Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

------* ----- Visszatért a Földre a Szojuz—6 űrhajó Képünkön: Georgij Sonyin és Valerij Kubaszov a le­szállás után. (Telefoto — PI—MTI—RS) Jelentések az űrtámaszpontról és a kozmoszból Viktor Bugajev, a szov­jet időjáráskutató intézet igazgatója a TASZSZ tu­dósítójának elmondotta, hogy a legutóbb felbocsá­tott három Szojuz-mintá­­jú szovjet űrhajó személy­zete egy egységes program alapján érdekes meteoroló­giai megfigyeléseket vég­zett, és igen fontos adato­kat szolgáltatott. Figye­lemmel kísérték a Jenni­­fer-hurrikáni mozgását a Csendes-óceán fölött, Me­trikáé nyugati partjai közö­ttmondta, hogy k­atoltk­épekben bőséges tapasztalatokat gyűjtöttek az automatikus időjárásku­­tat­ó ssputnyikok felhasz­nálása és az így szerzett adattár értékesítése terén. Mindemellett nem lehet ssó arról, hogy teljesen au­tomatikus berendezések he­lyettesítsék az embert, így ■palik nagy jelentőségűvé az űrhajós szakember ál­tal végzett kutatómunka, ám ennek során természe­tesen automatikus beren­dezések is szerephez jut­hatnak. A döntő azonban az ember. Nem sokkal a Szojuz—7 leszállása után a Moszkvai Televízió riportot közvetí­tett az űrhajó-irányító központból. Pavel Popovics űrhajós­­ezredes elmondta, hogy be­szélgetett a Szojuz—7 uta­saival, nem sokkal az űr­hajó leszállása előtt. A te­levíziós közvetítés vezetője ezután kapcsolást kért a Szojuz—7 leszállásának színhelyén tartózkodó ku­tatócsoporttal. Itt közölték, hogy Anatolij Filipcsenko, Vlegyiszlav Volkov, és Vik­tor Gorbatko — a Szo­juz—7 utasai — kiszálltak az űrhajóból, és kitűnően érzik magukat. A televíziós riport ki­domborította, hogy a Szo­­juz-típusú űrhajók igen pontosan a megadott tér­ségben érnek földet. Csü­törtökön a Szojuz—6 Ka­­ragandától 180 kilométer­rel északnyugatra, pénte­ken a Szojuz—7 Karagan­­dától 155 kilométerre észak­nyugatra szállt le. A Szojuz—8 űrhajó foly­tatja keringését. A koordinációs számító­­központ adatai szerint az űrhajó pályájának adatai a következők: a Föld felüle­tétől számított legnagyobb eltávolodás 256 kilométer, legkisebb eltávolodás 190 kilométer, ■­ pálya síkjá­nak az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 51,7 fok. Keringési idő: 88,85 perc. A 67. forduló kezdetén létesített televíziós kapcso­lat során az űrhajósok kö­zölték, hogy folytatják az új autonóm navigációs módszerek kidolgozását ab­ból a célból, hogy önállóan állapítsák meg a pálya­elemek jellemző adatait. Afrika fölött nagy kiterje­désű ciklont figyeltek meg. Az űrhajósok forró jókí­vánságaikat küldték a Szo­juz–7 utasainak a Földre történt sikeres visszatéré­sük alkalmából. Az állandóan érkező te­­lemetrikus információk, valamint Vlagyimir Sata­­lov és Alekszej Jeliszejev jelentései arról szólnak, hogy a Szojuz—8 berende­zései és műszerei kifogás­talanul működnek. Az űr­hajósok fiziológiai állapo­tát jellemző adatok a nor­mális keretek között mo­zognak. A Szojuz—8 űrhajósai autonóm navigációs kísér­leteik útján kiszámították az űrhajó pályájának para­métereit, s azok megegyez­nek a koordinációs számí­tóközpont adataival. A kozmonautáik erős cik­lonokat észleltek az Atlanti óceánon Kubától délkelet­re és Angliától délnyugat­ra, s lefényképeztek egy tájfunt Amerika partjainál. Ma 5 óra 50 percig a Szojuz—8 a szovjet rádiók vételi övezetén kívül ke­ring. Vlagyimir Satarov és Alekszej Jeliszejev vacsora után pihenni tértek. Az A szovjet Kozmovízió október 17-én riportot köz­vetített