Fejér Megyei Hirlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Sp­otrfal PAUL ROBESON MOSZKVÁBAN A Szovjetunió művelődésügyi minisztériumának meghívására TU–104-es repülőgépen feleségével együtt Moszkvába érkezett Paul Robeson, a világhírű amerikai énekes és békeharcos. A vnu­­kovói repülőtéren a művelődésügyi minisztérium, a kulturális kapcsolatok állami bizottsága és a szovjet társadalom képviselői, valamint újságírók fogadták a hírneves vendéget, aki körülbelül egy hónapig tartózkodik majd a Szovjetunióban. Küszöbön áll Batista bukása ? A TASZSZ iroda részletes jelenté­seket közöl a kubai hadihelyzetről. Szerdán hajnalban érkezett AP-je­­lentések szerint a 150 000 lakosú Santa Clara-ban, Las Villas­ tarto­­mány fővárosában utcai harcok foly­nak. A sebesültek száma kedden es­te már ezekre rúgott. A várost a kormánycsapatok szünet nélkül bom­bázzák. A kormánycsapatok Santa Clara-i veresége után Havanában folytatódnak a harcok. Az AP megbízható forrásokra hi­vatkozva jelenti, hogy a két fél vesztesége mintegy háromezer ha­lott, illetve sebesült. E forrás sze­­rint a legutóbbi negyvennyolc órá­ban Kuba történetének legvéresebb harcai folytak. Az AP legfrissebb jelentése sze­rint Fidel Castro egységei újabb győzelmet arattak és a felkelő vezér kijelentette, Batista kormányának megdöntése küszöbön áll. Felkelők Havana külvárosában felrobbantot­tak egy lőszerraktárt. Ugyanakkor két kisebb robbantást jelentettek a fővárosból is. A felkelők bejelentet­ték a 15 ezer lakosú Trinidad város elfoglalását. Újabb jelentések hangsúlyozzák, hogy a fővárostól 160 mérfölddel ke­letre lévő Santa Clara elestével Ku­ba két részre szakadt. Ezért Batista minden erejével meg akarja védeni a várost. A felkelők és a sorkatona­ság az utcai csatákban szinte min­den házért kemény harcot vív, s gyakran kézitusára is sor kerül. Az illegális Kubai Kommunista Párt tá­mogatja Fidel Castro mozgalmát és röpiratokban szólította fel tagjait, hogy segítsék a felkelőket. A felkelők bejelentették, hogy adott jelre ötezer fegyveres partizán lép akcióba Havana utcáin. A Reuter iroda New York-i jelen­tése szerint Batista kubai diktátor két kiskorú fia és idős apja repülő­gépen New Yorkba érkezett. A La Hora című argentin lap szer­kesztőségi cikkében erélyesen tilta­kozik az ellen, hogy az Egyesült Ál­lamok fegyveres intervenciót készít elő Kubában. A lap a kubai felke­lők rádióállomásának jelentésére hi­vatkozva közli, hogy Batista közvet­len cinkostársai terveket dolgoznak ki idegen fegyveres erők kubai be­avatkozására. A lap megjegyzi, hogy ilyesféle beavatkozás nemzetközi konfliktushoz vezethet. A fegyveres intervenció előkészületei az ameri­kai imperializmus mesterkedései ar­ra irányulnak, hogy megakadályoz­zák a kubai népet saját sorsa el­döntésében. (MTI) rn.­ ­ A lankadatlan Toropovban Kosi­­nn ellenséget látott. Mikor aztán Toropov önkényesen beve­zette a gyorsesztergálást, végképp meggyűlölte. Toropov intézkedése nagyon felbőszítette, mert ő már számtalanszor bebizonyította, hogy ez a módszer a szelepeknél nem alkalmazható. Ezt a kis­ üzemet a már nem fiatal Kosztyin azért választotta mert csendes helyet keresett, ahol a nyugdíjig minden kísérle­tezés és reszkírozás nélkül ki­húzza. Az üzem teljesítette új tervét, Kost­y­it dicsérték, rendszeres volt a prémium­, s ha Toropov nincs, elégedett lett volna életé­vel. Jó alkalom adódott, hogy meg­szabaduljon tőle és cselekvésre szánta el magát. A főmérnök és ess igazgató be­szélgetése nyugodt volt, de érző­dött a belső