Fehérvári Hiradó, 1880. január-június (1. évfolyam, 1-54. szám)

1880-02-14 / 14. szám

I. évi folyam. A lap ára h­átk­ot b­om­lással vagy postán küldve: Egy évre ..... 6 frt. — kr. Fél évre..................3 frt. — kr. Negyed évre ... I frt. 50 kr. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől foga­dunk el. — A lap szellemi részét illető közlemények a ,,Fehérvári Híradó“ szerkesztőségének (Vörös­­marty-tér 6-ik­sz ) czimrendek; — a lap ára, hír­­detmények és a hirdetményi díjak Szummer Kálmán „Vörösmarty- czimű könyvnyomdájában vétetnek fel.­­ Kéziratok nem küldetnek vissza. 14­. szám. Megjelen hetenként kétszer szerdán és szombaton. 1880. február 11. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor: megrendelőinktől 4 , nem meg­rendelőinktől 6 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Buda­pesten : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben : Hasenstein & Vogler, H. Schatek, Op­­pelik L. és Mosse Rudolf. Frankfurtban: Daube & Comp. „Magyar paedagogiai szemle.“ Tanügy-irodalmunk 1880. január hava óta ismét gazdagabbá lett; gazdagabbá tette pedig ezt Rill József ismert nevű jeles tanügyi írónk a „Magyar paedagogiai szemle“ czimű havi közlöny szerkesztése és kiadása által. Alapos oka lévén hazánk tanítóságának ilye­tén vállalatokat tehetsége szerint hathatósan pár­tolni, jó szolgálatot vélek t. kartársaimnak tenni, ha a fent említett s szerintem legjobb házibarátul kínálkozó legújabb mű megjelent január havi I. füzetének tartalomjegyzékét röviden bemutatom, s ezzel a kitűnőnek ígérkező munka megrendelését szíves figyelmükbe ajánlom. Úgy hiszem, egyetértünk mindnyájan abban, hogy szakműveltségünk színvonalára csak az jut­hat fel, ki irodalmunk folyton haladó termékeivel ismeretes. Valóban „sokat kell az embernek tudni, hogy megtudhassa mily keveset tud.“ A napi meg­szabott foglalkozások lelkiismeretes betöltése első­rendű követelmény ugyan minden derék s­zóravaló embernél, tehát a tanítónál is, de ez magában még alig leszen elég arra, miszerint elmondathassék rólunk, miszerint állásunk kötelmeit minden irány­ban közmegelégedésre betöltöttük. H­ivataloskodá­­sunknak vannak oly miancei, melyekhez egyoldalú cselekvésnél több igényeltetik. Oly kort és időt élünk ma, melyben szülők s elöljárók csakúgy te­kinthetnek nyugodt szív- s lélekkel az iskolai nevelés-tanítás nagy és fon­tos terére, ha ezen szi­lárd erényekkel fénylő, s a folytonos önművelődés szolgálatában álló tanférfiak buzgolkodnak. Ha szabad óráinkban szakkönyvek­, szakközlönyökben búvárkodva ismereteinket bővítjük, felette hasznos dolgot cselekedvén, sok és gazdag örömöknek le­szünk részeseivé. Egy-egy gyermek már magában véve egy kis világ, mennyivel inkább ez egy egész tanulófaj, melyet vezetni, értelmét fejleszteni, szivét nemesíteni, akaratát minden szép és jó iránt fogékonynyá tenni legszentebb hivatásunkhoz tar­tozik. Biz, ki közülünk folyton nem tanul, nem tart lépést haladó paedagogiánkkal, vén czigány módjára feled naponként egy-egy nótát, s csak­ gyÉPIROBALME CSARNOK. 1ST e­­­r ! I­ IC.nak tedd le csöndesen az irótolladat Dalod nélkül is megél a világ s halad, De a sors koczkája a mint forog, neked Eme világ nélkül megélni nem lehet. (Németből.) G­yal­orla­ti tanács. IA.addig mig a per húzódik Mig a beteg nyög, kínlódik, Követeld meg pénzedet. Mert ha a per, már véget ért, Ha az egészség visszatért, Senki fia nem fizet. (Németből.) Borongó. Női hűség. — Textex heti elbeszélés­ — VIII. Említettük, hogy Frangepán Kristófné fiatal lovagnak öltözve, férjének egyik szolgájával Vesz­prémi Andrással, — kit csak keresztnevén neveztünk, — azon czélból hagyá el Tersachot, hogy férjét ki­szabadítsa. Gyorsan haladtak Adria királynéja Velencze felé. A tengerparthoz közel egy faluban találjuk őket. A korcsmában hol megszálltak, s az élét is tölteni akarták, András egy felkötött karú ember­ben öcscsére Veszprémi Istvánra, ura egykorú hu­szárainak egyikére ismert. Veszprémi István sebet kapva a csatatéren hamar kényszerült leszen hatalmas túlszárnyalta­­tását észrevenni. „ A valódi tudás olyan mint egy pillantás a csillagos égbe. Minél élesebb a szem, annál meg mérhetlenebb a tér, feneketlenebb a mélység, elérhetlenebb a vége, sőt egyetlen egy pontnak világos, felismerése ezer meg ezer újat, ismeretlent nyújt jutalmul.