a Szojuz—8 fedél­zetéről. A Szojuz—8 tagjai, ami­kor összeköttetés­ben voltak a földi irányító központban tartózkodó Pavel Popovi­cs­­csal, kérték őt, hogy tol­mácsolja üdvözletüket az ukrán népnek Ukrajna fel­szabadításának 25. évfordu­lója alkalmából. INTERKOZMOSZ—1 Hét szocialista ország tudósainak közös munkája, az október 14-én felbocsátott Interkozmosz—1 mesterséges hold a szerelőcsarnokban. Boris Valnic­k csehszlovák, Oleg Gajevoj szovjet és Hans-Joachim Fischer NDK-tudós a műbolygót ellenőrzi. (Telefoto — M11 Külföldi képszolgálat) Mai külpolitikai körképünk! Kancellárválasztás Bonnban —­Változás a lengyel­­nyugatnémet kapcsolatokban — Laird a vietnami háborúról Kedden kerül sor a Né­met Szövetségi Köztársaság új kancellárjának megvá­lasztására, az új kormány be­iktatására, a bonni parla­mentben. Mindössze né­hány nappal a rajnai ha­talmi őrségváltás előtt, ér­dekes események zajlanak, minden bizonnyal éppen e hatalomváltással összefüg­gésben. Újra megjelenik például Düsseldorfban a Begegnung mit Polen című, a len­gyel politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági élet eseményeit ismertető fo­lyóirat. Kiadója: a Len­gyelországgal folytatandó kulturális és gazdasági együttműködés nyugatné­met társasága. Betiltója vi­szont tavaly a Kiesinger­­kormányzat volt. „Figyel­met érdemlő jó jelnek” minősíti a folyóirat újbóli megjelenését a nagytekin­télyű lengyel hetilap, a Zy­­cie Literackie. Ezzel összefüggésben is rendkívül érdekes ese­mény Jedrychowski len­gyel külügyminiszter mi­nap elhangzott televíziós beszéde, amely hangsú­lyozta: Lengyelország szá­mára nem formális kérdés a kapcsolatok normalizálá­sa az NSZK-val. A kül­ügyminiszter elismeréssel méltatta Lengyelország és az NDK viszonyát, majd beszélt a lengyel—nyugat­német kereskedelmi és gaz­dasági együttműködésről, amely továbbfejlesztésének — a kölcsönös érdekek fi­gyelembevételével — nincs akadálya. Mint ahogy nincs akadálya Varsó és Bonn politikai kapcsolatai ren­dezésének sem, amennyi­ben a bonni kormány te­kintetbe veszi Európa po­litikai és földrajzi realitá­sait. Figyelemreméltó, hogy az NSZK rendkívül gyorsan reagált Stefan Jedrychow­ski szavaira. Conrad Ah­­lers, a bonni kormány he­lyettes szóvivője már teg­nap közölte (a Jedrychow­­ski-beszéd csütörtökön es­te hangzott el), hogy a rö­videsen megalakuló új bonni kormány válaszolni fog a lengyel külügymi­niszternek. A választ a szo­ciáldemokrata-szabadde­mokrata kormánykoalíció kormánynyilatkozata tar­talmazza majd. Ahlers hoz­záfűzte, kormánya üdvözli a lengyel külügyminiszter nyilatkozatát, és egyetért azzal, hogy Bonn és Varsó kapcsolatainak normalizá­lása kívánatos az európai békés rendezés érdekében. A magunk részéről any­­nyit tennénk hozzá: Con­rad Ahlers e pillanatban ugyan formálisan még a Kiesinger-kormány szóvi­vője, de aligha lehetséges, hogy ezt a gyors tájékoz­tatást már a jövő héten megalakítandó Brandt­ Scheel-kabinet nevében ad­ta. Laird amerikai hadügy­miniszter nyilatkozata ar­ról, hogy az Egyesült Ál­lamok még abban az eset­ben is katonai alakulato­kat kíván Vietnamban hagyni, ha a háború telje­sen befejeződik, politikai megfigyelők szerint fontos beismerésnek minősül, és ellentétes a korábban hi­vatalosan hangoztatott ál­lásponttal. Nixon elnök ed­dig általában azt mondot­ta, hogy az USA „nem kí­ván támaszpontokat, vagy más katonai előnyöket Dél- Vietnamban”. A CBS tv-társaság teg­nap olyan értesülést kö­zölt, hogy a jövő év végé­ig az amerikai