Fejér Megyei Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

­Csütörtök, 1969. december 9. Véres nap My Lai-ban Még jóformán el sem ült a­­zöldsapkások'‘ gyilkossági ügye fölötti felháborodás vi­hara, amikor most újabb, talán minden eddiginél haj­meresztőbb amerikai hábo­rús bűntett döbbentette meg és korbácsolta fel a világ közvéleményét: annak a tö­megmészárlásnak a híre, amelyet amerikai katonák vittek véghez három dél-vi­etnami faluban. Míg a „zöld­sapkások” esetében a hiva­talos Washington még érvel­hetett azzal, hogy voltakép­pen „különleges alakulatok­ról”, a hírszerző és rendőr­kommandók „egyéni akció­­járól” volt szó, most a leg­szabályosabb, leghagyomá­nyosabb amerikai harcoló alakulatok, a 11. gyalogos­brigád tagjai kerülnek a vámoltak padjára. Ez a tény pedig — immár hivatalos beismerések formájában is — új, és minden korábbinál visszataszítóbb megvilágítás­ban mutatja fel országnak­­világnak az Egyesült Álla­mok vietnami hadviselésé­nek arculatát. A napi hírekből, ha váz­latosan is, már kikerekedett a kép: amerikai katonai ala­kulatok My Lai, To Cung és Truong An dél-vietnami falvakban többszáz védtelen lakost, zömmel gyermeket, asszonyt és aggot, a hitleris­ta hadigépezet második vi­lágháborús tömegkivégzései­re emlékeztető módon meg­gyilkoltak. Egy dél-vietnami paraszt, a 48 éves Do Chuc, akinek két lánya is a tömegmészár­lás áldozatául esett, most így beszélte el a helyszín­re­ kiszállt bizottságnak, mi történt a falujában a vér­fürdő napján. Idézzük. ..Ép­pen reggeliztünk, amikor a környéken gyors egymás­utánban tüzérségi lövedékek robbantak. Az ágyúzás úgy 30 percen át tartott. Bunke­rekbe bújtunk. Aztán lát­tuk, hogy 3 helikopter lan­dol és amerikai katonák vo­nulnak a faluba. A katonák kiparancsoltak minket a há­zakból. Mindenkit kiparan­csoltak: öregeket, gyereke­ket, asszonyokat karjukon csecsemőkkel. Elhajtottak bennünket párszáz méterre, és azt mondták, kuporodjunk le a földre. Mindegyik ame­rikainak puska volt a kezé­ben. Felállítottak egy olyan puskát is, amelyiknek lábai voltak — ilyet én még sose láttam. (Gépfegyver volt — a szerk.). És akkor elkezdtek tüzelni ránk. Én a lábamon sebesültem meg. Több holt­test borult rám, de nem mertem moccanni. Egy órát maradtam így, amíg a kato­nák elmentek a tenger felé...” Hát így történt... Miért tették? Michael Bernhardt őrmester, az egyik koronatanú azt vallja, hogy a helyszínen „nem látott ka­tonakorú férfiakat”. Ezzel szemben az alakulat legény­ségét — mint mondja — jó előre felkészítették erre a mészáros munkára. Lélekta­nilag is: Michael Terry köz­legény erről ezt mondja: „a lakosokat úgy kezeltük, mintha állatok lettek volna”. Ez is bizonyítja, hogy a történtekért nem egyedül az a William Calley főhadnagy, az akció parancsnoka a fe­lelős, akit most a Pentagon hivatalosan is vád alá he­lyezett. Ez a hidegvérrel elköve­­­ tett, kegyetlen emberirtás, amelynek ügyében több sze­nátor máris az amerikai tör­vényhozás vizsgálatának megindítását követeli, az évek óta tartó agressziónak csupán egyetlen, de nem akármilyen epizódja. Ezért logikus a világ egyik legna­gyobb példányszámú lapjá­nak, az ötmilliós london Daily Mirror-nak a követ­keztetése: ,,A borzalmakna csak úgy lehet véget veti ha magát a háborút fejezi be”. Sajnos azonban washingtoni kormán McCarthy szenátor most ér­kezett nyilatkozata szerint éppen ellenkezőleg, a kóbor „prolongálására” készül... Az AP amerikai hírügynökség­ képe két kisgyermekről, aki túlélte a borzalmakat. Ronald Haeberle, a dokumentumfotókat készítő katonai fényképész, Ronald Ridenhour, aki sorkatonai szolgálatot teljesített Vietnamban, Michael Bernhardt őrmester, a tömegmészárlás egyik amerikai koronatanúja. A TDK kormányának közleménye Hanni A VDK minisztertanácsa kedden összeült és meghall­gatta Le Thanh Nghi minisz­terelnök-helyettes jelentését a kormány gazdasági küldöttsé­gének különböző szocialista országokban tett útjáról, amelynek során gazdasági és katonai segélyegyezményeket írtak alá 1970-re. A közlemény megelégedéssel állapítja meg, hogy a szocia­lista országok párt- és állami vezetői egyetértésüket fejezték ki a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a kormánynak a helyzet elemzé­sével, valamint az amerikai agresszió elleni harcban tanú­sított irányvonalával.