Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1970-06-03 / 22. (1199.) szám

Gyermeknap Mi minden sűrűsödik ebbe az egyetlen szóba : gyermek, ígéret, el­hibázott számítás, beteljesülés. Szü­lőket összetartó k­apocs, arcokat de­rítő, ártatlan csacsogás, kamaszos esetlenség, durva kifakadás, nyakas követelőzés. Szárba szökkenő remé­nyek forrása, könnyet facsaró kese­rűség oka. Mosolyra hangoló Ura, prózai gondok, vesződések egész so­ra. Sokszor az élet célja, az élet tar­talma. S mennyi színben, mennyi ér­zelmi tónusban tobzódhat a szülői lélek emiatt vagy ezért, de mennyi­re a gyermekhez fűzött remények beteljesülésének függvénye ez az érzelmi skála. Kezdve attól, mikor először mosolyodik ránk, majd ti­pegni és gagyogni kezd, az első ákombákomokat rajzolja be az irká­ba, babázik, szekerkét barkácsol, be­töri a szomszéd ablakát, hirtelen nyíló értelme tele tüdővel szívja ma­gába az élet titkait... egészen addig, amíg maga is véleményt átkot és mond, s ezt nem cseréli fel máséval: addig, míg saját lábán kezd megállni. Ki tudja, tán van valami szimbo­likus abban, hogy június elsejére , virágok hullása utáni zsenge ígére­tek, alig húsosodó remények idejére esik ez az ünnep... De nem mindig elég a bizakodás, a törhetetlen hit. Az élet néha úgy hozza, hogy bele­törődésre, lemondásra, újat váró­­esdeklő konok kitartásra van szük­ség. Szükség van erre, mert az öröm­be üröm vegyül olykor. Hány meg hány szülő csöndes ünneplését — mert annak nevezhetjük az apró­­cseprő napi örömeket — fordította gyászra az országunkra zúduló ele­mi csapás. És hány meg hány alig sarjadzó vagy éppenséggel szárba­­szökkent szülői Reménység lépetett ki teljesen, gyökerestül... Ezért csöndes, segítő kezet nyúj­tó, tennivalókat latolgató nap lett ez a június elseje. Nem feledkeztünk meg arról, hogy ezer meg ezer gyer­mek van országunkban, kiknek ezek­ben a napokban hiányzik a szülői szeretet, a családi otthon melege. Jó, hogy önzetlenül segítséget ad­tunk, szép és emberi, hogy megkísé­reljük pótolni azt, amit vagy akit elvesztettek. Ám mindnyájan tud­juk, hogy bármennyire is igyek­szünk, nem sikerülhet teljesen. Meg­indító gyermektársaik cselekvő­­igyekvő izgalma és megindító a fel­nőttek támogatása. Jól fog most az azonnali segítség, humánusak, be­szédesek a szeretet karavánjai. De most ennél is több kell. Kitar­tó, szívós munkára van szükség, hogy a romokon felépüljenek a csa­ládi otthonok, hogy a bűzös iszapból kivájjuk a ceruzákat, a padokat és az elkajszált, vedleni készülő táb­lát... A megnyílt szívek és a mun­kától görcsbe feszülő dolgos kezek ünnepe volt az idei június elseje ! ZÁGONI ATTILA Az NSZK Vöröskeresztje a többi között vízszűrő berendezést is kül­dött Szatmárra a város ivóvízének megtisztítására HALVAR DOLGOZÓ NflPtf TEHETETLENNEK érezte magát, küzdött a sírással, meg-megrázkó­­dott, mintha fojtogató kezektől akar­na szabadulni, már önmagát sajnál­ta, szégyellte, önmagát látta, tudta meztelennek, kifosztottnak, ruha és kenyér nélkül, idegen fedél alatt, idegen asztal mellett, idegen ruhák­ban. Kiürültek a szekrények, üresek voltak a polcok, a fiókok. De min­dent mégsem adhat oda ! Éppen a minap tervezték, hogy ingeket vá­sárolnak, egy fehéret is ünneplenek, neki kosztüm kellene, valami vé­kony anyagból, hiszen itt a nyár. Szeretett volna egy selyemruhát is, abból az anyagból, amit a nagyáru­ház kirakatában látott... Mindent mégsem adhat oda ! Sza­kadt, foltos ingek, pecsétes szok­nyák, kopott nadrágok, elhasznált cipők. Értéktelen lim-lom. Miért is őrizte ezeket az értéktelen holmilud? És most ezeket adja azoknak, akik­nek mindenüket elvitte a víz ? Itt vannak­ a gyermek kinőtt ruhái. Igen, ezek meg jók... De ha jövő­ben ... Elkészült a csomag. Nem volt nagy. Volt abban foltos ing, nadrág, amelyet átlátszóvá vékonyított