Falvak Népe, 1950 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1950-12-10 / 48. szám
lő munkát a néptanácsoknak! (Folytatás az első oldalról) Jól együttműködve nagy eredményeket lehet ezen a téren elérni. A villamosítás terve az ötéves tervvel párhuzamosan halad. Meg kell vizsgálni minden faluban, hogyan lehetne egy kisebb dinamó beszerzésével, tőzeg vagy olcsóbb lignit-fűtésre épített hőerőművel, kisebb patakok elgázolásával vagy egyébbel villanyáramot fejlesztene villamosítani a községet, bevezetni a fényt a házakba, iskolákba, kultúrotthonba, még az istállóba is. A mezőgazdaság szocialista átalakításában óriási feladat vár a néptanácsokra. Tudnok kell elsősorban azt, amire Lenin tanít. Azt, hogy a parasztságnak valóságos kultúrforradalomára van szüksége ahhoz, hogy belássa a nagyüzemi gépesített kollektív gazdálkodás előnyét, hogy felhagyjon az elmaradott egyéni kisgazdálkodással Ezért fokozott figyelmet kell fordítaniuk a kultúrmunkára, a tömegek nevelésére. Azokban a falvakban, ahol még nincs kollektív gazdaság, meg kell szervezniük a legközelebbi kollektívák rendszeres látogatását, a jól dolgozó állami gazdaságok látogatóéát. És éles szemmel kell szétnézniük minden község határában. Hány és hány mezőségi falu van például, amelynek határában nagy kiterjedésű legelők hevernek szinte teljesen kihasználatlanul. Ezeknek egy részét fel lehet szántani, be lehet vetni. Hány és hány községben patakok, vízmosások pusztítják a legelőket, szántókat, sok helyt az erdőket is. A patakokat szabályozni kell, az omladékos, suvadó sós helyeket, kopár hegyoldalakat meg kell kötni, fásítani kell Számtalan feladat áll előttünk. Sok és nehéz. De bízunk az erőnkben. Bízunk, mert olyan párt áll országunk ,élén, amely hatalmas harcokat vívott, amelynek tagjai a föld alá szorítottság idején sem riadtak vissza a lovégző osztagok előtt. Ez a Párt pedig a felszabadulás után prízelemről-győzelemre vezette a dolgozókat s maga köré tudta tömöríteni az ország minden becsületes dolgozóját. Biztos tehát, hogy ezután még nagyobb eredményeket érünk el a vezetésével De mellettünk van a nagy Szovjetenió kálmdók segítségével A szovjetek munkájából, a szovjetek tapasztalataiból igen sokat tanulhatunk. Azok a könyvek, amelyek a helyi szovjetekről írnak, állandó és leghasznosabb olvasmányai, iskolakönyvei kell, hogy legyenek a néptanácsok tagjabbak. Azokból tanulhatjuk meg, hogy a szovjet miképpen épít helyi villamos erőműveket, miképpen használja ki a szeleket, az apró patakokat. Megtanulhatjuk, hogy a helyi szovjet hogyan gyűjt maga köré önkéntes aktivistákból egy ige® hasznos munkaközösséget, hogyan számol be a falu dolgozóinak munkájáról hogyan tartja a kapcsolatot a tereppel, a dolgozókkal hite, van minden álla a főtanácsok előtt, mint feladat, s mi minden áll mellettük, mint segítség, támogatás. Biztosan, határozottan fogjanak tehát munkához. Mellettük, velük van egész dolgozó népünk, mellettük van a világ minden békeszerető embere, mert a mi erősödésünk a béketábor erősödését is jelenti. De ne feledjék el: épp ezért még nagyobb a felelősségük. Drága és értékes kincsünk nekünk az, hogy ők intézik a mi közügyeinket, de annál semmirevalóbb az, áld visszaél a nép bizalmával. Minden néptanács felelősséggel tartozik Pártunknak, a dolgozó népnek. Az a tag pedig, aki nem felel meg feladatának, viszszahívható. Erre te gondoljanak a néptanácsok, nekünk, választóknak, a dolgozók nagy tömegeinek pedig legfőbb feladata, hogy támogassuk őket munkájukban. Hisz ők a mi fiaink, a legjobbjaink közül valók. Most már biztosak vagyunk abban, hogy községünk vezetői a mi érdekünkben, a mi javunkra dolgoznak, s a Párt vezetésével jólétünket, békeharcunkat segítik