Fejér Megyei Hírlap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

­ A Biztonsági Tanács ülése Az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendjére tűzte az izraeli­ek által megszállt Jeruzsálemben kigyulladt El Aksza mecset ügyét. A kép bed alsó sarkában látható Abdullah El-Brian BAK küldött Tel Aviv felelősségéről beszél az ügyben. (Telefoto — AP—MTI—RS) Az FKP nyilatkozata Garaudyról A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága köz­leményt adott ki azzal az in­terjúval kapcsolatosan, ame­lyet Roger Garaudy, a Politi­kai Bizottság tagja, a Komu­­niszti című jugoszláv lapnak adott. Roger Garaudy ebben a nyilatkozatában­­ állapítja meg az FKP közleménye , különböző kérdésekben olyan személyes álláspontot fejtett ki, amely szöges ellentétben áll a párt politikájával, a Központi Bizottság dokumen­tumaival és határozataival, így a többi között most bírál­ta a kommunista és munkás­pártok nemzetközi értekezle­tén elfogadott fődokumentu­mot, halott előzőleg helyesel­te annak tervezetét. A Köz­ponti Bizottság pedig június 29- én egyhangúlag úgy érétkelte, mint „fontos dokumentumot, amely értékes hozzájárulás a kommunistáknak és a népek­nek az egész világon folyta­tott harcához". Az FKP Politikai Bizottsá­ga elítéli Roger Garaudy elv­társnak ezt a magatartását, amely ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelye­ket a Központi Bizottság előtt vállalt. A Központi Bizottság ugyanis 1968. október 21-i ülésén nyilvános megrovásban részesítette Roger Garardy elvtársat, mert a párt poli­tikájától eltérő személyes vé­leménye nyilvánosságra hozá­sával megsértette a demokra­tikus centralizmus elveit. Ga­raudy elvtárs akkor kijelen­tette, hogy „fenntartás nélkül egyetért a bírálattal, és a vele kapcsolatos büntetéssel”. Egy­ben kötelezettséget vállalt, hogy a jövőben alkalmazza azokat az elveket, amelyek minden kommunista párt éle­tét irányítják. (MTI) Az EAK politikájáról, a közel-keleti helyzetről és magyarországi látogatásáról nyilatkozik az HSZU küldöttségének vezetője Abdul Mohszen Abu el Nur, az Arab Szocialista Unió (ASZU) hazánkban tar­tózkodó küldöttségének veze­tője nyilatkozott munkatár­sunknak.­­ 1967 júniusa az egyipto­mi népet sokkszerűen érte a nemvárt katonai verség mi­att — mondotta Abu el Nur, aki az ASZÚ legfelsőbb vég­rehajtó bizottságának tagja. Ebben a helyzetben a nem­zeti egység megerősítése volt a legfontosabb. Ezért erre összpontosítottunk. Sokan azt hitték, ez a politika egyide­jűleg a szocialista fejlődés lelassulását jelenti. Úgy éreztük, szükséges e tévhit megcáfolása. Legutóbbi or­szágos kongresszusunk külön ki is nyilvánította ezért a szocialista fejlődés töretlen­­ségéhez való hűségünket. A sorsdöntő felszabadítási harc bejelentésével egyidejűleg deklaráltuk a társadalmi át­alakítás folytatásának prog­ramját. — Hisszük, hogy képesek vagyunk kitartani és csapást tudunk mérni az imperialista törekvésekre, a közel-keleti térségben. Az imperialisták — s ezt jól tudjuk — min­denekelőtt a haladó arab rendszerek ellen folytatják akcióikat. Úgy érezzük, hogy az imperializmus elleni har­cot nem választhatjuk el a szocialista átalakítás töretlen továbbfolytatásától hazánk­ban. A munkások és a pa­rasztok tudják, hogy a szo­cialista átalakulás alappillé­reinek tekintjük őket. En­nek megfelelően egyre aktí­vabban részt igényelnek ma­guknak az országos ügyek intézésében. Ez az igény megfelel a mi elképzelése­inknek