Famunkás, 1948 (56/48. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám
1948 március PAMINIKKS Magyar gyárak és üzemek dolgozói ! Munkást úr*minki Elvtársakl 1848 dicsőséges szabadságharcának századik évfordulóját ünnepeljük ebben az esztendőben. Ezen a nagy évfordulón országunk, amely oly hosszú időn át sorvadt idegen imperialistákkal szövetkezett elnyomó és kizsákmányoló osztály igájában, már szabad és független köztársaság. Népünk határozott léptekkel halad a szocializmus felé. Az ország a miénk lett, dolgozó magyar férfiaké és nőké. Nem földesurak, nagyiparosok és bankárok vagyonát, millióit szaporítjuk. Marsunknak és mattunkért dolgozunk. A Twawgunk hazáját építjük, a magunk életét tesszük jobbá és szebbé, a magunk jövőjét derűsebbé és gondtalanabbá. Mi lettünk az ország gazdái, miénk az ország, magunknak építjük. Mennyi szenvedés, megpróbáltatás és barc jutott nekünk osztályrészül, míg mindezt elérhettük! Mi csepeli munkások mégrövid néhány esztendővel ezelőtt, 1944 őszén és telén életünk kockáztatásával védelmeztük gyárunkat a német és nyilas banditákkal szemben, akik le akarták szerelni és meg akarták semmisíteni a gépi berendezéseit. Ugyanakkor pedig asszonyaink a csendőrséggel és nyilas hatóságokkal vívott közelharcban ellenszegültek a kitelepítésnek és a nyugatra deportálásnak. A felszabadulás után elsők között voltunk a termelés megindításában és az újjáépítésben s a nagy májusi munkaversenyben becsülette megálltuk helyünket. Most, hogy három esztendő kemény politikai harcaival sikerült megtörni a nagybirtokos és a nagytőkés osztály hatalmát sok ország ura a munkásság s a magyar dogozó nép lett, úgy érezzük, több és jobb munkával tartozunk hazánknak. Alig több, mint fél esztendeje kezdtünk hozzá a hároméves terv végrehajtásához. Bár akkor még hangos volt az ország a választások zajától s kemény politikai harcban állottunk a népi demokrácia idegen zsidóba szegődött ellenségeivel, felejthetetlen marad számunkra 1947 augusztusi, a hároméves terv megindításának napja. Elhatároztuk, hogy a hároméves terv megindításának egyéves évfordulóját, 1948 augusztus 1-ére méltóképpen fogjuk megünnepelni Ezért tehát mi, az ország egyik legnagyobb és különösen sok közszükségleti cikkeket gyártó nehézipari üzemének, a csepeli Weise Manfréd gyárnak dolgozói, munkaversenyre hívjuk fel az ország összes üzemének dolgozóit. Versenyt hirdetünk a hároméves terv országtépítő programjának teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Kezdődjék a verseny a nagy centenáriumi évfordulón: március 10-én és végződik augusztus elsején a hároméves terv megindításának első évfordulóján. Ver«“!■« •'en/'k egymással az egyes üzemek, de az üzemeken belül is versenyezzenek egyes üzemrészek, műhelyek és csoportok, sőt — ahol lehetséges — az egyes dolgozóik is! A termelés értéke gyárunkban februárban 46 millió forint volt Mi, csepeli dolgozók aláírásaink ezreivel megpecsételve vállaljuk, hogy a verseny keretében a termelés értékét augusztus 1-re havi 52 millió forintra emeljük. Vállaljuk továbbá, hogy a munka termelékenységét ugyanezen idő alatt 13%-kal folozzuk. Vállaljuk az önköltség leszállítását és a selejt 25%-os csökkentését. Amikor mindezt ünepélyesen