Fejér Megyei Hírlap, 1977. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-08 / 32. szám

Kedd, 1977. február 8. ——— SZALMA ÉS KOMPUTER NEMCSAK A HULLÁMVERTIKUM... A Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyárában öt éve kezdődött a nagy munka, a hullámpapírt gyártó és részben feldolgozó — dobozkészítő — üzem építése. Az építők, szerelők több éves erőfeszítésének jegyei: a papírgyár mellett már áll egy újabb gyár. Mi több, tart a próbaüzem, és az üzemszerű termelés a tervezettnél három hónappal korábban kezdődik. A figyelem fél évtizeden át elsősorban erre irányult és a közvéleményt is — érthetően — a hullám - vertikum foglalkoztatta. De a papírgyáriak is élték a maguk életét, gondokkal, nehézségekkel és sikerekkel is. Arról, hogy a „sztár” a hullámvertikum, így nyilatkozott Tomcsányi Elemér igazgató: — Ezt így mi nem igen mondtuk, hogy a „sztár”. Természetesen több törődést és új, néha kevésbé ismert feladatok megoldását jelentette. De ne higgyék, hogy a papírgyárral ezalatt nem volt gondunk. Először is a szalma. — Annak is a hiánya? — Igen. Zavarokat okozott a termelésben, mert mi szalmacellulóz alapanyaggal dolgozunk. Már a korábbi években is akadozott az ellátás, a mezőgazdasági üzemek különböző okokból — munkaerő- és szállítóeszköz-hiány stb. — nem adtak el nekünk elegendő szalmát. Tavalyelőtt már szinte kataszrófális méreteket öltött a szalmahiány. Olyannyira, hogy tavaly az első félévben emiatt 900 tonnás lemaradásunk keletkezett. , — De ez év végére jelentősen csökkent — Több mint 600 tonnával. Ehhez viszont párt- és kormmányszerveink hathatós támogatására volt szükség. Most nyugodtan várjuk a következő aratást, mert tárolóink telve vannak és jelentős szalmatartalékkal is rendelkezünk. Ezen felül bízzunk abban, hogy a mezőgazdasági üzemek — azon felül, hogy rájöttek: jó üzlet szalmát eladni a gyárnak — a jövőben talán jobban együttműködnek velünk. — Miben kellene megnyilvánulnia a jó együttműködésnek? — A szalma bálázásában. Szalmacell gyárunk tárolójának technikai berendezései — de maga a tárolókapacitás is — 1961-ben a 60—70 kilogrammos bálákra készült. Akkor a mezőgazdaságban a bőséges munkaerő miatt nem önjáró bálázógépeket használtak. Igaz, kiszolgálásuk nagyobb munkaráfordítást igényelt, de főleg férfiak mozgatták a nehéz bálákat. Idővel változott a helyzet, önjáró bálázógépek kerültek az üzemekbe, amelyek 12—15 kilogrammos, laza és elég rosszul kötözött „csomagokat” produkáltak. A szalma zömét a gazdaságok ilyen gépekkel takarították be. Ezért a papírgyártáshoz szükséges szalmamennyiség nagyobb térfogatot igényel, a daruk teljesítményét sem tudjuk megfelelően kihasználni, a laza kötések kibomlottak, hogy ne is folytassam sok-sok hátrányát. — Ez volt a közelmúlt, milyen megoldás kínálkozik az eredeti munkafolyamat megközelítésére? — Az NDK-ban gyártják a K4—53-as típusú bálázógépeket. Ezek 25—30 kilogrammos bálák készítésére alkalmas jó konstrukciók. A mezőgazdasági üzemeknél — természetesen elsősorban legnagyobb szállítóinknál — mi is szorgalmazzuk az ilyen gépek beállítását és előtérbe helyezzük a K4—53-mal bálázott szalma felvásárlását. — A szalmacell-gyártás gazdaságossága ezek szerint tehát javulni fog. És a papírgyártásé? — A magyar papíriparban, a papírgyártó gépsoron elsőként gyárunkban alkalmazunk számítógépes technológiai folyamatszabályozást. A komputert