Fejér Megyei Hirlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
8. oldal (Az első oldal folytatása) kötött magyar—szovjet kormány- és pártmegállapodásoknak a szocialista tábor országaiban és a békéért s a népek közötti barátságért küzdő tömegekben az egész világon jelentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövőben is érezteti majd hatását. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által feltétlenül erősödött a szocialista tábor országainak egysége és ereje. A két párt között lefolyt tárgyalások s a létrejött megállapodások sikeresen előmozdítják valamennyi kommunista és munkáspárt proletárinternacionalista testvéri kapcsolatait, a maxizmus—leninizmus zászlaja alatt harcoló munkás és más dolgozó tömegek nemzetközi összefogását. — Ma, amikor a népek függetlenségének és az emberiség béke Eredményeink birtokában, új feladatok előtt A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában sikereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helyesen felismert célok és meghatározott feladatok megvalósítása érdekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fogott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulajdonítható, hogy a Horthy fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirtokos uraitól örökölt, tönkretett és romokkal borított országból új hazát épített magának a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseket tett a szocialista fejlődés útján. Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi években a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, visszavetette és megsemmisítéssel fenyegette az októberi, az imperialisták által szított és mozgatott ellenforradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére és ha számba vesszük az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista országok testvéri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott feladatok érdekében tevékeny munkába kezdtek a bányász, munkás, paraszt és értelmiségi tömegek, aktív harcukkal, alkotó munkájukkal segítették országunk fejlődését. Mit kell tehát most tennünk, kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szocialista országok testvéri közösségének, a saját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen? — Először és mindenekelőtt tovább erősítve államunk vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot, (ütemes taps: Éljen a párt!) a tömegek saját tapasztalatai révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. • A néptömegek cselekvő aktivitását, a szocialista demokráciát fejlesztve erősíteni kell a proletariátus diktatúráját a tömegek vonalán. Másodszor: fokoznunk kell a pártnak, az államban,a munkásosztályban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdiktatúrát az osztályellenség elnyomására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szétszórt erőit és hatásosan meg kell védenünk Népköztársaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Harmadszor: állami és társadalmi szerveinknek, valamint a dolgozó tömegeknek igen komolyan kézbe kell venniök a gazdasági építés kérdéseinek megoldását. Nagy segítséget kaptunk most a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeket rejt magában népgazdaságunk további egészséges fejlődéséhez, az életszínvonal emelésének egyedül reális alapja megteremtéséhez. Ehhez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk — ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet helyettesíteni. Minden gyárban, bányában, a földeken, az alkotás és munka minden helyén maguknak a munkás, paraszt, értelmiségi tömegeknek kell kézbe venniök a termelés és a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonala állandó emelésével. — Negyedszer: Amikor az imperialisták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internacionalista nevelése elengedhetetlen feltétele a párt erősödésének, a Népköztársaság fejlődésének, a béke védelmének, a magyar nép boldogulásának. Április negyedikén második felszabadításunkért is hálával gondolunk a Szovjetunióra az Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a népek békéjét fenyegető agresszív szándékú NATO, SEATO és hasonló imperialista katonai tömbök léteznek — mindaddig az önvédelem céljait szolgáló minden csatlakozni szándékozó előtt nyitva álló varsói szerződésre szükség lesz (taps) és e szerződésnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen híve marad. (Taps.) — Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nemzeti függetlenségünket és Népköztársaságunk határait segítik védelmezni a külső imperialista támadó szándékokkal szemben s addig maradnak itt, amerre szükség lesz. (Taps. Ügy van, hurrá! Éljen a szovjet—magyar barátság! Éljen a szovjet hadsereg! — kiáltások.) — Kedves elvtársak, négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünnepünktől, április 4-től. Most 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket a hitleri fasizmus szörnyű elnyomása alól, hálával gondolunk a Szovjetunióra azért is, mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvédelmezte népünket az imperialista hódítók fenyegető igájától és attól, hogy újból háborús tűzfészekké változtassák áz eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) — örülünk, hogy pártunkat a proletárinternacionalizmus szellemében a testvéri