Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-02-14 / 7. szám
Hatodik évfolyam. 2. SZ. Pest, február 14-én 1866. FÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG HETI KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden szerdán nagy negyedrét idén a szükséges ábrákkal felvilágositva. Előfizetési feltételek: Egész évre................................. . 4 ft. Félévre................................................2 ft. Negyedévre.....................................1 ft. szerkeszti Dr. FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények és levelezések a szerkesztőséghez, üllői út n/83. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egyetem-utcza 4-ik száma.) czimezve kéretnek beküldetni. Mi gerjeszti a nemzeti ipart, és mi örökíti? ni. E kérdésekre a könnyelmű polgár ezt mondaná : hát uram lesz azt mind a kettőt csak a király teheti, ki az egész nemzetnek parancsol. Szavai az első kérdésre illenek, mert valóban, mi az egész nemzetet illeti, a főhatalom dolga, melynek a magyar nemzet iparára vigasztaló példáit tudjuk, így Mária Terézia és II. József királyaink alatt főhatalmilag parancsoltatott, hogy Magyarországban minden mocsáros helyek fűz-, eger- és más vizenyős tanyát szerető fákkal beültettessenek, nehogy kigőzölgéseik által a közel lakók egészségét veszélyeztessék, hanem inkább a népet fával lássák el, berkeik pedig a levegőt tisztítsák. Halhatatlan érdeme II. Józsefnek, hogy Bánátba a rizs- (oryza) termelést, a vak előítéletek daczára, Olaszhonból behozatta és az által nemzetünk vajmi sok pénzét itthon letartóztatta. Szinte Olaszhonból hozta be az a nagy fejedelem a selyem-tenyésztést, mely sokáig nagy pénzösszegeket itthon tartott. Parancsolta a homokos puszták befásitását is, és tétettek példázatok ; de az egy rizstermelésen kivül, mely néhány ide szállított nemes olasz családnak is dúsan jövedelmezett, úgy látszik, a többi feledékenységbe ment, mert örökitésökre oly hatályos biztosíték,mint a rizsére, nem tétetett. Nagy dolgok létesítésére és fönntartására nagy és állhatatos erő szükséges. Mely hatalom hasznos intézetet teve, arra a felügyeletet tegye utódának és mindenkori hatalomnak szoros kötelességévé, egyébkint a hanyagság el fogja enyésztetni. II. József azt szokta mondani : „a népnek példát kell adni és azt követni fogja.“ Ha a példát főhatalom adja, ha a hatalmas urak adják, ha, a mi hasznos, törvényes kötelességgé tétetik és e felett őrködés rendeltetik, a megrendelt ipar örökös lészen. Ilyen üdvös és utánzásra mindenütt érdemes példát látunk a franczia nemzetben, hol a nemzeti iparnak feltüzelésére legnagyobbszerű társaság létezik, melynek elnöke maga III. Napoleon császár, részvényes tagjai pedig nemcsak franczia, hanem külföldi herczegek, grófok, más hatalmas nagyok, még a török császár is, ezek után vannak a társaságban különféle nemzetbeli tudós természetbúvárok és népbeli értelmesebb munkások, mint kertészek. A társaság igazgató- és munkás-tagokból áll. Igazgató-tagok a főuraságok, kik midőn a társaságba felvétetnek, a közkincstárba bizonyos pénzösszeget tesznek le, mely néha sok ezer frankból áll. Az igazgató uraságok bizonyos időkben gyűléseket tartanak, melyekben szükséges tisztviselőket választanak, nagy terveket készítnek, a kihalt tagok helyébe másokat választanak, minden szükséges dolgokat bizonyos sikerre intéznek. A munkástagok tudós férfiak, vagy kézmivesek. Mikor ezek a társaság érdekében foglalatoskodnak, fizettetnek. Az igazgató tanácsnak hatása földgömbünk minden részeire kiterjed, tehát még tengereire, tavaira, folyamaira is , mert alkalmas egyéneket küld ki nemcsak földünk öt száraz részének, hanem minden vizeinek is megkutatására, minő halak, növények, érczek létezzenek mindenhol. A természet kutatására kiküldött tagoknak teljes hitelű útilevelek szereztetnek minden országok kormányaitól, sőt hol szükséges, még melléje közkatonaság is rendeltetik. Ezen kutatóknak szoros kötelességök mind ama tárgyakat, melyeket a természet akármelyik országában felfedeztek, ha hasznosak, vagy gyönyörük, gondosan összeszedni, romlatlanul vagy tüstént Francziaországba küldeni, vagy e végre rendelt állomásokon lerakni, míg Párisba szállításukra alkalom nyilik.