az első negyedévben építik be. Az újhoz sohasem könnyű alkalmazkodni. Ezt még tovább nehezíti, hogy a berendezést saját erőből szereljük be és még egy klimatizált terem felépítésére is szükség volt. — Mit tud a számítógép? — Az amerikai cég, amelytől vásároltuk — és amely már több száz ilyen komputert adott el különböző országok papírgyárainak — garantálja a 10 százalékos többlettermelést és a kétszázalékos anyagmegtakarítást. Ez nálunk évente körülbelül háromezer tonnával több papírt jelent, tehát nagyon gyorsan megtérülő beruházásról van szó. — Igényelte-e a korszerű technika a hozzáértő szakemberek „importálását?” — Nem. A technológiai személyzet hathetes tanfolyamon sajátította el a számítógép kezelését — mondta Tomcsányi Elemér igazgató. — Várjuk a bemutatkozását! — bognár — Keresztkérdés — Lepedőt hoztak? — hangzott a keresztkérdés, amikor az ifjú pár albérlet után tudakozódott egy öregúrnál. Nyaralóhelyen, a várostól nem messze. Télvíz idején. Úgy hallották még a nászút előtt, hogy ez az öreg nagy szobakiadó. — Nem, azt nem hoztunk ... — tépelődött a házaspár. Morfondírozott az öreg, aztán: — Ha megteszi a használt lepedő is ... Nyolcvan forint a szoba ára. Szabadkoztak azok jobbra is, meg balra is, hogy ők nem így gondolták, szóval, hogy nem úgy, hanem hónapos szobának, illetve albérletnek, szóval hogy... Törte fejét az öreg, nehezen döntött. Majd elsuttogta: — Odaadom maguknak a szobát, de az ára naponta nyolcvan forint. Naponta nyolcvan, az anynyi mint kétezernégyszáz, ha jól számoltak abban a nagy rögtönzésben. Hát az sok, mert ha ugye összeadják a kettejük fizetését... Akkor inkább továbbállnak. Mondhatnánk: ez még a jobbik eset, mert hogy kettejüknek is kiadná a szobát. Dehát semmiképp sem mondhatjuk. Amellett, hogy ugye ez... Amellett: ugyanaz a szemlélet mutogatja itt magát, mint ami a hónapos szobát kiadók jó részére jellemző. Hogy például: — Én csak egy személynek adom ki a szobát, érti ugye, kedves? Kertelés nélkül így hangzana: barátot, vendéget, fiút vagy leányt ide ne hozzon föl. Legföljebb kettőtől ötig. No persze, délután. Szóval ugyanaz a szemlélet, csak másfelől. „Meglesték suhanó lépteid neszét, Mikor jöttél hozzám, Volt háborodás, volt szörnyülködés, Hogy ez minő botrány! Két hét a felmondás — örülj, nevess, Én édes angyalom, Azalatt legalább járhatszjöhetsz Bátran és szabadon.” Érdekes, már akkor is két hét volt a fölmondás. Kiss József valamikor a századfordulón írta ezt a versét, illetve A hónapos szoba című költeményének e két versszakát. S így van ez az újabb századforduló előtt is... Na igen. Amit szabad Jupiternek (a háziúrnak), azt nem szabad a hatökörnek (a hónapos szobába kényszerülőnek). Dehát valahol meg kell kezdeni a háromgyerekes család alapítását. Ha nem maradt más hátra, ha más nem jut eszünkbe, apelláljunk a szobakiadók hazafias érzelmeire. Keresztkérdésnek ez se rossz. Sarusi Mihály ------------HÍREAP------------- szász tanácskozás Hétfőn, a SZOT-székházban megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó konzultatív bizottságának tanácskozása. E bizottságot 1974 végén hozták létre azzal a céllal, hogy tudományos eszközökkel tanulmányozza a gazdasági-társadalmi fejlődés kérdéseit, elemezze a dolgozók helyzetét a különböző társadalmi rendszerekben, hogy ezzel hatékony sgítséget nyújthasson a dolgozók harcaihoz. A tanácskozáson 21 ország