Falusi Gazda, 1868. január-június (8. évfolyam 1. félév, 2-26. szám)
1868-01-14 / 2. szám
10 jó kedv a gazdánál ép olyan szer, mint a katonánál a bátorság — a kedvetlen gazda épen olyan a gazdászat terén mint a gyáva katona a csatában — ha a gazda kedvetlen, akkor haldoklik a gazdaság, mert a gazdaságnak lelke a gazda — itt értsük nemcsak a tulajdonos gazdát, hanem mindazt, aki feje a gazdaságnak. 2 Amely gazda korán kel, annak zab-szalmatakarmányon is különb a marhája, mint a későn kelő gazdáé széna-takarmány mellett, mert bizon a gazda szem hizlalja a marhát — tehát a gazda jelenléte fűszerezi a silány takarmányt, mert jelenlétében rendesen megy az etetés, rendesen az itatás, pontosan a vakarás és alomzás stb. — a korán kelés mindenre ad elegendő időt. 3. Ahol a gazda korán kel, ott vele együtt a cseléd is korán kel, a ki pedig korán kel, az korábban is foghat a munkába s módjával czélszerüleg több munkát fog végezni, mint az, ki későn fogott, bele, mert ez hamarkodva dolgoztathat ugyan, de nem csinál, hanem ront; de még hozzá, hogy rendesen későn kel fel, az naponta egy fertály napot veszített a napnak legdrágább részéből — ami csak dél előtt lehet — mert tegyük hozzá, hogy aki dél előtt megkésett, az egész napra el van késve s így rendesen megkésik délelőtt, akkor éven át rendesen naponta egynegyed nap el van veszítve —tegyük ezt hát csak egy emberre éven át a munkanapon, — milyen összeg veszteség áll csak egy emberre is, — de már most számítsunk annyi emberre és annyi igavonó marhára, amely egy gazdának kisebb nagyobb mennyiségben rendelkezése alatt áll — ekkor meg fogjuk látni, hogy miért áll nálunk némely gazda előbb végzett munkájával, holott talán mi néha zúgolódunk is azért, hogy ha az előbbrehaladt gazdát gyakorta csendesebben vagyis módjával láttuk és miért maradtunk mi hátrább? holott ekkor és akkor nyakrafőre sietve dolgoztunk, — pedig úgy van az a maga rendjén, mert a mely gazda rendesen korán kel, az korán foghat a munkába, a ki régi és korán kezdett, az azon napon estére korán is végez és igy mind maga, mind cselédsége, mind pedig igavonó barma korán mehet munka után az édes nyugalomra, és igy igaz marad azon példbeszéd is „a rendes gazda korán fekszik korán kel.“ 4. A mely gazda korán kel, annak tovább tart a takarmánya. 5. A mely gazda korán kel, az kevesebb házi tolvajt tart udvarában. 6. Hol a gazda korán kel, onnét a hízelgő — azaz, hizelgés után élő henye — cselédek önkényt eltávoznak mint afféle renyhe herék a munkás osztályból. Sok gazda van, ki ezt már tudja, de sok lenne, aki nem hinné, tehát ezt próbálja meg, hiszem hogy rövid idő alatt a kísérlet meggyőződésre fogja vezetni — het pedig sok helyen elég károsan tartatnak és fizettetnek az olyan fajta rozsda-emberek, sőt az ilyenekből kerülnek a házi tolvajok is, mert nagy hitellel bírnak a gazda előtt — tegyük ki a könnyelmű gazda előtt. 7. Amely gazda korán kel, az hamarább fog tolvajt az udvarában. 8. A mely gazda korán kel, annak tovább tart a kenyere. 9. A mely gazda rendesen korán kel, az mindig élőről kezdheti a munkát, mert számba veheti a napi teendőket. 10. A mely gazda rendesen korán kel, az mindenkor ingyen jut az időhöz. Íme tehát tisztelt ügybarátim, láthatjuk meggyőződés szerint és képzelhetjük magunknak a gazdaságot mint egy nagy testet, fejnek pedig képzeljük a gazdát ; már most ha fej a beteges, következéskép a test egészen lankadt állapotban szenved. Czérna István: Gazdászati tanintézetek és földmivelési iskolák hazánkban. „Falusi Gazdánk“ múlt évi 27-dik számában Rodiczky Jenő t. szaktársunk elég híven ecsetelte azon állást, melyet a mezőgazdasági szakértelem és vele kapcsolatban a gyakorlati szaktudományok hazánkban elfoglalnak, eltekintve az arra hivatott tanintézetek belső szervezésétől, lássuk csak, mennyit fordított eddig elé és fordít, jelenleg is kormányunk hazánkban a gazdászati szakértelem terjesztésére, és halljuk, mint nyilatkozott e tárgyban Várady Gábor a képviselőház decz. 7-ei ülésében, midőn többek között áttérve a gazdászati tanintézetek dotatiójára, — ezeket mondja : „Az általam említett statistikai adatokra áttérve tudjuk, hogy a földmivelés képezi hazánknak legnagyobb tőkéjét, ezt kell különösen emelnünk, ennek jövedelmezését előmozdítanunk, és ezen czél elérésére legfőbb tényezőkül szolgálnak a gazdasági intézetek. És mikép állunk ezen gazdasági intézetekkel? Úgy a keszthelyi, mint a debreczeni gazdasági intézetek a fejlődés küszöbén vannak, tehát ott állanak, ahol legnagyobb mérvben veendik igénybe a haza részéről a segélyezést. És miképen dotáltatnak ezen intézetek. Az 1868-ik évre tervben levő költségvetés szerint, a mennyire nekem arról némi tudomásom van, a debreczeni gazdasági intézet részére körülbelől 3/4 évre csak 11,000 ft. hozatnék javaslatba. Ugyanott a földmivelési iskolára csak 5000 ft. Ezen gazdasági intézetnél csak 4 ösztöndíj hozatik javaslatba 200 ftjával, mi összesen 800 ftra megy. A földmivelési iskolában 4,50 ftos ösztöndíj tétetik javaslatba, ez 200 forint. A keszthelyi gazdasági intézetben a gazdasági osztályban a 67-ik évi költségvetés volt 10,998 ft, a jövő 1868-dik 11,550 ft. volna tervezve. A földművelési iskolában ugyanott 1867-ben volt 3221 ft, a jövő évre 3959 ft. van tervezve. Az ösztöndijak épen úgy terveztetnek, mint a debreczeni intézetben. A magyar-óvári gazdasági intézet a cs. kormány által állíttatott föl, azonban a szükséges költségek úgy az örökös tartományok, mint Magyarország jövedelmeiből födöztettek. Hire jár, hogy ezen intézet rövid időn áttétetik az örökös tartományokba, azonban megeshetik, hogy ez pénztárunkat a tett beruházásokért illető rész minden megtérítése nélkül fog történni. Ezen intézetre évenkint 43,600 ft. fordittatik, midőn hazánk ilynemű intézeteire alig 17,000 —18,000 ft