elő. Segítsük tehát őket, támogassuk minden kezdeményezésüket, sújtsunk le kíméletlenül azokra a kulákokra, akik rágalmazzák őket, vagy gátolják munkájukat. Szeretettel, figyelemmel vegyük ház körül fiatal tanársainkat, legyünk mellettük jóban, rosszban; velük együtt építsük fel a dolgozók jobb, bőséges életét, a szocializmust. Nagykucsmájú földművesemben hajlik a lánctalpas, óriási szovjet traktorhoz. Mellette a komája, szijjasképű, sportsapkás ember, alighanem valamelyik fővárosi gyár munkása. Együtt nézik, vizsgálgatják a traktort. — Ez aztán masina! — mondja ki a kucsmás, mielőtt tovább lépnének. Már ott állanak a hazai gyártású arató-cséplőgép előtt s még mindig vissza-visszanéznek. Aztán géptől-gépig mennek. Néznivaló van elég. Hosszú sorban állnak a traktorok, kultivátorok, vetőgépek, kaszálógépek. Van ott mindenfajta mezőgazdasági gép és szerszám. Hol a fővárosi munkás magyaráz, hol meg a földműves. De akármelyik beszél, mind csak egyet mondanak. Azt, hogy nagy dolog, jó dolog iyen gépekkel dolgozni, azokkal is, amelyeket a Szovjetunió küldött baráti segítségül, s azokkal is, amelyeket már idehaza gyártottunk, legtöbbjét ugyancsak szovjet tervrajzok szerint. Amikor végignézték a gépeket, mennek tovább. Fel a kiállítási csarnokba Mert kiállításon vannak. A fővárosi Szabadság Parkban rendezett Mezőgazdasági Kiállításon. Alighogy elindultak felfelé a lépcsőn, máris megtorpannak egy szép nagy üvegszekrény előtt. Hogyne macor egész kéve ágasbúzát látnak. — Te, barátom ... hal el a földműves, amikor elolvassa a felírást — tudod-e, hogy ez tízezer kiló magot ad hektáronként ! Már, igazán nagy ember ez a Liszenko akadémikus, aki termesztette. A következő teremben aztán már nem igen jókedvűek, összeszorítják a fogukat s időnként morzsolnak úgy szép csendesen egy-egy káromkodást, mert hiszen hangosan mégsem való ilyen helyen. Ebben a teremben kimutatások, grafikonok, meg képek ábrázolják azt hogy hogyan uralkodtak a bojárok, földesurak a szegény dolgozó nép nyakán. — Nézzed csak, nézzed — mutat oda vastag mutatóujjával az egyik felírásra a munkás. — Ötezer bojár volt minálunk s annak négymillió hektárja. Majdnem kilencszáz hektár jutott egy-egy földesúrra. A gazember mindenüket! _—tótod, nekünk, dolgozó földműveseknek milyen kevés volt — komolyodik és a kucsmás ember képe s olvasni kezdi a feliratot. — 921.000 földműves családnak mindössze 3 millió hektárja. Még éhezésre is kevés. De azért megvidámodva mennek tovább ebből a teremből, mert tudják, hogy ez csak volt. Ma már azé a föld, aki megműveli. hogy miért van ez így, azt is tudják, de mutatja a kiállítás is. Olvassák a kiállított röpcédulákat, iratokat, okmányokat, képeket, amelyekben mind világosan benne áll, hogy a Román Kommunista Párt már alapításától kezdve örökké azért küzdött, hogy megsemmisítse a földesúri osztályt, a kizsákmántolókat. Mennek tovább s isszák a szemükkel a sok látnivalót. Azt se tudják, mit nézzenek. A földművest magukhoz csalogatják a Vajánusz-féle füves vetésforgót magyarázó képek. Nézi, tanulmányozza őket sokáig nagy elmélyedéssel. — Látod te — fordul a társához s nagy lelkesedésében hátracsapja a kucsmáját —, erről már hallottam. Erről a Villámszról. Otthon a kollektívában magyarázott az agronómus. Tudd meg, hogy mi is megcsináljuk ezt a füves vetésforgót s akkor nézd meg, mekkora lesz a termésünk. Aztán nézegetik a véderdőövezeteket, a csatornázást, az okos, tudományos módszerrel végzett trágyázást mutató képeket. Ott helyt összeismerkednek egy másik földművessel. Barátságos ember, meg is mondja rögtön a nevét: Gheorghe Porta. Prahova tartományból való. Sálile községben tagja a kollektív gazdaságnak. — Lássák ne — ragadja karon s viszi őket