Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-05 / 1. szám

4 Milyen biztonsági előírásokra kell ügyelni a téli időszakban Az Erdészeti Értesítő 46. száma (1958. nov. 14.) az álta­lános baleseti óvórendszabá­lyok megtartásán felül az Er­dészeti Főigazgatóság főosztá­lyához tartozó üzemek veze­tői és dolgozói figyelmét töb­bek között a következőkre hívja fel. Egészségvédelem Gondoskodni kell a szabad­ban és nem fűthető helyisé­gekben dolgozók részére az érvényes rendelkezésekben előírt melegítő ital és időjárás elleni védőruházat kiadásáról, mihelyt az szükségessé válik. Az egészségügyi létesítmé­nyek (fürdő, öltöző, mosdó, er­ c., melegedő) berendezései­nek fagy­­elleni védelméről és kielégítő fűtéséről is gondos­kodni kell. A műhelyek és más helyi­ségek fűtését, ahol munkavég­zés céljából tartózkodnak, olyan fűtőberendezésekkel kell megoldani, amelyek működése közben a helyiség levegője ár­talmas gázokkal nem szeny­­nyeződik. Nyitott kokszkosarat ilyen helyiségek fűtésére fel­használni szigorúan tilos. Az üzemi helyiségek nyílás­záró szerkezeteit a téli idő­szak beállta előtt meg kell vizsgálni és az esetleges hiá­nyokat­­törött ablaküvegek rosszul záródó szárnyak, tö­mítések stb.) idejében rendbe kell hozni. A műhelyek rendszeres szel­lőztetését — lehetőleg mun­kaszünetekben — úgy kell megoldani, hogy a hőmérsék­let ne hűljön le nagymérték­ben és hogy a helyiségekben a munka végzéséhez a megfelelő hőmérséklet a munka megkez­désekor helyreálljon. Közlekedés, anyagmozgatás, anyagtárolás Az üzem területén levő uta­kat, anyagmozgatási útvona­lakat a tél beállta előtt rend­be kell hozni. A téli időszak alatt a hótól rendszeresen meg kell tisztítani. Egyidejű­leg a síkos utakat kaviccsal, homokkal, salakkal vagy fű­részporral fel kell szórni a csúszásból eredő balesetek megakadályozására. A felszó­rásra szolgáló anyag a tél be­állta előtt álljon rendelkezés­re s gondoskodni kell a hely­színre szállításáról. Ferde, lejtős gyalogutaknál lépcsőket kell készíteni és egyoldali kapaszkodó korlátot kell felszerelni. Az üzem területén levő göd­röket a havazás beállta előtt be kell temetni, vagy ha ez nem lehetséges, kellő szilárd­ságú fedővel le kell fedni, vagy szilárd korláttal el kell keríteni. A talajon levő mélye­déseket, buckákat el kell egyengetni. A sínpályákat a téli időszak beállta előtt felül kell vizs­gálni, ki kell javítani. A téli időszak alatt a váltók és for­­dítókorongok befagyásával já­ró veszély elhárításáról na­ponkénti, szükség esetén na­ponként többszöri ellenőrzés­sel gondoskodni kell. Kézi erővel történő csilleszállítás esetén a sínpálya melletti utat csúszásmentessé kell tenni. A gépjárművek (mozdonyok, dumperek, csillék és egyéb szállítóberendezések) fékrend­szereit, a téli időszak alatt fo­kozottan figyelemmel kell kí­sérni. Feltétlenül be kell tar­tani azokat a sebességkorláto­zásokat, amelyeket a vonatko­zó rendszabályok az üzemek területén előírnak. Iparvágá­­nyos vasúti forgalom esetén a gyalogos, fogatos és gépkocsi­közlekedés zavartalansága ér­dekében meg kell határozni a kereszteződéseket és meghatá­rozott pontokon figyelmeztető táblákat kell elhelyezni. A kötélpályákat, a szállításra és emelésre szolgáló drótköte­leket, láncokat­­ a téli időszak beállta előtt felül kell vizsgál­ni, a tél folyamán pedig a szo­kásos karbantartást és ellen­őrzést fokozott figyelemmel kell elvégezni. A kötélpálya­meghajtó állomáson