Fejér Megyei Hírlap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

----- - ---------------------- HÍRLAP­ (frsTDVILÁGHIRADÓ iimit­ in.. in Hétfő: Változások a sziriai vezetésben — Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről. Kedd: A Lunohod—1, az első Holdjáró megkezdi mun­káját — A török külügyminiszter Budapestre érkezik Szerda: A lengyel—nyugatnémet szerződés parafálása Csütörtök: Szadat programnyilatkozata az egyiptomi nemzetgyűlés előtt — Az NDK—NSZK eszmecsere folytatásá­nak bejelentése Péntek: Szavazás az ENSZ kínai vitájában — A Nixon­­kormány növelni akarja a hadiköltségvetést és a katonai se­gélyprogramot Szombat: Harci cselekmények Kambodzsában — A Brezsnyev vezette szovjet pártküldöt­tség úton Budapest felé. Ts­osszú lenne ez az ösz­­s­zefoglaló, ha a hét minden fontos nemzetközi eseményével foglalkoznánk, terjedelmi korlátok ellenére is érdemes azonban három témát áttekinteni. Ezek közül az első — földrajzi értelem­ben is — közelről érint ben­nünket. Az NSZK és Kelet-Európa kapcsolatai a héten újabb pozitív lépéssel kerültek közelebb a normalizálódáshoz. Az egy héttel ezelőtt Varsó­ban kidolgozott lengyel— nyugatnémet­­ szerződés szö­vegét a két ország külügymi­nisztere szerdán kézjegyével látta el, és néhány héten be­lül sor kerül a formális alá­írásra is, Brandt kancellár és Cyrankiewicz miniszterel­nök közreműködésével. A szerződés szövegét pénteken a két fővárosban egyidejű­leg hozták nyilvánosságra. Ebből kitűnik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — az előzetes híreknek megfelelő­en —­ elismeri az Odera— Neisse határt, mint Legyel­­ország végleges nyugati ha­tárát. Igen jelentős okmány ez a szerződés, és igazi fontos­ságát — a fonákjáról — az is bizonyítja, hogy az NSZK- ban máris megkezdődött a szélsőjobboldali szervezetek ellenpropaganda-kampánya, amely éppen a szerződés leg­fontosabb pontjait veszi célba. A Brandt-kormánynak nem lesz könnyű dolga, amikor majd a parlament elé terjesz­ti ezt — és az augusztusban kötött szovjet—nyugatnémet — szerződést. A bonni koalí­ció vezetőinek legutóbbi ál­lásfoglalásai nem hagynak kétséget afelől, hogy Willy Brandt és munkatársai ko­molyan készülnek az NSZK és a szocialista országok közti kapcsolatok javítására. Ma­gától értetődik, hogy a Var­sóban , parafáit­i szerződéssel elégedettek a lengyel veze­tők és a békét­, nyugalmat óhajtó állampolgárok is. De tisztában vannak avval is, hogy a kapcsolatok normali­zálása, a múlt káros öröksé­gének végleges felszámolása még sok erőfeszítést kíván. Az erőfeszítések persze nem­csak Lengyelország irányá­ban kívánatosak, hanem a többi szocialista ország irá­nyában is. Erre éppen egy szociáldemokrata politikus utalt a héten. Carlo Schmidt, a Bundestag alelnöke úgy nyilatkozott, hogy az NSZK a Moszkvával és Varsóval folytatott tárgyalások után a lehető legrövidebb időn be­lül normalizálni akarja kap­csolatait Csehszlovákiával és Magyarországgal is. Schmidt nem szólt, az NDK- ról, de a héten evvel kap­csolatban is jó hírek érkez­tek. Berlinben és Bonnban bejelentették, hogy az NDK és az NSZK képviselői e hó­nap végén Berlinben folytatják megbeszéléseiket, a Közép- Európa és a két­ ország szem­pontjából érdekes, enyhülést hozó intézkedésekről. A ter­vezett találkozón még csak államtitkárok vesznek részt, de remélhető, hogy a tár­gyalások kedvezően alakul­nak és lehetővé teszik egy újabb német csúcstalálkozó későbbi megtartását. Világszerte érdeklődéssel várták a New Yorkból ér­kező híreket. Pénteken sza­vazott az ENSZ-közgyűlés a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagságáról, és az utóbbi he­tek néhány fejleménye alap­ján­­jogos várakozás előzte meg ezt az aktust. Kína ugyan még az idén sem lett az ENSZ tagja, de így is fordulat tör­tént. Most elősakt többséget kapott az a — Ír­ország ál­tal előterjesztett — javaslat, hogy a népi Kína foglalja el helyét az ENSZ-ben és zár­ják ki a világszervezetből Tajvant. Az AFP francia hír­­ügynökség egyébként azt je­lentette, hogy ENSZ-körök­­ben némi meglepetést keltett Jakob Malik szovjet delegá­tus felszólalása, amely csü­törtökön hangzott­­. Malik eredetileg nem iratkozott föl a szónokok listájára. Megfi­­­gyelők