Fejér Megyei Hirlap, 1956. április (1. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-04 / 81. szám

rf V ■À TANÁCSOK A IDŐIIG* Emeljük a tanácsülések színvonalát A tanács tevékenysé­gének alapvető szervezeti for­mája a tanácsülés. A tanácsülé­sen határoznak a helyi társadal­mi, gazdasági, kulturális tevé­kenységről, itt állapítják meg a tanács helyi tervét és költségve­tését. A tanácsülés irányítja és ellenőrzi a tanács rendelkezése alatt álló állami vagyon helyes kezelését és felhasználását, itt döntenek a helyi szükségletek kielégítését szolgáló vállalatok létesítéséről — egyszóval itt dől el mindannak a sorsa, ami a község, a járás, a kerület, a me­gye, vagy a város életében fon­tos. A tanácstag a tanácsülésen kéri számon — választói nevé­ben — azok javaslatainak, kéré­seinek megvalósítását, teljesíté­sét, s itt terjeszti a tanács elé maga, illetve választói új javas­latait, kéréseit, panaszait. Ugyan­akkor szavaz és részt vesz a ha­tározatok meghozatalában. Láthatjuk, hogy a tanácsülés milyen nagy jelentőségű a taná­csok munkájában és ez köteles­ségévé is teszi minden tanács­szervnek, végrehajtó bizottság­nak, hogy fokozott gondot fordít­son azok előkészítésére. Kétségtelen, hogy az első ta­nácsválasztás óta értünk el ered­ményeket a tanácsülések tekin­tetében, de sok hiba van még, amelyek kijavítása elsőrendű, fontos feladat. Legtöbb hiba a tanácsülések előkészítésénél ta­pasztalható. Sok olyan tanács­vezető van még, aki a tanács­ülés szervezési, előkészítési mun­káját nyűgnek, felesleges mun­kának tekinti és ezzel megsérti a kollektív vezetés elvét. A vég­rehajtó bizottság beszámolóját sok esetben nem tárgyalják meg előzetesen vb. ülésen, azt leg­többször a vb. elnöke, elnökhe­lyettese, vagy titkára maga ké­szíti el közvetlen a tanácsülés előtti órában, így nem csoda, ha a beszámolók tartalmatlanok, rendszertelenek és nem aktivi­zálják a tanácstagokat felszóla­lásra, nem alkalmasak arra, hogy vita induljon a tanácsülésen. A sárbogárdi járási tanács ülésén az is megtörtént, hogy a végre­hajtó bizottság által meg nem tárgyalt beszámoló súlyos elvi tévedéseket tartalmazott. A tanácsülés szerepének lebecsülését mutatja az, hogy egyes végrehajtó bizottságok a tanácsülésre szóló meghí­vókhoz nem csatolják a tanács­ülés elé kerülő előterjesztések vázlatát, a határozati javaslato­kat, így a tanácstagok nem tud­nak megfelelően felkészülni a napirendi pontok tárgyalására. De vannak községek, mint pél­dául Urhida, ahol még meghívót sem küldenek szét a tanácstagok között, csupán szóban értesítik őket. Az ilyen nemtörődömség­nek meg is van a következmé­nye. Egyáltalán nem követendő módszer, amit Csákberény és Gánt községek végrehajtó bizott­ságai alkalmaznak. Ezekben a községekben nemcsak, hogy nem küldik szét tanácsülés előtt az előző határozatok végrehajtásá­ról szóló beszámolót, de azt a ta­nácsülésen sem ismertetik. Ilyen és ehhez hasonló módszerek vezetnek oda, hogy Csákberény­­ben például csak háromszori összehívás után sikerült megtar­tani a februári tanácsülést. Je­lentős hiba, hogy a napirendi pontokat sem választják meg helyesen. Általában mezőgazda­­sági, begyűjtési és pénzügyi fel­adatokat tárgyalnak a tanács­üléseken és igen keveset foglal­koznak egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális kérdések­kel. Ezen sürgősen változtatni kell. A tanácsülések napirendjé­nek mindig tükröznie kell a köz­ség jellegét. Pusztavámon, Isz­­kaszentgyörgyön természetesen ne legyenek túlsúlyban a mező­­gazdasági kérdéseket tárgyaló tanácsülések, ezekben a közsé­gekben az ipari kérdésekkel kell többet foglalkozni. A tanácsülés eredmé­nyessége természetesen nem­csak az előkészítéstől függ, ha­nem jórészt attól is, hogy milyen annak a levezetése. Nem helyes