szélmérőt kell felállítani és 50 kg/m3-nél nagyobb szélnyomás esetén az üzemeltetést be kell szüntetni. Indítás esetén a kötélzeteket hótól, zúzmarától meg kell tisztítani és a fékműveket el­lenőrizni kell. Tetők hóterhelése Az üzemi épületek tetejére hullott havat rendszeres idő­közökben le kell takarítani. Ezzel a munkával kizárólag 18 éven felüli, erre megfelelő, önként vállalkozó dolgozókat „A legnagyobb szeretettel és­ hálával gondolunk arra a más­v fél évre, melyet a kisfiam itt­ töltött. Munkámat nyugodtan­­ végezhettem, mert tudtam,­­ hogy gyermekem biztos kezek­­ között van. Amire szüksége­­ volt itt mindent megkapott, a­­ kell kijelölni és ki kell oktatni őket a szükséges óvóintézke­désekre. A hóletakarítás biz­tonságos elvégzése céljából a tetőjárdákat a téli időszak be­állta előtt meg kell vizsgálni és ki kell javítani. Tíz foknál meredekebb lejtésű tetőn a hótakarítási munkát csak biztonsági övvel és kikötve szabad végezni. A Faipari Szakmai Bizott­ság felhívja az OEF-hez tar­tozó vállalatok üzemi bizott­ságait, hogy tanulmányozzák az Értesítőt és az előírások be­tartásának szerezzenek ér­vényt. Természetesen a többi ipar­ágakhoz tartozó üzemeink is hasznosíthatják a közlemény­ben foglaltakat. EGY BÖLCSŐDE „PAN­ASZ KÖNYV­ÉBŐL" A napokban egy édesapa ke­reste fel szerkesztőségünket és arra kért bennünket, hogy di­csérjük meg a Hárosi Fale­mezművek bölcsődéjét, mert olyan jól bánnak a gyerekek­kel, hogy minden szülő meg van elégedve. Nos eleget te­szünk Tátrai János kérésének és a legilletékesebbek, a szü­lők véleményét közöljük le. Ezek a sorok a bölcsőde „pa­­naszkönyvéből” származnak és azt hisszük minden bölcsőde vezető boldogan vállalná az alábbi „panaszokat”: „Két és fél évvel ezelőtt lép­tem át előszö­r, alia totyogó két kis iker­fiammal a bölcső­de küszöbét, kicsit szorongó szívvel, aggódással, mint min­den anya, aki még nem tudja, hogy ez a bölcsőde minden te­kintetben a legtöbbet, legjob­bat nyit­ja a kicsiknek és „na­ ,­gyoknak” egyaránt Most pedig még erősebben szorul össze a szívem, mert­ elérkezett a nap, amikor bú-­ csút vesznek gyermekeim a, megszokott, kedves környezet- ' től, ahol olyan gonddal, szere-­­ tettel bántak velük és tudom,­­ hogy ilyen jó helyet többet se­, hol sem fognak találni. ' Meleg szeretettel és őszinte ' hálával mondok köszönetet a­ bölcsőde minden egyes dolgo­­­­zó­jának a sok-sok vesződsé-­ gért, fáradságért, amivel gyer-­­mekeimet elhalmozták, úgy­­ fogom nevelni kisfiaimat, hogy / mindig megőrizzék emlékük- ’ ben azokat, akik jóságukkal és­ szeretetükkel megszépítették / életük első éveit.”­­ Illésné­­ vitaminos és kalóriadús táp­láléktól kezdve a játékig! A korszerű épületről és be­rendezésről nem is beszélek, mert ilyen a XXII. kerületben kevés van. Köszönetet mondok a bölcsőde minden dolgozójá­nak a sok fáradságért és sze­retésért, mellyel kisfiamat el­halmozták. Kívánok sok sikert a további munkájukhoz.” úgy gondoljuk ez a kiraga­dott két vélemény megfelelően bizonyítja, hogy Jánosy Erzsé­bet, a bölcsőde vezetője és munkatársai valóban rászol­gáltak a dicséretre: a gond­jaikra bízott 26 csecsemő és 30 nagyobb kisgyermek jó kezek­ben van náluk. 