szerint a Kína melletti állásfoglalás — amely ilyen formában két év óta nem fordult elő — azt bizonyítja, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok ja­vulóban vannak. A pénteki szavazás ered­ménye többek — például a határozati javaslatot beter­jesztő Algéria képviselője — szerint Peking erkölcsi győ­zelmét jelenti. Az idén már több olyan ország szavazott Kína mellett, amelyik eddig elutasította a KNK jogainak érvényesítését. Valószínűleg ez gondolkoztatta el az Egye­sült Államokat is. Yost, az USA ENSZ-delegátusa azt mondotta, hogy a szavazás új helyzetet eredményezett, és az amerikai kormány meg fogja vizsgálni ennek az új helyzetnek a következményeit. Az amerikai diplomata nyilatkozatát talán világo­sabbá teszi a Novoje Vremja című szovjet hetilap e témá­val kapcsolatos cikkének egyik megállapítása. Esze­rint a tőkés monopóliumok hasznot akarnak húzni a kí­nai piacból, és még bizo­nyos amerikai társaságok is be akarnak törni a kínai piacra. A közel-keleti események közül a legérdekesebb a szíriai őrségváltás, amely az első jelek szerint kedvező fordulatot hoz Da­maszkusz külpolitikájában. A múlt hét végén már híre járt, hogy erőpróba folyik Szíriában, de a belső harc ki­menetele csak a legutóbbi na­pokban vált ismeretessé. Da­­maszkuszban új csoport ke­rült hatalomra, és az eddigi nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy Asszad tábornok és hívei elődeiknél józanabb és rugalmasabb po­litikát akarnak folytatni. Erre mutat az a kijelentés, hogy csatlakozni kívánnak az EAK, Líbia és Szudán tervezett ál­lamszövetségéhez, továbbá az a hír, hogy a most megala­kult új kormányban két kommunista politikus is tár­cát kapott. Biztató jelek ezek, és jó volna, ha a folytatás nem hervasztaná le a remé­nyeket . .. (—erő—) Az ENSZ-közgyűlésen a szavazók éröbbsége — első alkalom­mal — a tajvani klikk kizárása mellett foglalt állást. Ké­pünkön: a tajvani delegátusok a szavazás után. Ar őkifejezé­­sük azt árulja el: „előbb-utóbb valami más állás után kell nézniök”... (Telefoto — F. m. Hírlap) Magyar felszólalás az ENSZ-ben ..A Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, ame­lyet az ENSZ zászlaját fel­használva az amerikai ka­tonai agresszió teljesen le­rombolt, erős, független, szocialista állammá, Ázsia vezető ipari hatalmainak egyikévé vált, amely, mind több ENSZ-tagállammal tart fenn gyümölcsöző kapcsola­tokat” — jelentette ki pén­teken Szarka Károly, ha­zánk állandó ENSZ-képvi­­selője. Szarka Károly hangsúlyoz­ta, hogy a magyar ENSZ- küldöttség a Dél-Koreában levő külföldi megszálló erők kivonása és az úgyne­vezett koreai bizottság fel­oszlatása mellett fog sza­vazni, s visszautasítja azt az amerikai határozatterveze­tet. Vasárnap, 1970. november 22. Amerikai bombatámadás a VDK lakott területei ellen Két évi szünet után az amerikai légierő ismét bombázta a demokratikus Vietnam területét. A Vietnami Néphadsereg főparancsnoksága szombaton kiadott közleménye szerint 1970. november 21-én 02.30 órától 03.30 óráig az amerikai imperialisták repülőgépeiket több csoportban a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe küldték Haiphong, Quang Ninh, Ha Tay és Hoa J Minh tartományok te­rülete felett. Az amerikai gépek provokációs támadásokat in­téztek egyes sűrűn lakott te­rületek ellen, halálos veszte­ségeket okozva a polgári la­koságnak. Támadás érte Észak-Vietnamban foglyul ejtett amerikai pilóták egy táborát is, ahol többen meg­sebesültek.­­A légvédelem, a fegyveres erők és a lakosság az amerikai agresszorok há­rom bombázógépét és egy he­likopterét lelőtte, és több re­pülőgépet megrongált. Laird amerikai hadügymi­niszter szombaton reggel megerősítette, hogy az ameri­kai légierő­­gépei támadást intéztek Észak-Vietnam terü­lete ellen. Magyarázatul azt az eddig is hangoztatott ál­láspontot ismételte meg, amely­­szerint a bombázás „válasz" volt az amerikai fel­­derítőgépek­ ellen intézett lég­védelmi támadásokra. A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivője szom­baton felolvasta Laird nyilat­kozatát, amelyben megerősí­tette a VDK ellen végrehaj­tott bombatámadásokról szó­ló híreket, s az amerikai bombázógépek akcióját „kor­­látozott időtartamú