Fehérvári Hiradó, 1882. július-december (3. évfolyam, 28-54. szám)
1882-12-03 / 50. szám
III.évfolyam. Székesfehérvár, 1882. deczember 30. szám A lap árai házhoz hordással vagy postán küldve: 1 . Egy évre ... 4 írt. Fél évre.... 2 írt. Negyed évre . 1 frt. Egy szám ára . 8 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (meg E Egyház-utcza 8. szám) intézendők. Kéziratok vissza nem adatnak. \ VEGYESTARTALMÚ HETILAP. 2v£egrjelen minden vasárnap. A lap anyagi részét illető közlemények elő- \ fizetési, hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz (megyeház-utcza 8. sz.) intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Nyilttér sora 20 kr. \ Bélyegdíj a hirdetések után 30 kr. Előfizetési pénzek elfogadtatnak a „Fehérvári Hiradó“ kiadóhivatalában s minden postahivatalnál. — Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten Goldberger V. A. hirdetési irodájában, Haasenstein és Voglernél. Bécsben Haasenstein és Voglernél, H. Schaleknál, Oppelik L.-nél, V. Hrdlicka, Mossa Rudolfnál, M. Dukesnél, Frankfurtban Daube & Comp.-nál Hamburgban Steiner Adolfnál Párisban Mosse Rudolfnál. Irányeszmék. (Vége.) A mi kevés erőnk van tehát, ne forgácsoljuk szét, hanem igyekezzünk elsősorban városainkat iparos jellegűvé tenni, iparossá emelni. Ez annál is biztosabb alap, mivel valami nagyszerű gyáriparra úgy sem lehet kilátásunk, s egyfelől a fajunknál tapasztalható vállalkozási szellem, másfelől a gyáriparhoz szükséges nagy kiterjedésű kőszéntelepek hiánya miatt Elégedjünk meg tehát egyelőre a kisiparral, igyekez- zünk azt a tökély lehető legmagasabb fokára emelni, s akkor amennyiben hazai körülményeink engedik, a gyáripar is természetszerűleg fog ebből kifejlődni. A kézműiparnak pedig, kiváltképen ha azt akarjuk, hogy a házi ipar is piaczképes czikkeket hozzon forgalomba, csakis a városokban van helye, mert az ipar emelésének, az iparos szellem terjesztésének legfőbb tényezője, az iparoktatás, csakis városokban szervezhető, valamint kiváltképen itt található fel az iparra fogékony elem is. Hogy mily módon és mily szervezettel volnának ezen ipari előkészítő iskolák az egyes városokban felállítandók, annak részletes ismertetését iparoktatásunk tervbe vett szervezetével egyetemben a következő szakaszban adandóm elő. Ezt megelőzőleg azonban még néhány szót mondok a takarékosságról, mely egyszersmind jelen czikkem befejezését képezendi. A takarékosság ugyan elsősorban egyéni JOUJIUUh a;ZiUoua&at ue vuiycucii wefolyással van iparunk védelme s ebből kifolyólag emelésére is, mert ha szem előtt tartva a takarékosságot, elnézők lennénk iparunk némely lényegtelen hiányai iránt s kiváltképen az iparczikkek belbecsét és tartósságát vennék tekintetbe, számos most mellőzött ipartermékeink nyernének kelendőséget, mi az illető iparágaknak kétségkívül nagy lendületet adna s ez által azok tökélyesbítése is előmozdítatnék egyszersmind. Oly országban, hol az ipar ki van fejlődve annyira, hogy képes teljesen kielégíteni a fogyasztó közönség igényeit, a takarékosság az ipar érdekeire nézve kedvező befolyást épen nem gyakorol, sőt épen annak ellenkezője, a fényűzés, mozdítja elő; de hazánkban, mint tudjuk, másként áll a dolog, épen a hazai közönség tulságig vitt fényűzése szorítja