2800 köbméter cenderpozdorja bútorlapot ál­­ítottak elő 1958-ban a vasháti, ijszegedi, nagyhalászi és a du­­laföldvári pozdor­jafeldolgozó üzemekben. A műgyantával kezelt, magasnyomással mele­gen préselt, furnérlemezzel porított pozdorja bútorlap használati tulajdonságai — pél­­dául nem vetemedik, közöm­bös a nedvességgel szemben — egyben-másban jobbak a fáé­nál. . Az elmúlt évben gyártott mennyiség körülbelü 5000 há­­lószobabútorhoz elegendő. Ez évben további három poz­­lorra feldolgozó üzemet létesí­tenek, hogy több bútorlaphoz famunkás 1559. janu­ár 5. BARÁTI ÖSSZEJÖVETEL Az Újpesti Munkásotthon színháztermében december 13-án fehérabroszos asztalok vár­ták a vendégeket, a régi szervezett újpesti famunkásokat, akik hosszú idő után össze­jöttek baráti beszélgetésre, a harcos most em­lékeinek felelevenítésére. Az ünnepély elnöke a 74 esztendős Paksi József elvtárs, aki 1919-ben az Újpesti Forra­dalmi Törvényszék elnöke volt. Fogolycsere útján került a Szovjetunióba, ahonnan 33 év után 1956. januárjában jött haza. Tizenkét évig Bakuban egy bútor- és épületasztalos­gyár igazgatója volt. Mellette Szabó Ferenc 78 éves asztalos, a munkásotthon és az új­pesti helyi csoport alapító tagja foglalt he­lyet , akinek visszaemlékezéseit a Famun­kás olvasói a lapban folytatásos közlemények­ben olvashatják. A veteránok mellett ott ültek a 30-as évek újpesti famunkás-mozgalmának vezetői is: Földes László, Majtetich Mihály, Sajtgál Gyula és a többiek. A találkozón megjelent Bugár Jánosné, a SZOT titkára, valamint Róka Pál elvtárs, a szakszervezet faipari szakmai bizott­ságának elnöke. A rendező bizottság megbízásából Kövér Pál méltatta az újpesti fások harcait. „Vannak, akiket már nem tudunk meghívni — mon­dotta —, mert elvesztettük őket a nehéz har­cokban. Többek között Forgács Istvánt is, aki­ről mindegyikünk csak lelkesedve tud beszél­ni, s ha bejövünk a Munkásotthonba, szinte látjuk harcos alakját, amint izzó tűzzel érvel és mondja gyújtó, forradalmi beszédeit.” A jelenlevők elhatározták, hogy a IV. kerületi Pártbizottsághoz és a tanácshoz fordulnak, hogy Forgács Istvánról a kerületben utcát és intézményt nevezzenek el. Hiányoztak Gsúzi, Brühl, Kovács, Gugyela, Markovics és G. Molnár elvtársak is. Az ünnepély részvevői egyperces néma felállással tisztelegtek a har­costársak emlékeinek. A régi szervezett újpesti famunkás kollek­tíva nem ismert fáradtságot, csü­ggedést, vál­lalta a Horthy-ren­dszer minden terrorját is, ha a fa­munk­ás dolgozók érdekeiről volt szó. Ennek a kollektívának számos tagja sűrűn megfordult a Horthy-rendőrség celláiban, a börtönökben, az interálótáborokban Sátoralja­újhelyen és másutt. Kövér Pál elvtárs megemlékezett az ered­ményes sztrájkharcokról Mint mondotta, a kollektíva ereje abban is rejlett, hogy tagjai állandóan segítették, támogatták egymást munkájukban, az élet minden területén, és jó kapcsolatot tartottak fenn az üzemekben dol­gozó szaktársaikkal, és más szervezetekkel így a MÉMOSZ-szal is. Mikor a fasizmus nyomása kiszorította a csoportot a Munkásotthonból. Megyeren, majd az újpesti vendéglőkben és az elvtársak laká­­­sán jöttek össze, ott folytak a megbeszélések és a tagdíjfizetés. A felszabadulás előtti utolsó vezetőségi ülést a megyeri temetőben tartot­ták, ahol a legkisebb valószínűsége volt a le­bukás lehetőségének. Róka Pál elvtárs polgárköszön­tőjében el­mondotta, hogy az újpesti csoport sztrájk­mozgalmai és más politikai harcai jelentős helyet foglalnak el a magyar munkásmozga­lomban. Hangsúlyozta, hogy a pesti fasok mindig támogatták az újpestiek igazságos harcát, szolidaritást vállaltak vele és segítet­ték azt. Újpest fellegvára volt a