“ Népiskolai tanügyünk sokat haladt, de vall­juk be, résen kell lenni, hogy ez ferde irányban ne teremtessék. A múlt hibáit helyrepótolandó, lá­zasan fogott korunk a tanításhoz, az ismeretek tölcsérezéséhez, de gyakran megfeledkezvén az elemi tanítás ikertestvéréről, a nevelésről. A nép­iskolában nevelve kell tanítani; elsőt a másik ked­véért elhanyagolni szomorú corruptiókra vezetne. Míg a népiskolában eszközölt helyes nevelés által a társadalmi kötelékek üdvös irányban megerő­södhetnek, a tanítás egymagában ha juttat is ke­nyeret az éhező szájába, biztos s állandó boldog­ságot alig lesz képes teremteni. „Vad kezében — mondja Fáy — a tudomány elveszti szentségét, s éles fegyverré válik a dü­hösnek markában.“ Hála tanügyünk geniusának! midőn a paeda­­gogia ma már kivívta magának az őt megillető helyet, úgy ezen győzelem, mint korunk egészsé­ges közvéleménye joggal várja el, hogy szakmánk terén többé szánandó maradiakkal ne találkozzunk. Munkára fel! a munka nemesit, a munka felemel.­­ Munkásság az élet sója, A romlástól mely megóvja; rá csak az, ki nem hevert, Várhat áldást s sikert. Tompa Mihály. Csak munka által jutván ismeretekhez, mivel manap a népiskolák utján kívánják a különféle népboldogítók ezéljaikat érvényesíteni, elengedhet­­lenül kell, hogy a néptanító saját szakmáját gyö­keresen értse, sőt ne legyen előtte terra incognita tanügyi politikánk sem. S ép ezért, mivel erősen akarom hinni, hogy I. Rill József úr, a nevelésügy ezen régi s megedzett bajnoka az általa szerkesztett „Paedagogiai szem­lé “-ben népiskolai ügyünknek helyes mederben maradt, a halottak és sebesültek közt. Midőn magá­hoz tért, kivonczolván magát élettelen lova alól, első gondja volt megsebesült balkarját bekötni, az­tán egy mellette heverő velenczeit öltönyétől meg­fosztván, azt magára venni, így átalakítva magát, bolyongott összevissza, m­iglen Frangepánnéval s bátyjával találkozott. András titkos jelt váltva öcscsével, egymásután eltűntek a borivóból, s együtt értekeztek. Majd tu­datván András felfedezését asszonyával, azonnal egy kis külön szobában, a­hol Frangepánné szállva volt, tanácsot tartottak s tervet főztek. Egyelőre abban állapodtak meg, hogy Vesz­prémi Istvánt Velenczébe előre küldik, ki ottan test­vérei — Andrea és Theresa Domini számára szállást szerez, s őket alkalmas bárkával fogja várni a par­tokon, maga pedig — mint Marco Domini, — sebe­sült velenczei harczos jelenteni fogja magát az illető helyen s a shik­ek közé kéri fölvétetni, hogy igy az állambörtön őrizethez juthasson a többi a jövő dolga. István a tervbe beavattatván, azonnal reá ál­lott. Asszonya pénzzel ellátván, még azon éjjel út­nak indult, s feladatát csakhamar szerencsésen meg­oldotta. András pedig a korcsmáros segélyével közön­séges női póröltönyöket szerezvén asszonyának, azzal még hajnalhasadta előtt szintén tovább ment. István pontos volt. A Velenczével átelleni par­tok előtt vitorlás bárka czirkált midőn oda megér­keztek, s András éles siphangjára azonnal kikötött. Utasaink a mondott álnév alatt beszálltak, s midőn Velenczébe észrevétlenül besurrantak, István tiszta, bár szegényes szállásra vezette őket. Istvánnak csakhamar sikerült mint megsebe­sült velenczei zsoldosnak, a Blirrek