háttérbe iparunkat, mely inkább a szükséges mint a fényűzési czikkek előállítására szorítkozik, — a fogyasztó közönség legnagyobb része pedig — épen mivel nem takarékos — a legtöbb esetben mellőzi még a legszükségesebbeket is, hogy fényűzési vágyait kielégíthesse. Száz meg száz „úri“ családot ismerek, kikne lakása telve van különféle külföldi csecsebecse tárgyakkal és bútorokkal, de a legszükségesebb házi- és konyhaeszközöket innen-onnan a szomszédságból kölcsönzi! — De szem előtt kell tartani a takarékosságot kiváltképen iparosainknak úgy a háztartásban, mint különösen az iparanyagok feldolgozásában, mert főkép ez utóbbiban követett takarékoskodás teszi lehetővé azt, hogy csinosan és mégis olcsón dolgozhassanak. Ily értelemben tehát hazánkban a takarékosság is egyik hatalmas eszközéül tekinthető iparunk versenyképessé tételének. Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy az igyekezet, munkásság, szakértelem és takarékosság elveinek helyes alkalmazása, kiváltképen pedig az ipar terén való szigorú érvényesítése azon eszközök, melyek lehetővé teszik hazánkban egyfelől az iparos szellem felébresztését, másfelől iparunk oly fokra emelését, hogy ennek termékei minden tekintetben kiálltassák a versenyt Ausztria s a külföld ipartermékeivel. Miután Horvát István jeles történészünk százados emlék megünneplése iránt megindult a mozgalom városunkban úgy, mint fővárosban, s mi hoztunk czikket, úgy hiszszük kedves dolgot cselekszünk olvasóinknak, akik említett lapot nem olvassák, ha e ránk vonatkozó jeles czikket egész terjedelmében közöljük. „Soha békebiztosítás nem jön hamarjában ily csúffá. Külügyminisztert olajággal kezében nem tettek úgy pocsékká, mint gróf Kálnoky ő exellenciáját. Egy rövid hét sem múlt belé. Még el sem hangzott jóformán ünnepélyes biztosítása országvilág kedélyes nyugalmáról. Szemünk előtt káprázik az által rózsás színekkel kifestett békés jövő képe. Bylandt hadügyér úrnak ideje sem tellett a delegációk által jóváhagyott territoriális rendszer megvalósítására. És máris teljes a felvonulás a hadak útján. Megszólalt a harczi riadó. A finnugorok és töröktatárok közt kitört a beláthatlan kimenetelű háború az elvonult osztrák delegáció által üresen hagyott akadémiai csatatéren. A finnugorok elkeseredve küzdenek évek során át háborútlanul élvezett hegemóniájuk megtartásáért s makacsul védelmeznek meg minden talpalatnyi területet a török-tatároknak Vámbéry vezérlete alatt megkísértett foglalásai ellen. Mint a hitmonda szent Lászlója, a tatár invázió fegyverzörejére, koporsója kőfedele alól kikelt, hogy hős székeleti diadalra segítse: a finn-török háború harci zajára is megmozdul a „töröktatárnok rég elpihent fővezére, a feledés moha alól uj életre táman, s fogja a nagy csatabarcot, melylyel egykor Magyarhonban a finneknek annyit ártott!