Falvak Népe, 1950 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1950-12-10 / 48. szám

. Magam láttam, hogy a gép mit jelent írta: RÓZSA MIHÁLY, a szászhermányi kollektív gazdaság elnöke, a Szovjetunióban járt parasztküldöttség tagja Már akkor éreztem, hogy valami semmiképp sincs rendjén a kapitalista rendszerben, amikor Greger Friedrichnél kereskedtem Segesváron. Ő is szász volt, én is, egy nyelvet beszéltünk, s mégis nagy különbség volt közöttünk. Neki kocsmája volt, asztalos műhelye, abban egy csomó segédje s melléje szép birtoka, azon dolgoztam én. Míg mi, én s a segédek, neki dolgoztunk, addig ő napestig vadászgatott, — az volt a szenvedélye. 1945-ben beiratkoztam a Román Kommunista Pártba. Ott tanultam meg, hogy csak úgy lesz rend, ha a föld is azoké lesz, akik megdolgozzák. A földreform után én is a magam földjén dolgozhattam. Szászhermányban kaptam 5 hektárt. De hamar rájöttem, hogy a földdel még nem lehet boldogulni, ha az ember tehenekkel gürcöl rajta. A Párt parasztiskolájában arra is rájöttem, hogy a magángazdálkodás nyomorúságából a nagyüzemű, gépesített kollektív gazdálkodás vezet a bőség felé. Mikor aztán megyei pártkiküldött jött Hermányba, sok más dolgozó földművessel együtt, én is mellé szegődtem, szervezni a kollektív gazdaságot. Amíg 44 családdal, 179 hektáron meg tudtuk alakítani, nem egy falubelim támadt rám, hogy mit beszélek a kolhozokról, mikor nem is láttam. Az igaz, hogy akkor kombájnt csak moziban láttam, és éppen ezért, annál nagyobb volt az örömöm, mikor megtudtam, hogy én is látogatóba mehetek a RNK parasztküldöttségével, a nagy Szovjetunióba. MIT LÁTTAM A SZOCIALIZMUS ORSZÁGÁBAN, arra kértek, írjam ezt le. És azt mondtam: lehetetlen. Most is azt mondom, nincs akkora papír, melyre leírhatnám szovjetunióbeli tapasztalataimat, azt a sok kedvességet, mellyel a szovjet emberek elhalmoztak, Moszkvát, ezer szépségével; a márványfalú metrót, a Sztálin-kiállítást, ahol láttam a világ minden tájáról a szeretett Sztálin elvtársnak küldött ajándékokat is. De mégis megpróbálok a látottakról valamit megírni, legalább a mezőgazdasági gépekről, melyek száz és száz ember helyett végzik az izzasztó munkát a kolhozokban, a kombájnról, melyet addig csak moziban láttam. Moszkvában 6 csoportra osztottak bennünket. A mi csoportunk az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaságot látogatta meg. Először a Harkov-tartományi „Bolsevik“ kolhozba mentünk. 682 családé a kolhoz, 1929-ben alakult. 1192 munkaképes tag, 7 mezei és egy kertészeti brigádba osztva, 4.656 hektáron gazdálkodik, melyből 62 hektár kertészet, 170 erdő, s a többi szántó. Búzatermésük átlag 27—28 mázsa volt hektáronként, az árpáé pedig 35 mázsa. Jövőre 700 hektárba őszi búzát vetettek augusztus 11-én. Szeptemberben, mikor ott jártunk, már a tenyérnyi magasságot meghaladta a zöld vetés. Igen ám, de az alá nem gyenge tehenekkel szántottak, hanem traktorral. A szántást, gabonabetakarítást csak traktorral, illetve kombájnnal végzik. ŐSSZEL A TRAKTOROK MINDENT FELSZÁNTANAK, s így tavaszi szántást sohasem végeznek, legfennebb, ha gyomos a föld, megjáratják kultivátorral. A vetést nagy-nagy széles traktorvontatású vetőgépekkel végzik. Az aratás kombájnnal, arató-cséplőgéppel történik. Ahol a kombájn elmegy, még csak tarló sem marad, mert amint a teherautók elhordták a szemet, és a szalmát, a traktorok már a tarlót is hántják. Közösségi tulajdonban levő