Falusi Gazda, 1868. január-június (8. évfolyam 1. félév, 2-26. szám)
1868-01-14 / 2. szám
Nyolczadik évfolyam. 2. 8*Pest,jan. 14-én 1808. FÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden héten kedden, egy negyed-rét íven, a szükséges ábrákkal fölvilágosítva. Előfizetési föltételek: Egész évre.........................6 ft. — kr. Félévre . ..........................3 „ — „ Negyedévre.........................1 „ 50 „ szerkeszti FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECHMAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények és levelezések a,,Falusi Gazda“ szerkesztőségéhez Üllői ut u/13. sz. alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadóhivatalhoz (egyetem-utcza 4-ik száma.) czimezve kéretnek beküldetni. Melyik a gazdának legdrágább kincse? Legdrágább kincs az idő. — Azt mondja a közpéldabeszéd: „Aki korán kel, aranyat lel.“ Hogy e példabeszédnek szent az igazsága, azt egy gazda sem fogja tagadni, de hogyan és miképen? Értsük hát e példabeszédet, meg fogják engedni a tisztelt ügybarátok, ha kissé fejtegetőleg és magyarázólag fogom azon szép példabeszédnek tartalmát felderíteni azok előtt, kik talán még azt voltaképen nem értenék, mert uraim, rendesen korán felkelni, ez nagy szó, és különben csak az illetőkhöz szóllok ; valóban azon példabeszédben akkorra tömegű az igazság, amekkorát kimondani is teljes lehetetlenség — azonban feltételeznünk kell ám még azt is, hogy sok fiatal gazdák vannak, kik azon példabeszédből nem tudnának következtetni, nem ismervén ennek titkos tartalmait, mert bizony sok szanaszét ágazó körmei lévén, melyekkel a járatlan vagy könnyelmű gazdát, kicsinyenkint csipkedve utóbb is jégre viszi, nem szándékom vele senkit sértegetni, mert hiszen e becses lapok hasábjait nem czélozgatásokkal, hanem üdvös eszmékkel és czélirányos értekezletekkel czélunk fentartani. Legdrágább kincs az idő, mit ha elvesztettünk, soha sem vásárolhatjuk vissza semmiféle összeg pénzért sem, azt tartjuk talán, hogy az időért nem kell pénz, mert ingyen jutunk hozzá? azonban, ily véleményben csak azon ember van, ki nem ért hozzá a dologhoz, vagy aki könnyelműsége eredményéből vagy lustasága szüleményéből magának semmit sem tud következtetni, vagy nem akar ; amely ember életében rendet tart és napi teendőit rendszerint felosztva pontosan megkezdi a maga idejében csak az jutott mindannyiszor ingyen az időhöz, mig azonban a könnyelmű vagy lusta ember a legdrágábban fizette meg az idő árát mindannyiszor, ahányszor elvesztette. — Vajmi drága pedig azon portéka és nehezünkre esik a mit ki is fizettünk és mégis elvesztettük — pedig ez igy van. Bár sajnosán, de be kell vallanunk, az abbeli igazságot, hogy az idővel még igen sokan nem tudunk gazdálkodni. Nagyon káros bűn ez egyes emberekre nézve is, de hát még ahol egyes ember sokak által veszítteti az időt. Nézzünk be például egy szegény porgunyhóba, ahonnét a könnyelműség vagy lustaság végett egy kapa vagy kasza későn jár ki a dologra, vagy egy mesterember műhelyébe, hol egy-egy varrótű, vagy egy-egy faragó-szerszám hasonló körülményeknél fogva gyakran vesztegel, mennyi hátramaradást szül és még egy főszenny, t. i. a munkásnak vagy a műhelynek tekintélyét veszíti. De nézzünk már most be egy kisebb vagy terjedtebb tanyára, vagy egy gazdasági szerszámokkal drágán felszerelt majorra, ahol a gazdának intésére vesztegelve várakozik egy nagy munkás-embertömeg és egy sereg igavonó állat, melyeknek és kiknek fentartására és fizetésére perczenkint lehet a kiadásokat megnevezni .... pedig ilyen eset nagyon sok fordul elő, nem ugyan rosz szándékból téve, hanem csak könnyelműségből, vagy az időmulasztást semmibe sem véve..............hogy majd úgymond: „úgy is ki lesz vásárolva az ácsorgó tömegen, ha majd élőkre állok.“ Tehát jól fogjuk tenni,hogy ha kissé fejtegetve hozzuk napvilágra azon példabeszédben rejlő titkos magvakat és meg fogjuk rostálni, hogy megláthassuk, milyen magvak termik az aranyat a korán kelő gazdának — állítsuk tehát újra ide — „Aki korán kel, aranyat lel.“ 1. Amely gazda rendesen korán kel, az megtalálta a legnagyobb darab aranyat — az egészséget — uraim! a gazdának egészség kell, az egészség kedvet szül, a gazdának pedig jó kedvűnek kell lennie — a