Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-05 / 2. szám

LVII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. ÁRA: 40 FILLÉR Békét és jólétet hirdet az emberek százmillióinak az SZKP XXI. kongresszusa. Az emberiség további nagyszerű fejlődésének az útját, a korlátlan lehetőségeket mutatta meg a tanácskozás, melynek határozatai egyformán érintenek majd párttagot és pártonkívülit. A kongresszuson elhangzottak alapján bepillantást nyerhetünk a ragyogó jövőbe, hiszen a mi országunk számára is már történelmileg közeli, szinte látható feladattá , válik a kommunista társadalom felépítése. Az új hétéves terv, amelyet a kongresszuson részletesen ismertetett Hruscsov elvtárs, a leghaladóbb tudományos, ipari és mezőgazdasági elgondolások alapján készült és megvalósítása nemcsak a Szovjetunió népeit viszi hatalmas léptekkel előre a kommunizmus felé vezető úton, a magyar nép boldogulását is elősegíti. A hétéves terv a bőség kosarát kínálja a szovjet embereknek, akik jólétük kibővülését, kultúrájuk gazdagodását, életük megszépülését látják előre a hét esztendő során. Lehetetlen bámulat és büszkeség nélkül tudomásul vennünk a Szovjetunió hétéves tervének adatait. A hét esztendő alatt olyan hatalmas összeget szán beruházásra a szovjet állam és társadalom — 3 billió rubelt! —, aminőt a szovjet hatalom fennállása óta egész eddig eltelt ideje alatt fordított erre a célra. A hét év során 15 millió városi lakást építenek, 1960- ban áttérnek a hétórás munkanapra, a nagyobb megterheléstigénylő szakmák pedig a hatórás munkanapra. Az 1964-es évtől kezdve pedig már 30—35 órás lesz az ötnapos munkahét, napi 6—7 órás munkaidővel. Több idő jut tehát majd a pihenésre, szórakozásra, művelődésre. A dolgozó tömegek életszínvonala 40 százalékkal növekedik a hét év folyamán, s hogy a tudomány segítségével még könnyebbé tegyék az emberek életét és száműzzék a gépek segítségével a nehéz fizikai munkát, 1959 és 1965 között 2 300 000 szakember hagyja el a szovjet főiskolák kapuit. Velük együtt 1965-ben négy és félmillió felső képzettségű szakember, tudós és mérnök munkálkodik majd a kommunizmus megvalósításán. Lenyűgöző számok ezek. Ha olvassuk őket, kígyós képzeletünk — s bár hazánk még csak a szocializmus építésének feladataival birkózik —, gondolataink már a jövőt kutatják. A jövőt, a kommunizmus perspektíváit, melyet az SZKP kongresszusán elhangzottak világítottak meg előttünk és bár felépítése nálunk még csak a holnap feladata, mielőbbi megvalósításában a mi generációnk is érdekelt. S a szocialista világrész elszakíthatatlan részeként minden erőnkkel részt is veszünk benne. Anyagtakarékossági verseny az Angyalföldi Bútorgyárban A gyár kollektívája szervezetten 1958. április 1-én indította el az anyagtakarékossági mozgalmat. Műhelyrészenként kimutatták, hogy az egyes anyagokból elérhető megtakarításnak forintban mennyi az értéke. Például ha napi nyolc liter szeszt takarítanak meg a fényezőműhelyben, ahol 125 liter a napi felhasználás — ez egy évben 30 000 forint többletnyereséget, illetve a vállalat minden dolgozójának egy napi nyereségrészesedéssel többet jelentene. Az 58-as évben kilenc hónap alatt a következő anyagokból értek el megtakarítást: sellac, pác, henger- és szalagcsiszolópapír, enyv, újságpapír, denaturált szesz, rongy, gipsz, lignit, lignitoldó, tekercsfog papír, facsavarok, összesen 124 737 forint értékben. A Tanácsköztársaság megalakulásának 40 éves jubileuma tiszteletére és a hároméves terv 1959-re eső szakaszának megrövidítésére a dolgozók 1959. január 24-én tartott értekezletükön elhatározták, hogy