protektív támadásnak” minősítette. Laird hivatkozott a „protek­tív reagálás” új amerikai el­méletére, s azt mondotta, hogy amerikai repülőgépek továbbra is végrehajtanak majd felderítő repüléseket a VDK felett. A nyilatkozat felolvasása után az amerikai szóvivő ki­­jelentette, hogy az amerikai­ak korlátozott méretű elhárí­tó akciókat hajtanak végre, és azt állította, hogy a táma­dások katonai célpontok ellen irányulnak. Közlemény Caglayangil látogatásáról Péter Jánosnak, a Ma­gyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének meghívá­sára Ihsan Sabri Caglayan­­gil, a Török Köztársaság külügyminisztere 1970. no­vember 17—21 között hiva­talos látogatást tett Ma­gyarországon. Látogatása során a magas rangú török vendéget fogadta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke és Fork Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke. A Török Köztársaság kül­ügyminisztere és kísérete Bu­dapesten kívül látogatást tett Szigetváron, Pécsett és Eger­ben, valamint a két nép közös történelmében nevezetes más helyeken. Az őszinteség, a szívélyes­ség és a kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalások során a két miniszter eszme­cserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és áttekintette a számos terü­leten kielégítően fejlődő török —magyar kapcsolatokat. A két külügyminiszter hang­súlyozta, hogy a béke és a világ biztonsága szempontjá­ból rendkívül jelentős lenne a hatékony nemzetközi ellenőr­zéssel történő, általános és tel­jes leszerelésre­ vonatkozó egyezmény megkötése. Ezért támogatnak minden konstruk­tív lépést, amely ezt a célt elősegíteni hivatott. Kiemel­ték az atomsorom­pó-egyez­mény nagy jelentőségét. To­vábbra is támogatják a lesze­relésre irányuló törekvéseket.. A miniszterek behatóan ta­nulmányozták az európai kér­déseket.. Kiemelték az európai biztonság és együttműködés problémái megoldásának szük­ségességét. Megelégedéssel fo­gadták a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság között aláírt, valamint a Len­gyel Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság által parafált szerződéseket, mint fontos lépéseket az euró­pai enyhülés útján. Meggyőző­désük, hogy e szerződések, va­lamint a folyamatban lévő egyéb tárgyalások pozitív eredményei, továbbá az ér­dekelt államok közötti érintke­zések­, konzultációk és tár­gyalások jelentős mértékben hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, Európa bizton­ságához és a­, együttműködés kérdéseivel foglalkozó konfe­rencia, illetőleg ilyen értekez­let-sorozat összehívásához. A kétoldalú kapcsolatok vizsgálata során a két­ minisz­ter utalt e kapcsolatok törté­nelmi alapjaira. Őszinte szán­dékuk, hogy további erőfeszí­téseket tesznek a két fél szá­mára kölcsönösen előnyös kap­csolatok fejlesztésére. A felek egyetértettek abban, hogy megerősítik gazdasági ás kereskedelmi kapcsolataikat. Tanulmányozzák a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének új lehetőségeit, hogy ösztönözzék az ipari együttműködés külön­böző formái, ezen belül közös vállalkozások létrejöttét. Süleyman Dem­irel minisz­terelnök nevében a Török Köz­társaság külügyminisztere hi­vatalos törökországi látogatás­ra hívta meg Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét. Ihsan Sabri Caglayangit ugyancsak meghívta Törökországba Péter János külügyminisztert. A meghívásokat örömmel elfo­gadták. Időpontjukat, a későb­biekben diplomáciai úton ál­lapítják meg. * A török külügyminiszter, szombaton sajtóértekezletet tartott, majd elutazott Buda­pestről. Kongremátsuk előtt A legnagyobb osztály I. Az üzemi demokrácia: igény és valóság „A munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részükre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket­ szolgáló döntések kialakításába". (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) Általában a demokratiz­mus, s azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vélemény mér­legelése után alkothatunk reális képet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó né­zeteket, tapasztalni szélsősé­geket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy-egy ter­melői közösség légkörére nincs olyasfajta mérce, mint, a