Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

t­t — „nép­szavazás” Salisbury Az úgynevezett „népszava- zás” meghozta a kívánt­ ej­ed­­ményt a rhodesiai fehér tele­pes-rendszer számára. A ki­választottak szavazatai fel­jogosítják Smith rhodesiai miniszterelnököt az alkot­mány módosítására és a köz­társaság kikiáltására. A pén­teken éjfélig beérkezett ada­tok szerint, a Rhodesiai Köz­társaságra szavazott a szava­zásra jogosultak 81,9 száza­léka, míg az alkotmánymó­dosítás mellett 75,19 százalék foglalt állást Smith miniszterelnök szom­bati sajtó­értekezletén rend­kívül önelégülten és kihívóan nyugtázta az eredményt. Cél­zott rá, hogy november 11-én, Rhodesia függetlenné válásá­nak IV. évfordulóján kerül sor a köztársaság kikiáltásá­ra. Mint mondotta, nem re­méli a brit­ rhodesiai tár­gyalások újrafelvételét, ez a körülmény azonban nem je­lent gondot számára. Hasonló hangnemben beszélt arról a felháborító tényről, hogy Rhodesia négy és fél millió afrikai lakosát mindössze 237 ezer fehér ember irányítja. A számok sem a múltban, nem okoztak, sem a jövőben nem okoznak nekünk gondot — mondotta. Az új alkotmány a parla­menti képviseleti rendszer arányát a befizetett adó alap­­ján állapítja meg, a földtulaj­don pedig egyenlő arány­ban fog megosztani a maroknyi európai és a túlnyomó több­ségben levő afrikai között. Smith sajtóértekezletén cá­folni igyekezett azokat a hí­reket, melyek szerint az „új stílusú” apartheid rendszer megteremtésének kérdése né­zeteltéréseket okozott volna e fehértelepes kormány és e törzsfőnökök között. Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi tanács­kozás jegyében telt el, de ezen kívül sok más figyelem­re méltó esemény követte egymást a világpolitikában. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a szocialista Interna­­cionálé XI. kongresszusa; több nyugatnémet és nyu­gat-berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyu­gat-berlini polgármester — tett látogatást Lengyelor­szágban. Helsinkiben megtartották a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség VI. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavasla­tot; a Biztonsági Tanács na­pirendre tűzte a rhodesiai kérdést; Rockefeller New York-i kormányzó folytatta a latin-amerikai „ténymegálla­pító” körútját. Moszkvában véget ért a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozá­sa. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a tanácskozás fő dokumentu­mát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommu­nista mozgalom helyzetéről, s ezen túlmenően megfo­galmazza az imperializmus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag el­fogadta azt a kezdeményezést, hogy hívják össze az anti­­imperial­ista erők világkong­resszusát. Kádár János elv­­társ joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű ese­mény volt, amely új, hatal­mas fegyvert adott a kommu­nisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés ha­totta át, hogy a jelenlegi bo­nyolult és ellentmondásos helyzetben mindennél fonto­sabb a kommunista pártok akcióegysége, az imperializ­mus elleni közös harc, az an­­tiimperialista erők összefogá­sa. A felszólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó po­litikáját, amely a kommunis­ta és antiimperialista erők tömörítésének legfőbb akadá­lya, s amely óhatatlanul az imperializmus malmára hajt­ja a vizet. Csődöt mondtak a rossz­hiszemű burzsoá próféciák: Moszkvában győzedelmes­kedett az internacionaliz­mus, az egységtörekv­ések szelleme. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forradalmi kormányát Ez a gyors nemzetközi siker két­ségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadsá­gáért és függetlenségéért küzdő Nemzeti Felszabadítási Front vitathatatlan nemzetkö­zi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának meg­alakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzel­mek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfo­kozott figyelemmel és vára­kozással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami né­gyes konferencia felé. Binh asszony, a DVK külügymi­nisztere a legutóbbi megbe­szélésen kijelentette: kormá­nya mindent megtesz azért, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tíz pont­ja alapján eljussanak a prob­léma békés politikai megol­dásához. Ezzel szemben Nixon amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén ismét felme­­legítette a „kölcsönösség” képtelen elvét, vagyis az amerikai csapatok vis­szavonását ismét Hanoi úgynevezett válaszlépésé­től tette függővé. Nixon a sajtóértekezleten közölte, hogy a — szövetsége­sekkel folytatott előzetes megbeszélések után — au­gusztusban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgya­lások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a beje­lentés, hogy nem hajlandó el­halasztani a legújabb straté­giai nukleáris fegyverek ki­próbálását. Bár a szenátus tagjainak fele ellenzi a Sa­feguard rakétaelhárító-rend­­szer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népsze­rűtlen programot. Beiktatták hivatalába Geor­ges Pompidou-t, Franciaor­szág új köztársaság elnökét, aki a múlt vasárnap a vá­lasztásra jogosultak 37 száza­lékának szavazataival hét év­re de Gaulle tábornok utó­da lett az Elysée-palotában. Miután Douve de Murville, de Gaulle utolsó miniszterel­nöke lemondott, Pompidou Jacques Chaban-Delmas-t ne­vezte ki miniszterelnökké és megbízta az új kormány meg­alakításával. Pompidou súlyos gazdasá­gi, pénzügyi és szociális problémákat örökölt előd­jétől. Helyzetét nagyban meghatá­rozza, s egyben meg is nehe­zíti, az a tény, hogy győzel­mét csupán a választópolgá­rok egyharmadának köszön­heti, a gaulle-isták, a giscar­­disták, a centristák és részben a szélsőjobboldal összefogásá­nak. Egyelőre nyitott kérdés, hogy támogatói miben bizto­sítanak neki szabad kezet, s miben kényszerítik engedmé­nyekre, kompromisszumokra. Annyi azonban bizonyos, hogy­­ a tényleges politikai vá­lasztásból kirekesztett bal­oldali milliók a maguk módján és lehetőségeik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a de Gaulle nélküli gaulle-izmus bel­politikájába. Várható, hogy az új elnök külpolitikai irányvonalának kialakításakor nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak az atlantista köröknek a vélemé­nyét, amelyek az elnöki szék­be segítették. Aziránt persze nem lehet kétség, hogy Pom­pidou a koalíciós egyezkedé­sek útvesztőibe is megmarad a francia monopoltőke kipró­bált emberének. Egyiptomi értékelés szerint Gramiko szovjet külügymi­niszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban előse­gítik a közlel-keleti helyzet tisztázását, a tárgyalási pozí­ciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása vé­get vetett egy arabellenes lé­lektani kampánynak, amely­nek az volt­ célja, hogy meg­zavarja a Szovjetunió és arab népek baráti viszonyát. S miközben a diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismétel­ten heves támadásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezi-csatorna mentén is egymást követték a többórás tűzpárbajok. Izrael a fegyve­rek nyelvén juttatja kifejezés­re, hogy továbbra is diktálni szeretné a békefeltételeket. B. S. Egy hét a világpolitikában B­éke-világtalálkozó Berlinben Berlin Hetven nemzeti és nemzetközi szervezetnek a világ minden tájáról érkezett mintegy 800 küldötte jelenlétében nyitotta meg szombaton délelőtt az ünnepélyesen feldíszí­tett berlini Dynamo Sportcsarnokban R. K. Khadil­kar, az indiai parlament alsóházának elnökhelyettese a négynapos nagy nemzetközi béketalálkozót. Khadiskar megnyitó szavai után Albert Norden, a Né­met Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Walter Ulbrichtnnak, az NSZEP első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a kongresszushoz intézett üzenetét olvasta fel. Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa és kormánya nevében üdvözölte a konferencián megjelent küldötteket és nagy jelentőségűnek minősítette, hogy erre a béke-világ­találkozóra a Német Demokratikus Köztársaságban került BDT. Utalt a kommunista és munkáspártok moszkvai tanács­kozásának békefelhívására és reményét fejezte ki, hogy ez a berlini konferencia nem marad meg a puszta béke­deklarációknál, hanem megállapodik egységes imperialista­­ellenes akciókban. Ezzel összefüggésben szólt az atomfegy­verek betiltásának kérdéséről, a Dél-vietnami Felszab­adítási Front tízpontos programjának támogatásáról, az izraeli agresszió elítéléséről, az arab népek harcának támogatásáról és a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását bizto­sító intézkedések követeléséről, a gyarmati elnyomás elleni küzdelemről és az európai békét fenyegető nyugatnémet imperializmus veszélyéről. Elemezte a két német állam eltérő jellegét. Szorgal­mazta, hogy a szövetségi köztársaság kössön megállapodást a Német Demokratikus Köztársasággal az NDK miniszter­­elnökének két esztendővel ezelőtt előterjesztett javaslata alapján. Hangoztatta, hogy a két német államnak szerző­dést kellene kötnie egymással, mindkét ország teljes lesze­reléséről és bárminemű atomfegyver állomásoztatásának ti­lalmáról. Hozzáfűzte, hogy egy ilyen megállapodás elősegí­tené a két ország közötti viszony enyhítését. Támogatta az európai biztonsági konferencia összehí­vását indítványozó budapesti felhívást és kijelentette, hogy az NDK semmiféle előfeltételt sem támaszt egy ilyen kon­ferencia összehívása elé. Ezen — mint hangsúlyozta — biztosítani kell valamennyi európai ország egyenjogú rész­vételét. Walter Ulbricht üzenetének felolvasása után megala­kították a konferencia munkáját irányító bizottságot. Az ügyrend beterjesztését követően, a konferencia részt­v­­evőinek nag­­ ünneplése közepette Nguyen Thi Binh asz­­szony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány kül­ügyminisztere, a Párizsban tárgyaló dél-vietnami küldöttség vezetője mondott beszédet. • * • Moszkva Leonyid Bsvasnyev és Alekszej Koszizin táviratban üdvözölte a Berlinben szombaton megnyílt béke-világtalál­kozó részvevőit. . Fejér megyei Hírlap - Vasárnap, 1969. június 22. | Június 22. tanulsága 1941. június 22-én hajnalban a hitleri hadsereg hatalmas tüzérségi és légi előkészítés után betört a Szovjetunió terü­letére. A fasiszták Anglia és Franciaország ellen 135 had­osztállyal, 2600 tankkal, 3500 repülővel támadtak, de a Szov­jetunió nyugati határain már 181 hadosztályt, 3700 tankot és 4950 repülőgépet állítottak csatasorba, öt és félmillió em­­bert összpontosítottak, hogy a Barbarossa-terv szerint vil­lámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát! Az emberiség egész történelme során egyetlen népnek sem kellett olyan szörnyű megpróbáltatásokat kiállnia, mint a szovjet népnek, melyre a soha nem látott vad erő zúdult. Akasztófaerdők, tömegsírok, üszkös romok jelezték a fasiszta alakulatok útját. Ám ezekben a napokban, hónapokban is­mét beigazolódott Lenin látnoki megállapításának igazsága: „Soha sem lehet legyőzni azt a népet, amelyben a munkások­ és parasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta, hogy ők a szovjet hatalmat védik, a dolgozók