az a gyakorlat, hogy a tanács­ülés elnökéül felváltva a vb. el­nökét, elnökhelyettesét, vagy a titkárát választják meg rendsze­resen. Ez ugyanis oda vezet, hogy csökken a tanácsülés bíráló szelleme. Ezt eredményezi to­vábbá az olyan megnyilvánulás is, amit Sárszentágotán tapasz­taltunk a februári tanácsülésen. Itt a vb. titkára, aki elnökölt, azzal utasította vissza a tanács­tagok javaslatait, hogy azokkal kár foglalkozni. Alapjában rossz az ilyen felfogás, hiszen a ta­nácstagok választóik akaratát képviselik, a lakosság nevében szólalnak fel, ezt pedig figyel­men kívül hagyni a legnagyobb bűn, amit a választók bizalmá­val szemben el lehet követni. Nemcsak a tanácstagok, hanem a tanácsülésen megjelenő vendé­gek véleményét és javaslatát is meg kell hallgatni, ami jó hatá­rozatok meghozatalának alapja lehet. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa hang­súlyozta a kollektív vezetés fon­tosságát. Ez szolgál a mi szá­munkra is egyik legfőbb tanul­ságként. Tanácsaink életében a tanácsülések páratlan lehetősé­gét nyújtják a kollektív vezetés­nek. Éppen ezért mindent meg kell tenni a tanácsülések ered­ményesebbé tételéért. És ebben a munkában a vb. titkárokra há­rulnak a feladatok. A járási ta­nács vb. titkárai segítsék közsé­geiket a tanácsülések jó előké­szítésében, megszervezésében. Személyesen is foglalkozni kell azokkal a tanácstagokkal, akik huzamosabb idő óta nem vesz­nek részt a tanácsüléseken. Aktív tanácsülésekre van szükség. Olyanokra, ame­lyek a bírálat, önbírálat helyes alkalmazásával jó eszközül szol­gálnak a tanácsi munka megja­vításához, a kollektív vezetés széleskörű alkalmazásához. Elkészítettük az idei községpolitikai tervet A márciusban tartott tanácsülésünkön, amelyen a községpoli­tikai tervet tárgyaltuk, a tanácstagokon kívül nagyon sok érdek­lődő vendég is megjelent. Balogh Antal vb-titkár ismertette a tervet, azt, hogy mit szeretnének ez évben létesíteni. Elmondta, hogy a község művelődési otthonának a tatarozása 9 750 forintba kerül. Tatarozzák az iskolát is, rendbehozzák a mennyezetét, amely 3 800 forint lesz. Javasolta a községpolitikai terv ezenkívül a régi pásztorház újjáépítését, 22 470 forintos költséggel. Mindent összeszámolva az évi költségvetés több mint 36 ezer forint. A tanácsülés ezt a javaslatot kisebb módosítással elfogadta. A tanácstagok, s a tanácsülés 6 000 forint értékű társadalmi mun­kát ajánlott fel ezek megvalósításához. A már meglévő anyag — ami a tanács kezelésében van —­3 000 forint. A beruházás összege így 45 ezer forintra nőtt. Nem feledkezett meg a tanácsülés a DISZ-fiatalokról sem. A rendelkezésükre álló helyiséget tatarozzák, kívül-belül rendbehoz­zák és sportszereket vásárolnak részükre. A község DISZ-titkára felszólalásában örömmel jelentette ki, hogy cserébe a fiatalok nemcsak a művelődési ház és a DISZ-helyiség, hanem a többi helyiségek építésénél, tatarozásánál is vállalnak társadalmi munkát. Rabóczki Márton vb, elnök, Csókakő TANÁCSAINK ÉLETÉRŐL P. Sági János, pákozdi községi tanácstag dicséretet érdemel. Fel­adatát lelkiismeretesen végzi. Választói szeretik és megbecsü­lik. A tanácsülések előtt felkere­si választóit, és csak úgy indul a tanácsülésre, hogy elmondja a felvetődött problémákat. A ta­nácsülések után pedig beszámol választóinak, s mozgósítja őket a határozatok végrehajtására. * Aba község végrehajtó bizott­sága és annak elnöke, Drusza Ist­ván elvtárs lelkiismeretesen foglalkozik a lakosság panaszai­val. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt negyedévben Aba község­ből egyetlen panaszlevél sem ér­kezett a járási tanácshoz. * A sárbogárdi községi tanács végrehajtó bizottsága sokat törő­dik a tanácstagok képzésével, s elősegíti tudásuk növelését. A na­pokban például egy előadást tar­tottak a tanácstagok részére „Az államhatalmi és államigazgatási szervek működése” címmel. A Bicske község márciusi tanács­ülésén a dolgozó parasztokat képviselő tanácstagok versenyre hívták ki Csákvár község dolgozó parasztjait a tavaszi mezőgazda­­sági munkák időbeni jó elvégzé­sére. A község versenyfelhívásán felbuzdulva a bicskei tsz-ek és tszcs-ek is versenyre keltek egymással. * Felcsúton már megkezdték a községfejlesztési terv végrehajtá­sát. A villanyhálózat kibővítésé­hez szükséges villanyoszlopoknak való fákat a község lakossága társadalmi munkában termelte ki, s nagyrészt már a helyszínre is szállította. * Etyek, Csabdi és Alcsút közsé­gek tanácsa elhatározta, hogy az ifjúság problémáival kapcsolatos kérdésekről előadássorozatot indít a helyi pedagógusok bevonásá­val. A «legöregebb66 tanácselnök Nem éveit számlálva kapta ezt az elnevezést Kővári Kálmán el­v­társ, bodajki tanácselnök, — hi­szen alig múlt 30 éves. S hogy mégis miért mondják rá: „legöre­gebb”, ezt annak köszönheti, hogy a között a néhány — még most is működő — tanácselnök között van, akiket 1950-ben, és azóta is a kiszség élére állított, választott a lakosság. Kővári elvtárs egyszerű kőmű­ves fia. Már egész fiatal korában kitűnt igazságszeretésével, becsü­letességével, jó szervezőkészségé­vel. Amikor megalakultak a ta­nácsok, nála méltóbbat nem talál­tak volna a bodajkiak, — hát őt választották meg tanácselnökük­nek. S azóta is úgy vezeti a községet, hogy egy pillanatra sem rendüljön meg benne a dolgozók bizalma. A községbeliek szívesen fordul­nak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, de ő is mindig meghallgatja a javaslatokat, tanácsokat. Ennek a tulajdonságának is köszönheti, hogy minden becsületes dolgozó tiszteli, szereti. De nemcsak a fa­lujában gondolnak rá így. A móri járásban nemrégiben egy érdekes, újszerű mozgalmat indítottak: ta­nácselnökök tapasztalatcseréjét. A járási tanács kezdeményezésére látogatott el Kővári elvtárs a szomszédos Fehérvárcsurgó köz­ségbe, hogy az ott dolgozó fiata­labb tanácselnöknek juttasson a tapasztalatok tarisznyájából. Ez a tapasztalatcserében eltöltött két nap mindkettőjük — de főleg a csurgói tanácselnök — részére igen hasznos volt. Kővári elvtárs vezetésével év­­ről-évre gazdagodik, szépül Bo­­dajk, a dolgozók igyekeznek ele­get tenni állampolgári kötelessé­geiknek. A tanácselnök, a tanács­tagok pedig azon munkálkodnak, hogy ne a megye utolsó, hanem első községei között legyen Bodajk. Minden terv annyit­ ér, amennyit megvalósítanak belőle ! Tanácsaink elmúlt havi ülései­ben tárgyalták meg az 1956. évi költségfejlesztési tervüket. Ma már megyénk valamennyi közsé­ge elkészítette tervét a múlt évi tapasztalatok felhasználásával és a lakosság óhajainak figyelembe­vételével. Csaknem valamennyi község­ben tartottak tanácstagjaink kis­­gyűléseket, amelyeken a választó­­kerületek lakói elmondották kí­vánságaikat, s javaslatokat tet­tek a község csinosítására. E jó előkészítő munka a tanácsülése­ken éreztette is hatását, mert sok hozzászólás, tervjavaslat és felajánlás hangzott el. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy az idei községfejlesztési ter­vek már valóban a lakosság kí­vánságait tükrözik, s a tavalyi hibákon okulva, reálisabbak is, azaz megvalósíthatók. Egyetlen községi tanácsunk se elégedjék meg azonban azzal, hogy a terv elkészült, s a tanács­ülés megszavazta a községfejlesz­tési hozzájárulás mértékét, ha­nem haladéktalanul fogjanak is hozzá a megvalósításhoz. Ebben az évben ne forduljon már elő az, hogy a hozzájárulások besze­dését, s a létesítmények megvaló­sítását csak szeptemberben kez­dik szorgalmazni. De az se történjék meg, hogy csak a végrehajtó bizottságok tudjanak egy-egy létesítmény