szarvasmarhát 534 darabot tart a kolhoz, melyből 86 tejelő. Ezenkívül minden kolhoztagnak van otthon is disznója, majorságja, tehene, 5—25 darab juha, stb. A kolhozban igen sok műtrágyát használnak, azt is géppel szórják szét. Mikor ottjártunk, a cukorrépát takarították be 220 hektárról. Répaszedőek és traktorok fordították ki a földből a répát, a kolhózistáknak csak össze kellett szedniök, egy-egy traktor után 5 hektárról naponta. Itt megjegyzem, hogy nálunk, Hermányban 10 kollektivista egy nap csak egy hektárról tudta betakarítani a" cukorrépát két igás répaszedőekével. . A „Bolsevik" kolhozban láttam először életemben napraforgó-szedő kombájnt is. Ott nemcsak a gabonafélét aratják kombájnnal, hanem a napraforgót is, sőt még a gyapotszedésre is van külön kombájn. Csodálatos egy gép. Traktor nélkül megy neki a napraforgó-táblának, mert magánjáró gépezete, saját hajtómotorja van. Csak a napraforgó-tányérokat vágja le. A tányérok mind egy magasságban vannak, mivel egy fajtát vetnek, a Zsdanov-fajtát, mely hektáronként 21 mázsás termést ad a „Bolsevik" kolhozban A levágott tányérokat egy mozgóvászon a dobra viszi, mely nyomban ki is csépeli. A mag egy helyre gyűl, az üres tányérok pedig más helyre. Naponta 16—17 hektár napraforgót vág le a gép, melyet 4 ember kezel. Elgondoltam akkor is, hogy mennyit kell nekünk vagdosnunk kézzel a napraforgót s még csak azután jön a kiverése. A „BOLSEVIK" KOLHOZNAK pedig nincs is sok nagy gépe, inkább apró gépei vannak. A nagyobb gépeket a gépállomástól kapják. Meglátogattunk egy ilyen gépállomást is: Beszánszki községbelit, a Nikolajev-tartományban. Ez is 1929-ben alakult. A Nagy Honvédő Háború előtt 60 kisebb kolhoznak végezte el a géni munkát. 115 traktorral, 20 cséplőgéppel, tíz vetőgéppel s más apróbb géppel rendelkezett. A hitlerista hordák valósággal szétdúlták az állomást. 1944-ben csak 10 traktorral kezdhetett munkáihoz. De a szovjet emberek teremtőereje hamar helyreállította a romokból a gépállomást. Ottjártunkkor máris 115 darab 80—35—15, illetve 10 lóerős traktora, 54 arató-kötözőgépe, 1 magánjáró kombájnja, 120 kultivátora és 90 ekéje volt. Jelenleg 15 nagykolhozt (a „Bolsevik“-hoz hasonlókat) lát el gépekkel, összesen 39 ezer hektár megmunkálására van szerződése. Évenként kétszer a kolhózelnökök összeülnek a gépállomás igazgatójával, hogy számot vessenek, melyik fél hogyan tartotta be a szerződést. Ilyenkor mindig elismerik a kolhózelnökök, hogy a gépállomás gépei elsőrendű munkát végeztek. Még eddig sohasem történt meg, hogy újra kellett volna szántani valamelyik területet. Szovjetunióbeli látogatásunk egész idején azt láttam, hogy ott nem az ember a gépek rabja, mint a kapitalista rendszerben, hanem fordítva: — a gép az ember szolgája Hazaérkezve, boldogan értesültem arról, hogy a Szovjetunió segítségével hazánkban is elkészült az első kombájn s a hatezredik traktor. Bátran merem mondani akárkinek, hogy a szovjet emberek nyomdokain haladva, araz még kombájn a kormányi határban is. Figyelmesen, érdeklődéssel hallgatják jelöltjük előadását a szovjet választópolgárok. Magas feszültségű villamosközpont a Szovjetunióban. Az ilyen korszerű központok százait építik fel a Szovjetunióban A szovjet demokrácia ereje és felsőbbrendűsége Írta: N. ELIZARDY Az egész szovjet nép a dolgozók képviselőinek kerületi, tartományi, rajoni, városi és falusi szovjetjei választására készül. A szovjetek valóban képviselik