megszánó erőt mintegy 150 000 főre csökkentik — havonta mintegy 20 000 katona ki­vonásával. A 150 ezres amerikai konti­nens mind­addig az országban ma­radna, amíg ott bármiféle hadművelet folyik, s csak azután csökkentenék to­vább. A katonai vezetés ter­veiről a Fehér Ház egye­lőre nem nyilatkozott, Ni­xon sajtófőnöke, Ronald Ziegler azonban kijelentet­te, hogy az elnök novem­ber 3-i beszéde tartalmaz­za majd újabb elgondolá­sait Megnyílt a VII. Szakszervezeti Világkon­gresszus (Folyytatás az első oldalról) zölte a világkongresszus küldötteit. Meleg szavak­kal köszöntötte a magyar szakszerv­ezeteket, s a kong­resszusnak otthont adó fő­város lakóit. Utalt azokra a bensőséges kapcsolatok­ra, amelyek a szakszerve­zeti világszövetség és a ma­gyar szakszervezetek kö­zött a közös munka során kialakultak, elismeréssel szólt a magyar szervezett dolgozók részvételéről, a szocialista építésben. A SZVSZ főtitkára a to­vábbiakban a világszövet­ség közelgő negyedszáza­dos jubileumáról szólt. Az 1970-es évet a világ dolgozói számára egy má­sik, még jelentősebb ese­mény teszi majd emléke­zetessé: Lenin születésének századik évfordulója. Végezetül kifejezte azt a reményét, hogy a szak­­szervezeti világkongresz­­szus újabb lendületet ad majd az SZDSZ munkájá­nak, s jelentősen hozzájá­rul a szakszervezeti egy­ség megteremtésére irányu­ló mozgalom kibontakoz­tatásához. Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke szólt a kongresszus résztvevőihez. Bertil Bolin, a nemzet­közi munkaügyi hivatal főigazgató-helyettese mon­dott ezután üdvözlő szava­kat s mind a maga, mind a Nemzetközi Munkaügyi Hi­vatal nevében sok sikert kívánt a kongresszus mun­kájához. A megnyitó ünnepség Gáspár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino Novella-nak, a CGIL — az olasz általános munkásszö­vetség főtitkárának elnök­lésével megkezdte érdemi munkáját. Mindenekelőtt elfogadta a tanácskozás napirendjét, amelynek első pontjaként Pierra Gensous, , az SZVSZ főtitkár-helyet­­tese tartott beszámolót a következő címmel: az SZDSZ és a szakszervezetek szere­pe, feladatai és felelőssége a dolgozók egységéért, a társadalmi haladásért, a szakszervezeti és demokra­tikus­­szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a monopóliumok kizsákmányolása, az impe­rializmus, a gyarmati rend­szer és a neo­kolonializmus ellen vívott harcban. A főtitkárhelyettes be­számolójával befejeződött a kongresszus első napja. A tanácskozást szombaton délelőtt 9 órakor folytat­ják. A NF­B előtt: A munkaidő-csökkentés bevezetésének tapasztalatai A Székesfehérvári Járási és Városi Népi Ellenőrzési Bizottság október 17-én meg­tartott ülésén első napirendi pontként tárgyalta a mun­kaidő-csökkentés bevezetése során szerzett vizsgálati ta­pasztalatokról szóló Össze­foglaló jelentést. A NEB- vizsgálat a hat székesfehér­vári nagyüzemre terjedt ki, s célkitűzése volt annak megállapítása, hogy a 44 órás munkahétre való átté­rés előfeltételeit a vállalatok miként mérték fel, és biz­tosították, továbbá milyen intézkedések történtek a me­netközben felmerülő kérdé­sek megoldására. Kiterjedt a vizsgálat arra is, hogy a vállalatok a kieső időalapon milyen forrásokból fedezték, illetőleg, hogy a munkaidő­csökkentés a vállalatok fő tevékenységére milyen ha­tást gyakorolt, továbbá ar­ra, hogy milyenek a mun­kaidő-csökkentés társadalmi következményei, milyen az életritmus-változás, és mind­ezeken túlmenően, hogy mi­lyen feladata van a taná­csoknak, társadalmi