Fejér Megyei Hírlap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
XXVI. évfolyam.s/ Ara; 80 fillér a munkások foga i két közepes nagyságú vállalat összevonásáról tárgyalnak egy idő óta. Mindkét cég vezetőtestülete ismeri már az elképzeléseket, nem is keveset és nem is érdemtelenül vitatkoznak. Mérlegelik az összevonásból származó előnyöket, firtatják az ezzel kapcsolatos újabb igényeket, esetleges gondokat. A körültekintőnek látszó tárgyalásokból, elképzelésekből egy láncszem hiányzik. Méghozzá jelentős láncszem, mert a gazdasági vezetőkön és a tömegszervezetek tisztségviselőin kívül más nem tud ezekről. Természetesen, vannak, lehetnek olyan döntések, melyeket idő előtt helytelen volna még egy kisebb kollektíva előtt is nyilvánosságra hozni, de hát az említett eset nem ezek közül való. Évek óta többször is felvetődött az összevonás, de egyik vállalat dolgozóival sem beszéltek erről érdemben. A dolgozók közül többen is elmondották, amikor kerülő úton eljutott hozzájuk a hír, hogy szeretnék hallani az elképzeléseket, kíváncsiak, milyen javaslatok merülnek fel, és az az érzésük, ha ezeket velük ismertetik, akad több olyan vélemény, észrevétel, mely megalapozottabbá teheti a döntést. A vállalat dolgozói, a munkások igénye tehát az adott esetben az, hogy tájékoztassák őket az elképzelésekről, hallgassák meg véleményüket, mielőtt döntenek. Jogos igénynek tartja ezt pártunk. Többek között ezt fogalmazta meg a tájékoztatás javításáról szóló határozat, ilyen értelmű állásfoglalás született akkor is, amikor a munkásosztályról szóló határozat végrehajtását vizsgálták. Az üzemekben, intézményekben is, amikor a tájékoztatásról van szó, elsősorban nem a központi tevékenységet bírálják. Sőt, arról egyértelműen vallják, hogy tökéletesebbé vált és egyre inkább minden érdemi kérdést érint. Azt viszont nem egyszer megemlítik, hogy az üzem előtt álló tervekről, a helyi döntésekről még ma is sokszor késve értesülnek, vagy egyáltalán nem is tartják őket arra érdemesnek, hogy tájékoztatást kapjanak. Ez annál inkább is hiba, mert a szocialista demokrácia fejlődésével arányosan az alsóbb szerveknek mind nagyobb a hatáskörük, a területükkel, üzemükkel kapcsolatos döntések a helyszínen születnek. Ahhoz pedig, hogy a döntések tükrözzék, maguikba foglalják a helyi igényeket, szükséges, hogy a dolgozók, munkások véleményt mondjanak, észrevételt tegyenek, beleszóljanak a határozatokba , melyek nemcsak érdekükben születnek, de csakis munkájukkal valósulhatnak meg. A Központi Bizottság ■í*- kongresszusi irányelvei éppen azt szolgálják, hogy a párttagok, a lakosság véleménye tükrében méressenek meg eddigi tetteink, és jövendő tennivalóink. Ezért is állapítják meg az irányelvek a dolgozók érdeklődéséről, igényéről. „A munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.” Ez nemcsak a fenti példára vonatkozik. Figyelembe kell vennünk, meg kell azt szívlelnünk mindennapi munkánkban, tevékenységünkben. * • ■ v ' ^ " b. a VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Az Elnöki Tanács napirendjén: Beszámol a 1 napos útról I Isz tapol új nyi díjrendszere A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beszámolt a Szudáni Demokratikus Köztársaságban, a Tanzániai Egyesült Köztársaságban és az Egyesült Arab Köztársaságban ez év augusztus 21 és szeptember 1 között tett hivatalos, baráti látogatásának eredményeiről és tapasztalatairól. Az Elnöki Tanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Az Elnöki Tanács módosította a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíj-biztosításáról szóló 1966. évi 30. sz. törvényerejű rendeletet. is • Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletének felhatalmazása alapján a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány rendelete 1971. január 1-től minden szakszövetkezeti tagra kiterjeszti