Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
tt — „népszavazás” Salisbury Az úgynevezett „népszava- zás” meghozta a kívánt ejedményt a rhodesiai fehér telepes-rendszer számára. A kiválasztottak szavazatai feljogosítják Smith rhodesiai miniszterelnököt az alkotmány módosítására és a köztársaság kikiáltására. A pénteken éjfélig beérkezett adatok szerint, a Rhodesiai Köztársaságra szavazott a szavazásra jogosultak 81,9 százaléka, míg az alkotmánymódosítás mellett 75,19 százalék foglalt állást Smith miniszterelnök szombati sajtóértekezletén rendkívül önelégülten és kihívóan nyugtázta az eredményt. Célzott rá, hogy november 11-én, Rhodesia függetlenné válásának IV. évfordulóján kerül sor a köztársaság kikiáltására. Mint mondotta, nem reméli a brit rhodesiai tárgyalások újrafelvételét, ez a körülmény azonban nem jelent gondot számára. Hasonló hangnemben beszélt arról a felháborító tényről, hogy Rhodesia négy és fél millió afrikai lakosát mindössze 237 ezer fehér ember irányítja. A számok sem a múltban, nem okoztak, sem a jövőben nem okoznak nekünk gondot — mondotta. Az új alkotmány a parlamenti képviseleti rendszer arányát a befizetett adó alapján állapítja meg, a földtulajdon pedig egyenlő arányban fog megosztani a maroknyi európai és a túlnyomó többségben levő afrikai között. Smith sajtóértekezletén cáfolni igyekezett azokat a híreket, melyek szerint az „új stílusú” apartheid rendszer megteremtésének kérdése nézeteltéréseket okozott volna e fehértelepes kormány és e törzsfőnökök között. Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi tanácskozás jegyében telt el, de ezen kívül sok más figyelemre méltó esemény követte egymást a világpolitikában. A dél-angliai Eastbourne-ban lezajlott a szocialista Internacionálé XI. kongresszusa; több nyugatnémet és nyugat-berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyugat-berlini polgármester — tett látogatást Lengyelországban. Helsinkiben megtartották a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség VI. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot; a Biztonsági Tanács napirendre tűzte a rhodesiai kérdést; Rockefeller New York-i kormányzó folytatta a latin-amerikai „ténymegállapító” körútját. Moszkvában véget ért a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a tanácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzetéről, s ezen túlmenően megfogalmazza az imperializmus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta azt a kezdeményezést, hogy hívják össze az antiimperialista erők világkongresszusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegyvert adott a kommunisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos helyzetben mindennél fontosabb a kommunista pártok akcióegysége, az imperializmus elleni közös harc, az antiimperialista erők összefogása. A felszólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó politikáját, amely a kommunista és antiimperialista erők tömörítésének legfőbb akadálya, s amely óhatatlanul az imperializmus malmára hajtja a vizet. Csődöt mondtak a rosszhiszemű burzsoá próféciák: Moszkvában győzedelmeskedett az internacionalizmus, az egységtörekvések szelleme. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson kikiáltották a Dél-vietnami Köztársaságot, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forradalmi kormányát Ez a gyors nemzetközi siker kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő Nemzeti Felszabadítási Front vitathatatlan nemzetközi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának megalakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzelmek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfokozott figyelemmel és várakozással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konferencia felé. Binh asszony, a DVK külügyminisztere a legutóbbi megbeszélésen kijelentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tíz pontja alapján eljussanak a probléma békés politikai megoldásához. Ezzel szemben Nixon amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén ismét felmelegítette a „kölcsönösség” képtelen elvét, vagyis az amerikai csapatok visszavonását ismét Hanoi úgynevezett válaszlépésétől tette függővé. Nixon a sajtóértekezleten közölte, hogy a — szövetségesekkel folytatott előzetes megbeszélések után — augusztusban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgyalások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a