feszültség. Kosztyin csak egy dologból érezte, hogy az igazin­ó mérges, ugyanis őt, első helyettesét, vezetéknéven szólt'o­+a. . _ c- '-fii ön, Koszf,,in elvtars kata--' azon van, kinti Toropovot leváltsuk — kérdezte másodszor az igazgató olyan hangsúllyal, mintha beleegyezne. — Kategorikusan Ivan Gavri­­lovics. — Igen, igen. — Az igazgató a félig elszívott szopókás cigaret­tát eloltatlanul a hamutartóba tette. — Még egy jel, ami azt jelenti, hogy mérges — jegyezte meg Kosztyin. Már két éve együtt dolgoznak, de Kosztyin nem tudott az igaz­gatóhoz közel kerülni. Megpró­bálta dicsérni — hallgatózott, ki­fogásolta az igazgató egy-két rendelkezését — megint nem szól Nem tudni, mi tetszik neki ás mi nem. Az arca legtöbbször válto­zatlan. Az ésszerű javaslatokat örömmel fogadja. De így tekin­télyt szerezni nem könnyű do­log. Kosztyinnak nincs sok ja­vaslata, nem azért, mert rosszul ismeri a termelést, hanem azért, mert sok gonddal jár. Új ötleted van — valósítsd meg. És bár­mennyire is értékeli Kosztyin az igazgatói mosolyt, ami csodálato­san átformálja azt a kemény, ci­­gá­ntosan kreolbőrű arcot, a ja­vaslatokkal nem dobálódzik. — Igen, igen — ismételte Ivan Gavrilovics és tenyerével megsi­­mítgatta őszbe játszó fekete ha­ját. — Rendben van. Toropovot le­váltjuk és mást teszünk helyette. A selejt is megszűnik ezzel? — Lehet, hogy igen — ravasz­­kodott Kosztyin. — Előfordulhat, hogy Toropoval valaki kitol, méghozzá okosan. Meggyőződé­sem. Nem szeretik őt az embe­rek. — Az ilyenek nem emberek’ — fújt egyet az igazgató. — Aztán nem egyszerűbb ezt felfedni? — Úgy látszik nem, mert hiá­ba kutatjuk. — És milyen indokkal váltjuk le? — Kosztyint egy pillanatra öröm fogta el. Végre elérkezett az idő — gondolta és mintha dik­tálná, határozottan mondta: — A normális munkafeltételek megteremtésének elmulasztásáért és a nagy selejtszázalékért Toro­pov mérnököt, aki utolsó figyel­meztetést is kapott, leváltom. — Szóval így Kosztyin elvtárs. — Az igazgató ujjaival az aszta­léra dobolt. — Nem látom értel­mét. Kosztyin elővette az ütőkártyát. — Mély értelme van — bizal­masan mondta. — Az iparigaz­gatóságon megígérték, hogy fe­jünket veszik. Miért vagyunk mi kötelesek a miénket veszélyeztet­ni? Az igazgató szemében valami különös fény csillant: úgy gon­dolta, meggyőzte. — Meggyőzött — leváltjuk. — És végeztünk. A forradalom nincs áldozat nélkül. Kit teszünk helyére? — Bűnbaknak? — kérdezie kárörvendően az igazgató. — Nem bűnbaknak, csak —■ mérnök nyelven ■— biztosító sze­repnek,a — Erről majd gondolkodom — mondta türelmetlenül az igazgató és Kosztyin megértette: valami nem tetszik neki. „Valószínű túl­ságosan nyíltan beszéltem. Nem voltam elég diplomatikus.” 5. Ignaties rendszeresen közölte prognózisát Klaudia Szergejevná­­val, Toropovval, később bátor­ságra kapott és a főmérnöknek és az igazgatónak is telefonált. Jelzése kilenc esetből nyolcszor igaznak bizonyul. A tizedik nap az igazgató hi­vatta. A füsttel teli irodában megint a szerepekről értekeztek. Ignatics derűsen ment: azt hitte, megoldódott a dolog, de, amikor oda ért, megszeppent; ugyanazok a fáradt arcok fogadták. — Foglalj helyet varázsló és mondd el, mire alapozol. Magya­rázd meg ezt az ördögséget — mondta az igazgató szemeit Igná­­ticsra emelve. — Mintha a va­dászatról beszéltél volna. De teg­nap, tegnapelőtt esett az eső. Ho­gyan tudtál te otthon ülve jel­zést adni? — Mert én most már máskép­pen cselekszem. A szél után íté­lek — mondotta fontoskodva Ig­natics. — Mikor sikertelen a va­dászat? Amikor a szél a város­ból a folyó felé fúj. A vadkacsa meghallja a lépéseket. Ilyenkor van az üzemrészben selejt. Ami­kor pedig a szél a folyó felől fu­t, akkor minden rendben van. A vadászaton és az üzemben is. — Szóval a szél okozza a se­­lejtet? Bolondságot beszél! — tört elő a düh a főmérnökből­ ,— pedig úgy néz ki, hogy a szél okrázza. Konsztyin nem tudta magát tartóztatni■ idegesen felnevetett és zsebretett kézzel fel-alá járt — De miért? Miért?