Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-11 / 37. szám
E nagy fejedelmek mindent elkövettek a földmivelés emelésére. A legnagyobb rómaiak Cincinnatus száta a legnagyobb előszeretettel űzték a gazdálkodást. A földmivelés története általában azon személyek és népek nevéhez van fűződve, a némelyekkel a czivilizáczió terjedése össze van forrva. _______ Egy gazda. Értékek éneke. Az én jegyesemről. II. Elment az én jegyesem a hegyek közé az ő anyjának rokonaihoz és nem is tér vissza, mig a bárányok el nem választatnak az ő anyjuktól. Zudulj fel északi szél és hozd el az ő szivének bánatát; zúdulj fel déli szél és hozd el az ő szerelmének lehelletét; zúdulj fel nyugoti szél és hozd el az ő szemének könyüit; zúdulj fel keleti szél és hozd el az ő ajakénak mosolyát, hogy az ő ajakénak mosolyával eloszlassam az ő szivének bánatát és az ő szerelmének lehelletével felszánthassam az ő szemének könyüit. Mikor az én jegyesem távol van, olyan vagyok mint a kis gyermek, a kit elválasztottak az édesanyja fejétől és ha az én szerelmesemet nem látom, olyan az én lelkem mint a felleg mögé rejtőzött nap. Felébredek az én álmomból, melyet róla álmodtam és takarómon az ébredő nap sugara reszket, mintha az ő szemének mosolygását látnám midőn rajtam nyugoszik. A sugarak rezgése az ő szemének kacsintása, midőn magához integet és a sugarak melege az ő csókjának hevessége. Felkelek az én ágyamból és elmegyek az ő anyjának házához, kopogtatok és senki nem felel, mert az ő anyja aluszik, az én jegyesem pedig a hegyek közt van és őrzi az ő rokonának báránykáit. Kimegyek a mezőre, hogy vadvirágot szedjek, hogy koszorút kössek a vadvirágokból, felfüggesztem a koszorút az ő arczképére, mely ágyam fölött csüng és a koszorú soha nem hervad el, mert az ő képe olyan mint az éltető tavasz. Oh az én szerelmesem szép, hasonló az üvegházhoz, szebb a város minden leányainál, olyan a város leányai között, mint nárczisok közt a rózsabokor. Mindenütt keresem őt, mint a pecsétnyomó gyűrű kiesett drágakövét. Felhágok a legmagasabb hegy ormára s oly közel vagyok az éghez, hogy érzem a mennyei üdv illatárját; hallom a Szeráfok buzgó zsolozsmáját; látom az angyalokat isten trónja előtt térdelve állani és mégis ennyi dicsőségnek közepette az ég boltozatja az ő derült homlokát varázsolja elém. Leereszkedem a völgy ölébe ott is mindenütt és mindenben az én jegyesemet látom. A rejtődző nefelejts az ő kék szemeire emlékeztet; ha a játszi szellő felém legyinti a szende viola illatát, úgy tetszik, mintha hullámzó keble illatát szívnám magamba; ha a sudár jegenyére tekintek, az ő déli termete áll előttem; ha a fa gályáin rengő madárfészek tűnik szemembe, a jövő családi boldogság érzete hatja át lelkemet. Oh mindenütt és mindenben az én jegyesemet szemlélem. Visszavágyom a magasba, felhágok az átellenes hegy ormára és midőn az ormon állok, dalt hallok oly búsat, mintha párjavesztett gerle nyögdécselne, oly szépet mintha a fülemüle hívná kedves párját. Oh e dal kedvesebb, mint a fülemüle dala, e hang zengzetesebb a fülemüle hangjánál. Ez az én jegyesem hangja, ez az én jegyesem dala, engem hív, engem csalogat. És midőn legeltetem az én szemeimet a völgy ölén, meglátom az én jegyesemet fehér báránykái között, olyan mint a fehér kendő közepére helyezett mennyasszonyi rózsakoszorú. Sietek, futok, repülök hozzá. Forró csókja ég izzó ajkamon, forró csókom pb izzó ajakán. Nyűgöt költői h . D. I. Engedj oh, ülnöm itt... — Freiligrath. — I w MSjugedj óh, ülnöm itt melletted “s Engedj itt ülnöm szüntelen , Fem ittasan izzó szerelemtől " Jer kis kezeidbe, jer hadd fektetem. Letérdelve piczi lábaidhoz Itt nyugszom majd keblecskéden én — Hadd merengjek néma vágytól égve Szemeidnek bájos tükörén. II. Né m a már... — Lord Byron. — Néma már a fájdalom, Mint néma és oly nesztelen. Oh hogy birtál engem feledni S elhagyni csalfán, hűtelen?! S lám, viszont látthatlak téged Hosszú lefolyt idők után Oh, hogy köszöntselek most újra Szivemnek néma bánatán?! E. Szabó Lajos. Élményeim l®4®* VIII. A megye és város átalakulása. Az 1848-diki törvények mind politikai, mind társadalmi tekintetben nagy átalakuláson vitték keresztül a magyar nemzetet s a minisztériumra e szempontból nagy feladat várt. Az absolutismus által teremtett s igy a kényuralomnak vak eszközül szolgáló kormányszéki tiszturalom helyett felelősséggel járó gyorsabb miniszteriális rendszert kellett teremteni, így a volt kormányszékek feloszlatásával a hivatalkeresők egész zaját zúdították maguk ellen, amennyiben a régi tapasztalt hivatalnokok közül sokat felvettek s alkalmaztak. A hivatalkereső s az uj szabadságot féltő fiatalság s gombaként szaporodó napilapok gúnyt szórtak a nagyközönség részéről bizalommal környezeti minisztérium ellen, holott ha a minisztériumokban mind új elemek alkalmaztatnak, fennakad a kormányzás gépezete. Annyi bizonyos, hogy az átalakulás e korszakában nagyon meglazult a kegyelet érzete s a felszínre tolakodott selejtes elem sárral dobálta a minisztériumot, ha zsiros hivatalba nem emelte, szószéken szószátyárkodott, durva tollával vagdalkozott s reakcziónak nevezte az eszélyt és gyávaságnak a higgadt mérsékletet. Kormányunkat ez nem tántorította meg s az általa felállított elvek szerint fogott a megyék és városok rendezéséhez. Az 1848. XVI-dik törvényczikk kiforgatta a megyéket régi arisztokratikus alakjából s demokratiai alapra fektette. A municipális önkormányzatot, melyet eddig csak a nemesség gyakorolt népképviselet váltotta fel s az újonnan nyert polgári jogok alapján azok is befolyhattak a megye kormányzatába, a kik 1848 előtt az alkotmány sánczain kívül állottak. A XVII-ik törvényczikk szerint tisztujitás nem tartatott, hanem folytatták hivataloskodásukat az 1846-ban megválasztott tisztviselők. Az 1848. XXII. t. czikk a kir. városoknak is uj alakot adott.