is. Ismert tény, hogy hazánkban törvény szabá­lyozza: minden politikai tö­megszervezetben, a nemzet­­gyűlésben is 50 százalékos arányban kell helyet kapni­­ok a munkásoknak és pa­rasztoknak. — Valóra vált ez az el­képzelés? — kérdezte mun­katársunk. — Örömmel mondhatom, hogy a nemzetgyűlésben és az ASZÚ különböző szervei­ben a dolgozók még ennél is nagyobb arányban kaptak képviseletet. A társadalmi átalakítás folytatásának igé­nye fejeződik ki abban, hogy az ASZO kongresszus aján­lásai között szereplő földtu­lajdon-korlátozást elfogad­ták, s így ezentúl senkinek sem lehet 50 feddárnál na­gyobb földterülete. Hasonló célt szolgált a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kap­csolatos törvény jóváhagyá­sa,, valamint az, hogy az ütőképes, erős hadsereg mel­lett népi milíciát állítanak fel . Az EAK természetesen nemcsak egyedül küzd Kö­zel-Kelet térségében a hat­napos háború következmé­nyeinek megszüntetéséért. Az arab népek egy nemze­tet alkotnak, egyes érzéseik, reményeik, közös az ügyük. Ezért kerülhetett sor a khar­­toumi csúcsértekezletre, ahol az erőfeszítések koordinálá­sára számos határozat szü­letett. Ezt követően több al­kalommal is folytak két- és több oldalú eszmecserék. Most ismét szükségessé vált, éppen a legutóbbi esemé­nyek következtében, az erők, elképzelések egyeztetése és összehangolása. Ennek elő­készítését szolgálta a négyes magasszintű találkozó Kairó­ban. — Vagyis ez a tanácsko­zás-sorozat az összes arab ország államfőinek konfe­renciáját készítette elő? — hangzott a kérdés? — Meggyőződésem, hogy jelenleg is ennek érdekében folynak megbeszélések és újabb csúcstalálkozóra kerül sor. — Az iszlám országok ve­zetőinek találkozójára gon­dol, amelynek lehetősége az arab országok külügyminisz­teri értekezletét követően került előtérbe? — kérdezte ezután munkatársunk. — A kettőt el kell válasz­tani egymástól — hangzik a válasz. — Mi nem ellenezzük az Iszlámhoz tartozó orszá­gok tanácskozását. Viszont jól tudjuk azt is, hogy né­hány Iszlám-ország kapcso­latban áll az imperializ­mussal, baráti szálak fűzik az Egyesült Államokhoz, egye­seket pedig Izraelhez is. Kö­vetkezésképpen a velük való tanácskozásnak nem sok haszna lehet. De a jeruzsá­­lemi szent helyek felgyúj­tása miatt a mohamedán vi­lág egésze rádöbbent a ve­szélyre. Ezért tanácskozni akar, s meg kívánja vitatni, hogyan lehetne megvédeni szent helyeit. De csupán ezt akarja megvitatni. Ezzel szemben az arab csúcskonfe­rencia, — mégha különböző fejlettségű, — azonos módon érző és gondolkozó arab vezetők tanácskozása. Erről a megbeszélés-sorozatról, amely az arab világ számára sorsdöntő küzdelem kérdéseit vitatja meg, egyetlen arab vezető sem tarthatja magát távol. Ha valaki közülük szembe száll az arab világ közös erőfeszítéseivel, azt el­­söprik az útból... Gondol­junk csak Szudánra, vagy Líbiára... Abdul Mohszen jáni el Nur végezetül látogatásának céljáról, s magyarországi benyomásairól beszélt: — Kettős cél hozott ben­­nüket Magyarországra. Egy­részt meg akartuk köszönni a baráti magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a magyar kor­mánynak azt a szilárd, kö­vetkezetes álláspontot, amellyel ügyünket, harcunkat segíti, támogatja. Ugyan­akkor szeretnék még szoro­sabbra fűzni kapcsolatainkat, elmélyíteni együttműködé­sünket. Közös célok fognak össze bennünket. Erről győ­ződtünk meg rövid látoga­tásunk során az önök gyö­nyörű, nagy eredményekkel tapasztalatokkal