szervezett famunkás-mozgalomnek. Még egyszer Magyarországon nem kerülhet sor ellenforradalomra — mondotta Róka elv­­társ —, de ahhoz az is kell, hogy az elvtár­sak, szaktársak ne engedjék el egymás kezét. Sisírcsék, támogassák egymást, merítsenek erőt a régi, sikeres harcokból, összecsengtek a poharak, a régi harcostár­­saik ittak a múlt harcaira és a jövő sikereire. A baráti beszélgetés, az emlékezés ismét közelebb hozta egymáshoz a régi harcostár­sakat, s a meghívott fiatalabbak is több epi­zódot, élményt tudtak meg azokról a harcok­ról, melyeknek eredményeként ma azon mun­kálkodhatunk, hogy a dolgozó ember élete, köztük természetesen a famunkásoké is, egyre tartalmasabb, gazdagabb és boldogabb legyen. Gavallér Károly Földes László belü­gymimisz-Horváthné­­ ters­elyettes (középen) famim­­­­kás harcostársai, Majláth és Heier elvtársak társaságában. tagat . IDŐS HARCOSOK EMLÉKEZNEK (Az Újpesti Munkásott- I­honban hétköznapi esté­ken és vasárnap dél­­előttökön veteránok ül­­i­dögélnek, szórakoznak, vagy a régmúlt időket ele­venítik fel a fiatalabbak­nak. E visszaemlékezése­ket közöljük folytatólago­san.) (8. folytatás.) A forradalmi hangulat növe­lésében nagy szerep jutott a munkásotthonnak és a kulturá­lis munkának. Ember is több volt hozzá, mint korábban, mert a hazatért katonák az if­júmunkás dalkart és az ott­hon zenekarát egyaránt erősí­tették, de a színjátszók számát is növelték. A dalkar közel 30 énekesből, a zenekar több mint negyven emberből, a mű­kedvelő gárda 50—60 tagból állott. Utóbbiak nagy sikerrel adták elő a „Remény”, a „Hi­vatalnok urak”, „A tanítónő”, a „Megváltás felé”, az „Akik­nek egy a sorsuk” című szín­műveket. Október végéig há­romhetenként tanultak be és rendeztek műsoros esteket oly sikerrel, hogy a terem 400 ülő­helyére szóló jegyen kívül még 400 olcsóbb állóhely-jegyet is eladott esténként a rendezőség. A háború legutolsó időszaká­ban az UMTE-nak, az otthon­ból szervezett sporttevékenysé­ge is sokat erősödött. Az otthon vezetősége ugyan­akkor nem hanyagolta el a po­litikai nevelőmunka egyéb te­rületeit sem. A háború alatt is folytak a szemináriumok az otthonban, közülük különösen kiválónak tartották és szeret­ték a Szakosíts Árpád és Kele­ti Márton által vezetett szemi­náriumokat. Ezek sikerén fel­buzdulva, az otthonban székelő szociáldemokrata pártvezetőség a háború utolsó időszakában az oktatási munkát is lendülete­sen folytatta. A sokrétű nevelőmunka nem maradt eredménytelen. Amikor október 17-ét, a Tisza István „Ezt a háborút elvesztettük” parlamenti bejelentését köve­tően, utcai tüntetéseken nyil­vánították háborúellenességü­ket a tömegek, az újpestiek is hatalmas számban vonultak az utcára és a terekre. Amikor az otthonban Nyisztor György harcos beszédet mondott, az otthoniak egy emberként csat­lakoztak a forradalmi szándé­kokhoz. Október végén mindenütt, így Újpesten is megalakultak a nemzeti tanácsok. Tagjai Új­pesten Miklós Móricz, dr. Deutsch Jenő, Kolumbán Mik­lós, Fellner Hermann, Dorosz Lajos, Kempler Miklós, Gráner Adolf, Horgász Sándor és Tar­­novszky Aladárné voltak, te­hát csaknem valamennyien azok, akik az otthonban a for­radalmi időket megelőzően a szervezésben, nevelőmunkában és kulturális tevékenységben oly sok­at fáradoztak. A felso­roltak hivatali helye ettől kezd­ve a városházán volt ugyan, de gyakorlatilag mégis a mun­kásotthonból irányították Új­pest életét, mert, amit a Szo­ciáldemokrata