­­ A közlemény ezután így folytatja:­ „A VDK miniszter­­tanácsa úgy véli, hogy a gaz­dasági és katonai segély­egyezmények aláírása a külön­böző szocialista országok nagy és értékes segítségét jelenti a proletár internacionalizmus szellemében, amellyel támogat­ják népünket gazdasági és nemzetvédelmi erejének foko­zásában, ezzel az amerikai im­perialista agresszorok legyőzé­sében és a szocializmus továb­bi építésében”. A VDK kormánya végül a vietnami nép nevében mély és őszinte háláját fejezi ki a test­véri szocialista országok párt­jainak, kormányainak és né­peinek a segítségnyújtásáért. (MTI) Izrael ellenzi a négytuttalm­i tárgyalások folytatását New York Szombaton New Yorkban folytatják a nagy nagyhatalom képviselőinek megbeszéléseit a közel-keleti helyzetről. A keddi ülés, amely az első ilyen tanácskozás volt július óta, három és háromnegyed­­órán át tartott és a különböző delegációk képviselői megelé­gedésüket fejezték ki a meg­beszélés eredményeivel. A kiadott közös közlemény igen határozott hangon hívja fel a figyelmet a közel-keleti helyzet veszélyeire és nem kevésbé határozottan követeli a Biztonsági Tanács hatályban levő állásfoglalásának mara­déktalan megvalósítását. A négy­ nagy képviselői a közle­ményben ugyanakkor ismétel­ten támogatást ígérnek Gun­­nar Jarring ENSZ különmeg­bízott tevékenységéhez, érte­süléseik szerint a keddi meg­beszélés az arab menekültek, valamint a megszállt Jordá­niai területek kérdésével fog­lalkozott bővebben. Izrael ele­ve ellenzi a négyhatalmi tár­gyalások folytatását és Eban külügyminiszter külön figyel­meztette az angol és francia kormány képviselőit arra, hogy nem fogadja el a négy nagyhatalom állásfoglalását. (MTI) Kétmillió olasz munkás sztrájkolt szerdán Róma Olaszországéiért, szerdán kétmillió dolgozó sztrájkolt. Nem dolgoztak többszáz gyár, az iskolai­, a vidéki közigaz­gatás dolgozói, így tovább ter­­je­dt az immár három hónap­ja tartó sztrájkmozgalom. Különösen jelentős volt a közigazgatási dolgozók sztrájk­ja, amelyben mintegy más­fél millió közalkalmazott vett részt. Közel félmillió pedagó­gus is tiltakozó sztrájkot tartott. Szicíliában az autóbusz­­vezetők hagyták abba a mun­kát. Olaszország különböző vidékein pedig sok közlekedé­si rendőr sztrájkolt. Genová­ban tovább tart a kikötői munkások sztrájkja, amelynek következtében változatlanul nem futhat­­ ki a kikötőből Amerika felé egy nagy utas­szállító gőzhajó, amelynek már kedden el kellett volna indulnia. A sztrájkolók győzelmével ért véget szerdán mintegy húszezer cementipari dolgozó kéthónapos sztrájkja. A mun­kabeszüntetéssel a dolgozók elérték, hogy bérüket 15 szá­zalékkal emelik. (UPI) Theodorakisz-per Theot­onkisz nélkül Athén Szerdán megkezdték és né­hány perc múlva formai okok miatt félbeszakították a betil­tott görög egységes demokrati­kus baloldali párt (EDA) ve­zetőinek, közöttük a börtön­ben sínylődő Theodorakisz zeneszerzőnek a perét — ez­úttal ötödször. Az indoklás: a vádlottak közül hárman nem jelentek meg. Két vádlottnak valóban si­került külföldre szöknie, ezért nem jelent meg a tárgyaló­teremben. Mások — így pél­dául az idős Ilia — viszont a börtönőrök kíséretében ott voltak a tárgyaláson. Theodorakisz volt az egyet­len, akinek távollétére nincs magyarázat. Vidéki száműze­tését — mint ismeretes — nemrég megszüntették, és az Athéntől 60 kilométernyire ■szakkeletre fekvő Oroposz katonai táborba hurcolták, theodorakisz felesége és fivére jelen voltak a teremben, ab­­ban reménykedve, hogy hoss­­zú idő óta először, találkoz­tak hozzátartozójukkal A fő­ügyész anélkül, hogy megma­gyarázta volna Theodorakisz távollétét, a tárgyalás elna­polását kérte. Kérésének helyt adtak. (MTI) Meghalt Vorosilov A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély gyásszal tudatja a párt­tal, az egész szovjet néppel, hogy 1969. december 2-ről 3-ra forduló éjszaka 89 éves korában elhunyt Kliment Jefremovics Vorosilov, az SZKP-nak 1903 óta tagja. Ionin hű tanítványa és küzdő társa, a szovjet fegyveres erők egyik serény fejlesz­tője, kiváló hadvezér, párt- és állami személyiség, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelső Taná­csi Elnökségének tagja. Szovjetunió