rendelkező országában. O. Gy. Meggyilkolták Guevara utódját La Paz La Pazban sajtóértekezleten jelentették be, hogy a rendőr­séggel vívott harcban életét vesztette Guido „Inti" Peredo, Che Guevara egyik helyettese, aki a korábban meggyilkolt bolíviai partizánvezér utódja lett. A sajtóértekezletet megelő­zően közölték, hogy a rendőr­ség La Pazban rajtaütött a Nemzeti Felszabadító Hadse­reg egyik szálláshelyén és a tűzharcban elesett egy sze­mély, kettő pedig súlyosan megsebesült. Peredo azonos­ságát később állapították meg, ekkor azonban már a hivata­los verzió szerint úgy vesz­tette életét, hogy kezében fel­robbant a rendőröknek szánt gránát A bolíviai fegyveres erők főparancsnoka kedden beje­lentette, hogy a hadsereg egy­ségei őrjáratokat fognak tar­tani Bolívia valamennyi váro­sában az éjjeli órákban, tekin­tettel az utóbbi időkben je­lentősen fokozódó gerilla­akciókra.­­Reuters .Csütörtök, 1969. szeptember 11. Lengyel küldöttség Budapesten A magyar országgyűlés meghívására szerdán délelőtt baráti látogatásra Magyarországra érkezett a Lengyel Nép­­köztársaság parlamentjének küldöttsége. A küldöttséget Czeslaw Wycech, a Szejm elnöke vezeti. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke­, az országgyűlés tisztikarának több tagja, több országgyűlési képviselő és a külügyminisztérium képviselői fogadta­. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, s a nagykövetség több tagja. „Vad sztrájkmozgalom az NSZK-ban Riadalom a politikai körökben Minden szerdai nyugatnémet lap fő témája a „vad” sztrájk­mozgalom, amely futótűz mód­jára terjed, s amely komoly következményekkel járhat. Kedden már több mint 40 ezer munkás sztrájkolt a Saar-vidéki bányákban, Észak- Rajna-Vesztfáliában, Alsó- Szászországban és Bajoror­szág acélgyáraiban. A Saar­­vidéki bányák teljesen leáll­tak — írja a Stuttgarter Zei­tung — és több mint 4 ezer munkás megbénította a for­galmat Saarbrücken­ben. A sztrájkmozgalom rendkívül nagy riadalmat kelt politikai körökben... A koalíciós part­nerek egymást vádolják, az FDP pedig Kiesingert és Strauss-t teszi felelőssé. Mint a Kölner Stadtanzeiger írja, Schiller gazdaságügyi mi­niszter (SPD), aki felszólította a munkásokat a „vad” sztrájk abbahagyására, a „túlhevített konjunktúrát” okolta a hely­zetért. A Welt szerint Benda bel­ügyminiszter (CDU) jeleket lát arra, hogy „szélsőjobbol­dali erők” váltották ki a „vad” sztrájkokat és ki akar­ják használni a helyzetet a maguk javára. A sztrájkok okait vizsgálva egyébként a legtöbb lap meg­állapítja: a konjunktúra fel­izzása következtében a válla­latok profitja oly nagymérték­ben megnövekedett, hogy a munkások joggal követelnek részt belőle. Herbert Wehner nyugatné­met össznémetügyi miniszter a Deutschland-Archiv című havi folyóiratban cikket írt, amely­ben közli, hogy kész minisz­teri szinten tárgyalásokat foly­tatni a Német Demokratikus Köztársasággal „belnémet’’ kérdésekről. Cikkében kifejti, hogy Bonn nem kívánja korlátozni a megbeszélések témakörét, és hogy az esetleges tárgyalások elé nem szabad feltételeket szabni. A cikk ugyanakkor hangoztatja, hogy Bonn nem ír alá „semmiféle kapitulá­ciót Németország kettéosztott­­ságának állandósítását illető­en, és nem hajlandó a másik fél maximális követelései el­ismerni, mielőtt egyáltalán tárgyalásokra kerülne sor”. Befejezésül Wehner azt ál­lítja, hogy a Bonn által most előterjesztett tárgyalási ja­vaslattal „az NSZK a lehető legmesszebbre