Fejér Megyei Hirlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

Péntek, 1959. május 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Három május, három nemzedék Az első már régen elmúlt, s aki átállt, annak fejét megülte rég a dér. Most éppen borotválkozáshoz készülődik a Dózsa György téri szépen, otthonosan berendezett lakásban, hogy összeüljön a vasárnap délelőtti elmaradhatatlan kártyaparti kerékasztala mellett. No, nem is a kártya kedvéért, az csak kellék a színpadon, hanem az öreg barátok jóízű társasága miatt, ahol a mai és a tegnapi világról telekoppan közéjük egy-egy szamorzsa, s ezen oly jól el lehtet tréfálni vagy szomorodni, miközben a piros hetes is megáll pár pillanatra a megfinomult ujjak között. Knittelhoffer Józsi bácsi, öreg vöröskatona és felszababadulásunk óta harcos kommunista, nyugdíjba ment. Most itt él ebben az 1911-ben épült bérházban, amelynek alapozásánál még mint fiatal inas hordta a maltert, és ahol tréfásan mondta az egyik barátjának; meglásd, lakom én még itt, az emeleten! — Dehogy is gondolta komolyan akkor. Meg kellett gyulladnia a világnak mind a négy sarkán, hogy beköltözhessen abba a lakásba, ahol azelőtt kristálycsillár ontotta a fényt. Egy pillanatra elgondolkozik, mert nehéz feladat bizony régi májusokról beszélni. Mert mit is mondhatna? Hogy nem volt május elseje csak a szívekben és a szakszervezeti székház zümmögő csendjében? Ma nehéz elképzelni, hogy nyílt provokációt jelentett piros szegfűvel a gomblyukban Horthy rendőrei és detektívjei orra előtt május elsején elsétálni! A világháború kitörése előtt két évvel szabadult, s 1315- ben felé intett a császár ujja: gyere Józsi, mentsd meg nekem a monarchiát! A császár jóvoltából azután füstön és véren keresztül eljutott az őszirózsás forradalomig. És a temető virágát már azzal az elhatározással tűzte a sapkarózsa mellé, hogy elég volt ferecjóskáékból, de örökre! Mégis mundérban maradt 1919 áprilisáig, mert a vörösőröknek már más jelmondat villogott a szuronyok hegyén; azután lecsendesedett a város, s ismét előkereste a ládából vakolókanalat. Eljött az ő ideje, a kőművesé. Az első szabad május elsején már így vonult ki, mestersége jelvényeivel soktízezred magával. Még mindig csillog a szeme, ha viszaemlékszik negyven év után: — Olyan nem is volt azóta ... mi egy nagy stráfszekéren vittük a miénket, egy szépen festett igazi házat; előttünk a csepeli vasasok esztergapaddal, fúrógéppel, és minden mesterség a maga szerszámával millió szalag és zászló alatt. Végig az Andrássy úton vörös zászlótenger hullámzott, zúgott az ének, és olyan barátságosan sütött a nap ... Azután elbújt a nap a fellegek mögé, és nem is jött ki többé. A terror után ocsúdva riadtan kémlelte az eget, sehol egy sugár... sem a szabadság napjáról, de még a holnap reggelből sem. Kifinomultak a munkástengerek, különösen a „jegyeseké”. Kiszökött Csehszlovákiába, visszatoloncolták, mert ott is csendes volt a május elseje. A volt vöröskatonát lassú éhhalálra ítélte a kormányzó úr bölcsessége és óvatossága. Amikor a gazdasági világválság kitört, megszűntek az apró alkalmi keresetek is. Hadd omoljon a fal, várjunk vele — mondta a háztulajdonos, ha ajánlkoztak, félig ingyér. Akkor már hárman voltak pedig, és nagyon kellett volna a kenyér. Felesége napi egy pengőért pénztároskodott az Árpád fürdőben, abból éltek hármacskán. Teljes esztendeig egyetlen kalapácsütést nem tett. És azután jött a legkeservesebb május elseje... Abban az időben építették az István téri Takarékpénztári Bérházat. Egyik művezető ismerőse vitte be rövid munkára Józsi bácsit és éppen május elsején kellett munkába állnia. — Megkönynyeztem ezt a szerencsét — meséli — mert úgy éreztem, hogy arculcsaptak... A konyhában nagy a sürgésforgás, készül az ünnepi ebéd. Józsi bácsi lánya néha beszalad a szobába, azután vissza az aszszonyok örök szokása szerint, é, a második nemzedék is megkóstolta