az anyagtakarékossági verseny következő szakaszát még nagyobb eredményekkel gazdagítják. Ez a versenyszakasz 1959. december 31-ig tart. Az értékelést az 1957. évi anyagfelhasználás alapján megállapított anyagnorma szerint történik. A verseny pontjai a következők: 1) Faanyag, panel, lemezfelhasználás (értékelés negyedévenként), 2) Furnirfelhasználás (értékelés negyedévenként) 3) Segédanyagok felhasználása (értékelés havonta). Az egyes üzemrészek a ténylegesen elkészült szekrénymennyiségre havonta keretutalványra kapják az anyagot. Ebből a mennyiségből az üzemrész, illetőleg a művezető gazdálkodik. A megtakarított anyag mennyisége a havi zárás után a raktárban ellenőrizhető. A megtakarításból havonta anyagonként és műhelyenként értékelés készül a következő hó 5-ig, amelyet minden üzemrészben kifüggesztenek. Ily módon a dolgozókat az anyagtakarékossági mozgalom eredményeiről pontosan tájékozhatják és így figyelemmel kísérhető, hogy a megtakarított anyag forintösszegben mennyivel növeli a nyereségrészesedést. A Faipari Szakmai Bizottság javasolja, hogy a többi üzemeiknél is hasonló módon — az üzem adottságainak megfelelően — kezdeményezzenek anyagtakarékossági versenyt. Az is helyes, ha e versennyel kapcsolatban ellátogatnak az Angyalföldi Bútorgyárba tapasztalatcserére. DICSÉRETET ÉRDEMEL Az Iskolabútorgyár Keszkenő utcai telepének közönségszervezője Bábics Antal, aki a telep hetven dolgozója részére havonta 150 színházjegyet ad el. A HAGYOMÁNYOS FÁSBÁLT a szakszervezet Faipari Szakmai Bizottsága 1959. február 14-én rendezi meg az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában, este fél 9 órai kezdettel. Meghívók az üzemi bizottságoknál igényelhetők MÁSODIK MŰSZAK AZ ÁLLAMI BÚTORIPARBAN A növekvő kultúrigények kielégítésénél mutatkozó hiányosságok — mint tudjuk — a bútoriparban is komoly mértékben jelentkeztek, s kormányzatunk mindent elkövet minél gyorsabb megszüntetésükre. Ennek érdekében fokozta beruházási összegeinket, 1959-ben 30 millió forint áll erre a célra az állami bútorpar rendelkezésére. A fenti összegen felül a már most foyamatban levő gépesítésünk messze felülmúlja a beruházási előirányzatot. A külföldről behozott és behozandó gépeiért azonban fizetni kell. Mégpedig exportképes bútorral és főleg háztartási faáruval. Mindannyian tudjuk, hogy a gépesítésre elengedhetetlenül szükség van, hogy töbet,jobbat, olcsóbban tudjunk termelni. A megtervezett bútormennyiségből azonban nem törlesztettük a külföldről behozott, vagy behozandó nagy teljesítményű gépek ellenértékét. Vállalkoznunk kellett arra, hogy terven felüli munkával termeljük meg kötelezettségünket. De hogyan? Ez volt a nagy kérdés. Többféle próbálkozás, tervezgetés, kísérletezés után jöttünk arra a gondolatba, hogy próbáljuk meg a második műszak bevezetésével. Köztudomású, hogy az állami bútoriparban — ha esetleg egyik-másik gépen dolgoztak is — szervezeti formában még nem dolgoztunk két műszakban. Ott, ahol a bútoripar felépítése, gyártási formái és lehetőségei a sokféleség miatt korlátozottak, nagyon nehéz feladat a második műszak szervezése tudományos alapon. Enélkül azonban ma már nem megy, ezzel tisztában voltunk. Szakirodalmat kerestünk a bútoripar második műszakjára vonatkozóan. Rájöttünk, hogy ilyet nem találni. Ha van is második műszakos termelés valahol, annak még nincs tudományos dokumentációja. A vállalt kötelezettség teljesítése azonban nagyon sürgetett bennünket. Nem várhattunk másra. Számításokat végeztünk, üzemenként. Ezt a célt szolgálta a kétműszakos pályázat is. S aztán a szakszervezetben e