és tö­megszervezeteknek a továb­biakban. A vizsgálat általános meg­állapításai sorába tartozik, hogy a vállalatok mindegyi­ke még a felkészülési idő kezdetén intézkedési tervet készített, s meghatározta a vállalat feladatát a csökken­tett munkaidő bevezetésével kapcsolatosan, s a terv le­bontva meghatározta a fel­adatokat is. Általában a vál­lalatok reálisan mérték fel a lehetőségeket, ezt igazol­ja az a körülmény is, hogy a csökkentett munkaidő be­vezetése általában zökkenő­­mentesen történt, s a vizs­gált időszak termelési, ter­melékenységi, általában gaz­dasági eredményei is ezt a tényt támasztja alá — álla­pítja meg a jelentés. Rész­letesen felmérték a vizsgált vállalatok intézkedési ter­vükben a kieső időalapot, és részletintézkedéseikben meg­határozták a pótlását is. A kieső időt elsősorban műsza­ki fejlesztéssel és szervezési intézkedésekkel, főleg a gé­pesítés fokozásával, techno­lógiai módosításokkal, a be­rendezések fokozottabb ki­használásával igyekeztek megoldani. Általában — amint a vizsgálat során meg­állapították — a kiesett időt nem létszámnöveléssel pó­tolták, s a vállalatok terme­lése, termelékenységi szintje a csökkentett munkaidőre való átállás következtében sem romlott általában, nem eredményezi a dolgozók ke­resetének csökkentését sem. Új problémákat és felada­tokat vet fel a csökkentett munkaidő, illetve a megnö­vekedett szabad idő: ilye­nek például a szállítás, az óvodai, bölcsődei — gondok, a kereskedelem­i üzletek nyitvatartása, az áttolódott forgalom, stb. Nőtt a szer­vezett kirándulások száma, s különösen megszaporodtak a brigádkirándulások. Megvál­tozott az üdülők kihasználá­sa is, s a szabad szombat bevezetésével a városhoz közel eső üdülőkben zsúfolt­ság jelentkezik. A járási és városi Népi Ellenőrzési Bizottság a je­lentést alaposan megvitatta, s elfogadta azokat a javas­latokat, melyek a 44 órás munkahét bevezetésének és eredményeinek további fo­kozását hivatottak szolgálni, többek között szerepel e ja­vaslatok sorában, hogy a MÁV ne csak vasárnapra, hanem péntek estére, illet­ve szabad szombatra is in­dítson mentesítő járatokat a Balatonra, és a Velencei-tó­ra, hogy további fejlesztésre­ szorulnak a gyár környéki élelmiszerboltok. A tanácsi és államhatalmi szervek félfogadási időpont­jának a megváltoztatására is történt javaslat, valamint a vállalati üdülő­telepek fej­lesztésére, továbbá kész- és félkész élelmiszeripari ter­mékek gyártásának fokozá­sára. A NEB a vizsgálati anya­got vita után elfogadta, majd második napirendként a fon­tosabb tartós fogyasztási cikkek javításához szükséges alkatrész-ellátás helyzetéről szóló jelentést, végül pedig az elnökségi beszámolót vi­tatta meg. Szombat, 1969. október 1. Fiatal építők találkozója Agárdon a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállala­tának új horgász­tanyáján pénteken a vállalat KISZ- fiataljai találkozót rendez­tek a sümegi és a szolno­ki tatarozó vállalat kisze­­seivel, akiket három napon látnak vendégül megyénk­ben. A pénteki nap záróprog­­ramjaként rendezték ma id az esti találkozót. A kor­­­szerű, új épületben vidám hangulatú fiatalok beszél­­gették az asztalok körül megvitatva közös terveiket gondjaikat. A vendéglátó vállalat fia­­taljai vidám műsorral ked­veskedtek a meghívottak­nak. A szórakoztató és* szellemes műsor után, jó hangulatban fogyasztották el a frissen készült halász­lét. A vacsora után megszó­lalt a zene, a vendégek tánccal búcsúztak az együtt töltött naptól. — esik —

Next