marsallja, a Szovjet­unió kétszeres Hőse, a Szocialista Munka Hőse. A* SZKP A Szovjetunió legfelső A Szovjetunió Központi Bizottsága Tanácsának Elnöksége Minisztertanácsa Moszkva A Szovjet Vöröskereszt tiltakozása Moszkva A Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szö­vetségének Végrehajtó Bizott­sága táviratot intézett a Vö­röskereszt Nemzetközi Bizott­ságához. Ebben Georgij Mi­­tyerev, a Végrehajtó Bizott­ság elnöke nyugtalanságát fe­jezi ki az izraeliek által meg­szállt területeken élő arab la­kosság helyzete miatt és elíté­li az izraeli katonai hatóságok önkényét. A Szovjet Vöröskereszt Vég­rehajtó Bizottsága felszólítja a Vöröskereszt Nemzetközi Bi­zottságát: haladéktalanul hoz­zon intézkedéseket annak ér­dekében, hogy a Közel-Kele­ten is tiszteletben tartsák a genfi egyezmények szabályait és a nemzetközi vöröskereszt idevágó döntéseit és az izraeli hatóságoktól követelje az arab lakosság üldözésének beszün­tetését (TASZSZ) A Centropro» «»ii helyzetképe : My Lai: újabb szemtanú NATO-konferencia Brüsszelben Mintha zsilip-kap»« emelke­dett volna fel: másfél eszten­dei bűnös hallgatás és elhall­gattatás után Washington már képtelen gátat szabni azoknak az új és új információknak, amelyek az amerikai csapa­tok tavalyi dél-vietnami vé­rengzéséről kerülnek nyilvá­nosságra. A legfrissebb jelen­tések arról számolnak be, hogy a Jomiuri Simultan című japán lap saigoni tudósítója világszenzációnak számító in­terjút közölt egy Thun Thi To nevű húszéves lányról, aki szemtanúja és túlélője volt a My Lai-beli tömeggyilkosság­nak. A szó szoros értelmében a sírból visszajött fiatal lány elmondotta: apját anyját, két nővérét és két báty­ját megöl­ték az amerikaiak. Ő maga is megsebesült a sortűz során a kezén és az oldalán. Majd a bal lábát is három lövés érte. A japán tudósító feltette a kérdést: igaz-e a saigoni ha­tóságoknak az az állítása, amely szerint My Lai lakói az amerikaiak és a szabadsághar­cosok összecsapása közepette pusztultak el? Thun Thi To pontos válasza így hangzott: ...semmi ilyesmi nem történt. Amikor ránk törtek az ameri­kaiak, a házban voltunk és éppen reggeliztünk”. Az USA morálisan már ré­gest elvesztette a vietnami há­borút. A vérengzés sorra nap­világra kerülő mozaikjai az Egyesült Államokban is, má­sutt is, újabb milliókat győz­nek meg arról, milyen ténye­ket takar Washington ködösí­tő frazeológiája. A holland fővárosban befe­jeződött a közös piaci orszá­gok kormányfői találkozója. A csúcskonferencia finisében valamelyest megfordult a szél. Eleinte úgy tűnt, Pompidou francia elnök egyértelműen folytatja de Gaulle vonal­­vezetését és mindent megtesz annak elkerülésére, hogy Anglia a közeljövőben bejut­hasson a Közös Piacba. A ta­nácskozás végén azonban — az Humanité szóhasználatával — az elnök engedett a nem utolsósorban Willy Brandt ál­tal képviselt atlanti nyomás­nak és beleegyezett abba, hogy 1970 első felében ismét ko­molyan szó essék a brit belé­pésről. Pompidou azzal a szándékkal utazott Hágába, hogy a mezőgazdasági finan­szírozási rendszerének végle­ges rögzítését szabja a majda­ni brit belépés feltételéül — ellenfelei megfordították a sorrendet; a belépés vált a mezőgazdasági rendezés elő­feltételévé — állapítja meg a Francia Kommunista Párt lapja. Néhány órával a hágai csúcs befejezése után megkezdődött a NATO miniszteri szinten összehívott brüsszeli tanácsko­zása — az atlanti országok meglehetősen zsúfolt őszi dip­lomáciai szezont mondhatnak magukénak. A NATO most messze hangzó választ adhat a szocialista országoknak az európai biztonsági konferenci­ával kapcsolatos javaslatára. Mindenekelőtt ezért fordult a figyelem a belga főváros felé. Megyénk minden útja járható (Folytatás az első oldalról) magukkal vontatókötelet, hó­lapátot,, s elegendő üzemanya­got, mert a százkilométeres szélben, hóviharban a bentre­kedt járművek csak járatott motorral, s jó belső fűtés ese­tén nyújtanak védelmet. — S végezetül egy kérdést: várható-e újabb hófúvás? — A meteorológiai tél meg­kezdődött, s a tavasz, még túl messze van. Egy biztos, mi a legnehezebb napokra is fel­készültünk, s ha hófúvások jönnek, ismét ott lesz ember és gép. De nehéz munkánk­hoz türelmet is kérünk a köz­utak használóitól! Kátay Antal

Next