a sok ülés, olajos pecsétes szoknyák, de oda tette egyik kedvenc kartonruhá­ját is. Nézte a szerény ruharakást. Vajon kié lesz ? Ki fogja magára venni s mit fog gondolni róla az is­meretlen nő. Az asszony szégyellte magát. Talán jobb volna, ha nem adna semmit. De ez csak segítség, olyan mint amikor belekarolnak valakibe az utcán, mert úgy látjuk, el akar esni. Talán beteg, vagy csak elszé­dült. Embereket az ágyból kergetett ki a víz ! Ijedten nézett körül a lakás­ban. Mit adhatna még, ami meleg, ami egy embert megvéd a hidegtől, esőtől, amivel eltak­arhatja ma­gát ... amit használhat akárcsak 1—2 napig. A gyermek szalad be, eddig ját­szott a napon. Kezében rakéta, ha elindítja, szórja a lángot maga után. A gyermek nézi a csomagot, aztán komolyan, határozottan, szótlanul a ruhák mellé teszi a csillagot szóró rakétát, amelyet egy héttel ezelőtt kapott ötödik születésnapjára. KASSAY MIKLÓS A CSOMAG MELEG HAJLÉKUK LESZ... Maros megye 149 árvízsújtotta helysége közül Rád­nót volt azoknak egyike, amely nagyon sokat szenve­dett : 120 házat öntött el a Maros. 120 házat kell újjáépíteni, javítani. A szük­séges épitőanyag egy része, egyelőre kis része, már meg is érkezett a köz­ségbe (200 000 tégla és 35 tonna ce­ment). Több mint 300 köbméter fa­anyag, valamint mész, ablaküveg és kátránypapír érkezését várják. Maroskece sem maradt le az épít­kezési munkák megkezdésével : szor­galmasan dolgoznak a megrongáló­dott házak lebontásán, a még felhasz­nálható építőanyag megmentésén, az új épületek tervein. Megérkezett az építőmunkások egy csoportja, s a he­lyiek segítségével dolgozva arra töre­kednek, hogy az ősz beálltáig hajléko­kat húzzanak fel a fedél nélkül maradt 130 család számára. Minden család­nak legalább egy szobát és konyhát. Ezután sor kerül a súlyosan megrongg­álódott 35 ház kijavítására, illetve — a nem javíthatók — újjáépítésére. Dicsőszentmártonban már elhelyez­ték a fedél nélkül maradt 81 családot. Részint az üzemek klubhelyiségeiben, részint az iskolák tornatermeiben és tantermeiben — persze ezzel párhuza­mosan az oktatás is folyik. Közben barakkokat is építenek, hogy teher­mentesítsék az iskolák termeit. Désen sokkal nagyobb károkat oko­zott a Szamos : 202 család maradt hajléktalan. Elhelyezésük folyamatban van. 29 család helyet kapott a B 7-es blokk 20 lakásában (egy részük végle­gesen más részük ideiglenesen, két-két család egy lakásban). 37 család a­­ B 8-as blokkban kap ideiglenes lakást, 35 családot pedig úgiy helyeztek el, hogy némely intézménytől szobákat vettek kölcsön, míg 50 családot mások fogadtak be lakterületükbe. 20 család számára most épülnek a barakkok, 45 család pillanatnyilag még sátrakban lakik. Ezen a nyáron nagy felelősség, sú­lyos teher nehezedik mindazok vállára, akik az építőanyaggal gazdálkodnak, azt előállítják, elosztják. Velük együtt vizsgáznak az építőmunkások, az épí­tészeti szakemberek, akiknek tervekkel, olcsó és gyorsan teljesíthető megoldá­sokkal kell szolgálatok az árvízkáro­sultakat, hogy a tél hidege mindenkit sűthető hajlékban találjon. A fővárosi Timpuri Noi üzemek az árvízkárok mielőbbi pótlására meg­tetézte eredeti vállalását 5 millió lej értékű terven felüli termék gyár­tásával 2000. csekkszámla — 42 000 000 lej A Takarék- és Letétpénztár buka­resti központja közölte, hogy május harmincadikáig a 2000. csekkszám­lára, az árvízkárosultak javára, 42 185 000 lejt adományoztak a se­gítőkész emberek. Ehhez a 42 milliót felülmúló ösz­­szeghez a főváros lakosai 9 448 900 lejjel járultak hozzá, míg a külön­böző megyék — közöttük Arad me­gye 2 673 500, Kolozs megye 2 280 200, Tem­es megye 1 774 000, Bihar me­gye 1 697 400, Arges megye 1 388 400, Prahova megye 1 327 400, Brassó megye 1 261 000 lejt — utaltak át az árvízkárosultak segélyezését szolgá­ló csekkszámlára.

Next