szakszervezetei képviseltetik magukat. ____ _ _ A nagy kék országút Ha kimondjuk megyénk nevét, kevés embernek jut eszébe róla a Duna, még folyóparti helységeinkről is más, nevezetesebb dolgokat emlegetünk — Ercsiről a cukorgyárat, Dunaújvárosról a vasműt —, s ha a nyári „vizes” örömökről esik szó, soha nem a Dunára, mindig a Velencei-tóra gondolunk. S talán méltán. » Ám méltatlan volna elfeledkeznünk arról, hogy a nagy kék országútnak, Európa egyik legnagyobb és legfontosabb víziútvonalának derekából egy» szerény darabka — vagy ötven kilométer — a miénk, Fejér megyéé, s miénk, elődeinké volt történelmünk , sok évszázadon át, mint az ország legfontosabb kerekedelmi és hadászati víziútja. Vessünk egy pillantást a mi Dunánk közelmúltjára. Nos, néhány évvel a párizsi Bastille ostroma után egy Ernst Arndt nevű német utazó érdekes feljegyzéseket tett Bécstől Pestig tartó dunai hajóútjáról. Maga a víziót természetesen sokkal olcsóbb volt, mintha postakocsin, előfogatos kocsin vagy éppen az úgynevezett „gyors paraszttal” utazott volna, de az olcsóságot időben kellett megfizetnie. Gyorskocsival egy nap alatt megjárhatta volna az utat Bécstől Pestig, hajón három napig tartott. Déli fél egy órakor taszítoták el hajójukat a bécsi parttól, a Hugelmann-kávéház elől. A víz sodra vitte őket lefelé, de ha lehetett, a vitorlát is kifeszítették, ahol pedig a Duna kiszélesedett, és folyása meglassúdott, evezőt ragadtak azok az utasok, akik ilyesfajta szolgálataik ellenében ingyen utazhattak. Alkonyatkor Pozsonyban kötöttek ki, s ott éjszakáztak. Abban az időben a szeszélyes mederben, az elvadult vizen csak a nappali hajózás volt biztonságos. Másnap reggel hatkor indultak, és este Komáromban éjszakáztak, majd Visegrád alatt elúszva kora délután érkeztek meg Pestre. Harminc-egynéhány évvel később, 1830-ban indult útnak a „Desdemona” nevű, ötszáz forintot érő hajón Széchenyi István, Waldstein János és Beszédes József mérnök társaságában Pestről, hogy Galacig lehajózva tanulmányozzák a dunai hajózást gátló körülményeket. A hajó — amelyet Széchenyi „nyomorúságos”-nak nevez naplójában — dereglyeszerű vízi jármű volt, elöl-hátul egy-egy kormánylapáttal, fedélzetén kis házikóval az utasok részére, hátsó fedélzete alatt ablaktalan kamrával a legénység számára. A házikó tetejére lépcső vezetett, itt fedett ülőhely várta az utasokat. .A gálya személyzete nyolc ember volt: egy szakács, három szolga és négy Hajós, akik közül kettő a kormánynál állt,kettő pedig az evezőlapátokat húzta. A Desdemonát a víz sodrán kívül tehát két evező is segítette, s még így is csak három óra alatt tudott megtenni két mérföldet (kb. 15 kilométert). „A legrosszabb gőzhajó is megtenné egy óra alatt ugyanezt az utat”, kiált fel Széchenyi, megfigyelve, hogy egy-egy fatörzs vagy tuskó gyorsabban úszik a vizen, mint hajójuk. Ellenszél miatt sokszor teljesen megállt vízijárművük. Az első nap kora reggeltől déli harangszóig Adonyig jutnak el, de alkalmasabbnak találják leúszni Penteléig, és ott frissen fogott halból főzetni maguknak ebédet, dereglyéjüket a Szalki-szi- geti csendes vízben pihentetve. Este fél tízkor megállnak Földvár és Paks között éjszakázni. Széchenyi azt írja naplójában, hogy „tizennyolc óra alatt mindössze tizennégy mérföldnyi”, azaz százöt kilométernyi utat tettek meg, s ez nem több mint öt és fél kilométer óránként. Ebben a tempóban folyik