Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)

1866-05-30 / 22. szám

Hatodik évfolyam. 22. SZ. Pest, május 30-án 1866. FÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG HETI KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMÜKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden szerdán nagy negyedrét idén a szükséges ábrákkal felvilágositva. Előfizetési föltételek: Egész évre..........................................4 ft. Félévre...................................... . 2 ft. Negyedévre.....................................1 ft. szerkeszti I­r. FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECKENAST GUSZTÁV. Gazdászati növény­isme. (Folytatás.) (Dr. Farkas Mihálytól.) Minden a lap szellemi részét­ érdeklő köz­lemények és levelezések a szerkesztőség­hez, üllői-ut n­ás. szám alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadó-hivatalhoz (egye­­tem-utcza 4-ik szám a.) czimezve kéretnek beküldetni. II. Gyékény-félék természetes családja. (Typhaceae). Átalános ismérveik: Küllemeikre nézve a sima füvekhez hasonló, szálas levelű vizi növények; virágjuk a szár végén hengerforma barkában — mely buzogánynak is neveztetik — és pedig külön egy csoportban a hím-, külön csoport­ban a nő­virágok, s ezért Linné által az egy­­lakiak — Monoceia — seregében osztályoz­­tattak. Hazánkban a gyékény­féléknek két neme tenyészik vadon, u. m. a gyékény (Typha) és a baka (Sparganium), mindkettő turjányos, mocsáros helyeken gyakori. A gyékénynek két faja ismeretes a széles levelű­ vagy bodnározó (Typha latifolia) és a háti vagy keskeny levelű (T. angustifolia), az előbbeni 5 — 6 láb magas leveles szárral, le­velei széles kardformák, nő virágú barnafe­kete buzogánya fölött közvetlen áll a him­barkája; az utóbbi levelei keskenyebbek fél­hengerformák, ennek himbarkája a vékony buzogánytól távolabb esik. Gyökere mind­kettőnek tartós, virágzanak június, júliusban. Gazdászati tekintetben a bodnározó gyé­kény széles levelei hordó­dongák, és hordó­fenék közé bélésnek használtatik, a­hol nagyobb mennyiségben előfordul, igen csinos ponyvák, tobozok, kosarak és holmi házi esz­közök kötésére előnnyel fölhasználható, — buzogányának gyapját régibb időben dun­nák és vánkosokba tömték; ugyanabból nyúl­szőrrel keverve igen jó nemez készithető, mely kalapokra különösen alkalmas. Gyökere eczet és olajjal salátának, különben főzve is eledelül szolgálhat, gazát nálunk csak egy­­átalában föltüzelik, jóllehet gyenge korában kaszálva a szarvasmarha is, ha­bár nem a leszíveseb­­ben, de megeszi. A bakának (Sparganium) három faja vi­zenyős árkok és mocsárakban tenyészik u.m. 1. a buzogány b. (Sp. erectum), szára­­ 2— 3 láb magas ágakra oszlik, levelei 3 élűek, felállók ; 2. a nyeles b. (Sp. simplex), szára 1—2 láb magas, ágatlan és 3. a sulymos b. (Sp. natans) levelei la­posak, a vizen úsznak. Mind a háromnak barkái gömbölyűek s a szár oldalán állanak, a nővirágú. barkák­ból elvirágzás után szúrós sulymos buzogány válik, melyet köznyelven béka-buzogánynak is neveznek; virágoznak a nyári hónapo­kon át. Haszontalan vizi gyom, mely legfölebb is csak alomnak és tüzelőnek használható, e mellett füve a juhoknak is veszedelmes. Gle­­ditsch a virágzásban levő buzogány­bakát cserzésre ajánlotta. A gyékény­félék természetes családjába tartozik a szagos Pandánia Pandanus odo­­ratissimus; hazája Délázsia és az ausztráliai szigetek, hol kellemes illatát virágai és gyü­mölcse végett kertekben tenyésztik. 12—20 láb magas,törzse a pálmafákhoz, levelei pedig az ananász leveleihez hasonlító­ Széles levelű gyékény.

Next