágyat, melyekbe a dinnyemagot azonnal elvethetjük. Lehet a magot 5—6 hüvelyknyire egymástól sorokban leduggatni, de miután nem mindenki ért az átültetéshez, a hibás átültetést pedig a plánták igen megsínylik, sőt e miatt sok el is vész, inkább tanácsolnám, a magot 2—3-ával — jó porhangos és televény­dús kerti földdel tölt — 6 hü­velyk átmérőjű virágcserepekbe vetni, a cserepeket pedig egymás mellé a melegágyba sülyeszteni; a cserepekből ugyanis sokkal könnyebb a plántákat minden további há­borgatás nélkül kiboritani. Be lévén veteményezve a magágy, az ablakokat föltesz­­szük, sőt a szalma- és deszka­takarókat is fölibe borítva, fris meleg loganatjal körülsánczoljuk. Mig a plánták ki nem keltek, azok sem világosságot sem pedig szellőzést nem kívánnak, sőt a melegség fokozása tekintetéből legczélszerűbb ez idő alatt a szalma- és deszka­takarókat éjjel nappal egyaránt az ablakokon hagyni, s csakis miután a sziklevelek a föld alól kibújnak, távolítjuk el azt, néhány napig azonban a napfény teljes behatását föltett rit­­kás nád és szalma rác­csal, vagy még jobban olajjal itatott papirossal mérsékeljük. A csírázás közönségesen 6—8-ad napra szokott megin­dulni, s a mint a magvak kikeltek, azonnal az üzdőágyak alakításához fogunk , és pedig a kertnek délnek nyiló részén, egy-egy fészekre legalább is 4 □ láb területet számitva, 2—2% láb mély gödröket ásatunk, melyekbe fris szalmás lóganajt taposunk, erre az ablakos ládákat fölteszszük, azon­kívül meleg ganajjal is körülsánczolva mindaddig békében hagyjuk, mig a benne levő ganaj erjedésnek indulva föl kezd melegedni; ekkor jó televénydús gyep, vagy érett juhganaj­­jal átkevert kerti földet 8—10 hüvelyk vastagon kúp alakban a ganaj fölibe halmozva, az egészet ismét nehány napra be­takarjuk, hogy kellőleg fölmelegedjék. Ha az ürdészetét nagyobb melegágyakban czélozzuk, a fészkeket szinte 4 lábnyira egymástól soronkint helyezzük el; az ilyen hosszú melegágyak az igaz nemcsak a közös ke­zelés tekintetéből előnyösebbek, hanem a meleget is továbbra megtarják, azonban sokkal költségesebbek is. El lévén készülve az üzdeágyak, a kikelt plántákat még vagy 8 napig a magágyakban megerősödni hagyjuk, ezután pedig szép enyhe időben a déli órákban az átültetéshez fo­gunk.­­ Mint már fönnebb mondák, a cserepekben kelt ró­­zsák átültetése nem nagy bajjal jár, a cserepet ugyanis te­nyerünkbe fogva, fölforditjuk úgy, hogy a plánták nyitott ujjaink közé esve, meg ne sérüljenek, ezután a cserép fenekére alkalmazott csekély ütéssel a gyökerekre tapadt földpamut­­tal együtt kiboritjuk és rendeltetésük helyére átültetjük ; átültetés után a földet feörületben kisé megnyomkodva langy meleg vízzel óvatosan megöntözzük; evvel be lévén fejezve az első munka, további gondviselésünk az egyenletes hév­mérséklet föntartása, a czélszerű öntözés és szellőzésre, va­lamint a föld kérgének időnkénti fölbizgatására, a gyom és dudva kiirtására szorítkozik. Az egyenletes hévmérsékletet időszakonként megújított külső ganajborogatások, a nap sugarainak teljes behatása, szintúgy az éjjeleken át töltett szalma- és deszkatakaróval tartjuk fen; szellőzés által a szabad légkör jótékony hatá­sát, a fölösleges gőz és nedvesség eltávolítását czélozzuk. Márczius és áprilisban daczára a nap magasabb állásá­nak, a légkör még csípős hideg, éjjeleken át pedig nem ritkán zord fagyok szoktak beállani, a külső ganajborogatásokat

Next