egy nagy táblához. — Itt az én költségvetésem. Nézik s hát tényleg oda van írva nagy betűkkel a Gheorghe Popa neve, hogy mennyi terményt kapott a kollektívában az osztáskor. Jódolgú ember lehet, mert sok jutott neki végig is olvasnák, de Gheorghe Popa nem ereszti, elmondja ő maga. — Nézzék csak. Tavaly még magam kínlódtam a négy és fél hektáromon. Eleget tettem a beszolgáltatásnak, félretettem a vetőmagot. Na, s akkor ,mennyi maradt 700 kiló kukorica, 20 kiló napraforgó, 800 kiló széna. Ebből aztán élhettem egy évig. — De az idén már kollektivista vagyok — folytatja. — Dolgoztam becsülettel a családommal együtt s nézzék, mit kaptam: 3796 kló búzát, 3095 kiló kukoricát, 217 kló zabot, 519 küó napraforgót, 271 kló hagymát, 183 kiló fokhagymát, 800 kiló szénát, 271 liter bort s egy csomó kendert, meg lent. Megfogja a kucsmás ember kabátját, úgy magyaráz tovább. — S azt hiszed testvér, hogy csak én kaptam ! Más is így kapott, ha dolgozott. A kucsmás elmosolyodik. — Tudom én. Magam is kollektivista vagyok. Én meg tudod-e mennyit kaptam! . . . S ezzel magyarázni kezd s ő is alig ér a listája végére. De Popa Gheorghenak hirtelen eszébe jut valami s rángatja őket egy másik tábla elé. — Mégiscsak jól tettük, hogy beléptünk a kollektívába! Mert jól termelni csak ott lehet. Együtt nézik hárman, ilyen volt a termés a Jasi-tartományba tartozó Muncéhil de Jos községben. Ott az egyénileg gazdálkodó földműves hektáronként átlagban betakarított 1200 küó búzát, 9600 kiló burgonyát, 700 küó árpát. Ugyanakkor a kollektívában 2170 küó búzát, 16.000 küó burgonyát, 1150 küó árpát. No, aki ebből se lát, az vak, vagy bekötötte a szemét — állapítják meg egyhangúlag. Maradnának még Gheorghe Popával, mert jókedvű ember — van is miért jókedvűnek lennie —, de nincsen érkezésük, mert sok még a látnivaló. — Mennyi szépet, nagyszerűt összehordtak ide — mondják s nézik a szovjet módszerek alkalmazásával dolgozó kollektív gazdaságok földjéről hozott termést. Elsőnek a nagybánya tartományi ,Petőfi Sándor" kollektív gazdaság zabját. — 2270 kilót termeltek hektáronként ... Ez már igen, ez szép — mondja elismeréssel a sapkás. Aztán nézegetik az arad tartományi kollektív gazdaságból érkezett rizsét. Itt hektáronként 3150 kiló volt a termés. A szépséges gyümölcsöket a „Dózsa György“ kollektív gazdaságból, kövér hagymát Buzánból, mézet, szóját, selyemgubót, burgonyát, s mindent, mindent, amit olyan bőven ontott a föld a köolektivistáknak a jó munka nyomán. Az állatokat s a haltenyészet jövendő kifejlődését ábrázoló nagy termet csak futtában nézhetik, mert közben este lett s a kucsmás ember vonata nem vár. * A bukaresti Mezőgazdasági Kiállítás hű tükre annak, hogy iparunk és mezőgazdaságunk rohamosan fejlődik s hogy hazánkban a városi és falusi dolgozók élete napról-napra szebbé, jobbá válik; hű tükre annak, hogy a szegényés középparasztság számára egyetlen helyes út létezik, az, amelyet a Román Munkáspárt mutat számára — a kollektív gazdaság útja. A szegény- és középparasztok Pártunk s a munkásosztály segítségével csakis ezen az úton haladva teremthetnek maguknak mindenfajta kizsákmányolástól mentes bőséges, boldog Hetet. Mesegaxllasorsunk felvirágoztatásának útjára léptünk . A választások előestéjén a Román Munkáspárt vezetői szóltak a dolgozókhoz A választási kampány utolsó napjaiban, a választás előestéjén hazánk különböző tartományaiban Pártunk vezetői: Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének főtitkára, Pauker Anna elvtársnő, Lupa László elvtárs, Teohari Georgescu elvtárs, Mogyorós Sándor elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkárai, hatalmas tömegek előtt nagygyűlésesen szóltak a választókhoz. A fővárosban sokezer ember izzó