Falusi Gazda, 1867. július-december (7. évfolyam 2. félév, 13-29. szám)

1867-07-10 / 13. szám

V 150 juk, hogy majd minden rendes juhászatban van pepineria, vagy ugynevezett ,,törzs“ kos és anyákból, melyeknek kímé­lése felettébb kívánatos; rendezettebb vagy czélszerübben kezelt juhászatokban az ily pepineria az összes nyájnak 5—10 száz­ók­ját teszi, az ily tenyésztési elitbnek vagy törzs­nek mosatl­b­ nyírása még vesztességgel is felettébb kívána­tos s nem kis contingenst fog állítani a gyárnak, ha még eh­hez azt is számításba veszszük, hogy azok, kik rendes juhá­­szattal birnak, gyapjúknak nagyobb értékesítése iránt kétségen kivü­l érdeklik magukat s így nem csak reménylhető, de biztosan várható, hogy számos termelő fog, ha csak né­hány mázsával is kísérletképpen jelentkezni a mosógy­árnál, hogy saját termelte gyapjával tegyen saját számítása szerint legbiztosabban feltűnendő számítást, akkor a mosógyár elfog­­laltatása nem kis térre szorul, mindjárt megindulásánál is. Ezek folytán fejlett ki azon nézet, hogy egyelőre csak azon contingensek, melyekre mint üzletének első megindulásánál már biztosakra vél számíthatni a gyapjúmosó gyár alakítását más tekintetekből is buzgón óhajtó részvényes társulat — tartandók szem előtt. Ha sikert akarunk, az alapításnak számításon kell ala­pulni, és e számítás csak úgy lehet biztos, ha minden ténye­zőknek minimumát veszi alapul. Ezért akarják az említett beszélgetés vagy tanácskozás egyénei e gyárat keskenyebb térre szorítva kezdeni, hogy mint halhatatlan Széchényink kedvencz szavajárása tartotta, inkább kezdjük saruban s végezzük sarkantyus csizmában. És mi valóban hiszszük, hogy a saruban megindulandó gyapjumosoda fényes sarkantyus csizmában fogja végzeni, mert e vállalatot a gyapjútermelőkre hasznosnak szükséges­nek, a kereskedő világra nagy fontosságúnak s a posztó­gyárosokra nézve felettébb kényelmesnek tartjuk; his­szük továbbá azért is, mert az alakulás, a kezdés, mint a fennteb­­biekből látjuk gyakorlati alapokon indul meg s távol min­den nagy szavaktól, zajtól, csal-számitásoktól, nagyszerű dividenciákat kürtülő speculatióktól, távol az oly erősen elha­rapózott humbugtól ; reális számításon és szerény, de biztos adatokon épit. De a részvényes falatja sem esik —mint mondani szok­ták — porba, mert a­mint a szakértők jól fektetett számításai ígérik, valóban nem kis hasznot ígér e gyár, mert a fentebb jelezett contingensek is már tetemes nyereséget tehetnek ki­látásba. S így a dividencia szintén nem kis tekintetet érdemlő reménység, sem csalóka hit, hanem biztos számítás eredmé­nyéül mutatkozik, s azt his­szük, hogy az első csak pár évig lesz egyedül maga, mert csakhamar fog második, harmadik keletkezni, valamiképen keletkezett gőzmalom egy után számos. A búza és gyapjú, exportunknak leghatalmasabb czik­­kei közé tartozik, s valamiképen a búza lisztté gyártva bizto­sabb kivitelre talált s ma már Európa minden piaczán nél­­külözhetlen czikk s minden eshetőség között kelendő is, úgy gyapjaink australiai és orosz importjának réme is háttérbe vonuland, gyapjumosó gyárak keletkezésével, mert a gyári­lag mosott magyar gyapjúnak soha nem lesz konkurrense a kontinensen kívül, s kevés belülről. Később ismertetni fog­­juk az alapszabályokat is. „M. A. E.“ Vidéki tudósítás. Baja, július 1-ső napján. A mint tavai a rendes évfordulati időjárás ellenében mindig egy hónappal előbb állottunk, úgy az idén legalább húsz nappal később tenyészik nemcsak a gyümölcs, hanem minden vetemény is, s igazán szólva májusunk juniusban volt — akár a hideg éjszakákat akár az esők utáni hűs napokat tekintsük, melyeken őszi köntös is megjárta, leginkább 14. 15. 16. 