az egész népet, s kifejezésre juttatják és megvalósítják akaratát. A Szovjetunió népei a szovjetek útján közvetlenül vezetik szocialista államukat. A Szovjetunióban a dolgozók képviselői helyi szovjetjei választásának előkészítése a világ legdemokratikusabb alkotmánya, a Szovjetunió alkotmánya alapján megy végbe. A szovjet nép „Sztálini Alkotmánynak” nevezi ezt, megalkotója után. A helyi szovjetek választásában részt vesz minden szovjet állampolgár, aki betöltötte a 18. életévét, tekintet nélkül fajára, nemzetiségére, nemérete vallására, műveltségi fokára, egyhelyben lakásának időtartamára, társadalmi eredetére, anyagi helyzetére A szovjet nép saját maga szervezi meg a helyi szovjetek választását. Ő maga alkotja meg a saját hatalmi szerveit. Ő maga határoz afelett, kit tiszteljen meg bizalmával és kire számítson a választási kampány megszervezésében. A Szovjetunióban a nép maga állítja össze a választási bizottságokat, azok közül az álampolgárok közül, akik kiérdemelték a dolgozók bizalmát s képéseit arra, hogy a választások lefolyása alatt teljes egészében érvényre juttassák a szocialista demokrácia elveit és betartsák a szovjet választási törvény rendelkezéseit. A munkások, a parasztok, az értelmiségiek és a Szovjet Hadsereg katonái az elmúlt hetek folyamán az egész Szovjetunióban számos gyűlést tartottak a választási bizottságok tagjainak kijelölésére A szovjet választási törvény értelmében kerületi, tartományi, rajoni, városi és falusi választói bizottságokat a pártszervezetek, a szakszervezetek, a Romszomol, a szövetkezeti szervek, a műszaki, tudományos, sport- és egvéb egyesületek a saját tagjaik közül, valamint a munkások, tisztviselők, parasztok és a Szovjet Hadsereg katonái külön erre a célra összehívott gyűléseken választják meg. Az egész Szovjetunió területén több mint másfélmillió választási bizottságot alakítottak s azoknak hatmilliónál több tagja van Moszkva tartományban például 150.000 munkásból, parasztból és értelmiségből áll a választási bizottság, a Százaz Szovjet Szocialista Köztársaságban pedig 300 000 tagból. Ez valóban a tömegek választási szerve, ténylegesen a népé. Ilyen nincs és nem is lehet a burszsoá demokrácia országaiban. A szovjet nép jelenítős becsületbeli és felelősségteljes feladatokat ró a választási bizottságokra. A tartományi választási bizottságok kötelesek szigorúan ellenőrizni egész működési területükön a választási törvények pontos betartását. Az ő munkájuk az is, hogy kivizsgálják és elintézzék a városi és rajoni választási bizottságok esetleges hibáira vonatkozó jelentéseket. A kerületi választási bizottság átveszi a választók összeírásánál becsúszott hibákra vonatkozó reklamációkat és eljuttatja ahhoz a szovjet végrehajtóbizottsághoz, amely összeállította a kérdéses névjegyzéket. A kerületi választási bizottság a választás napján beszedi a szavazócédulákat és kiszámítja, mindegyik jelölt hány szavazatot kapott, jegyzőkönyvbe foglalja az eredményt s átadja a körzeti választási bizottságnak. A szovjet nép legjobb képviselőit küldi a választási bizottágokba. A helyi szovjetek választásának előkészítése olyan nagyszabású politikai kampány, hogy részt vesz benne a Szocializmus Országának minden állampolgára. A választási bizottságokba beküldött sokmillió ember nagy gonddal szervezi a választásokat. Ebben a munkában újat.... „ kifejezésre jut a szocialista szovjet demokrácia diadala és felsőbbrendűsége.