vállaljuk és felhívjuk munkatársainkat a versenyben való részvételre, felkérjük a Szakszervezeti Tanácsot országos munkaverseny megszervezésére és irányítására. Vegyenek részt ebben a versenyben az összes dolgozók, a műszaki értelmiséggel együtt, s a hároméves terv végrehajtása iránti odaadásukkal, fokozott helytállásukkal és megnövekedett munkafegyelmükkel fejezzék ki hűségüket a magyar néphez. Munkatársaink! Elvtársak! Induljon hát a munkaverseny s ragadja magával a magyar munkásosztály és az értelmiség minden becsületes fiát! Meg fogjuk mutatni hogy a felszabadult magyar dolgozók demokratikus és szocialista öntudata, tehetsége és akarata Ereje nem ismer akadályt és csodáikra képes-Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, mert csak így emelkedhet a munkásosztály és a' dől a szó maa gyar nép életszínvonala! Szilárduljon meg ebben a munkaversenyben az új demokratikus munkafegyelem! Szélesedjék és erősödjé a népi demokráciánk gazdasági alapja: nehizet, függetlenségünk és önállóságunk biztosítéka. Csepel, 1948 március. A Weiss Manfréd-gyár dolgozói Száz kitüntetés a szakszervezeti mozgalom szervezőinek A szakszervezeti vezetőik országos értekezletén Tildy Zoltán köztársasági elnök képviseletében Nógrádi Sándor, miniszterelnökségi államtitkár is megjelent. »Úgy érzem, — mondotta — hogy a szakszervezeti vezetőket mindeddig nem értékelték eléggé. Ennek véget kell vetni, mert érdemeik felmérhetetlenek a magyar demokrácia szempontjából. A továbbiakban Nógrádi elvtárs méltatta a szakszervezeti vezetők munkáját, majd kitüntette a munkájával avárt vezetőket. A famunkások nagy családja örömmel vette tudomásul, hogy szakszervezetünk elnöke, Czeczey György elvtárs, főtitkára, Róka Pál elvtárs és ügyvezető titkára, Villám János elvtárs, kiváló munkájuk elismeréséül a Köztársasági Érdemrend aranyfokozatára kapták. Felemette az OTS a hadifogságból hazatértek táppénzösszegét A hadifogságból hazatérteknek, akik munkába állásuk előtt betegállományba kerültek, a táppénzt az 1916 aug. 1.lőtti általános bére összegek alapján fizette ki az Intézet. Mivel az azóta érvénybe lépett kollektív szerződés a béreket lényegesen emelte és az akkor megállapított táppénz összege mélyen alatta maradt a mai bérösszegeknek. a T. Intézet 1948 február 1-től kezdve a napi táppénz összegét a következő összegekben állapította meg. Zárójelben közöljük az eddig érvényes összegeket: Szakmunkás 10 (5.— Ft) Betanított munkás— (3.74 Ft) Segédmunkás 5.80 (3.15 Ft) Tanonc (javadalm.sal) 3.80 183 Ft) Tanonc (jav. nélkül) 2.— (110 Ft) A népjóléti minisztérium kérésére az Intézet a hadigondozottak ipari és szellemi átképzését megelőző képességi és pályaalkalmatossági vizsgálatok elvégzését is dármmentesen vállalta. „Segítséget a görög népnek'A gyűjtésünk eddigi eredménye Torint Gárdos Ernő 89.90 Pollacsak J. és Fai 250.— Rádiószekrény Faipari kft. 20.— Gálósi József asztalosüzem 33.— Lusztig fasarokkaem 20.— Mahunka bútorgyár 69.— ROBOR székgyár 53.50 Pollák képkeretüzem 23.— Szék- és faárugyár 187.— Sárközi és Tatár asztalosüzem 46.— Márton József asztalosüzem 156.70 JLingel bútorgyár 282.42 HERKULES RT. 32.— Fűrészanyag Faker. P 71.50 Kertész Dezső 20.— Garson bútorgyár 32.