munkálatairól, egy-egy tervfel­adat megvalósításáról. Ennek megelőzésére igen jó határozatot hozott Gárdony község tanács­ülése. A határozat szerint minden tanácsülésen bejelentés formájá­ban ismertetik, hogy a községfej­lesztési terv keretében mit­ haj­tottak már végre, milyen munká­latok vannak folyamatban, és milyen segítséget várnak a lakos­ságtól a terv további megvalósí­tásához. Megyénk községei kövessék a gárdonyi példát, mert a lakosság­gal való szoros együttműködés az egyik legfőbb biztosítéka a ter­vek megvalósításának. Egy állandó bizottság munkájából A városi tanács vkg. állandó bizottsága március 30-án tartotta rendes havi ülését, amelyen két napirendi pontként a 71. számú Építőipari Vállalat beszámolóját, valamint az Ingatlankezelő Válla­lat 1957. évi felújításokról és ta­tarozásokról készített munkater­vét tárgyalta meg. Amint a beszá­molókból kitűnt, Székesfehérvá­rott 1959 végére 500 egy-, illetve kétszobás lakás készül el a Lenin úton. Az Ingatlankezelő Vállalat 1957-ben 328 bérlemény 50 ezer forinton felüli felújítási munkála­tait, illetve 183 bérlemény 50 ezer forinton aluli tatarozási munkála­tait végzi el, összesen mintegy 5 millió forint költséggel. Több javaslat, illetve módosítás figyelembevételével az állandó bi­zottság mindkét beszámolót elfo­gadta, amelyek így kerülnek meg­tárgyalásra a végrehajtó bizottság elé. Egyéb kérdéseket is tárgyalt az állandó bizottság. A többi között Karl József ál. tag javaslatára bizottságot alakítottak, amelynek feladata lesz a város közlekedési helyzetének felülvizsgálata, a MÁVAUT-tal kapcsolatos problé­mák megvizsgálása. Gyárigazgató és tanácstag VÍZVEZETÉKSZERELŐNEK TANULT, de a múlt rendszer ve­lejárója, a munkanélküliség meg­akadályozta, hogy szakmájában dolgozzék. Alkalmi munkával töltötte el fiatal éveit. Többek között így került az akkori Weiss és Túli Bőrgyárba, ahol mint fűtő és gépkezelő 1928-tól 1938-ig dolgozott. Akkor, mivel ő is részese volt a gyár munkásai által indított bérkövetelési akció­nak, el kellett hagynia munkahe­lyét. Nehéz évek következtek ez­után, mivel elbocsátásakor fekete listára tették és így nem tudott elhelyezkedni. Közvetlen a felszabadulás után került vissza a Bőrgyárba, mint segédmunkás, ahol dolgozótársai belé helyezték bizalmukat. Főbi­zalminak választották és mint ilyen, harcolt a munkakörülmé­nyek megjavításáért, a dolgozók ügyes-bajos dolgainak elintézésé­ért. Ma, amikor Brezsák Gyula elv­társ visszapillantást tesz eddigi pályafutására, egyben ünnepel. Felszabadulásunk mai ünnepén üli hetedik évfordulóját annak, hogy a fehérvári Bőrgyár igaz­gatója. AZ ELMÚLT HÉT ÉV ALATT Brezsák elvtárs sokat tett a za­vartalan termelésért. Ha kellett, a minisztériumig is elment és az eredmény nem is maradt el. A Bőrgyár azok közé az üzemek közé tartozik, amelyek hónapról­­hónapra rendszeresen tejesítik a tervet. Brezsák elvtársat azonban nem­­csak a gyárban ismerik, hanem azon kívül is. Van egy másik kis közösség, amely az ő kezeibe tet­te ügyeinek intézését. És ez a közösség: a választókerülete. Mint tanácstag és mint a városi tanács végrehajtó bizottságának a tagja, nem ismer fáradságot, ha választói felkeresik kéréseik­kel, panaszaikkal. A tanácsházán csaknem mindennapos vendég, intézkedik a hozzáfordulók kéré­seiben. A végrehajtó bizottsági üléseken pedig rendszeresen meg­jelenik. Felelőssége tudatában készül fel az ilyen ülésekre és azokon érvel, vitatkozik, javasla­tokat tesz a tanácsi munka meg­javítására. Nem kis része van ab­ban, hogy a tanácsi vállalatok munkája a vb. határozatok vég­rehajtása során az utóbbi időben jelentősen javult. VÁLASZTÓI SZERETIK és mindenkor bizalommal fordulnak hozzá. A mai évfordulón jó mun­kát, további sikereket kívánunk Brezsák elvtársnak!

Next