“ Csoda-e, hogy a „Magyarok Eredeteinek zajosan fehangzó harcra felkölti túlvilági csendes álmából azt, ki e kérdésnek éltét egykor annyi szenvedéllyel szentelé ? Az „utolsó ázsiai magyaru — mint K. Eötvös elnevezte, — feltámad tanúságot tenni a magyar nemzet itélőszéke előtt, török-tatár atyafiságunk érdekében. Horvát Istvánról szólok. Épen alkalomszerüleg eleveníti fel alakját és hazafias munkássága emlékét szülővárosa Székesfehérvár az irodalmi ünnepélylyel, melyet születése százados évfordulója alkalmából készül megülni. Az őskoronázó város e derék társadalmi mozgalmának bizottsága csak közelebbről érintkezett Budapest irodalmi köreivel közreműködéseket a kegyeletes ünnepély emelésére kinyerendő. A magyar faj származása és ősi rokonsága körül oly élénken megindult és az ország értelmiségének figyelmét magára vonzó mozgalom csak fokozni alkalmas Horvát István emléke iránt a kegyelet közérdeklődését. A magyarok eredetének annyit vitatott és mindmáig megoldatlan, történelmi és nyelvészeti tudományunk terén ma is aktuális jellegű kérdésével az ő neve, irodalmi érdeme és szereplése várhatlanul összeforr. Nemzetiségünk bálványzásig vitt szeretetével annyi nemes hévvel, elragadó szenvedéllyel és széles tudománynyal, másrészt oly konok elfogultsággal az őstörténelmi hypothesisek félszeg módszerében, annyi túlzással a szóhasonlóság keveset érő adatainak levonásaiban, oly távol korban és messze eső földeken, költőileg annyira dicső, mint tudományosan téveteg utakon senki sem kereste, nyomozta és találta fel a magyarok őseit és hazáját, mint Horvát István, az „utolsó ázsiai magyar.“ Széles ismeretek alapján dülékeny rendszer épülete. Szerény forrástanulmány becses adatai vegyítve a képzelem fikciójával. Tiszta és erős logika a legvastagabb elfogultságok szolgálatában. Első történészünk, ki a kutfőtanulmány alapján a bírálati irányt kezdeményezése. És ugyanaz, kinél több kritikátlan, képtelenségében örökre emlékezetes állítást magyar író nem követett el historigráfiának terén. Történelmi vizsgálódásaiban benépesíté az ó- és középkort a magyarok fajrokonaival, Hispániától Rómáig mindenütt ősrokonainkra talált oly helyeken, melyek sohasem hallották nevünknek hírét. De aki őt egyszer hallá — emlékszik róla egyik lelkes tanítványa — ha tanítói székén férfias szavával Árpád s a hét vezér dicső tetteiről szólt vagy roppant tudománya fegyverével azok állítását, kik a magyart a szegény finn néptől származottnak hitték, leveré és fajunkat az erényes skytha s a legyőzhetlen pártnemzetekkel összekötő, vagy tovább haladva nyelvészeti vizsgálataiban az etymulogia tekervényes ösvényein mindig messzebre nyomult, még mindent, mi nagy és dicső volt e világon, fajunkhoz tartozónak, magyarok által elkövetettnek állítá, az kételkedhetett mestere állításain, de az őt elragadó óriás honszeretet hatalma elragadta tanítványait is és munkásságának ez oldalát tekintve, a haza Horvát érdemeit sohasem hálálhatja meg. E tanítványok sorában Vörösmarty és Eötvös, Szalay és Vasváry tőle nyert el irodalmi irányt, tanultak hazafias lelkesedést. E tanítványok nemzedéke kiveszett. Hálás emlékezetük elmosódott. Mai napság irodalmi divat a fensőbbség öntelt gúnyjával szólni Horvát érdemeiről. Legkivált azoknál, kik széles irodalmi és tudományos munkásságát csakis igaztalan híréből ismerik. A nemzeti múzeum könyv és kézirattárában egy egész bibliothekát betöltő munkáiba vajmi kevesen tekintettek bele. Hozzá se vetnek közhasznú tevékenységéhez, mely által évek hosszú során át hangadó, sőt vezéregyéniségévé vált a magyar közéletnek és irányadó tényezővé kultúránk magyarosodásában. n. Szekesjeneivárott született Horvát