— Meister Testvérek 42.50 Mechanikai kefegyár 17.— Hoffmann képkeretgyár 70.— Üveg és Fakereskedelmi Rt. 29.— Spiegel és Fischer 63.50 Famunkások Termelő Szöv. 261.60 Machnikai Hordógyár 100.— Fumnérgyár 63.— Musica 16.— Tenk László 80.—■, Ferró Texti! 81.— Gizella- mason, 123.— Építkezési Rt. 193.— Ribánszky asztalosoké. 18.— KOZMAPORT asztalosüzem 39.— Szerv. Famunk. Term. Szöv. 1059.40 Havas kefegyár 101.70 Sipos kefeüzem 3.— MKP üzem 188.— Pódium kabaré 71.— Operaház 883.— Magyar Színház 310.— Madách Színház 94.— Anker láda.gyár 36.— Monori famunkások 100.— MALLERD Budafok. Káros 4000 — összesen: 9437.72 MALLERD Budafok-Háros az árvízkárosultak részére 3127.36 forint. A munkásosztály leghatalmasabb tömegszervezetei a szakszervezetek. A szakszervezeteket, a munkásosztály önvédelmi harca hozta létre a tőkések túlkapásaival, elnyomásával szemben. Az egyes munkás nem tudta felvenni a harcot; az osztályszolidaritás, az összefogás fegyveréhez kellett folyamodnia. A szakszervezetek állandó, időtálló jó fegyvernek bizonyultak. Kereteiken belül mind szélesebb tömegek szervezkedtek, mert rájöktek, hogy összefogás nélkül az osztály ellenség martalékává, prédájává válnak. A napi harcokon keresztül megismerték az , osztályösszefogásban rejlő erőt, amely képessé tette őket nagy osztályküzdelmek, messzebbmenő célok megvívására is. Ezek szerint valóban helytálló az a jelmondat, hogy a szakszervezetek az osztályharc iskoláii. A magyar munkásosztály megtanulta és még fokozottabb mértékben meg kell tanulnia, hogy a megváltozott erőviszonyok mellett — mikor a munkásosztály az állam hfi'.'lomban birtokon belül van, amikor térendő üzemeink döntő része a népi állam birtokában, vagy ellenőrzése alatt 411. a szakszervezeteket, mint harci fegyvert, hogyan kell alkalmazni a népi demokrácia, a szocializmus építése érdekében. Ilyen értelemben ma a szakszervezetek a szocializmus iskoláivá válnak. De hogy valóban azokká válhassssmaik, helyesen kell megítélni feladataikat. Tisztán kell látnunk, a magyar munkásosztály helyzetét és szerepét abban a harcban, amelyet folytatunk belső és külső ellenségeinkkel, a magyar és nemzetközi nagytőkével, a reakcióval szemben. Világosan kell látnunk a munkutásosztály történelmi szerepét, ezen belől a szakszervezetek feladatait és ennek megfelelően a szervezett munkások, valamint a* egyes dolgozók kötelességeit- Osztályöntudat, meggyőződés, politikai tisztánlátás,, felősségérzet nélküli munkanac" lélektelenné,instíi* lomnélkülivé válik. Megfordítva* a jó szakszervezeti munka előfeltétele egyben követelménye és fontos biztosítéka a szakszervezeti üntegek, mindenekelőtt pedig a szakszervezeti funkcionáriusok politikai színvonalának emelése. Magyarország, a magyar munkásosztály politikai és gazdasági helyzetének megismerése és ezen belül a mi esetünkben a faipar problémának a megismerése elengedhetetlen feltétele annak, hogy megláthassuk az összefüggést egyéni munkánk és a nagy országépítő munka között. Ha beletemetkezünk saját bajainkba, sérelmeinkbe és mán veszünk tudomást arról, ami körülöttünk törté-nik, akkor nem sokat haladunk előre. Munkánk hatékonyabbá válik, ha érezzük és tudjuk, hogy amit elvégzünk, az része az egyetemes építő munkának. Tudatosítanunk kell, hogy minden kalapácsütéssel, minden gyalutaszítással a magunk és az ország népének jobb jövőjét is formáljuk. Ma az egész országban hangzik a jelszó: »Termelj többet, jobban élsz« »Munkaversennyel ünnepeljük a szabadságharc százéves évfordulóját.