bejelentés, hogy nem hajlandó elhalasztani a legújabb stratégiai nukleáris fegyverek kipróbálását. Bár a szenátus tagjainak fele ellenzi a Safeguard rakétaelhárító-rendszer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népszerűtlen programot. Beiktatták hivatalába Georges Pompidou-t, Franciaország új köztársaság elnökét, aki a múlt vasárnap a választásra jogosultak 37 százalékának szavazataival hét évre de Gaulle tábornok utóda lett az Elysée-palotában. Miután Douve de Murville, de Gaulle utolsó miniszterelnöke lemondott, Pompidou Jacques Chaban-Delmas-t nevezte ki miniszterelnökké és megbízta az új kormány megalakításával. Pompidou súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális problémákat örökölt elődjétől. Helyzetét nagyban meghatározza, s egyben meg is nehezíti, az a tény, hogy győzelmét csupán a választópolgárok egyharmadának köszönheti, a gaulle-isták, a giscardisták, a centristák és részben a szélsőjobboldal összefogásának. Egyelőre nyitott kérdés, hogy támogatói miben biztosítanak neki szabad kezet, s miben kényszerítik engedményekre, kompromisszumokra. Annyi azonban bizonyos, hogy a tényleges politikai választásból kirekesztett baloldali milliók a maguk módján és lehetőségeik szerint igyekeznek majd „beleszólni” a de Gaulle nélküli gaulle-izmus belpolitikájába. Várható, hogy az új elnök külpolitikai irányvonalának kialakításakor nem hagyhatja figyelmen kívül azoknak az atlantista köröknek a véleményét, amelyek az elnöki székbe segítették. Aziránt persze nem lehet kétség, hogy Pompidou a koalíciós egyezkedések útvesztőibe is megmarad a francia monopoltőke kipróbált emberének. Egyiptomi értékelés szerint Gramiko szovjet külügyminiszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban elősegítik a közlel-keleti helyzet tisztázását, a tárgyalási pozíciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása véget vetett egy arabellenes lélektani kampánynak, amelynek az volt célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és arab népek baráti viszonyát. S miközben a diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismételten heves támadásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezi-csatorna mentén is egymást követték a többórás tűzpárbajok. Izrael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni szeretné a békefeltételeket. B. S. Egy hét a világpolitikában Béke-világtalálkozó Berlinben Berlin Hetven nemzeti és nemzetközi szervezetnek a világ minden tájáról érkezett mintegy 800 küldötte jelenlétében nyitotta meg szombaton délelőtt az ünnepélyesen feldíszített berlini Dynamo Sportcsarnokban R. K. Khadilkar, az indiai parlament alsóházának elnökhelyettese a négynapos nagy nemzetközi béketalálkozót. Khadiskar megnyitó szavai után Albert Norden, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Walter Ulbrichtnnak, az NSZEP első titkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a kongresszushoz intézett üzenetét olvasta fel. Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa és kormánya nevében üdvözölte a konferencián megjelent küldötteket és nagy jelentőségűnek minősítette, hogy erre a béke-világtalálkozóra a Német Demokratikus Köztársaságban került BDT. Utalt a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának békefelhívására és reményét fejezte ki, hogy ez a berlini konferencia nem marad meg a puszta békedeklarációknál, hanem megállapodik egységes imperialistaellenes akciókban. Ezzel összefüggésben szólt az atomfegyverek betiltásának kérdéséről, a Dél-vietnami Felszabadítási Front tízpontos programjának támogatásáról, az izraeli agresszió elítéléséről, az arab népek harcának támogatásáról és a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását biztosító intézkedések követeléséről, a gyarmati elnyomás elleni küzdelemről és az európai békét fenyegető nyugatnémet imperializmus veszélyéről. Elemezte a két német állam eltérő jellegét. Szorgalmazta, hogy a szövetségi köztársaság kössön megállapodást a Német Demokratikus Köztársasággal az NDK miniszterelnökének két esztendővel ezelőtt előterjesztett javaslata alapján. Hangoztatta, hogy a két német államnak szerződést kellene kötnie egymással, mindkét ország teljes leszereléséről és bárminemű atomfegyver állomásoztatásának tilalmáról. Hozzáfűzte, hogy egy ilyen megállapodás elősegítené a két ország közötti viszony enyhítését. Támogatta az európai biztonsági