István szülei Horvát János és Tornyos Anna születésre nemesek, vagyonilag szegények, nyelvökre s lelkületükre egyaránt tőzsgyökeres magyarok. Korán fejlődő fajokat az odavaló elemi és középtanodán iskoláztatták. Ez utóbbin mély és egész életére kiható benyomást gyakorolt reá Virág Benedek történeti és költészeti előadásaival. Virág edzette tanítványa magyar érzületét, élesztette fogékonyságát a nemzeti múlt dicsősége iránt és oltotta belé a nemzeti chauvinizmus szenvedélyét. A fogékony gyermek elméjében kitörülhetlen nyomokat hagytak lelkes tanárának történelmi rajzai a magyar nemzetnek csupa „párduczos“ hősökből álló hunscythaeleiről. Magyarsága önérzetét duzzasztá a felfogás, mely a nemzetnek nomád korát is eltagadja, mert pusztán herosokat lát őseiben és e történeti daliáskodás szempontját a poétika elvére emelvén, a magyar költészetben egyedül a klasszikus szeretet tartotta jogosultnak, „mert egy vitéz nemzethez csak az avers illik, melynek neve: heroicum.“ Virág históriai művéből, a „Magyar Századokéból ily felfogás által múltúnk hőskölteménye nőtte ki magát, typikus emléke történetírásunk romantikus korszakának. A „magyar Horácz“, ki tagadhatlanul sok történelmi elemet vezetett be a magyar költészetbe, nem kevesebb költői felfogást honosított meg fejlődő történetírásunkban. A történetet epopeává ferdítette, a magyarság elődjeit csupa hősökké nagyította. Ettől csak egy lépés volt tanítványának, Horvát Istvánnak históriai eljárása: a nagy világ összes hőseit megtette nemzetünk őseivé. Virág szellemével és eszméivel került, mint tizenhat éves a pesti egyetemre, a bölcsészeti és jogi tanfolyamok hallgatására. Kitűnő sikerrel végezte itt összes tanulmányait, tette le bölcsésztudori és jogi vizsgáit. De csakhamar egész lelkét a zseniális Révai előadásai töltötték be, ki a magyar nyelvet, századokon át kifejlett organizmusként, az összehasonlító és történelmi nyelvészet alapján kisérte meg kideríteni. Vasszorgalommal feküdt neki filológiai tanulmányainak, csakhamar mestere iskolájának legtekintélyesebb irodalmi képviselőjévé és Révai kedvencz tanítványává küzdötte fel magát. A Verseghi ellen vívott kemény csatározásban — 1806-ban ő irta Boldogréti Vig Lászlónak ép oly nyomós érvelésű, mint éles irályu röpiratát A „Képes Családi Lapok“ 9-ik száma tartalma. — „Regina“ elbeszélés (vége), irta Prém József. — „Gondolatok.“ — „Ezen a világon...;“ költemény, irta Gáspár Imre.— „Margit;“ rajz, irta Halász Ferencz.— „Melanie grófnő;“ bohókás rajz, irta Nanana. — „Herczeg, mint lakatoslegény;“ (folyt.) beszély, irta Mühlbach Lujza, fordította Milesz Béla. — „Heti tárcza“ (Egy kis politika.— Az első hólepel.—) irta Halvány Ifjú .— „A szerelem kínjai“ (levél egy hölgyhöz), irta Jean d’Or. — Külföldi lant: I. „Dal az apródról“ (Heine), Patai Sándortól. II. „A visszatérés" (Hugó Viktor), Dr. Boros Gábortól. 