­* Nem magyarázná nlem?­­— Hogy miért, ezt Ön mondja meg nekem! — válaszolt mérge­sen Ignatics. — HSQV ne mond­jon valami mérgeset, pipája után nyúlt, megtöltötte és csak azután folytatta nyugodtan, ŐS egY kis élccel: maga tanult, magára köl­tötték a pénzt, én a magam ere­jéből jutottam el idáig... A ma­gam erejéből —­s ujjával a homlokára mutatott. —■ És milyen szél fúj a folyó felől? Északi? Keleti? — kérdez­te Klaudia Szergejevna hirtelen érdeklődést mutatva. — Északnyugati. Klaudia Szergejevna felkiáltott: — Jól van elvtársak, befejez­zük. Egy gondolatom támadt, amit ellenőriznem kell. .i Sok gondolata volt már Ön­nek Klaudia Szergejevna!” — gondolta hihetetlenül az igazgató. Szonytanjuk­) A MÁV VEZfiíli- ' ’­0 JORNAK KÖZLEMÉNYE A MÁV Vezérigazgatósága felhívja az utazóközönség figyelmét, hogy január 2-án, pénteken és 3-án, szom­baton Budapestről hétvégi távolsági munkásvonatok nem indulnak, el­lenirányban pedig január 4.-ről 5.-re, vasárnapról hétfőre virradó éjjel nem érkeznek. FEJÉR MFC TFT "*”TAP Csütörtök, 1959. január 1. A sztálinvárosi tanács ülése A sztálinvárosi tanács keddi ülésén megtárgyalták a város jö­vő évi várospolitikai tervét. Az elfogadott tervek szerint 1959- ben 93 millió forint beruházási keretet és 2,5 millió forint OTP kölcsönt fordítanak a város­fej­lesztésre. Az új esztendőben 323 lakás építését fejezik be és 168 la­kás építését kezdik meg Két újabb, egyenként 250-250 sze­mélyes korszerű munkásszál­lodát is építenek. Megkezdik a város főterének épí­tését. Tovább fejlesztik a ház­tartási gázhálózatot. Új távfűtési hőközpontot építenek. Bővítik a Bartók Béla Művelődési Házat. Megkezdik a 400 személyes kór­ház építését. Befejezik a 32 tan­termes iskola második szárnyá­nak építkezéseit, s hozzáfognak az ipari tanuló iskola építéséhez is. A Vidám Pakot kultúrparkká fejlesztik és botanikus kertet lé­tesítenek. A tanácsülés elhatározta, hogy a társadalmi munkák egységes irányítására a tö­megszervezetek vezetőiből kü­lön szervező bizottságot ala­kít. Ugyanakkor a kb. 200 ezer forintra tervezett társa­dalmi munkák értékét ennek háromszorosára emelték. Egyben köszönetet mondott a vá­rosi tanács azért a sok-sok szov­­jet segítségért, amelyet eddig a társadalmi munkában a szovjet Patalok nyújtottak. A tanács várospolitikai terve az eddigieknél fokozottabban fogja támogatni a kislakásépítkezése­ket, elsősorban házhelyek juttatá­sával, másodsorban pedig helyi építőanyagok, így a kohósalak minél szélesebb körű felhaszná­lásában. A tanácsülésen felszólít ta­nácstagok indítványai közül huszonegy javaslatot fogadtak el, amelyekkel a várospoliti­­kai tervet kiegészítették. Új életre keltik a mun­kásszínjátszást. Felülvizsgálják a Bartók Béla Művelődési Ház mű­sorpolitikáját. Megtárgyalják a város sportéletének fejlesztését, s eljárnak a lakásépítési keret bő­vítése­ érdekében. Elhatározták még az egyik előterjesztett ja­vaslat kapcsán, hogy is a város ha­tárában található tartalékterüle­teken kis úttörő gazdaságokat alakítanak, hogy e kis gazdasá­gok jövedelméből az úttörők ma­guk teremtsék elő nyári