a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagokra vonatkozó nyugdíjrendszer hatályát, természetesen figyelembe véve azokat az eltérő sajátosságokat, amelyek a termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek között fennállnak A nyugdíjbiztosításba bevont szakszövetkezeti tagok öregségi és rokkantsági nyugdíjra, üzemi baleset esetén baleseti kártalanításra, hozzátartozóik pedig özvegyi nyugdíjra, szülői nyugdíjra, valamint árvaellátásra szerezhetnek jogosultságot. Az ellátásra jogosultsághoz szükséges nyugdíjévek számát a nyugdíj-jogszabályok a termelőszövetkezeti tagokéval azonos mértékben határozzák meg. Azok a szövetkezeti tagok, akik idős koruk, vagy munkaképtelenségük miatt a nyugdíjhoz szükséges nyugdíjéveket már nem tudják megszerezni, a jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén öregségi, munkaképtelenségi járadékot, özvegyeik pedig özvegyi járadékot kaphatnak. A szakszövetkezetek tagjaik nyugellátásának fedezetére 1970. január 1-től társadalombiztosítási járulékot, a szakszövetkezeti tagok pedig 1971. január 1-től progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. A rendelkezések bevezetésével mintegy 79 ezer fővel nő azok száma, akikről öregségük, illetve rokkantságuk esetén kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás keretében történik gondoskodás. Az új rendelet értelmében, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az igazságügyminiszter — a munkaügyi miniszterrel, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, valamint a Termelőszövetkezeteik Országos Tanácsával egyetértésben — közösen kezdeményezett, a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok régi kívánsága valósul meg. (MTI) i szövetkezetek szolgálatában Dísztárgy és forrasztópáka Az alapítólevélben ott áll a dátum: 1964. augusztus 1. Ezen a napon „született” a Fejér megyei szövetkezetek javító-szolgáltató részlege, a SZÖVMŰ. Az igazgatón kívül mindössze három alkalmazottal kezdték a munkát. Azóta sok minden megváltozott, az egykori kis „kóceráj” ma már komoly munkák elvégzésére is képes szolgáltató egység, mintegy kétszáz dolgozóval. — Kényszerítve voltunk a fejlődésre — mondja Gortva István igazgató, aki alapítástól kezdve vezeti az üzemet. — Például ránk bízták a szövetkezetek gépkocsijainak javítását. Ha rendes munkát akartunk végezni — márpedig azt akartunk — komoly gépparkot, szerszámokat, alkatrész-készletet kellett beszerezni. Csakhogy a szövetkezetek nem tartanak annyi gépkocsit, amennyi lekötné az üzemrész kapacitását. Magától értetődő, ha már megvannak, az adottságok, használjuk ki, s foglalkozzunk nem szövetkezeti gépkocsik javításával is. De ugyanezt mondhatnám asztalosműhelyünkről, hűtőgép javítóinkról. Természetesen továbbra is elsődleges a szövetkezetek kiszolgálása. — Tulajdonképpen hány szakmában tevékenykedik az üzem? — Összesen csaknem húsz szakmában vagyunk otthon. De mivel a szolgáltató tevékenység nem valami jövedelmező, emellett árutermeléssel is foglalkozunk. Létrehoztunk például egy forrasztópáka-gyártó részleget, ahol 12 dolgozó évente másfélmillió forintot termel. Lakatosaink is foglalkoznak árutermeléssel. Bedolgoznak a Videotonnak, a „fémmunkás” Vállalatnak és a SZIMUSZKG-nek. Emellett az asztalosokkal közösen gyártják a szinte minden célra felhasználható, külsőleg is tetszetős pavilonokat. Rézműveseink szeszfőzde tartozékokat készítenek, de komplett szeszfőzde előállítást is vállaljuk, ha kell. Nagy keresletnek örvendenek kovácsolt dísztárgyaink. Szeretnénk fejleszteni a lakossági szolgáltatásokat is. — Ennek mi az akadálya? — A helyhiány. Így is elég szűkösen vagyunk. Megoldaná a gondot, ha a mellettünk levő épületet megvásárolhatnánk. De sajnos fejlesztési keretünk kimerült, s így a városi tanács segítségével tudnánk csak előbbre lépni. — Az előbb említette igazgató elvtárs, hogy a fejlesztési keret kimerült Mire