Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
A TARTALOMBÓL: Van itt minden... * Pannonhalmán is István királyra emlékeznek * Hivatásos pártfogók Befejezték az aratást A dunaújvárosi járásban elsőként a ráckeresztúri Búzakalász Tsz jelentette csütörtökön délután, hogy befejezték az aratást. A termelőszövetkezet 320 hold átlagában 15,3 mázsás búzatermést takarított be. A szövetkezeti gazdaság egy SZKVZ-es kombájnja mától az ercsi Béke Termelőszövetkezetkent segít a termés betakarításában. • *Ünnepi készülődés Szabadhídvégről jelentkezett levelezőnk, Blázsovics Jánosné. Beszámol arról, hogy a szabadhídvégi Vörös Csillag Termelőszövetkezet augusztus 16-án ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból köszöntik a közös gazdaságban húsz év óta dolgozó tagokat, valamint azokat az alapító tagokat is, akik időközben nyugdíjba vonultak. E napon tartják a községben a hagyományos falunapot is. Napirenden Fehérvár fejlesztése Lakásépítés Cserélik a tol-O’O a város Egy ipari nagyváros fejlődésében fél esztendő is jelentős változásokat hozhat. Ez a benyomás szűrődhetett le mindazokban, akik tegnap részt vettek a Székesfehérvári Városi Tanács végrehajtó bizottságának ülésén. Az ülés egyik legfontosabb napirendi pontja Fehérvár fejlesztésének értékelése volt. Mennyit fejlődött a város az esztendő első napja óta? Terv szerint haladnak-e a közérdekű beruházások városszerte? Ezeket a kérdéseket vizsgálta meg a végrehajtó bizottság a tervosztály előterjesztése alapján. A „legizgalmasabb” témakörben, a lakásépítéssel kapcsolatban megnyugtató kép alakult ki. Új lakótelepeinken jó ütemben folynak a panelházak építéseinek munkálatai. A Felszabadulás lakótelepen elkészült a II-es (41 lakásos) lakóépület, s megtörtént a III-as épülettel kapcsolatos hiányok pótlása. A közművesítés befejezése itt december közepére várható. Sajnálatos késedelem tapasztalható viszont az utak, járdák, parkok és a közvilágítás megteremtésével kapcsolatban: 1971-re húzódik át a munka egy része. A November 24 lakótelepen befejeződött a G. épület (57 lakás) építése. Az F. épület (37 lakás) módosított befejezési határideje augusztus 15. Folyamatban vannak a lakótelep közművesítésének munkálatai is. A Münnich lakótelepen már megtörtént a B—2, B—3 és B—4 épület összeszerelése, s már újabb két lakóépület alapjait készítik az építők. Az Építőipari Vállalattal és a Bermazásd Vállalattal kötött megállapodás alapján lehetőség nyílik arra, hogy a már összeszerelt épületeket határidő előtt át lehessen adni rendeltetésének. A lakótelep fűtéshálózata előreláthatóan a tél elejére elkészül. A Velinszky lakótelepen három 50 lakásos toronyépület panelszerelése fejeződött eddig be, s a negyedik is rövidesen elkészül. Fontos kommunális feladat megyeszékhelyünk szennyvízgondjainak megoldása. E tekintetben is biztató jelek tapasztalhatók. A szennyvíztisztító telep próbaüzemelése sikeresen folyik, s az 1—0—0 szennyvíz főgyűjtő csatorna még hátralévő szakaszával is előreláthatóan terv szerint elkészül majd a kivitelező vállalat. — m —1 n fillér A sarkkör-diploma nyomában... Finn rádióriport Fehérvárról ban sem, hogy „diplomájuk” lenne az Északi Sarkkör átlépéséről. A finn—magyar barátsági hét alkalmából északi testvérvárosunkban, Remiben járt fehérvári delegáció tagjai megszerezték ezt a kuriózumszámba menő okmányt, vidám szertartások közepette, Lappföldön, az Északi Sarkkör áthaladásának földrajzi helyét megjelölő tábla alatt. A testvérváros-látogatás természetesen