Párt végrehajtó bizottsága esténként az ott­honban elhatározott, másnap az történt a városházán. Az otthon élete ezáltal való­sággal megváltozott. Politikaii és kulturális gócból inkább közigazgatási központtá válto­zott, ahol a leszerelt katonák nagyösszegű leszerelési pénzt, juttatásokat és munkát köve­teltek. A jó érzésű mozgalmi vezetők helyzetét ezáltal per­sze nem könnyítették, hanem megnehezítették. A csontig aszalódott országban ugyanis rendre és fegyelemre lett vol­na szükség, hogy a kevés, meg­maradt anyagi javakkal gaz­dálkodni lehessen. Ennek a je­lentőségét azonban csak az iga­zán öntudatos harcosok értet­ték meg. Nem is tétlenkedtek, nemzetőrséget szerveztek és a rendcsináláshoz láttak. Az első nagyobb akcióra ak­kor volt szükség, amikor a frontról hazafelé vonuló Mac­kensen tábornok élelmiszeres vonatait a lakosság féktele­nebb része megrohanta és a vagonokból rablás útján igye­kezett élelmet szerezni. A nemzetőrség az élelmet össze­szedte, az újpesti vágóhídra hordatta és viszonylag rende­zett körülmények között adat­ta ki a leginkább rászorulók­nak, nőknek, gyermekeknek és öregeknek. Ezzel persze korántsem szűnt meg a legfőbb gond, a lakosság élelmezésének a gond­ja. Pénz kellett hozzá, meg kellett volna nyitni az adózá­sok bedugult csatornáit. E cél­ból hattagú adókivető bizottság alakult. Három tagja az ott­honból, a mozgalomból volt, Weisz Sándor, Horgász Sándor és Gráner Adolf. Másik három tagja Cserba Dezső ügyvéd, Ehrenwald László fakereskedő és Földes István ügyvéd, a vá­rosi polgárság, vagyis a tulaj­donképpeni adózók részéről. A bizottság létesülése azonban nem oldott meg semmit, mun­kája elhalt születésével, mert a furcsa hatásikrek életképtele­nek voltak. Növekvő gazdasági nehézsé­gek közepette érkeznek el az újpestiek 1919. március 21-hez. Károlyi Mihály lemondásával és a két párt egyesülésével egyidőben már alakul Újpesten a direktórium, mely végső for­máját március utolsó napjai­ban nyeri el. Az intéző bizott­ság tagjai Miklós Móricz, Apáthy Sándor, Pottyondi Jó­­zsef, Illés Béla, Klein Sándor, Tarnovszky Aladárné, Szabó Ferenc, Paksi József, Helfgott Ármin, Szathmáry Sándor, Fellner, Weisz, Hermann, akik maguk közül választjá­k a hétá­romtagú direktóriumot Miklós Móriczot, Apáthy Sándort és Pottyondi Józsefet. Az intéző bizottság tagjai hajlamuk és képzettségük sze­­rint egy-egy meghatározott közigazgatási feladatkört lát­­tak el. Szabó Ferenc vezette a gazdasági osztályt, Apáthy a katonai osztályt, Paksi a nép­bíróságot, Helfyott a termelési bizottságot, Szathmáry az ok­tatási osztályt, Lőwy a lakás­ügyi bizottságot, Klein Sándor pedig a karhatalom, a rendőr­ség parancsnoka lett. Az inté­ző bizottság nagy erővel látott feladatainak teljesítéséhez. Az otthonban zajló élet a mozgalmi vezetők közigazgatá­si tevékenységének növekedé­sével egy­idejűleg nem csende­sedett, hanem még zajosabbra duzzadt. Ezért az otthoniak egy része, főként a pártiroda és a panasziroda az újpesti szo­ciális telepre költözött, ahol több helyük és rendezettebb lehetőségük volt az ügyek in­tézésére. (Folytatjuk.) Famunkás Az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság Kiadta az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség: Bpest, VI., Dózsa György út 84/a Telefon: 425—760 Csekkszámla szám: 75 915 001 Példány­szám: 5500 Szikra Lapnyomda: Budapest VII., Rökk Szilárd utca 6. Felelős nyomdavezető: Kulcsár Mihály

Next