használták fel? — Egymillió forintért új — már régen várt — szociális épületet létesítettünk. Részben már készen van — az éttermet használjuk — részben a jövő év elején vesszük birtokunkba. Itt kap még helyet az említett étkezdén kívül a 200 személyes (Folytatás a 2. oldalon.) __A TARTALOMBÓL:----- Modern módszerek az idegen nyelvoktatásban A könnyítés lehetőségei Jövő heti rádió- és tv-műsor Véget ért a FAO- konferencia Pénteken a Hotel Duna Intercontinentalban utolsó munkaülését tartotta a FAO VII. európai regionális konferenciája. Az értekezlet határozatokat hozott szervezeti, tervezési, és a FAO munkáját érintő más lényeges kérdésekben. A határozati javaslatokat a küldöttek elfogadták. A kölcsönös érdekek alapján álló gazdasági és tudományos- műszaki kapcsolatok elmélyítéséhez nagy segítséget adnak majd az elfogadott szervezeti és módszerbeli ajánlások. Őszinte örömömre szolgál, hogy a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatoknak a mezőgazdaságot érintő kérdésekben is sikerült szót érteni. Csak besegítenek C-vitamin forrás Szerdán este a Szabadegyházi Szeszgyárban paradicsom-nagyüzem „fogadott”. Vida Gyula főkönyvelőnek mondjuk: fantasztikus menynyiség ez. Ennyi paradicsom együtt, hihetetlen mennyiség. Borsiczky Károly főmérnök, Réth Sándor, a Szeszipari Országos Vállalat áruforgalmi főosztályvezetője és Farkas Károly központi beruházási osztályvezető viszont „megnyugtat”: nagyon kevés az, ami most paradicsomból beérkezik. A múlt évi szezonban még 1110 tonna volt a teljesítményük, de most, ha meglesz a 750 tonna, akkor a főkönyvelővel az élen elvonulnak hálaadásra. Bár ezzel, tudják, nagyon keveset tesznek még a Phytophthora, e veszedelmes paradicsomvész ellen. A szabadegyházi gyár csak besegít a paksi konzervgyárnak a paradicsomsűrítmény készítésével. Ugyanis három évvel ezelőtt egy 42 millió forintos beruházással alakították ki feldolgozó üzemrészlegüket, ami egyébként egy az egybe elszámolható „eredményt” jelent, mivel közismert az a tény, hogy a paradicsomfeldolgozás a fizetési mérlegjavító beruházások közé tartozik. Európa északi földrészeire exportálja a konzervgyár a sűrítményeket, mert az is közismert, hogy a paradicsom C-vitamin forrás. Százgrammonként 25—40 milligramm C-vitamint tartalmaz. Indokolt a hazai fogyasztók ellátása is, de az áruforgalmi főosztályvezető véleménye szerint jelenleg sincs és a távlatokban sem lesz baj a piaci kínálattal. Vázlatosan megismertük a feldolgozás technológiáját is. A válogatott áru előtt a zúzába, majd a présbe és a lésűrítőbe kerül, ahol egyenletes, 130 Celsius fokon elpárologtatják a vizet, és így nyernek 38—40 százalékos sűrítményt, értékes exportvitamint. Régi roma új lakótelep A székesfehérvári Boáikért, háttérben az épülő Velinszky lakótelep toronyházai. Fotó: Kabiczy Rozsda ellen : riszán Négymillió forintos költséggel kialakított új üzemrész próbáját kezdték meg pénteken a győri házgyárban. Itt alkalmazza először a hazai építőipar, a jármű- és a közlekedési iparban már ismert és jól bevált rozsdásodás ellen védő eljárást, a riszánozást. Az új üzemben a lépcsőkorlátokat, a radiátorokat, a falon kívül elhelyezkedő csöveket és egyéb apró szerelvényeket teszik védetté 15—20 évre a rozsdásodástól. A riszán műanyagpor különböző pasztellszínű réteggel vonja be a fémet. A riszánozás iránt nemcsak hazai körökben, de a többi KGST országokban is nagy az érdeklődés. Az eddigi mérleg Sok ígéret, kevés olajkályha Biztató hír az idén ismét tapasztalható olajkályhahiány megoldása szempontjából, hogy pénteken átadták rendeltetésének a Szekszárdi Vasipari Vállalat új 1300 négyzetméter alapterületű olajkályha gyártócsarnokát. A szekszárdi vállalat részben ennek eredményeként az idén a tavalyinál 10 ezerrel több, együttesen 28 ezer olajkályhát ad piacra, jövőre pedig a vállalat duplájára növeli olajkályha termelését.