Fejér Megyei Hirlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

Kedd, 1957. április 2. Munka közben a Vas­a Szabó-testvérek Fémöntödében A székesfehérvári Vas- és Fémöntödében, mint formázok, egymás mellett dolgoznak a Szabó-testvérek, Szabó Ferenc és Szabó József. Az öcskös — min első képünk is mutatja — egy fogaskerék mintáját készíti, bátyja pedig — amint második képünk ábrázolja — az utolsó simítá­sokat végzi egy­formán. Amit még a két testvérről röviden megtudtunk fényképezés közben: mi­nőségi munkát végeznek, igen szorgalmasak, ügyesek és ami viszont nekik jó, szépen keresnek... (Viniczay János felvételei) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 3. oldal EPOSZ-hírek KÁPOLNÁSNYÉKEN Kozári József fiatal vezetésével alakult meg az EPOSZ szervezet 40 tag­gal. A hosszú téli hónapok tét­lensége után most fokozott kedv­vel fogtak a munkához a szerve­zetben. Húsvétig még van egy pár hét — gondolták — s hozzá­fogtak színdarab, népitánc tanu­lásához. Tervük: társadalmi munkával rendbehozzák a kultúrházat. Rá­fér egy kis nagytakarítás, van mit tisztogatni. Meszelik, festik, csinosítják a környékét is, hogy mire előadás lesz, szép tiszta, íz­léses teremben fogadhassák hall­gatóikat. A lányok tervezik, amint túljutnak a munkák zömén, meg­alakítják az EPOSZ-on belül a lánykoszorút. * SZABADEGYHÁZÁN követés­re méltó szervezeti életet élnek a fiatalok. Dalárdájuk van, estén­ként sakkoznak a kultúrházban, asztalitenisz mérkőzéseket vív­nak. A fiúk készülnek a tavaszi labdarúgó mérkőzésekre. A lá­nyok pedig szervezik egy hímző­tanfolyam létrehozását. * A SÁRBOGÁRDI járásban összesen 13 szervezet működik 394 taggal. Érdekes megállapítani a statisztikából egy különös je­lenséget: A sárbogárdi járásban a fiúk, a lányoknál sokkal jobban szeretnek táncolni, mulatságot rendezni, kirándulni, esténként összejönni a kultúrházba domi­­nózni, sakkozni, társasjátékot játszani, rádiózni — a napi mun­ka után pár órát kellemesen el­tölteni. Ezt abból gondoljuk, hogy az EPOSZ tagok 65 száza­léka fiú. Vagy a lányok úgy gondolják, hogy jó ez az arány? Hogyan lesznek így jól dolgozó „lány­koszorúk” a járásban? (!) * A PETTENDI EPOSZ-osokról már többször írtunk, de mindig tesznek valami újat, — azaz, hogy állandóan dolgoznak —ami­ről kell írni. Jelenleg, míg nem kezdődik a tsz-ben a nagy tavaszi hajrá, — a parkban lévő futball pálya rend­behozásán szorgoskodnak. Ebben segítenek a lányok is, mivel egy­­egy mérkőzés alkalmából druk­kolnak a focistáknak, ami szin­tén a mérkőzéshez tartozik. A pálya egész területét felszántot­ták, bevetették fűmaggal. Gál László EPOSZ titkár veze­tésével már azon igyekeznek. Eddig több csehszlovák filmet láttunk már az ellenállás moz­galomról. Ez a legújabb nem tö­rekszik arra, hogy a harcot, a né­metek elleni küzdelmet ábrázol­ja a maga meztelenségében és brutalitásában. Egy asszonyt ál­lít középpontba, egy gyenge, tö­rékeny, családjáért élő nőt. Az ő sorsán keresztül ismerjük meg a háború családi életeket megron­tó hatását. Ennek az asszonynak nincsenek illúziói, nem vár sokat az élettől. Szereti férjét, de nem érez iránta szenvedélyes, lángoló szerelmet. Egész lényét betölti gyermekei szeretete. Jó anya módján neveli gyermekeit és mindennel ellátja férjét. Látszó­lag harmónia van a házastársak között, mindaddig, amíg az élet kegyetlen eseményeivel bele nem szól, meg nem zavarja azt. A nagy világégés tűzcsóvát vet Csehszlovákiára is. S a háború viharában a nem politizáló asz­­szonyt arra kérik, hogy