hatalmát”. Már 1941 végén Moszkva alatt csődött mondott a fa­siszták villámháborús terve és a sztálingrádi győzelem vég­kép bizonyította: a Szovjetunió az a döntő erő, amely alkalmas arra, hogy megsemmisítse a hitleri sereget, meg­mentse az emberiséget a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és munkáspártok most véget ért moszk­vai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum világosan rá­mutat: „Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere... Megfékezni az agresz­­szort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály, s minden imperialista­ellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciá­ért, a nemzeti függetlenségért és a­ szocializmusért harcol.­ A szovjet diplomácia a két világháború között lanka­datlanul szorgalmazta az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtését. Most, amikor az NSZK-ban ismét barna­­ingesek masíroznak és még a hivatalos állami politika sem hajlandó a fennálló határok elismerésére, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ismét felemelte a szavát. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti értekezlete felhívással fordult Európa népeihez: tartsanak biztonsági konferenciát, teremtsék meg kontinensünk stabil, megbonthatatlan bé­kéjét. 1941. június 22. nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rab­lóháború döbbentett csak rá népeket, hogy megengedhetet­len bűn­tétlenül szemlélni az imperializmus mesterkedéseit. Június 22. figyelmezteti az emberiséget: ne engedje elha­­talamasodni az esztelenség és a gyűlölet prófétáit, fékezze meg a háborús gyú­j­togatokat. (- Gy.) Sajtó-kaleidoszkóp A moszkvai tanácskozás visszhangja A világsajtó érdeklődésének középpontjában tegnap to­vábbra is a kommunista és munkáspártok moszkvai ta­nácskozásának eredményei, dokumentumai állottak. Az alábbiakban szemelvé­nyeket közlünk a szovjet, an­gol, csehszlovák, indiai, ira­ki sajtó cikkeiből. Pravda A szovjet sajtó vezető lap­ja szombati számában vezér­cikkben mutat rá: a moszk­vai nemzetközi tanácskozás megerősítette a világ kommu­nistáinak hűségét a marxiz­mus-leninizmus iránt, és azt a rendíthetetlen akaratukat, hogy erősítik az egységet és az összefogást. Mint a Pravda megállapítja, az elfogadott dokumentumok biztonságos alapot nyújtanak a kommunista és munkáspár­tok további munkájához az előttük álló feladatok megva­lósításához. A­­tanácskozás eredményei megfelelnek min­den egyes kommunista párt és az egész kommunista moz­galom érdekeinek. Asz Szaura Az iraki lap főszerkesztője, Törik Aziz a TASZSZ tudó­sítójának adott nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy a moszkvai tanácskozás rendkí­vül fontos lépés volt az impe-t­rializmus elleni harcban. Az értekezlet rendkívüli jelentős­sége, hogy lehetőséget teremt a világ összes antiimperialista erőinek akcióegységéhez. Morning Star A moszkvai tanácskozáson részt vett angol pártdelegá­ció vezetője, John Gollan saj­tóértekezleten mondotta el véleményét a nemzetközi ta­nácskozásról. Gollan hang­súlyozta, hogy a tanács­kozást abszolút demokra­tikus elvek alapján szervez­ték meg, s meggyőződése sze­rint teljes sikerrel ért véget Pozsonyi Pravda A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja szombati számában megálla­pítja, hogy a moszkvai, ta­nácskozás dokumentumai első­sorban azt mutatják meg, mi­lyen bűnöket követett el az imperializmus az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai orszá­gok ellen, és milyen veszélye­ket rejt magában az emberi­ség és a haladás számára ko­runkban. New Age Az indiai hetilap a moszk­vai értekezletről szóló cikké­ben hangsúlyozza: a tanács­kozás, meghiúsítva az impe­rialista propagandisták