lelkesedéssel hangolta meg Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszédét Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs eddigi megvalósításainkról, eredményeinkről többek között a következőket mondta: — A választási kampányt tehát nagy poétikai sikernek tekinthetjük, mert alkalmat nyújtott a széles tömegeknek, hogy kinyilváníthassák nagy szereteteket, bizalmukat és ragaszkodásukat a Párt és a kormány iránt, népi demokratikus rendszerünk iránt . . . Országunk történelme folyamán egy politikai párt sem állt soha igen számottevő teljesítményekkel a választók elé. A kommunistáknak azonban nem szokása, hogy babérjaikon pihenjenek és megszédüljenek a sikerektől. Rövidesen rátérünk első ötéves tervünkben s az ország villamosításának tervében foglalt még nagyobb és magasztoabb feladatok teljesítsére . . . Ugyancsak hatalmas tömeg gyűlt össze a főváros ,m május 1 Slajonjában, hogy meghallgassák Pauker Anna elvtársnő választási beszédét. Pauker Anna elvtársnő beszédében vázolta az egyre fokozottabban kibontakozó békeharc hatalmas jelentőségét. Beszéde során többek között ezeket mondta: — Amióta csak létezik imperializmus és kapitalizmus a világon, sohasem volt még ilyen hatalmas erő, amely útjába álljon azoknak, akik ki akarják robbantani a háborút . . A béke, a de-demokrácia és a szocializmus tábora ma a Szovjetunió mellett magába foglalja Kínát, a népi demokráciákat, magába foglalja azokat a népeket, amelyek a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítségével építik országukban a szocializmust, fejlesztik nemzetgazdaságukat és a hazaszeretet szellemében, a haza függetlenségének és szabadságának védelméért való önfeláldozás szellemében nevelik az egész népet. Hatvanezer ember vett részt azon a népgyűlésen, amelyen Luca László elvtárs beszélt a sztálinvárosi dolgozóknak. Luca László elvtárs többek között ezeket mondta: _ A néptanácsok az ideiglenes bizottságoknál sokkal kiterjedtebb munkakörrel fognak rendelkezni. A néptanácsok felelősségei tartoznak a városok, községek, rajonok igazgatásáért, a tartomány gazdasági életéért, a város és falu közti csere fejlesztéséért, a városok ellátásának biztosításáért. A néptanácsok feladata lesz teljesen kiaknázni a helyi erőforrásokat a különböző nyersanyaghulladékok és a minden községben fellelhető különböző nyersanyagok felhasználásával fejlett helyi ipart teremteni, ösztönözni az iparosok termelő szövetkezeteinek szervezését. Teohari Georgescu elvtárs Temesváron 50 ezer választó előtt mondott beszédet Teohari Georgescu elvtárs a gyűlés résztvevőinek lelkes, zugó tapsvihara közepette, többek között a következőkről számolt be: — Joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy munkásosztályunk és az egész dolgozó nép hősi harca révén a Párt vezetésével a tegnapi burzsoá földesúri Romániát az írástudatlanság, a faeke, a gyermekhalandóság, a nagy panamák s a véres terror országai új országgá változtathattuk, amely politikai rendszerénél fogva a világ első országaihoz tartozik, olyan országgá, amelyben teljes lendülettel épül a szocializmus . . . Mogyorós Sándor elvtárs Petrozsényben 12.000 dolgozó előtt ismertette népi demokratikus rendszerünk fényes győzelmeit és a néptanácsok megválasztásának jelentőségét. Beszéde során többek között a következő idet mondta: — Népünk széles dolgozó tömegei egyre nagyobb eltökéltséggel kapcsolódnak be a békéért vívott harcba azzal, hogy szakadatlanulnövelik hazánk gazdasági és politikai erejét, elszántan harcolnak minden elénk tornyosuló akadály leküzdéséért. A béke frontja győzni fog, mert annak élén a nagy Szovjetunió áll, a világ dolgozóinak lángelméjű, tanítója, Joszif Vissdartonovics Sztálin elvtárs vezetésével.