rejtsen el egy üldözött kommunistát, aki lánykorában szerelmese volt. Az hogy mielőbb tető alá hozzák a kultúrházat. Egy régi romos épü­letet alakítanak át, amelynek munkálatait mielőbb szeretnék befejezni. asszony vállalja a feladatot, s a következményeket is. Házassága zátonyra fut, őt pedig letartóz­tatják. A néző már az elején belecsöp­pen a film hangulatába. Az „ezer éves német birodalom” régi hír­adórészletei a háború borzalmát mutatják be. A főszerepben Vlasta Rackovát és Karel Höger-t láthatjuk. A Já­ték az életért című mozgalmas, művészi csehszlovák filmet ápri­lis 1-én mutatja be a székesfe­hérvári Köztársaság Filmszínház. Játék OA életéül — Izgalmas csehszlovák film — T­ilírisz Utkánok műsora Székesfehérvári Köztársaság Filmszín­ház április 1—3: Játék az életért (cseh­szlovák). Székesfehérvári Petőfi Filmszínház április 1—3: Emberek fehérben (fran­cia). Dunapentelei Dózsa Filmszínház áp­rilis 1—3: Véres út (jugoszláv) Dunapentelei Szabadság Filmszínház április 1—3. Ne fordulj vissza fiam. Állattenyészetésből növénytermelésből •Jelesre vizsgáztak a pákozdi Ezüstkalászos tanfolyam hallgatói Pákozd község tanácsháza kö­rül március 27-én, a kora dél­utáni órákban egyénileg dolgozó parasztok gyülekeztek ünneplőbe öltözve. Kérdésünkre elmondták, hogy két egész tél után számot adnak tudásukról az Ezüstkalá­szos tanfolyam hallgatói, szám­szerűiz 17-en. Délután fél 4-kor kezdődött meg a vizsga. A vizsgabizottság tagjai: Pallagh László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója, a járási MSZMP kikül­dötte, a község tanácselnöke, ta­nácstitkára, a helyi általános is­kola igazgatója és többen a köz­ség érdemes gazdái közül. A tanfolyam vezetője Kovács Ignác elvtárs, a járási tanács fő­állattenyésztője volt. A vizsga­menetrend megállapítása után kezdődtek a kérdések. Nem hiába Kovács elvtárs állattenyésztési szakember, az állattenyésztési tudnivalókról, a belterjességről kitűnően feleltek a hallgatók. A 17 parasztember a község sajátos adottságainak megfelelően mond­ta el válaszait. Gyorsan záporoz­tak a kérdések, magabiztos, ha­tározott volt minden felelet. Akár paradicsomtermesztésből, szőlő­­termesztésből, rét-, legelőgazdál­kodásból, vagy szántóföldi növé­nyek termesztéséből kérdeztek is A tanfolyam hallgatói főleg fia­talok. Egyedül Hegedűs Józsi bácsi volt közöttük idősebb. Ő már az 50 felé közeledik, de azért tu­dásban versenyez a fiatalokkal, sőt amúg­­ magyarosan „veri” is őket. A szakmai kérdések befejezé­se után került sor a számtani és mértani műveletek vizsgatéte­leire. Ebben legalább olyan jó ered­ményt értek el, mint a szakokta­tásban. Tökéletesen elsajátították a számtani alapműveleteken kívül a tizedes törtekkel való számo­lást, a kamatszámítást, a külön­böző kerület és köbtartalom szá­mításokat. Láng­ Gábor tanfolyam hallga­tó köszönte meg valamennyiük nevében Kovács Ignác elvtárs­nak, az iskola igazgatójának fá­radhatatlan két évi munkássá­gát. Ígéretet tett, hogy nem , áll­nak meg ennél az útnál, hanem szaklapok és egyéb folyóiratok olvasásával, tanulmányozásával tovább bővítik tudásukat. A vizs­ga után baráti összejövetelen, kis banketten vettek részt a hallga­tók a vizsgabizottsággal közösen, ahol még sokáig vitatkoztak a különböző szakmai kérdésekben. Piski József megyei agronóm­ia Művelődésügyünk időszerű kérdései , rovatunkban megyénk kulturális életének eseményei kap­nak helyet. Szólni kívánunk a különböző művészeti ágak megyei művelőinek eredményeiről, gondjairól, nehézségeiről. Szóvá