remé­nyeit, demonstrálta a nemzet­közi kommunista mozgalom egységét és összeforrottságát. A lap szerint a tanácskozás dokumentumai hatalmas fegy­verré válhatnak az imperia­lizmus elleni küzdelem rész­tvevőinek kezében. Ő­rségváltás az Elysée-palotában Párizs Jacques Charban-Delmas, a volt Georges Pompidou köztársasági elnök pénteken este megbízott az új francia kormány megalakításával, szombaton délelőtt hivatalo­san is megkezdte tanácsko­zásait az új kormány össze­állítására. A francia főváros­ban úgy vélik, hogy valószí­nűleg már vasárnap, de leg­később hétfőn sor kerül az új­­ kormány kinevezésére, amely szerdán megtartja első minisztertanácsi ülését Geor­ges Pompidou elnökletével. Csütörtökön pedig szavazás nélküli nyilatkozatával ismer­teti programját a parlament két házában. Még mindig nem született döntés a legfontosabb tárcák tekintetében. Georges Pompi­dou és Antoine Pinay ,péntek esti hosszú telefonbeszélgeté­se után, bár az utolsó szót még nem mondták ki, való­színűnek tűnik, hogy Pinay volt miniszterelnök, aki De Gaulle tábornok 1958-as kor­mányában pénzügyminiszter­ként a frank reformját vég­rehajtotta, belép a kormány­ba. Ennek következtében újra előtérbe került , a pénzügy­­miniszteri posztra Valery Giscard D’estaingnek, a füg­getlen köztársaságiak vezető­­személye, aki Georges Pompidou kormányában már betöltötte ezt a tisztséget. Valery Giscard D’estaing, aki­vel szombat délelőtt az elsők között tárgyalt az új mi­niszterelnök, péntek este az Európa-1. rádióban értésre adta, hogy szívesen vállalná a pénzügyminiszteri tárcát. Változatlanul Michel Debré maradásáról vagy Maurice Couve de Murville visszaté­réséről beszélnek a külügy­miniszteri poszt betöltésével kapcsolatosan. A többi tárca szétosztása sokkal könnyebb feladat és nagyrészt e két fontosabb tisztség betöltésé­től függ. Jacques Chaban-Delmas miniszterelnöki kinevezése után m­egindult a küzdelem a megüresedett nemzetgyűlési elnöki tisztségért is, amelynek új viselőjét szerdán választja meg a parlament. A válasz­tási küzdelemben nyújtott tá­mogatás fejében Pompidou René Pleven centrista képvi­selőt, volt miniszterelnököt szeretné megválasztatni erre a tisztségre. A gaulleista kép­viselőcsoport viszont ragasz­kodni látszik ahhoz, hogy a nemzetgyűlés elnöke az ő so­raikból kerüljön ki és ezért­ — hírek szerint — a jelen­legi gaulleista elnökhelyettest, Achille Perettit javasolja. Ugyanakkor egy másik gaulle­ista képviselő, Jean Taittin­­ger, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke is beje­lentette jelöltségét. A giscar­­dista képviselőcsoport pedig azt javasolta, hogy elnökét, Raymond Mondon-t válasszák meg és egyúttal azt indítvá­nyozta, hogy a kormánytöbb­ség pártjainak képviselői va­lamiféle előválasztáson jelöl­jék ki: állapítsák meg, hogy melyik elnök a legalkalma­sabb a házelnöki tisztségre. Legutolsó hírek szerint még egy jelölt neve került szóba a kormánytöbbség soraiban: Henry Rey, a gaulleista kép­viselőcsoport elnöke is pá­lyázik a nemzetgyűlési elnök posztjára. Hétfőn és kedden békekölcsön-sor­so­lás Az Országos Takarékpénz­tár június 23-án és 24-én Bu­dapesten a Münnich Ferenc utcai kultúrtermében rendezi a 2., a 3. és a 4. Békeköl­csön 1969. első félévi sorso­lását. Hétfőn húzzák a 2. Béke­kölcsönt, 130 200 kötvényre 35,2 millió forintot. Kedden délelőtt először a 3. Béke­kölcsön 570 350 kötvényére 77,1 millió forintot, majd a 4. Békekölcsön 349 500 kötvé­nyére 47,3 millió forintot sor­solnak ki. A kétnapos húzáson a há­rom békekölcsönből összesen több mint egymillió köt­vényre 159,6 millió forint jut nyeremény és törlesztés for­májában. A kisorsolt kötvé­nyek beváltása július 7-é­n kezdődik.

Next