Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-05-30 / 22. szám
Hatodik évfolyam. 22. SZ. Pest, május 30-án 1866. FÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG HETI KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMÜKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden szerdán nagy negyedrét idén a szükséges ábrákkal felvilágositva. Előfizetési föltételek: Egész évre..........................................4 ft. Félévre...................................... . 2 ft. Negyedévre.....................................1 ft. szerkeszti Ir. FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Gazdászati növényisme. (Folytatás.) (Dr. Farkas Mihálytól.) Minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények és levelezések a szerkesztőséghez, üllői-ut nás. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egyetem-utcza 4-ik szám a.) czimezve kéretnek beküldetni. II. Gyékény-félék természetes családja. (Typhaceae). Átalános ismérveik: Küllemeikre nézve a sima füvekhez hasonló, szálas levelű vizi növények; virágjuk a szár végén hengerforma barkában — mely buzogánynak is neveztetik — és pedig külön egy csoportban a hím-, külön csoportban a nővirágok, s ezért Linné által az egylakiak — Monoceia — seregében osztályoztattak. Hazánkban a gyékényféléknek két neme tenyészik vadon, u. m. a gyékény (Typha) és a baka (Sparganium), mindkettő turjányos, mocsáros helyeken gyakori. A gyékénynek két faja ismeretes a széles levelű vagy bodnározó (Typha latifolia) és a háti vagy keskeny levelű (T. angustifolia), az előbbeni 5 — 6 láb magas leveles szárral, levelei széles kardformák, nő virágú barnafekete buzogánya fölött közvetlen áll a himbarkája; az utóbbi levelei keskenyebbek félhengerformák, ennek himbarkája a vékony buzogánytól távolabb esik. Gyökere mindkettőnek tartós, virágzanak június, júliusban. Gazdászati tekintetben a bodnározó gyékény széles levelei hordódongák, és hordófenék közé bélésnek használtatik, ahol nagyobb mennyiségben előfordul, igen csinos ponyvák, tobozok, kosarak és holmi házi eszközök kötésére előnnyel fölhasználható, — buzogányának gyapját régibb időben dunnák és vánkosokba tömték; ugyanabból nyúlszőrrel keverve igen jó nemez készithető, mely kalapokra különösen alkalmas. Gyökere eczet és olajjal salátának, különben főzve is eledelül szolgálhat, gazát nálunk csak egyátalában föltüzelik, jóllehet gyenge korában kaszálva a szarvasmarha is, habár nem a leszívesebben, de megeszi. A bakának (Sparganium) három faja vizenyős árkok és mocsárakban tenyészik u.m. 1. a buzogány b. (Sp. erectum), szára 2— 3 láb magas ágakra oszlik, levelei 3 élűek, felállók ; 2. a nyeles b. (Sp. simplex), szára 1—2 láb magas, ágatlan és 3. a sulymos b. (Sp. natans) levelei laposak, a vizen úsznak. Mind a háromnak barkái gömbölyűek s a szár oldalán állanak, a nővirágú. barkákból elvirágzás után szúrós sulymos buzogány válik, melyet köznyelven béka-buzogánynak is neveznek; virágoznak a nyári hónapokon át. Haszontalan vizi gyom, mely legfölebb is csak alomnak és tüzelőnek használható, e mellett füve a juhoknak is veszedelmes. Gleditsch a virágzásban levő buzogánybakát cserzésre ajánlotta. A gyékényfélék természetes családjába tartozik a szagos Pandánia Pandanus odoratissimus; hazája Délázsia és az ausztráliai szigetek, hol kellemes illatát virágai és gyümölcse végett kertekben tenyésztik. 12—20 láb magas,törzse a pálmafákhoz, levelei pedig az ananász leveleihez hasonlító Széles levelű gyékény.