témával foglalkozó értekezleten kimondottuk, hogy — minden előző állásfoglalásunkkal szemben — igenis lehet és kell, hogy az állami bútoriparban kétműszakos üzemeltetés legyen. Lényeges azonban, hogy tudományos alapra építsük azt fel. A vizsgálatok alatt rájöttünk, hogy bár igen nehéz feladatra vállalkoztunk, egy év alatt mégis meg tudjuk valósítani. Lényegesen több bútort vagy háztartási faárut készíthetünk, kevesebb ráfordítási költséggel, mint ma, ha a lehetőségeket jól készítjük elő s nem várjuk meg, hogy új gyárakat építsenek a bútoripar részére. Egyrészt azért, mert azok építése évekig elhúzódna, másrészt mert minden bútoripari dolgozó legelemibb kötelessége az állami vagyon megvédésén felül, a meglevő leggazdaságosabb, legésszerűbb felhasználása. Ez vezérelt bennünket, bútoripari dolgozókat. Számításaink azt igazolták, hogy előnyös a helyzet ott, abban a gyárban, ahol éles a profil, kevés alkatrészméret változás van, ahol az alkatrészek méretei, megmunkálási módozatai azonosak, ahol a műveletek száma aránylag csekély. Éppen ezért, mindenütt erre kell törekedni, mert ez a nagyüzemi gyártás alapja. A vezérelv egyébként a második műszaknál is megmarad: mindent géppel, hogy a gép utáni ráfordításokat szalagosítani lehessen. Rájöttünk azonban arra is, hogy nem lehet kétműszakos szervezésről addig beszélni, míg nem látjuk tisztán, hogy hogyan állunk üzemeink terhelésével. Sokan azt állították, hogy ők egy műszakban is legyártják azt a mennyiséget, amit a két műszakban kellene. Ez nyilván helytelen nézet, az illetők nem gondolkodtak helyesen. Ma már természetesen jobban látjuk a feladatot mint pár hónappal ezelőtt. A két műszak tervezéséhez először az üzem telítettségét kell felmérni. Ehhez pedig — mivel ilyen normáink nincsenek — üzemenként és műhelyenként az áfutási időt, az anyagszerűséget, a szerkezeti felépítést, a műveletek számszerűségét, a gépi ráfordíthatóságot és azok számát stb. figyelembe kell venni. Mivel gépházaink túlméretezettek, alig van olyan, amelyik 50—60 százalékkal jobban lenne kihasználva, minden különösebb intézkedés nélkül el tudják látni a meglevő gépparkkal a két műszakot is, így egyelőre elhagyjuk a gépházak átszervezését Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az újonnan beérkező gépek még sokkal nagyobb teljesítményűek, mint a meglevőek. A gépház leválasztására feladatunk egyszerűbb lett Három tényezővel azonban számolni kellett: 1. Menny helyre van szüksége a munka elvégzéséhez egy dolgozónak? 2. Mennyi helyre van szüksége egy dolgozónak a lakásoláshoz, az időközi pihentetést is beszámítva? 3. Mennyi hely kell egy dolgozóra vetítve a ki- és megközelítő útra? Eddigi számítások a következőket mutatják: a munka elvégzéséhez, ra-IracAldfiátiA? ni. ne minczal-litalahoz egy dolgozó részére (a gépházon kívül) összesen 25 négyzetméter (10 -1- 10 -- 5) terület kell. Vagyis egy műszakos termelésnél a gépházon kívül ahhoz, hogy 90 napos átfutással dolgozzon, 100 dolgozóra 2500 négyzetméter alapterület szükséges. Ennek megfelelően kell tehát ellenőrizni az üzemekben a telítettséget. Ha úgy néz ki, hogy nem tanácsos már több létszámot a zsúfoltság miatt beállítani, akkor meg kell tervezni, hogyan, milyen módon lehetne a rendelkezésünkre álló cca 2500 négyzetméter területet gazdaságosabban kihasználná anélkül, hogy a 90 napos átfutási időt csökkenteni kellene. A fő feladat, hogy az átfutás 90 napos maradjon, a 2500 négyzetméter alapterület ne változzon és mégis több dolgozót tudjunk foglalkoztatVagyis, mivel a munkhelyen kétszer dolgozhatnak, az erés odahordáshoz