17-én és mert 4-től 17-kig nyolcz ízben áldott meg az ég esővel, felvirult az egész természet, diszlett minden májusi kellemben, párszor villámlott, mennydörgött is. Szél is többször ostromolta gyümölcsfáinkat s tetemesen megrit­­kitó terményeinket — leginkább almafajokban. Péter-Pál napján épen szélvihar dühöngött, s valamint szabadabb te­rületeken gyümölcscsel terhelt ágakat földre sodrott, úgy sző­lőkben a tőkéket homokkal eltakarván a mivelési munkálta­tást egygyel szaporitá, lúgosainkról pedig a hosszabb venyi­géket a szabadabb fuvalom vonalain, — nagy részben leszaggató. Jég, hála Istenek! csak egy csekély vidéket vert tönkre a kis-szállási s­zinójárási pusztákon. E hóban gyümölcscsel dúsan megtelt piaczunk. Cseresz­nye ugyan nem sok volt, leginkább az ugynevezett ,,pongrácz“ fajtából, melyet Vörösmart-, Csuza-, Baranyából-, Decs­ és Nyék Tolna vidékéről kocsin és ladikokkal szoktak szállítani, de annál tömérdekebb szállítmányok érkeztek meggyben. Csanád, Sükösd, Báta és Szekcső közel tájakról. Árpával érő körte nagy mennyiségben árultatott, sárga baraczk elégség­ben vásároltathatik — hát még később ? Sajnálatos azonban, hogy a lehullott férges almának és körtének árulása meg­engedtetik. Mivel azonban szokás ezeket főzve juttatni eledelül a gyermekeknek, így már némileg csak menthető a hivatalos elnézés. Hüvelyes terményeink, mint borsó és bab, elég bőség­ben s mérsékelt áron kaphatók, a tök ellenben még ritka s tuláron kináltatik. Uj burgonya is került már piaczra, s ha­bár még tökéletesen nem érett, s elég drága, mégis legin­kább vásároltatik. Szép uj zöldség, petrezselem, sárga­répa és hagyma is, pedig olcsón árultatik. Érzékeny veszteség mégis a Bajainkra, hogy a dunaparti kertek, hol tavai mind­ezek dus bőségben s csudáit nagyságban tenyésztek, még jelenleg is viz alatt állván, az idénre használatlanul hever­nek mind a tulajdonosok nagybani károsulásával, mind a napszámosok fájdalmas mellőzésével. A gabnakereskedés, ha annak lehet nevezni azon cse­kély üzérkedést, mely piaczunk élénktelenségén fájdalom­mal szemlélhető, hol a régi boldog időkben millió mérőig számítható gabonanemüek adattak s szállíttattak el, hol talán egy hét alatt sokszor több hajó rakodott, mint most egész éven át, hol több százezer mérő állott forgalom alatt, mint jelenleg csak ezer kerül üzlet alá, fájdalom, annyira silány, hogy az igazi kereskedelmi keretüzlet csaknem megszűnt­nek tekinthető, és csakis egyedül a liszttel kupeczkedő sza­tócsok és molnárok az egyedüli vásárlók, vagy a napi szük­séglet használata veszi igénybe a gazdák eladási áruczikkeit. A jelenévi aratás azonban áldásos remén­nyel kecsegtetvén mindenkit, itt is kedvezetes fordulatra vár a gazda s ke­reskedő. Bácsnak áldott rónáin is a természet kedvezetes termő­területein most már a tanulmányozott mivelés s leleményes műgazdászat váltván föl az eddigi paraszt­gazdálkodást, s igy a természet áldásai a művészet kincseivel párositatván­yus haszonnal jutalmaztatik a gondos ipar és szorgalom. Ha bárki figyelemmel megtekinti Stametz-Majer 30,000 holdból álló kisszállási majorságait, szemügyre veszi a tapintatos fel­osztást, vizsgálgatja gépek munkálati terjedelmét s kimért pontosságát, akár az olaj és szeszgyártásnál, akár a lisztör­­lésnél, akár a szántás vetés, aratás és csépelésnél ritkítja pár­ját az európai gazdászatban az itteni kitűnő rendezés, csuda­­szerű műszorgalom, hol 2372 többnyire gépész és gazdászati cselédség uj jeles­­ intéző, tiszttársai által — kiki a maga szakában csendes parancscsal kormányozta­tik. Méltán kiemel­hető ezután báró Rudics József ő excellentiájának almási, kunbajai és szabadkai gazdászata, úgy báró Redl Gyula ő méltóságának rasztinai műgazdászata s lisztgyártó gőz­malma, Borsodi Latinovics Lajos, János és Illés borsodi katymári, madarasi jólrendezett majorságai s ezekben kifej­tett jeles gazdálkodás, végre Pacséri Szucsics Károly Ömél­tóságának kelebiai diszkerte, a jeles gyümölcstenyésztés és

Next