más eredményekkel is járt. Kulturális kapcsolataink bővülését jelzi az a tény is, hogy csütörtökön délelőtt a Finn Rádió riportere, S. Lamatainen aszszony Fehérvárra érkezett, s rádióriportot készít kérni idősebb s nagyobb testvéréről, Székesfehérvárról. A helsinki rádió számára készített öt magyarországi riport egyike tehát megyeszékhelyünk életéről, hétköznapjairól számol majd be a finn rádióhallgatóknak. Aligha dicsekedhetik sok magyar vele, sőt túlságosan sokan Európa más országai- Fogadás a munkásszállón Tegnap kirándult a konferencia Sok vendég baráti, szocialista országból érkezett a II. könnyűszerkezeti konferenciára, de szép számban jöttek szakemberek a kapitalista államokból is. Így érthető, hogy a szerda délutáni fogadáson nemcsak a Könynyűfémmű termékeit csodálták meg a vendégek, de őszinte elismeréssel — néhányan bizony hitetlenkedve! — vették tudomásul, hogy a tízemeletes, reprezentatív épület, amelynek társalgójában Juhász János igazgató tájékoztatta őket a gyár termeléséről, termékeiről, nem protokoll célokra készült létesítmény, hanem a rohamosan fejlődő gyáróriás munkásszállója. Csütörtök reggel nyolckor indultak az autóbuszok a II. székesfehérvári könnyűszerkezeti konferencia résztvevőivel, pihenőnapra. Úticéljuk a Balaton volt, előbb azonban Veszprémet tekintették meg. A népes vendégcsoportot az IBUSZ a tihanyi motelbe vitte ebédre, ebéd után néhány óra strandolást biztosítottak számukra, majd felfrissülve egy rövid orgonahangversenyen vettek részt az apátságban. Az estét a füredi Tölgyfa csárdábant töltötték, természetesen magyaros vendéglátás közepette. A konferencia ma munkaprogrammal folytatja tanácskozását. Különjáratú autóbuszokkal érkeztek a vendégek a Könynyűfémmű munkásszállásához. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A hatalmas daruk szorgalmasan rakják a krivojrogi vasércet a dunaújvárosi vagonokba. Fotó: Kabaczy Kikötő a Duna partján Ez a kikötő egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az ember egy kikötőt elképzel, regények és színes riportok után. Nincsenek matrózkocsmák, hatalmas óceánjárók, hangoskodó, vitatkozó kikötői emberek. Az öböl — ami tulajdonképpen a Duna holtága — csendes vizén lomha uszályok himbálóznak a nyári napsütésben. Embert csak itt-ott látni, csupán a hatalmas markolók méltóságteljes mormogása hallatszik, amint puttonyukat leeresztik az uszályok gyomrába, s a felmarkolt krivojrogi vasércet halkurranással a vagonokba eresztik. A kikötő irodájában Németh Ferenc főművezetővel, a „parancsnokkal” beszélgetek munkájukról. — ötvennégy óta vagyok itt — mondja — de még ilyen forgalmas nyakunk nem volt. Csupán júliusban — habár négy napot nem is dolgoztunk — 130 000 tonna árut tettünk ki a partra, vagy éppen az uszályokba. A kikötőt napi 4000 tonna megmozgatására tervezték, s júliusban a harmadik dekádban 55 390 tonna „húzta meg” a daruk kötelét. — Milyen a kikötő forgalma, pontosabban,hányféle áruval van dolguk? — Elsődleges a vasérc, hiszen tulajdonképpen ezért is vagyunk. Ebből évente egymillió tonnát kell kiraknunk, ennyit „esznek” meg a Vasmű kohói A ’gyár termékeiből is szállítunk, éppen most raknak meg egy uszályt dunaújvárosi lemezzel, s aztán irány Regensburg. De innen indul útnak a kohósalak Bécsbe, Linzbe és Jugoszláviába is. A munka folyamatos, éjjel nappal, hétköznap, vasárnap dolgozik a 11 darus és a 16 rakodó. — Meddig tart a kikötőben a szezon, s télen mit csinálnak a kikötői emberek? — Általában — ez tizenhét