« A feladat az, hogy e jelszavak igazságát ney csak a kevesek, a dolgozók élcsapata érezze át, hanem áthassa a legszélesebb dolgozó tömegeket és ösztönözze őket a termelő munkában. Hogy ez megtörténhessen, hogy a mayar dolgozókról visszapattanjon a nyílt, vagy a barátnak színlelt ellenség »nem érdemes többet és jobbat termelni, úgysem fizetik meg« bénító agitációja, ahhoz az kell, hogy tanuljunk és tanítsunk. A felvilágosító kevelő munkát a szakszervezeti feladatok homlokterébe kell állítani Sok szakmai csoportunkban, azok vezetőségeiben még ma is az a helyzet, hogy nem tudnak az új követelményeiknek megfelelően dolgozni- Gépiesen végzik a szervezeti élettel járó feladataikat, lebonyolítják a levelezést, eszközük a tagdíjbefizetést, sérelmi ügyeiket, apró, cseprő bajokat reparikaik. Persze eöiket el kell végezni, mert szükséges velejárói a szakszervezeti életnek, ez azonban ma már kevés. Ez nem ad igazi taralmat a szakszervezetimunkának, meg kell értetni óvszervezett tömegeiden, hogy ma a munkásosztály legfontosabb harci területe a termelő munka. Szakszervezeti iskolák, szemináriumok, előadások, viták, szakszervezeti napok, mind alkalmasak a dolgozók politikai és ideológiai színvonalának emelésére, de a taggyűlések, vezetőségi és szervező bizottsági ülések, üzemi értekezletek, sőt az egyéni beszélgetések sem szabad, hogy érintetlenül hagyjáák a magyar nép döntő kérdését. Problémáink középpontjába ma mindenütt a termelés, a munkaversenyek ügyét kell állítani. A munkásosztály ez irányú tudatosításával egyben más rendkívüli jelentőségű feladatot is elvégzünk. Munkánk nyomán a munkapadok mellett kitermelődneka munka élharcosai, az új idők új hősei és kitermelődik a mankreértelmiség rétege, azok a munkástárcák, akik a magyar élet minden területén megállják a helyüket, akikre bátran rábízhatjuk a mai gyar nép vezetését. Az elmúlt hetekben helyi csoportjainkban lefolyt évi közgyűléseken új vezetőséget választottunk.Azok a szaktárcák, akiket munkástársaik megtiszteltek bizalmukkal, vessenek számot önmiateukkal, érezzék el köztelenségeiket a tagsággal , és a népi demokrácia útján a szocializmus felé haladó magyar népnél szemben, minden erejükkel hassanak oda, hogy a nagy felvilágosító munkát minél eredményesebben elvégezhessük. Tűzzék a legközelebbi vezetőségi és taggyűlések napirendjére az oktás, nevelés kérdését, hogy ennek jelentőségét szaktárcátok minél többen megértsék és azt a gyakorlatban is keresztülvigyék. Ha gyengének érzik magukat, hívják segítségül a központot, vagzy a helyi szakmaközi bíttságot, a munkaepártokat, hogy biztosíthassák a rone-var famunkások szellemi színvonalának emelését. A nevelő munkát oly módon kell kiszélesíteni és elmélyíteni, hogy az kiak Ikitóna " legyen az új mimka- szellemnek, ami hatalmas lökést fog adni szakmánkban is a munkaversenynek, a termelés menyiségi és minőségi megjavításának. Molnár Kereng Jáncsélé mondás i hillier :i€ic@ MchCbai