111. „Tavaszi dal“ (Dingelstedl) Szomory Károlytól. IV. „Dal“ (Knorter), Balkányi Elektől. — Képmagyarázat. — Mindenféle. Megjelent az „Önügyvéd“ harmadik kiadásának 14-ik füzete, írta Knorr Alajos kiadja ifj. Nagel Ottó Budapesten, Nemzeti színház épületében. E füzetben a szerző ismerteti a felhívási kereseteket, nevezetesen kérkedés indokából, számadás iránt, a holtnak nyilvánítási eljárást és az elveszett okiratok megsemmisítése iránti eljárást, közli a közjegyzői okirat alapjáni eljárás szabályait, annak utánra eltér a kiváltságot elnéző hitelintézetek ügyeiben követendő eljárások ismertetésére, nevezetesen közli a magyar fölhitelintézet, az osztrák-magyar bank és a kisbirtokosok országos földhitelintézete ügyeiben követendő eljárások szabályait; ezután értekezik a házassági váló perekről, különösen katholikus házassági ügyeiről, a protestánsok és vegyes házassági váló perekről és az israeliták váló ügyeiről végre megkezdi a kisebb peres ügyi eljárás szabályainak ismertetését és tárgyalja a községi bíráskodás körüli eljárást. Ezen igen érdekes és tartalmas füzet ára 30 kr. Az első tíz füzet mint a munka első félkötete külön fűzve is kapható. Ára 3 frt. Beküldetett. A „Válogatott magyar katholikus egyházi beszédek“ gyűjteményének 3-ik kötete, szerkesztette dr. Pátkay (Seidel) Pál pátkai plébános, úgy látszik a kiadó nagy gonddal gyűjtötte össze e beszédeket e füzet leginkább a pünkösd ünnepi és ezen ünnepet követő vasárnapi beszédeket foglalja magába, különösen kiemelendő a húsvét utáni vasárnapra írott szent beszéd, mely valódi keresztény türelmi szellemben van irva. A pünkösd vasárnapra Pázmány Péter által írt egyházi beszédre az a megjegyzésünk, hogy ha bár, Pázmány Péter 1768-ban, az akkor divó magyar ír modorban irta is meg, kiadónak a mostani irodalmi nyelven kellett volna szerkeszteni, mert rosszul hat az olvasóra pl. „oltya“ e helyett „oltja“ , tisztittya“ e helyett „tisztítja“ „fojam partya“ e helyett „partja.“ Ilyenek vonnak le a munka becséből. Hasonló hibába esett szerző az Urnapi egyházi beszédnél a hol szinte megtartotta a régi írásmódot. Különben az egyházi beszédek különössel az ujjabbak közt a Peller Ödön által szent István király ünnepén mondott szent beszéd történelmi szempontból is kitűnő. Beküldetett hozzánk „Képes Naptár Jézus és a Boldogságos szűz szent szivének tiszteletére“ 1883. második évfolyama. Kiadta Szegeden Traub B. és Társa. Ára 30 krajczár. Tartalmát vallásos beszélyek és versek képezik. Mint tavai is, úgy az idén is a kegyes szent Ferencz-rendi szerzetes atyáknak szánták e naptárt. Beküldetett. A Zirci, Pilisi, Pásztói és Szentgotthárdi egyesült apátságokba keblezett ciszterczi kiváltságos szent rend személyzetének névtára az 1882— 83-iki tanévre, magában foglalja a rend tanárainak és a rendhez tartozó plébániák lelkészeinek névsorát, az egész rend áll 121 személyből, ezek között a legidősebb Bula Theophil Mihály a ki megyénkben Előszálláson 1809. július 2-án született és legifjabb Szalay Gábor József a ki 1866. szeptember 26-án született Egerben. IRODALOM, filHE, MUVESZET. Az „utolsó ázsiai magyar.“ Ily czim alatt hoz a „Budapesti Hírlap“ 325. egy reánk Fehérváriakra nézve nagyon érdekes czikket fentebbi czim alatt. Verseghy Ferencznek megcsalatkozott illetlen mocskolódásai ellen — ; Vitkovicscsal és (Ferenczy) Kardos Adorjánnal ő alakítá Révai tanítványainak irodalmi körét; a végéhez közelgő mester is őt szemelte ki tanszéke örökösévé. (Vége következik.) Színház. Szombaton, november 25-én mint a szinlapon olvastuk, közkívánatra adatott az „Üdvöké ” czímü kedélyes Operette harmadszor. Enyváry