éves megfigyelésem — december végéig, huszadikáig lehet a Dunán hajózni, akkor leállnak a vontatók és az uszályok. A darusok, rakodók felmennek a vasműbe és ott segítenek, várva, hogy megkezdődjön a hajózási idény. Február végén aztán megjelennek az uszályok a folyó hátán, s akkor újra eljön a mi időnk. A tél a karbantartóké. Ilyenkor végezzük el a nagyjavításokat, amitől aztán egész évi munkánk függ. Hiszen ha teemkásaink ,fa- anyag, nemtörődöm munkát végeznének, nemcsak a mi tervünk kerülne veszélybe, hanem a Vasmű termelése is. De itt olyan emberek vannak, akik nemcsak értik, szeretik szakmájukat, hanem tudják azt is, mi a felelősség. — Idén hogy állnak a tervteljesítéssel? — Bár a tél kissé elhúzódott, azért nem panaszkodhatunk. Idáig 611000 tonna vasércet raktunk ki, s a hajózási szezon nagyobbik fele még hátra van. Naponta négy, öt uszályt tudunk kirakni, reméljük az idén sem lesz semmi probléma a kikötő munkájával. — Kiss — . Gorsiumot húszezer ember lakta Is kövek megtanulnak beszélni Kövek, kövek. Mindig csak kövek. Vajon mit tudnak vallani egy földbe temetkezett civilizáció gazdája-vesztett omladékai a huszadik század emberének? "A táci lankán, ahol valaha az ókori Pannónia virágzó nagyvárosa emelte az ég felé házgerinceit, oszlopait és timpanonjait a régészek naponta megvallatták a köveket. A tudós mestersége sokszor hasonlít a detektív munkájához. Előbukkan egy lelet, amely új ötletet sugall. Az ötlet megadja a hipotézis magvát — már ezt kell bizonyítani, céltudatosan keresett újabb leletanyaggal. S ha ismét másra lel az ásó a földben, lassanként, mint megannyi mozaikdarabkából, összeáll a teljes kép: az igazság. Dr. Fite Jenőt, a gorsiumi ásatások vezetőjét megkérdeztem, segítik-e most munkájában az olaszországi tanulmányútján szerzett tapasztalatok. Válaszul az ásatás talán legrégibb keletű problémáját említi fel. A bazilika-ügyet. Mióta előkerült ez a jellegzetes alapvonalú római építmény a föld alól, sokat vitatkoztak róla a szakemberek. Alaprajza tanúsága szerint ókeresztény bazilikának tűnt. Csakhogy: állhatott-e Gorsium falai között ókeresztény bazilika az ötödik században? A kétely újabb feltételezést szült: egy előkelő római úr villájáról van szó tulajdonképpen. Az Itália földjén feltárt rokon rendeltetésű építmények analógiája aztán most meghozta a végleges választ. Igenis, keresztény templom volt, s kultikus, vallási célokat szolgált még az ötödik században is, túlélte a római világbirodalom bukását. Ilyen vonatkozásban tehát Gorsium, mint vallási székhely, túlélte megteremtőit. (A római uralom fénykorában Gorsium volt a tartományi gyűlés székhelye — amolyan ,,másod-főváros” szerepet töltött be Pannóniában, akár a középkor egyesszázadaiban utóda, Székesfehérvár.) Mikor pusztult el Gorsium?. Az ásatások megmutatták: többször is. A Dunántúl ókori civilizációjának ez a központja nem esett olyan távol a Duna barbárlakta keleti partjától, hogy ne fenyegették volna időről időre nomád betörések. Most kiderült: nem pusztult el véglegesen még a középkorban sem. A római utak maradványai, ahol csak előkerülnek a föld alól, mind azt bizonyítják, akár ma is használhatnánk őket. Csak be kellene fednünk kavicstörmelékkel a hatalmas kődarabokkal kirakott utakat — a rómaiak is sódert használtak a mai aszfaltburkolat rendeltetésében — s már meg is indulhatna rajta a forgalom. A középkorban nem építettek utakat. Nm javították ki a régi római hadiutakat sem csak használták őket. (Folytatás a 8. oldalon.)