Falusi Gazda, 1868. január-június (8. évfolyam 1. félév, 2-26. szám)

1868-01-14 / 2. szám

Nyolczadik évfolyam. 2. 8*­­Pest,jan. 14-én 1808. FÖLDMIVELÉS, KERTIPAR ÉS GAZDASÁG KÖZLÖNYE, TÖBB SZAKÉRTŐ KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT Megjelenik minden héten kedden, egy negyed-rét íven, a szükséges ábrákkal fölvilágosítva. Előfizetési föltételek: Egész évre.........................6 ft. — kr. Félévre . ..........................3 „ — „ Negyedévre.........................1 „ 50 „ szerkeszti FARKAS MIHÁLY. Kiadó-tulajdonos HECHMAST GUSZTÁV. Minden a lap szellemi részét érdeklő köz­lemények és levelezések a,,Falusi Gazda“ szerkesztőségéhez Üllői­ ut u/13. sz. alá, az előfizetési pénzek pedig a kiadóhiva­talhoz (egyetem-utcza 4-ik szám­a.) czi­­mezve kéretnek beküldetni. Melyik a gazdának legdrágább kincse? Legdrágább kincs az idő. — Azt mondja a köz­példabeszéd: „A­ki korán kel, aranyat lel.“ Hogy e példabeszédnek szent az igazsága, azt egy gazda sem fogja tagadni, de hogyan és miképen? Értsük hát e példabeszédet, meg fogják engedni a tisztelt ügybará­­tok, ha kissé fejtegetőleg és magyarázólag fogom azon szép példabeszédnek tartalmát felderíteni azok előtt, kik talán még azt voltaképen nem értenék, mert uraim, rendesen korán felkelni, ez nagy szó, és külön­ben csak az illetőkhöz szóllok ; valóban azon példa­beszédben akkorra tömegű az igazság, a­mekkorát kimondani is teljes lehetetlenség — azonban feltéte­leznünk kell ám még azt is, hogy sok fiatal gazdák­­ vannak, kik azon példabeszédből nem tudnának kö­vetkeztetni, nem ismervén ennek titkos tartalmait, mert bizony­ sok szanaszét ágazó körmei lévén, melyekkel a járatlan vagy könnyelmű gazdát, kicsi­­nyenkint csipkedve utóbb is jégre viszi, nem szándé­­kom vele senkit sértegetni, mert hiszen e becses lapok hasábjait nem czélozgatásokkal, hanem üdvös esz­mékkel és czélirányos értekezletekkel czélunk fen­­tartani. Legdrágább kincs az idő, mit ha elvesztettünk, soha sem vásárolhatjuk vissza semmiféle összeg pén­zért sem, azt tartjuk talán, hogy az időért nem kell pénz, mert ingyen jutunk hozzá? azonban, ily véle­ményben csak azon ember van, ki nem ért hozzá a dologhoz, vagy a­ki kön­nyelműsége eredményéből vagy lustasága szüleményéből magának semmit sem tud követ­keztetni, vagy nem akar ; a­mely ember éle­tében rendet tart és napi teendőit rendszerint fel­osztva pontosan megkezdi a maga idejében csak az jutott mindannyiszor ingyen az időhöz, mig azonban a könnyelmű vagy lusta ember a legdrágábban fizette meg az idő árát mindannyiszor, a­hányszor elvesz­tette. — Vajmi drága pedig azon portéka és nehe­zünkre esik a mit ki is fizettünk és még­is elvesztet­tük — pedig ez igy van. Bár sajnosán, de be kell vallanunk, az abbeli igazságot, hogy az idővel még igen sokan nem tudunk gazdálkodni. Nagyon káros bűn ez egyes emberekre nézve is, de hát még a­hol egyes ember sokak által veszítteti az időt. Nézzünk be például egy szegény porguny­­hóba, a­honnét a könnyelműség vagy lustaság végett egy kapa vagy kasza későn jár ki a dologra, vagy egy mesterember műhelyébe, hol egy-egy varrótű, vagy egy-egy faragó-szerszám hasonló körülmények­nél fogva gyakran vesztegel, mennyi hátramaradást szül és még egy főszenny, t. i. a munkásnak vagy a műhelynek tekintélyét veszíti. De nézzünk már most be egy kisebb vagy ter­jedtebb tanyára, vagy egy gazdasági szerszámokkal drágán felszerelt majorra, a­hol a gazdának intésére vesztegelve várakozik egy nagy munkás-embertömeg és egy sereg igavonó állat, melyeknek és kiknek fen­­tartására és fizetésére perczenkint lehet a kiadásokat megnevezni .... pedig ilyen eset nagyon sok fordul elő, nem ugyan rosz szándékból téve, hanem csak könnyelműségből, vagy az időmulasztást semmibe sem véve..............hogy majd úgymond: „úgy is ki lesz vásárolva az ácsorgó tömegen, ha majd élőkre állok.“ Tehát jól fogjuk tenni,­hogy ha kissé fejtegetve hozzuk napvilágra azon példabeszédben rejlő titkos magvakat és meg fogjuk rostálni, hogy megláthassuk, milyen magvak termik az aranyat a korán kelő gaz­dának — állítsuk tehát újra ide — „A­ki korán kel, aranyat lel.“ 1. A­mely gazda rendesen korán kel, az megta­lálta a legnagyobb darab aranyat — az egészséget — uraim! a gazdának egészség kell, az egészség kedvet szül, a gazdának pedig jó kedvűnek kell lennie — a

Next