ment” (MTI) Dánlum­ok a kínai provokációkról Júniustól augusztus közepté­ig kínai részről 488 alkalom­mal sértették meg szántszán­dékkal a szovjet államhatáro­kat és provokáltak fegyveres összetűzéseket összesen több mint két és fél ezer kínai ál­lampolgár részvételével. A kínai határsértők kiűzése során különféle dokumentum­­anyagok jutottak a szovjet határőrök birtokába, amellyel bizonyítják, hogy a határ­­provokációk konkrét tervek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten jú­lius 8-án végrehajtott ellensé­ges támadáskor egy szovjet folyamőrt megöltek, hármat pedig megsebesítettek. A ta­lált bizonyítékokból kiderült, hogy a kínai provokátorok feladata a szovjet folyamha­józási dolgozók foglyul ejtése vagy elpusztítása volt. Mielőtt a volt vörösgárdista katonákat a határra vezényel­ték, a maoisták alaposan megdolgozzák, soviniszta mé­tellyel mérgezik meg őket A zsákmányolt okmányok­ból azonban az is kiderül, hogy a fegyveres támadás résztvevői között olyanok is voltak, akiknek kételyei van­nak Mao szovjetellenes ka­­landorpolitikájával kapcso­latban. Augusztus 13-án a kínai provokátorokat Zsalanaskol térségében ,kikergették a szov­jet területről. A harcmezőn fegyvereik mellett egyes ok­mányokat és tárgyakat is hagytak, köztük exponált filmmel töltött felvevőgépeket is. Ezek az anyagok is arról tanúskodnak, hogy a kínai ha­tóságok jóelőre és alaposan előkészítették a provokáció­kat. (MTI) 25 éve szabad Bulgária Szviszi a Sipka szorosig Szvistov — város a Duna partján. Teraszosan épült ,házsorai fölött szemmellát­­hatóan jódarabig állt az idő, hogy aztán annál viharosab­ban lendüljön előre, éppen a mostani hónapokban, évek­ben. Valaha nevezetes gabo­nakikötő volt a Duna part­ján (talán még az Arany ember történetének idején jártak ide a Jókai-hősök bolgár búzát vásárolni), az­tán omladozni kezdtek a tár­házak, a gazdag kereske­dők otthonai , és a város átszendergett egy évszázadot A Duna partján laposan húzódó sík parton most ve­gyi kombinát épül, látványa a dunapentelei hős­napokra emlékeztet. Azt mondják, Bulgária műanyag-műszál­­gyártásának alapjait rakják ott az égig érő porfelhőben, a tűző napon. Elmondják, hány és hány ezer köbméter földdel töltötték fel a Duna árterét és azt hogy tulaj­donképpen cölöprendszerre alapozzák a hatalmas épít­ményeket. És lelkesedik mindenki akivel találko­zunk: az építőmunkás, az ipari őr a kapuban (akinek eszébe sincs, hogy valami­féle minisztériumi engedélyt kérjen a belépésre), a váro­si pártvezető. Lelkesednek — a Balkán legnagyobb ve­­gyikombinátja lesz, ha elké­szül, ha felépül és munká­hoz lát. Aztán odakint, s a forró porfelhőbe burkolt emberek mást is javasolnak. Ha már arra járok — mondják — el ne mulasszam a város másik végén, a túlsó határában lá­togassak el az orosz hősök emlékművéhez. Nem pro­­tokollból javasolják, egysze­rűen úgy, mint házigazdák, akik szeretnék, ha megis­merik otthonukat, azt a he­lyet ahol élnek és ami a legkedvesebb nekik. Mesebelien rossz, agyon­gyötört utakon kerülgettük A felszabadítók emlékét őrzi a Sipka szoros Újabb emberrablás Alig zárult le az Egye­sült Államok brazíliai nagykövetének ügye, ez­úttal Montevideoból je­lentettek újabb emberrab­lást. Az olasz származású Caetano Pellegrini-Gianpi­­etro gazdag bankárt és újságtulajdonost rabolták el a feltételezések szerint gerillák. Akciójuk célja és váltságdíj-követelés még nem ismeretes. (Telefoto — AP—MTI—RS)

Next