külföldi táborozásaik költségeit. IMHHMMMIMHi­­mOIIMHII­»­ A Balinkai Szénbányák élen­járó brigádjainak tagjai, vezetői jöttek­ össze december 30-án, ked­den délután, hogy a több mint egy hónap óta érlelődő gondola­tot formába öntsék, megvitassák. Maguk­ között majd mindennapos szóbeszéd tárgya volt, hogy az 1959-es , esztendőt, a hároméves terv második évét új formájú munkaviszénnyel kezdjék meg. Nem a­­megszokott formában kér­szültek A szervezéshez, hisz cél­juk is­­több ennél. Elsősorban saját mafiukat akarják átformál­ni, s úgy változtatni munkáju­kon. Tettükre a Szovjetunióból érkezett híre­tt kommunista bri­gádok is megalakulása késztette őket. A széksorokban párttagok, pár­­tonkívüliek foglaltak helyet, még­is egy köztes jellemvonással: a becsület, a szorgalom és a mun­ka szeretete valamennyiekben megtalálható­. A negyven főből álló kis gyülekezet tagjai arra vállalkoztak, hogy szocialista munka­brigádokat alakítanak. Alaposan a m­egfontolt szavak hangzottak el javaslatokat tet­tek, vitatkoztak, míg megszü­letett a határok­, hogy a szocia­lista munkabri­gád tagjai milyen célt tűzzenek m­aguk elé, milyen kötelezettséget vállaljanak ma­gukra. Tevékenységükhöz helye­sen a szocialiszzás építését vet­ték alapul. A brigád tagjai nem kevesebbet vállaltak magukra, mint azt, hogy -m­egformálják a holnap emberét, a szocialista embertípust. A m­­űvelt, a kép­zett, a követelményeknek megfe­lelő szakmunkást, akire bármikor számítani lehet. Tevékenységük törvényeit így fogalmazták meg: A terv egyen­letes teljesítését, illetve túltelje­sítését az egy főre eső termelé­kenység növelésével biztosítjuk. Munkánkat minőségileg, kifogás­talanul végezzük. A technológiai fegyelem betartásának példamu­tatói leszünk, úgyszintén az anyagtakarékosságnak is. A Gé­peket, szerszámokat szocialista­ megőrzésre vesszük át,­s vala­mennyien felelősséget vállalunk érte. Munkamódszerünket töké­letesítjük, a munkafegyelmet be­tartjuk. Ha netalán akadna köz­tünk igazolatlan hiányzó, a bri­gád tagjai döntenek, hogy to­vábbra is köztünk maradhat­nak-e. Végül is a brigád min­den tagja kötelességet vállal, hogy az általános műveltséget megszerzi, politikailag tovább képezi magát. A határozatok nem alaptala­nok. Balázsik Tibor, Szolga Fe­renc, Királyvári András, Huszár Mihály és a többiek felszólalá­sukban részletesen megvitatták például azt is, hogy az általános műveltség megszerzéséhez milyen intézkedések szükségesek. Úgy döntöttek, hogy minden hónap utolsó vasárnapján jönnek össze tanulni. A bányászok közül sok­nak csak néhány elemije van. Elsősorban tehát az általános is­kola nyolc osztályának anyagát sajátítják el. Ezenkívül megis­merkednek a bányászok különbö­ző munkafolyamataival, a föld­tannal, tehát mindazzal, ami a műveltség, a szakmai ismeret tartozéka. A bányászok elhatározását a műszaki dolgozók, mérnökök is támogatják. A közös együttmű­ködéshez a legbensőbb, az elv­­társi kapcsolatot teremtik meg.­­ Ne történjék meg még egy­szer az, hogy amikor észrevéte­lünket közöljük, legutóbb a fej­tési irány helytelen megállapítá­sáról, a műszaki dolgozó sem­mibe vegye — mondta Királyvári András. A szocialista brigád megalaku­­lásakor még sok hasznos észre­­vétel hangzott el, amit már az új esztendő első napjaiban haszno­sítanak is. Mert a brigádok ja­nuár 2-án már az új formájú munkaversennyel, a szocialista életforma kialakításával kezdik az évet. Elhatározásukhoz már hat kisgyóni brigád csatlakozott. Cs. M. Balinkán: Kisgyónban megalakultak a szocialista munkabrig­ádok

Next