konferencia összehívását indítványozó budapesti felhívást és kijelentette, hogy az NDK semmiféle előfeltételt sem támaszt egy ilyen konferencia összehívása elé. Ezen — mint hangsúlyozta — biztosítani kell valamennyi európai ország egyenjogú részvételét. Walter Ulbricht üzenetének felolvasása után megalakították a konferencia munkáját irányító bizottságot. Az ügyrend beterjesztését követően, a konferencia résztvevőinek nag ünneplése közepette Nguyen Thi Binh aszszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, a Párizsban tárgyaló dél-vietnami küldöttség vezetője mondott beszédet. • * • Moszkva Leonyid Bsvasnyev és Alekszej Koszizin táviratban üdvözölte a Berlinben szombaton megnyílt béke-világtalálkozó részvevőit. . Fejér megyei Hírlap - Vasárnap, 1969. június 22. | Június 22. tanulsága 1941. június 22-én hajnalban a hitleri hadsereg hatalmas tüzérségi és légi előkészítés után betört a Szovjetunió területére. A fasiszták Anglia és Franciaország ellen 135 hadosztállyal, 2600 tankkal, 3500 repülővel támadtak, de a Szovjetunió nyugati határain már 181 hadosztályt, 3700 tankot és 4950 repülőgépet állítottak csatasorba, öt és félmillió embert összpontosítottak, hogy a Barbarossa-terv szerint villámháborúban leigázzák a szocializmus nagy országát! Az emberiség egész történelme során egyetlen népnek sem kellett olyan szörnyű megpróbáltatásokat kiállnia, mint a szovjet népnek, melyre a soha nem látott vad erő zúdult. Akasztófaerdők, tömegsírok, üszkös romok jelezték a fasiszta alakulatok útját. Ám ezekben a napokban, hónapokban ismét beigazolódott Lenin látnoki megállapításának igazsága: „Soha sem lehet legyőzni azt a népet, amelyben a munkások és parasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta, hogy ők a szovjet hatalmat védik, a dolgozók hatalmát”. Már 1941 végén Moszkva alatt csődött mondott a fasiszták villámháborús terve és a sztálingrádi győzelem végkép bizonyította: a Szovjetunió az a döntő erő, amely alkalmas arra, hogy megsemmisítse a hitleri sereget, megmentse az emberiséget a fasizmus borzalmaitól. A kommunista és munkáspártok most véget ért moszkvai tanácskozásán elfogadott fő dokumentum világosan rámutat: „Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere... Megfékezni az agreszszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol. A szovjet diplomácia a két világháború között lankadatlanul szorgalmazta az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Most, amikor az NSZK-ban ismét barnaingesek masíroznak és még a hivatalos állami politika sem hajlandó a fennálló határok elismerésére, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ismét felemelte a szavát. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti értekezlete felhívással fordult Európa népeihez: tartsanak biztonsági konferenciát, teremtsék meg kontinensünk stabil, megbonthatatlan békéjét. 1941. június 22. nagy tanulsága, hogy a gyalázatos rablóháború döbbentett csak rá népeket, hogy megengedhetetlen bűntétlenül szemlélni az imperializmus mesterkedéseit. Június 22. figyelmezteti az emberiséget: ne engedje elhatalamasodni az esztelenség és a gyűlölet prófétáit, fékezze meg a háborús gyújtogatokat. (- Gy.) Sajtó-kaleidoszkóp A moszkvai tanácskozás visszhangja A világsajtó érdeklődésének középpontjában tegnap továbbra is a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának eredményei, dokumentumai állottak. Az alábbiakban szemelvényeket közlünk a szovjet, angol, csehszlovák, indiai, iraki sajtó cikkeiből. Pravda A szovjet sajtó vezető lapja szombati számában vezércikkben mutat rá: a moszkvai nemzetközi tanácskozás megerősítette a világ kommunistáinak hűségét a marxizmus-leninizmus iránt, és azt a rendíthetetlen akaratukat, hogy erősítik az egységet és az összefogást. Mint a Pravda megállapítja, az elfogadott dokumentumok biztonságos alapot nyújtanak a kommunista és munkáspártok további munkájához az előttük álló feladatok megvalósításához. Atanácskozás eredményei megfelelnek minden egyes kommunista párt és az egész kommunista mozgalom érdekeinek. Asz Szaura Az iraki lap főszerkesztője, Törik Aziz a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a moszkvai tanácskozás rendkívül fontos lépés volt az impe-trializmus elleni harcban. Az értekezlet rendkívüli jelentőssége, hogy lehetőséget teremt a világ összes antiimperialista erőinek akcióegységéhez. Morning Star A moszkvai