tesz­­szük a fejlődés útjában álló akadályokat. Segíteni kívánunk min­den olyan kezdeményezést, amely szocializmust építő népünk kultúrájának táján egészséges gyümölcsöket teremhet. Első alkalommal színjátszó csoportjainkhoz szólunk. Segítséget szeretnénk nyújtani a színdarabválogatás egyáltalán nem könnyű munkájában. Elsősorban a szakemberé a szó. Ezért megkértük Szabó Lajost, a megyei tanács művelődési osztályának előadóját, hogy mondja el a véleményét a szóbanforgó kérdésről, íme a válasz. A színdarabválog­atás problémájáról Az elmúlt esztendőkben sok hi­ba volt a színdarabok engedélye­zése körül. Sok esetben olyan mű­vek bemutatását sem engedélyez­ték, amelyek nem voltak propa­ganda szempontból kielégítőek, de mégis többet értek, mint a rende­lésre gyártott, úgynevezett „szo­cialista” fércművek. Nem célom most ezeknek a műveknek értéke­lése, hiszen kulturális vezetősé­günk még az októberi ellenforra­dalom előtt felfedte ezeket a hi­bákat és igyekezett jóvátenni az­zal, hogy jónéhány olyan művet engedélyezett, amelyekről még néhány hónappal azelőtt hallani sem akartak egyes „kultúrbürok­­raták”. Az októberi események hatásá­ra ez az engedmény határozot­tabban mutatkozott meg. Egyesek, méghozzá nem kevesen, azt az el­vet vallják: „minden játszható, ami nem államellenes“. Ennek az elvnek alapján előkerültek a ládafiából, a padlások zugából és még ki tudja milyen­­speciális rej­tekhelyekről, a felszabadu­lás előtti Kókai féle kiadá­sok: -Végzet hatalma», -Maharadzsa», -Próféta gyű­rűje», -Betyár kendője», stb. Azt hiszem, felesleges ezeket a műveket külön-külön elemezni. Az elmúlt 12 év alatt annyi, de annyi szó esett már róluk. Egyre azonban érdemes felfigyelni. A közelmúltban nem egy alkalom­mal arról panaszkodtak kulturá­lis vezetők, színdarab rendezők hogy nincs megfelelő darab, amit játszhatnak. Amikor azonban ala­posabban elbeszélgettünk ezekkel az emberekkel, tapasztaltuk, hogy nemcsak az új kiadásokat nem ismerik, de még a magyar klasz­­szikusoknak is csak egy igen kis hányadáról tudnak. Most ellenben szinte nap, mint nap olyan műveknek az engedé­lyezését kérik, amelyekről úgy gondoltuk, hogy a 12 év feledés homályába takarta. De úgy látszik, tévedtünk. Mint tudjuk, az ellenforradalmi események következtében kelet­kezett gazdasági nehézségek mi­att a művelődési otthonok az elő­ző évekhez viszonyítva jóval ke­vesebb támogatást kapnak. Ezt a hiányt most bevételeinkből kell pótolni. Így különösen fellendült a színjátszás, ami egymagában csak örvendetes tény lenne, ha ... .­­.. ha a művelődési vezetők nem abban a tévhitben élnének, hogy a közönséget csak ezek a lá­dafiából előszedett „remekmű­vek” vonzzák. Hogy mennyire nem így van, számos példa bizo­nyítja. Semmivel sem volt kisebb a bevétele azoknak a csoportok­nak, amelyek Kisfaludy, Mó­ricz, Gárdonyi, Mikszáth mű­veit mutatták be, mint a már említett irodalmi szemét­­műveket bemutató csoportok­nak. Nem volna helyes visszakanya­rodni az elmúlt évek műsorenge­délyezésének hibáihoz, amikor adminisztratív eszközökkel kellett egyik-másik előadást megakadá­lyozni. Meg kell azonban végre érteni a művelődési vezetőknek, hogy a szennyirodalomnak, a giccsnek nincs helye a szocialista színpadon. Ne várják, hogy ezek­ről a „művekről” a felsőbb szer­vek adjanak véleményt. Ha tüze­tesen elolvassák ezeket a műve­ket, önmaguk is rájönnek, hogy kár a fáradságért és időtöltésért. Ezekkel a művekkel sem a szín­játszókat, sem a közönséget nem tudják szórakoztatni.”

Next