már az élet mindkét oldalát, a napost is, az árnyékost is. Odaül mellém az asztalhoz, és keresgél a régi emlékek fiókjában. — Egyetlen május elsejei ünnepre sem emlékszem... csak édesapám beszélt nekünk róla odahaza, mert kint tilos volt...! Egy karácsonykor — valamikor 1936 körül — emlékszem, 30 der]ka marhahús jutott a három ün- ■ nepre és elszöktem otthonról a keresztmamámhoz, mert majd meghaltam egy jó falatért... Azután felszabadult, mint fia› tál varrónő, és görnyedt a gép› mellett. › A felszabadulás után egy évre› ment férjhez, szegényes kis staffirunggal bútor nélkül. én› kénytelenül is szétnézek az ízlésesen berendezett lakásban, s őt is mosolyogva simogatja a fotelkarját, mintha néma kérdésemre válaszolna: ) — Jól megvagyunk ... férjem közel kétezret keres az üzemben, én pedig kilencszázvalamennyit. Amink van, „azóta” szereztük ... Kurdi Zoltán úttörő, a Rákóczi Iskola VI. osztályos tanulója türelmetlenül lesi a töltőtollamat, mert attól fél, hogy miatta lekésik a filmmatinéról. Nem engedem el addig, amíg nem nyilatkozik; megtudom, hogy lakatos akar lenni, de még lehet, hoty műszerész. S közben a nagypapára néz, hogy mit szól hozzá. El sem hiszi, amikor Józsi nagyaapa mosolyogva megjegyzi a karácsonyi ajándékokról beszélgetvén hogy Zoli annyi pénzt, kapott szüleitől a fenyőfa alatt nagypapa családostól egy hétig élt valamikor. Neki már szabadon nyit májusban minden virág, és lelkendezve meséli, hogy az ő iskolájuk úttörői nyitják meg az ünnepi felvonulást. Józsi bácsi nézi a „harmadik nemzedék” kerek buksiját és fátyolos tekintetén is átcsillan a gondolata: igen, az ő májusuk már örök. Bartha Tibor Ünnepi műszak a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű üzemeiben szerdán május tiszteletére ünnepi műszakokat tartottak. Az első két műszakon a legeredményesebben a kohászok dolgoztak. A Nagyolvasztómű 2. kohójánál ugyanis minden csapolás során elsőosztályú kiváló minőségű vasat csapoltak. Takács József, és Sándor Péter főolvasztárok brigádjai mennyiségileg is magasan túlteljesítették műszaktervüket. Eredményesen biztosították az egyenletes kohójáratot és folyamatosan adtak kohógázt a kokszolómű kemencéjének zavartalan tüzeléséhez. Az ünnepi műszakokat megelőzően a gyár minden üzemében röpgyűléseket tartottak, amelyekről a Vasmű dolgozói táviratot küldtek a genfi külügyminiszteri értekezlet résztvevőihez. Ebben kérik, vessenek véget a hidegháborúnak, s teremtsenek békét a sokat szenvedett Európa népei számára. Egyezzenek meg a német kérdésben, s fojtsák el az újjáéledő német militarizmust, hogy ne lehessen többé Buchenwald, Auschwitz, Oradour, Lidice. „Új Németország" A testvéri népi demokráciák életének és a szocializmusért vívott harcok megismertetésében nagy szerepük van a különböző, magyar nyelven megjelenő külföldi folyóiratoknak, újságoknak, képeslapoknak, amelyeket elsősorban a szocializmust építő országok követségei, külképviseleti szervei bocsátanak ki. Ebben a hónapban egy újabb sajtóterméket üdvözölhetünk a széles nyilvánosság előtt. A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetsége sok magyar olvasó kérésére az eddiginél lényegesen nagyobb példányszámban terjeszti az „Új Németország” című, finom nyomású képeslapját, amit eddig jórészt csak a kulturális szervek kaptak meg. Az „Új Németország” igen sokoldalú tájékoztatást ad a békés építőmunkát folytató, szocializmust építő német nép életéről. A szocialista Németország iránti érdeklődők e folyóiratban gazdag anyagot találhatnak a szocialista ipar és mezőgazdsági helyzetéről, fejlődéséről, az NDK fontos belpolitikai kérdéseiről, a munkások, a fiatalok életéről, munkájá-ról és tanulásáról, valamint a kulturális kérdésekről. Nem hiányzik belőle a „másik” Németország ismerte-| tése sem, amelynek vezetői háborús politikát folytatnak, de amelynek dol- gozói szintén többségben a békés épí- tő munka hívei. Minden bizonnyal az