tanácskozáson részt vett angol pártdelegáció vezetője, John Gollan sajtóértekezleten mondotta el véleményét a nemzetközi tanácskozásról. Gollan hangsúlyozta, hogy a tanácskozást abszolút demokratikus elvek alapján szervezték meg, s meggyőződése szerint teljes sikerrel ért véget Pozsonyi Pravda A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja szombati számában megállapítja, hogy a moszkvai, tanácskozás dokumentumai elsősorban azt mutatják meg, milyen bűnöket követett el az imperializmus az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok ellen, és milyen veszélyeket rejt magában az emberiség és a haladás számára korunkban. New Age Az indiai hetilap a moszkvai értekezletről szóló cikkében hangsúlyozza: a tanácskozás, meghiúsítva az imperialista propagandisták reményeit, demonstrálta a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és összeforrottságát. A lap szerint a tanácskozás dokumentumai hatalmas fegyverré válhatnak az imperializmus elleni küzdelem résztvevőinek kezében. Őrségváltás az Elysée-palotában Párizs Jacques Charban-Delmas, a volt Georges Pompidou köztársasági elnök pénteken este megbízott az új francia kormány megalakításával, szombaton délelőtt hivatalosan is megkezdte tanácskozásait az új kormány összeállítására. A francia fővárosban úgy vélik, hogy valószínűleg már vasárnap, de legkésőbb hétfőn sor kerül az új kormány kinevezésére, amely szerdán megtartja első minisztertanácsi ülését Georges Pompidou elnökletével. Csütörtökön pedig szavazás nélküli nyilatkozatával ismerteti programját a parlament két házában. Még mindig nem született döntés a legfontosabb tárcák tekintetében. Georges Pompidou és Antoine Pinay ,péntek esti hosszú telefonbeszélgetése után, bár az utolsó szót még nem mondták ki, valószínűnek tűnik, hogy Pinay volt miniszterelnök, aki De Gaulle tábornok 1958-as kormányában pénzügyminiszterként a frank reformját végrehajtotta, belép a kormányba. Ennek következtében újra előtérbe került , a pénzügyminiszteri posztra Valery Giscard D’estaingnek, a független köztársaságiak vezetőszemélye, aki Georges Pompidou kormányában már betöltötte ezt a tisztséget. Valery Giscard D’estaing, akivel szombat délelőtt az elsők között tárgyalt az új miniszterelnök, péntek este az Európa-1. rádióban értésre adta, hogy szívesen vállalná a pénzügyminiszteri tárcát. Változatlanul Michel Debré maradásáról vagy Maurice Couve de Murville visszatéréséről beszélnek a külügyminiszteri poszt betöltésével kapcsolatosan. A többi tárca szétosztása sokkal könnyebb feladat és nagyrészt e két fontosabb tisztség betöltésétől függ. Jacques Chaban-Delmas miniszterelnöki kinevezése után megindult a küzdelem a megüresedett nemzetgyűlési elnöki tisztségért is, amelynek új viselőjét szerdán választja meg a parlament. A választási küzdelemben nyújtott támogatás fejében Pompidou René Pleven centrista képviselőt, volt miniszterelnököt szeretné megválasztatni erre a tisztségre. A gaulleista képviselőcsoport viszont ragaszkodni látszik ahhoz, hogy a nemzetgyűlés elnöke az ő soraikból kerüljön ki és ezért — hírek szerint — a jelenlegi gaulleista elnökhelyettest, Achille Perettit javasolja. Ugyanakkor egy másik gaulleista képviselő, Jean Taittinger, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke is bejelentette jelöltségét. A giscardista képviselőcsoport pedig azt javasolta, hogy elnökét, Raymond Mondon-t válasszák meg és egyúttal azt indítványozta, hogy a kormánytöbbség pártjainak képviselői valamiféle előválasztáson jelöljék ki: állapítsák meg, hogy melyik elnök a legalkalmasabb a házelnöki tisztségre. Legutolsó hírek szerint még egy jelölt neve került szóba a kormánytöbbség soraiban: Henry Rey, a gaulleista képviselőcsoport elnöke is pályázik a nemzetgyűlési elnök posztjára. Hétfőn és kedden békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár június 23-án és 24-én Budapesten a Münnich Ferenc utcai kultúrtermében rendezi a 2., a 3. és a 4. Békekölcsön 1969. első félévi sorsolását. Hétfőn húzzák a 2. Békekölcsönt, 130 200 kötvényre 35,2 millió forintot. Kedden délelőtt először a 3. Békekölcsön 570 350 kötvényére 77,1 millió forintot, majd a 4. Békekölcsön 349 500 kötvényére 47,3 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből összesen több mint egymillió kötvényre 159,6 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában. A kisorsolt kötvények beváltása július 7-én kezdődik.