közé is bejutnia, s az ólomfedeleknél alkalmazást nyernie. Midőn már párszor volt itt űrállomáson, s szor­galmasan figyelt mindenre, azon tapasztalatot közlő asszonya és bátyjával, hogy az öreg Guilielmo leánya történő vezetése fölött ébren fog őrködni, hosszú évi tapasztalatai s­paed. tudománya világánál han­gos szóvivője leend a népnevelés s oktatás áldás­­teljes továbbfejlesztésének, bátran ostorozandja a félszegségeket, erélyesen utasítandja vissza a fel­burjánzó túlkapásokat, ama túlkapásokat, melyek kitűzött legszentebb elveink megvalósításában gá­tolnak, leghumánusabb czéljainktól elvezetnek, mondom, ily­eit s reményben ismertetem, illetőleg hozom a „Magyar paedagogiai szemle“ i. é. január 25-én megjelent I. füzetének tartalomjegyzékét. Adva van abban: I. Simay István sikerült arczképe mellett „Az iskola — én vagyok!“ czim alatt nevezettnek ér­dekesen s tanulmány gazdagon összeállított élet­rajza. Irta Rill József. 2. Eszmék a nemzeti nevelés köréből. Irta dr. Göőz József. 3. Magyarország egyik minta-iskolája. (dob­­sinai) dr. Kerékgyártó Elek. 4. Válasz Kerékgyártó levelére. Szerkesztő. 5. Pestalozzi legfőbb tanítási elve. Zsengeri Samutól. 6. Emberhez egyedül méltó párbaj. Dr. Márki József. 7. Irodalmi kalauz. 8. Tanító-egyletek irodalmi működése. 9. Tanfelügyelők jelentései. 10. Irodalmi hírek. II. Könyvészet. 12. Tanügyi lapok repertóriuma. 13. Tanügyi krónika. Ehhez nem kell commentár! Hogy minden egyes czikket s rovatot köze­­lebben ismertessek, attól felment a megnevezett írók országosan ismert Dove. Különösen megemlí­­tendőnek tartom azonban mégis azt, hogy a reper­tóriumba egyelőre felvett lapok száma 20, a szemle által tehát 20 tanügyi lap tartalmával fogunk meg­ismerkedhetni. A „Paedagogiai szemle“ jelesebb íróinkat csoportosítván maga köré, az előttünk fekvő I-ső füzet úgy tapintatos berendezése, mint tanulságos tartalmánál fogva a legszigorúbb követelményeket a szép Annuntiata hord élelmet Frangepán Kristóf­nak s takarítja börtönét, hogy különben Frangepán csendes s vele elég illedelmesen bánnak; valamínt­­hogy egy zömök ficzkó a shirtek közt, valami Giu­­seppe Lucani, ki gyakran állt őrt, epedő tekintete­ket vet a szép Annuntiatára. István e közleményére alapsták hát terveiket. — István ugyan­is mint Marco Domini, szerelmes lesz a szép Annuntiatába, s igyekszik magát vele is megszerettetni, aztán Frangepán Kristófnét ismer­teti meg vele, mint testvérét, s így Annuntiata ba­rátságánál fogva bejut Frangepán Kristóf börtönébe, s férjét valahogy megszabadítja. E tervhez híven a különben is csinos István, igyekezett magára vonni a szép Annuntiata figyel­mét mi csakhamar sikerült is. Annuntiata csinosnak találta az ifja sbirt, kinek szép kék szemei epedő tekintetükkel nagyon feltűntek előtte. A szolgálati időn kivül István gyakorta megjelent az öreg Gui­­lielmónál, sőt egy pár pohár capri borra meg is hivta őt, s apró szolgálatkészségei s előzékenysége által kedvenczévé lön az öregnek. Mint az előzőkből láttuk, Frangepán Kristóf­odnak is sikerült a szép Annuntiatával megismer­kedni. Ez következőleg történt. Egy vasárnap Ist­ván, vagyis Marco Domini és Frangepán Kristófné mint Theresa a szent Márk egyház oszlopai alatt állottak, a fel s alá hullámzó tömegben Annuntiata után kémelve. Midőn észrevették őt a templom aj­taja felé közelgeni, elébe siettek. — Annuntiata ta­lálkozván velük, kissé hátralépett, észrevehetőleg megdöbbent. — Jer kedves testvérem Theresa, hadd ismer­tesselek meg az öreg signor Guilielmo kedves leá­nyával a szép Annunziatával, — mond István elfo­gulatlanul, s az ál Theresát karonfogva elövezeté. Frangepán Kristófné polgár leánynak volt öl­tözve a velenczei viselet szerint. Kissé halvány volt s ez érdekessé tette őt. Annuntiata még meg volt

Next