szükséges úton is kétszer járhatnak, nem változik az alapterület. De mivel az átfutási időt nem szabad csökkenteni, 2x90 napos lakásolási területet kell biztosítani. Számításainknak ez az alapja. Ez jelenti a második műszak első tennivalóját, ennek alapján rendeltük el a szervezését. Természetesen ez a számítás csak a második műszaki bevezethetőségét bizonyítja. Ezenkívül azonban még sok mindent kell számításba venni. Például: ha többen dolgoznak, több alap- és segédanyag kell. A több anyaghoz tárolási hely, szárítókapacitás stb. szükséges. A második műszak részére fontos a termék kiválasztása mindaddig, míg ténylegesen nem szalagon dolgozunk. Nem engedhető meg, hogy a második műszak folytassa ugyanazt a munkadarabot, amit az előző dolgozó az első műszakban abbahagyott. Ajánlatos ott, ahol hálószobát gyártanak, hogy az első műszak a két szekrényt és a két éjjeli szekrényt, a második máni anélkül, hogy a gépház utáni 25 négyzetméterből egy négyzetmétert is elvennénk. A többi most már igen egyszerű. Azt már tudjuk, hogy ha két műszakban akarunk dolgozni, az átfutási időt nem szabad csökkenteni, az egy dolgozóra eső alapterületet is tartani kell. Ezt figyelembe véve plusz létszámot csak abban az esetben tudunk beállítani, ha az első műszakban kevesebb dolgozóval termelünk, mint az az előbbi számításoknál mutatkozott. A második műszakban a dolgozók részére eszerint a munkahely és az út ugyanaz marad, mint az első műszakban. Legfeljebb más szerszámot kap és hogy az átfutást ne kelljen csökkenteni, plusz lakásolási területet kell biztosítani, amely a következő képet mutatja: ha mondjuk 100 dolgozó helyett az I. műszakban csak 72 fő dolgozik: szak az ágyakat és az öltözőszekrényt, vagy asztalt készítse. Ahol háromajtós szekrényt készítenek, az első műszak az ajtókat és oldalfalakat, a második műszak pedig fejrészeket, polcokat, alsó részeket készítse, így nem lesz összekeverve a munka. Nem szabad megfeledkezni a plusz öltözőkről és étkeztetésről. Fontos a jó szakmunkások és a vezetők helyes szétválasztása. De gondolni kell a plusz termék kiszállítására és még sok másra is. Meggyőződésünk, hogy így, az elmondott formában a két műszak megszervezése helyes még akkor is, ha a nyugati államokban azt állítják, hogy a bútoriparban az nem valósítható meg. Az eddig elért eredményeink igazolják, hogy érdemes volt megszervezni és vállalni a vele kapcsolatos munkálatokat. Ezzel is segítjük népgazdaságunkat és teljesítjük a gépesítésünk által reánk háruló feladatokat. Ezért kell minden üzemünknek átállnia a két műszakos termelésre. Bódogh István 72 dolgozónak a munka elvégzéséhez kell á 10 m* = 120 m3 72 dolgozónak a munka lakásolásához kell á 10 m! = 720 nv 72 dolgozónak a munka el- és odaszállításához kell á 5 m³ 360 m3 összesen kell az I. műszaknak: 1800 m3 Azonos létszámú II. műszak esetén: 144 dolgozónak a munka elvégzéséhez kell a 10 m* 1 m 144 dolgozónak a munka lakásolásához kell a 10 mr = 140 m 144 dolgozónak a munka ki- és beszállí ,tásához kell á 5 mr = 360 m építők lapja FAIPARI SZÁMA 1959. FEBRUÁR 5. Nem történhet baleset ezen a korszerűen burkolt famegmunkáló gépen. Takarékos gazdák A Zuglói Épületasztalosipari Vállalat dolgozói az 1958. évi takarékossági intézkedési tervükben szereplő feladatok teljesítése során 98 880 forint megtakarítást értek el. Bár az intézkedési terv nem minden pontját teljesítették, az eredmény mégis igen jelentős. Ezt nagy mértékben segítette az üzemi bizottság és a bizalmiak helyes mozgósítása, a szakszervezeti tagság aktív részvétele, a dolgozók megértése és odaadó jó munkája.