Új Németor-* szág igen magas igényű érdeklődést* elégít ki és újabb hasznos eszköze* lesz a testvéri Német Demokratikus* Köztársaság megismertetésének. " (Géczy Péter: MÁJUSKÖSZÖNTÖ ), volt itt május azelőtt is. Minden évnek rendre eljött a májusa: poros falvak utcái mentén akác virágzott és orgona. Igen, május volt azelőtt is. Természet szült rideg telekre új tavaszt. Napfény ontott meleget arra, kinek kályhája hideg maradt a tél alatt. Május volt az is, az a régi. Kardlap fényét szikrázta vissza úgy a nap: torkon akadt ember fohásza, május-köszöntő, sok emberöltő mind megragadt kék ég alatt. S május volt az is, az a május: a legelső mikor csattogva köszöntött szabadult embert piros zászlók sokezer leple s sápadt arcon öröm könnye végigömlött. S csodás azóta minden május! Egyre szebbek, lángolóbbak a májusok: tanyák, falvak, városok népe mind csak azt érzi, új május jött és boldogok. Ó emberek! Ha összefognánk: Fehérvár, Bécs és Budapest, Moszkva, New-York, Berlin, Páris, Leningrád, London, Bukarest... ... ha májusi kedvvel fogna össze minden népe e földgolyónak: májust szülnének az atomok, egybeolvadna minden évszak s nem lennének csak májusok...! Egy éves a népi ellenőrzés Ma egy éve, hogy pártunk és kormányunk létrehozta a népi ellenőrzést. E szerv létrehozását maguk a dolgozók kérték és igényelték, hogy ezen fokozottabb mértékben érvényesüljön a társadalmi tulajdon védelme, tovább erősödjön, gazdagodjon szo■io izmost építő hazánk. A párt és a kormány által támasztott követelményeknek népi ellenőreink becsületesen eleget tettek, helytálltak és felfigyeltek minden olyan jelenségre, amely a gazdálkodás helyes irányítása ellen irányult. Ma, a munkásosztály, a proletariátus nagy nemzetközi ünnepén, az egy éves évforduló alkalmából köszöntünk minden népi ellenőrt, megköszönjük az eddig végzett odaadó és lelkes munkájukat. Kérjük, hogy továbbra is ugyanilyen szorgalommal és lelkesedéssel végezzék népi ellenőri megbízatásukat. Harcoljanak minden olyan cselekedet ellen, mely a nép vagyonának védelme ellen irányul. Tapasztalatainkat a vizsgálatok során szerzett hasznos jelenségeket pedig terjesszék széles körben, hogy a helyes kezdeményezések minél előbb bevezetésre kerüljenek. Megköszönve népi ellenőreink eddig végzett odaadó és lelkes munkáját, minden népi ellenőrünknek jó erőt és egészséget kívánunk. Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A jövőbe vetett hit demonstrációja 1889-ben, a II. Internacio- nálé első alakuló kongresszusán a francia küldöttek ja-vaslatára elhatározták, hogynemzetközi munkásünnepséget rendeznek 1890 májjus elsején. Negyvenegy esztendeje volt amikor annak, hogy Marx és Engels világgá kiáltották: Világ proletárjai egyesüljetek! S ez alatt a 41 év alatt a munkáscsoportok, melyek első ténykedésükként a gépeket, mint a rossz okozóját rombolták, ráébredtek, hogy nem a gépet kell összetörni, hanem azokat, akik a gépek hasznát zsebre vágják. Megmozdultak a sziléziai takácsok, a lyoni szövők. 1848 ban a munkásosztály Franciaországban már a forradalom egyik vezetője volt, és 1871-ben létrehozták az első proletár államot. Hetvenkét napig élt a munkásosztály újat, történelmit jelentő állama, s ez alatt a 72 nap alatt a francia munkások az „eget ostromolták”. Rövid évek alatt erőssé vált a munkásság, s vele együtt az öszszefogás, a világ valamennyi proletárjának egyesítése, s 1890 május elsején Európa és Amerika munkásai különböző nyelveken bár, egy dalt daloltak: a proletár nemzetköziség dalát. Idézzük a legilletékesebbet, Engels Frigyest, aki 1890 május 1- én így írt a Kommunista Kiáltvány új kiadásához készített előszóban: „ ... Világ proletárjai egyesüljetek! Amikor immár negyvenkét esztendeje... e szavakat világgá kiáltottuk, csak kevés hang válaszolt... amikor e sorokat írom, az európai és amerikai proletariátus seregszemlét tart első ízben mozgósított csapatain, egységes hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt és egy legközelebbi cél érdekében... És a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proltárjai valóban egyesültek. Bár mellettem állna még Marx, hogy ezt saját szemével láthatná!”Alig három évtized múltán, amikor a proletáriátus forradalma Oroszországban győzedelmeskedett, a hős munkások mondogatták, bár Marx és Engels állnának itt mellettünk és saját szemükkel látnák. Napjaink munkásai is büszkén mondják: Bár Marx, Engels, Lenin látnák a mi május elsejénket! Jó lenne, ha itt lennének közöttünk, s látnák a munkás álmok teljesülését, melynek ők hangot adtak, s megvalósulásukhoz harcukkal, világot formáló tanaikkal ösztönzést adtak a proletáriátusnak és győzelemre segítettek. A mostani május elsejék nemcsak az egyre növekvő egységet demonstrálják, hanem ennek a munkás szolidaritásnak új minőségi formáját is, mert 42 éve (milyen szerencsés egybeesése a számoknak!) a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a világ egyharmadán annak a megvalósulását hirdeti a vörös zászló, mely 69 éve az első munkás májuson cél volt: a proletariátus győzelme, a szocializmus építését, s a XXI. pártkongreszszus óta a kommunizmusba való átmenet széles méretű, erőteljes kibontakozását. A proletariátus — amióta létezik — tanújelét adta a harcos összefogásnak, testvéri szolidaritásnak, de talán olyan lángoló példája az együvétartozásnak még nem volt, mint az a baráti együttműködés, mely a szocialista országok munkásosztályai között jellemző. Ennek ragyogó példáját nyilvánította a XXI. kongresszuson Hruscsov elvtárs, mikor kifejezte, hogy a szocialista tábor országai „többé-kevésbé egy időben mennek át a kommunista társadalom felsőbb szakaszába’’. Ezt csak az új típusú állam tudja megvalósítani, mely az egyenlőtlen fejlődés helyett — ami a kicsinek a nagy által való felfalásával végződött — az egyenlőséget, a kölcsönös barátságot, együttműködést fogadta el. (Amikor felelevenednek a régi májusok, még jobban látszik a 112 évvel ezelőtti jelszónak, a „Világ proletárjai egyesüljetek”-nek a valóraválása, kibontakozása. Egy-egy harci akción keresztül a nagyobb politikai demonstrációkon, megmozdulásokon keresztül, több eget ostromló kísérlet után az orosz proletáriátus szétfeszítette láncát, majd példája nyomán egy sor európai és ázsiai országban győzött a kizsákmányolt proletárok forradalma és megteremtődött az új típusú munkásosztály, a hatalom birtokosa. S ez a hatalmas lépés azt is jelentette: a szocializmus világrendszerré vált, legyőzhetetlenné lett. Éppen ezért a ma még kapitalista országok munkásosztályainak marxista pártjait is — jobban mint valaha — győzelemre segíti a nagy példa. Harccal, küzdelemmel, vérrel, áldozatokkal jelzett út a proletáriátus fejlődése, hatalomrajutása. A proletár májusokon nagyon sokáig — sok kapitalista országban ma is — az aszfalt olyan volt a kihullott proletár vértől, mint az égő vörös forradalmi zászló, s a mi ünnepünkön, mikor a felvonulók serege békésen, erőteljesen hömpölyög az ünnepi menetben, nem lehet nem arra gondolni: a derű se felejtesse velünk a múltat, nemzetközi feladatainkat. Nálunk, a szocialista tábor országaiban a munkás-nemzetköziség, a dolgozók közötti testvériség, a jövőbe vetett hit demonstrációja ez az ünnep, s a vele járó népünnepélyek csak kísérői ennek. A mi országainkban május elseje vidám ünnep, majálisok tarkítják, színesítik de akkor sem szabad elfelednünk, hogy május elseje nem a majálisok ünnepe, hanem a világ munkásainak harci seregszemléje. Az volt kezdetkor 1890-ben, annak őrizték meg kegyetlen harcok árán a kommunista pártok a legdühöngőbb terror éveiben és az lesz mindaddig, míg valahol a világon ember kizsákmányoltan él, míg mindenütt fel nem kerül a gyárra, hivatalra az emberiség boldogságát jelképező vörös csillag, a béke, a szabadság, a a szocializmus, a kommunizmus csillaga. Bányász Béla S. oldal.