kommunista és munkáspártokkal, elsősorban legnagyobb forradalmi tapasztala FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1957. április 2. Kádár János elvtárs beszéde je megvédelmezésének fő ereje a szocialista országok egységében, valamint a világ összes kommunista és munkáspártjának proletárinternacionalista tömörülésében Van, akkor a proletárinternacionalizmust erősítő szovjet—magyar egyezmények • előmozdítják és szolgálják a függetlenségükért harcoló népek és a világbéke ügyét is. — Kedves elvtársak, magyar dolgozók! — Az a nagy erkölcsi, politikai elismerés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, amelyet a szovjet kormány a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodások keretében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket a saját itthoni feladatainkra. Jokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk feladatának tekinti párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pártunkat arra, hogy az öszszes testvérpárt gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejlesztése érdekében. — Kedves elvtársak, barátaink! — A Szovjetunióban járva, a testvéri fogadtatás forró légkörében gyakran mondottuk a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünkben megerősödve térünk haza körükből. Erősítettek bennünket az itthonról kapott hírek is, március 21. méltó megünneplése, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezésének megkezdése, a csepeli, a Köztársaság téri, az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érkezett hírek is lelkesítettek bennünket. — Való igaz, kedves barátaim, hogy a magyar szocialista forradalom erőinek növekedése, a dolgozó tömegek fokozódó támogatása, a magyar—szovjet barátság erősödése, hazánk és népünk boldogabb jövőjének nemcsak biztató jelei, hanem reális, barátot megörvendeztető, az ellenséget megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps.) — Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársaság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! Kádár János nagy tapssal, lelkesedéssel fogadott beszéde után felcsendültek az Internacionálé hangjai, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dolgozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ünneplése közben szálltak gépkocsijaikba, hogy elhagyják a repülőteret Történelmi dokumentumok A magyar—szovjet barátság történelmi dokumentumai — így nevezte Kádár János elvtárs a Népszabadság moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában a március 28-án este ünnepélyesen aláírt magyar—szovjet közös kormány- és pártnyilatkozatokat. S valóban, nem véletlen, hogy a nemzetközi közvélemény figyelme és érdeklődése tíz napon át a magyar—szovjet kormány- és pártküldöttségek tárgyalásai felé fordult. Az októberi ellenforradalom és annak kudarca nem csupán magyar ügy; nemcsak a hazai reakció kísérlete volt a népi hatalom megdöntésére, s a régi, önmagát már túlélt társadalmi rendszer visszaállítására, hanem a világméretekben folyó osztályharc egy csatája is, az imperializmus támadása a szocializmus, a béke erői ellen. A nemzetközi reakció, a korábban elkövetett hibákat és azok következményeit kihasználva, hazánkat és az októberi időpontot — amikor a hibák kijavítása útján éppen a döntő lépéseket tettük volna meg — találta a legalkalmasabbnak egy, a szocializmus ellen már régóta szervezett és előkészített támadásra. Megpróbálta megbontani és ezzel meggyengíteni a szocialista tábort, s új háborús tűzfészket előidézni Európában. A két kormány és a két párt küldöttsége kicserélte nézeteit, véleményét a hazánkban lezajlott októberi—novemberi ellenforradalmi eseményekről és az ezt követően kialakult helyzetről, a magyar—szovjet kapcsolatok összes alapvető kérdéseiről, valamint a két pártot érdeklő és érintő kérdésekről, értékelte a nemzetközi életet és a munkásmozgalom helyzetét. S nemcsak kicserélték nézeteiket, hanem teljesen azonos álláspontra is jutottak minden kérdésben. A tárgyalások eredményeként aláírt egyezmények kifejezik mind a magyar, mind a szovjet nép érdekeit. Történelmi jelentőségűek elsősorban hazánk számára, mert felmérhetelen értékű elvi és gyakorlati segítséget adnak az ellenforradalom okozta nehézségek leküzdéséhez, a szocializmus további építéséhez, a gazdasági felvirágzáshoz, a népjólét megteremtéséhez, hazánk függetlenségének megvédéséhez. Az első — és talán a legfontosabb megállapítás, tanulság, amelyet a két kormány és a két párt nyilatkozata a magyarországi ellenforradalmi események értékelése és az azokat kiváltó okok marxista—leninista elemzése során ad, újból és ismételten figyelmeztet bennünket a lenini tanításra: úgy vigyázzunk a párt egységére, mint a szemünk fényére! Nem véletlen, hogy a reakció támadásának kereszttüzében már hónapokkal az ellenforradalom kitörése előtt — elsősorban éppen a párt került. Párt nélkül, vagy gyenge, az akarat és a cselekvés egységétől megfosztott és így harcképtelenné tett párttal a munkásosztály, a dolgozó nép fegyvertelen, olyan, mint a vezetés, a vezérkar nélkül hagyott hadsereg. A Rákosi—Gerő-féle párt- és kormányvezetés súlyos, igen súlyos hibákat követett el, de még súlyosabb az, hogy képtelen volt e hibák kijavítására és hagyta, hogy — éppen a hibák bírálatának ürügyén, szocialista mezbe öltözve és az SZKP