termelési eredmények mé­résére. Ezért olykor megtör­ténik, hogy egy-egy gyáron belül, ahány ember, annyifé­le vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a kerze­­tet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csu­pán formális létezésig ju­tott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják ész­revételeiket, bírálatukat, ja­vaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi. Rend­szeres tájékoztatást Az üzemi demokrácia ér­vényesítése nem könnyű do­log — ezt­ előre kell bocsáta­nunk. Több­féle ok miatt nem. A munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, s tudásbeli szintje, is­meretanyaga sem éri el min­dig azt a fokot, hogy érdem­leges résztvevője lehetne a gyárat érintő kérdések meg­vitatásának. Ugyanakkor a termelés bonyolultabbá vá­lása, a technikai fejlődés, a piaci helyzet mérlegelése, magas fokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s éppen ezért ma­guk a vezetők is­ egyre in­­kább kénytelenek fölhasznál­ni a számítógépeket, a mo­dern irányítástechnika más berendezéseit, s a műszaki, közgazdász apparátus egé­szét egy-egy lényeges dön­tés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos­­technikai forradalom követ­keztében, a termelőszeközök és a termelőerők egyre bo­nyolultabb­ kapcsolatai miatt, fokozatosan veszít jelentősé­géből a munkások beleszólá­sa a gyár, a vállalat dolgai­ba? A vélekedés, bár első hal­lásra igaznak tűnhet, valójá­ban hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irá­nyítás módszereivel. A korszerű vezetésnek va­lóban fel kell használnia a modern irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széles körű tájékozódás, a sokféle vélemény meghall­gatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók vállalat céljaival való azono­sulásának fontosságát. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóban érdemi véleményt mondhassanak és sajátjuk­nak tekintsék a vállalat cél­jait, nélkülözhetetlen rend­szeres tájékoztatásuk. Infor­málni kell őket a gyárat, a vállalatot érintő legfonto­sabb kérdésekről — a leg­­fonto­sabb kérdésekről és nem az aprólékos részletekről! —, a termelékenység alakulásá­ról, a termelési költségekről, a jövedelmezőségről, a nye­reségrészesedés elosztásáról, a termékek értékesíthetősé­géről és így tovább. Nap­jainkban az üzemi demokrá­cia érvényesülésének egyik akadálya éppen az, hogy a munkások ilyesfajta infor­málását elhanyagolják. A termelési értekezleteken és más megbeszéléseken a szám­adatok özöne zúdul a hall­gatóságra anélkül, hogy az előadók­­ megmutatnák a számadatok közötti össze­függéseket, a folyamatokat, amelyek egybefogják az egyéni és közös erőfeszítése­ket. Nem túlzott kívánság, ha­nem a gyakorlat tükröződé­se a munkásoknak az az igé­nye, hogy ha részletesen tá­jékozódhatnak a világ és az ország dolgairól, akkor leg­alább részletességgel ismer­hessék munkahelyük prob­lémáit, eredményeit és fel­adatait. Biztató, hogy jó né­hány termelői közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka­vállalata címet elnyert termelőegysé­­gekben, az élüzem cím birto­kába jutott üzemrészekben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyi­ben vált, kovácsolódott kö­zösséggé az ott dolgozó em­berek csoportja, s hogy mi­lyen fokon ismerik közvetlen és­ közvetett feladataikat. Hozzájárulnak a dolgozók tájékoztatásához az üzemek újságjai is, valamint a tár­sadalmi szervezetek rendez­vényei, nem elhamarkodott II Holdon „éjszakázik“ a Holdjáró A Lunohod—1 folytatja munkáját. Szombaton regge­lig a Holdjáró száz órát töl­tött a Holdon. Az újabb rá­dió- és televízós kapcsolat so­rán többek között folytatták a Hold-felszín mechanikai és fizikai sajátosságainak meghatározását. A Lunohod—1, miközben képeket továbbított a Hold­ról, mozgást és manőverezést hajtott végre, hogy kiválaszt­hassák azt a helyet, ahol a Holdjáró állni fog a holdéj­szaka idején. A Holdon az éj­szaka november 24-én kezdő­dik és 14 és fél napig tart. A legutóbbi és a pénteki rádiókapcsolat idején ellen­őrizték a Lunohod—1 fedél­zeti rendszereinek munkáját és értékelték a Holdjáró ál­lapotát. A beérkezett adatok szerint a Lunohod—1 összes rendszere kifogástalanul mű­ködik.

Next