XX. kongresszusának tanításaira hivatkozva — a párton belül frakciózás, revizionizmus, nacionalizmus üsse fel a fejét; támadás induljon a marxizmus—leninizmus eszméi ellen. A frakciózás, a revizionizmus, a marxizmus—leninizmustól idegen nézetek terjesztése aláássa a párt fegyelmét, egységét, ezzel a reakció malmára hajtja a vizet, e nézetek képviselőit pedig az ellenség táborába viszi át, mint ahogy az a Nagy Imre—Losonczycsoporttal történt, amelynek tagjaiban az ellenforradalom már jóval október 23-a előtt szövetségesekre talált. Az MDP 900 000 tagot számlált, de téved az, vagy tudatosan elhallgatja az igazságot, aki azt állítja, hogy ezek többsége karrierista volt, csak szinleg kommunista, akikből hiányzott az elvhűség, az osztályharcosság. Ilyenek is voltak szép számmal, de a többség becsületes, a nép ügyéért bármikor harcolni is kész kommunista, mint ahogy most is helytállnak a karhatalomban, a munkásőrségekben és mindenütt, ki-ki a maga posztján. A párttagok egy részének tisztánlátását elhomályosították azonban a vezetés által elkövetett hibák és még több zavart okozott a pártot belülről bomlasztó revizionizmus. Sokan mások pedig megdöbbenve és elkeseredetten látták, hogy a vezetés nem lép fel ez ellen kellő eréllyel. Október 23-án és 24-én a legválságosabb pillanatokban a kommunisták tíz- és százezrei hiába várták a cselekvésre hívó felszólítást, az útmutatást. A párt irányítás nélkül maradt, a korábbi vezetés hibái miatt elégedetlen és megzavart munkásosztály pedig vezető nélkül az ellenforradalmi támadással szemben. A moszkvai nyilatkozatok egyik legfontosabb megállapítása és tanulsága éppen ebből fakad: kommunista pártban soha többé nem honosodhatnak meg a lenini normákkal ellentétes vezetői módszerek és soha nem szabad teret engedni a marxizmus—leninizmus eszméitől idegen, ellenséges nézeteknek, jelentkezzenek azok revizionista, „nemzeti kommunista’, vagy bármilyen más álarcban. Rendkívüli jelentőségű a kormánynyilatkozatnak az a fejezete is, amely a Szovjetunió és Magyarország kölcsönös kapcsolatára és viszonyára vonatkozik. Ez a viszony a teljes egyenjogúságon és az önzetlen testvéri barátságon alapszik. Azon a barátságon, amely nem 1956. november 4-én kezdődött, amikor a Szovjetunió az ellenforradalomtól, a fasiszta terrortól mentette meg a magyar népet, nem is 1945-ben, amikor felszabadította hazánkat. Ott kovácsolódott ez a testvéri barátság az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom harcainak tüzében, amikor a világ első szocialista állama megszületett. Az ellenforradalom de már előtte is hosszú időn át , a reakciós és demagóg rágalomhadjárat éppen ezt az egyenjogúságot, ezt az önzetlen testvéri barátságot igyekezett kétségbevonni és ezzel nacionalizmust szítani, a Szovjetunió ellen uszítani. Azt akarták elhitetni, hogy a szovjet —magyar kapcsolatok számunkra előnytelenek, különösen ami a gazdasági kapcsolatokat illeti. A kormánynyilatkozat megcáfolhatatlan gazdasági tények és összefüggések feltárásával bizonyítja be ennek éppen az ellenkezőjét. A nyilatkozat számai megvilágítják, hogy a jelen esetben is nem is egyszerűen csak az egyenjogúságról, hanem a Szovjetunió páratlanul nagyarányú, önzetlen baráti segítségéről van szó, amikor a magyar népgazdaság egészséges fejlődésének előmozdítására összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít és 865 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt ad ebben az esztendőben. A baráti támogatás további példája a korábbi hitelekre adott haladék, valamint az egymilliárd forint összegű tartozás elengedése is. Másként ezz nem is lehet, mert ellenkezne a proletár internacionalizmus elvével. A szocialista szovjet állam lényegéből fakad, hogy segítse, „támogassa, erősítse a szocializmust építő baráti országokat”, egyengesse azok előrehaladásának útját, mert ezzel a szocializmus, a béke nemzetközi táborát, — és saját magát is — erősíti. A párt- és kormánynyilatkozat hangsúlyozza, hogy a két ország képviselői teljesen egyetértenek a politikai, gazdasági, ideológiai kérdésekben és aznosan ítélik meg a nemzetközi helyzetet is. Teljes a nézetazonosság ebből következőleg a varsói szerződés értékelésében is. A varsói szerződés hivatott arra, hogy védje a szocializmus táborát az imperialista hatalmak minden agresszív mesterkedésével szemben. Mindaddig, amíg nem valósul meg az európai kollektív biztonsági rendszer, nem történik meg a leszerelés, békénk, függetlenségünk, biztonságunk érdekében szükség van a varsói szerződésre, amelynek értelmében ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodnak hazánk területén. A közeljövőben egyezményt kötünk majd, amely szabályozza a Magyarország területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét. A szovjet—magyar tárgyalások és a tárgyalások eredményeként előírt kormány- és pártnyilatkozatok nemcsak a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság baráti kapcsolatát erősítették tovább, hanem valamennyi szocialista és szocializmust építő ország kapcsolatát, együttműködését, az egész szocialista tábor, valamenynyi, a proletár internacionalizmus zászlaja alatt menetelő kommunista és munkáspárt összefogását. Ez az összefogás, ez a barátság megbonthatatlan, éppen ezért a szocializmus, a kommunizmus ügye legyőzhetetlen. K. J .