tovább útjuk a méltóságteljesen mozgó vizen, le egészen Péterváradig, s útközben csaknem teljesen kihalt partokat látnak; a csendet csak néha-néha szakítja meg a hajóvontatók egyhangú kiáltozása, önmagukat vagy lovaikat-ökreiket nógatva. A gőzhajó már nem ismeretlen ebben az időben odaát Angliában, s a hajóvontatók lármájára Széchenyi elszomorodva tűnődik : „Mily elmaradottak vagyunk! Elhinné-e egy angol farmer vagy egy yankee, hogy a magyar paraszt oly helyzetben és állapotban van, hogy önként vontatja a hajót, mint a barom ,— holott e foglalkozás ellen talán még a legutolsó rabszolga is fellázadna!” Másutt — hasonló látványra — ezeket a sorokat jegyzi fel: „Láttunk több ember vontatta hajót. Kétszáz mázsát számítanak egy emberre. Napi tizenöt bécsi garas fizetést kapnak. Nota bene, ha hajóznak — mert ha vesztegelnek, például az ellenszél miatt, akkor nem kapnak semmit. S még hozzá szívesen is végzik ezt a munkát, szívesebben, mint más egyebet. Ilyen országban azután hogyan versenyezhetne a gőzhajó•• A gőzhajó nem barbároknak való, hanem civilizált népeknek.’ És azonnal fel is sorolja a gőzhajózás feltételeit: „Tehetős középréteg, oly zsellérek, akik nem hagyják el földjüket, hogy hajót vontassanak, továbbá neveltség, erkölcsiség, törekvés valami jobbra, emberibb életre... A feudalizmus leghalványabb árnyalata nélkül!” Hol voltunk mi akkor még ettől a ma már megmosolyogni való ábrándtól, s hol tartunk már azóta! Ha Széchenyi István, a reformer gróf ma feltámadna, és — hogy végül újra csak Fejér megyéről beszéljünk — egy pillantást vethetne a Dunai Vasmű érckirakó kikötőjére, utána pedig szárnyashajón siklana vissza Bécsbe néhány óra alatt — azt hiszem, nekiülne fantasztikus regényt írni. — kd — Az adonyi Sudár-közben Városi lakóházak Az ember nem is hinné: városi házak épülnek az adonyi Sudár-közben. A most még parlag, vagy kukoricát termő földön összesen 64 — egyenkint három szoba-összkomfortos, 102 négyzetméter alapterületű lakás — lesz itt néhány éven belül. És minden lakásnak lesz majd 150 négyszögölnyi kertje is. A kétszintes házak alatt alagsor, ami — ha tetszik — akár garázsnak is kialakítható. A Fáy András Lakásépítő Szövetkezet tagjai kezdték itt meg a fészekrakást. Iglódi István tanácselnök és Révész Ferenc, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetője mondják el az adonyi lakásszövetkezet indulásának nem mindennapi történetét. Tulajdonképpen három évvel ezelőtt alakult meg ez a szövetkezet, és csak azért nem kezdhetett munkához, mert a húsz tag közül néhányan nagyon „álmodozók” voltak. Igaz, nekik megvolt az anyagi fedezetük a 120 négyzetméteres lakások építéséhez, de a többség csak reális alapokról indulhatott el, így az egyetértés hiánya miatt, a hosszas huzavona folytán feloszlott, illetve újjáalakult a szövetkezet, most már egyetértő tagokból. Csupa fiatal tagság, közülük mindössze két házaspár idősebb 30 évesnél. A lakásépítő szövetkezet újjáalakult formájában alig egy éve kezdte meg működését, az épületek alapozását, tavaly májusában kezdték el, két épületbe, vagyis nyolc lakásba hamarosan beköltöznek a lakók, a harmadikba a tavasszal. Ritka eset, hogy szövetkezeti lakóház ilyen gyorsan elkészül. Hogy ez mégis lehetséges, annak a község tanácselnöke és a megyei lakásszövetkezeti titkár adja a magyarázatát. — Itt, az újjáalakult szövetkezetben csupa fiatal, kizárólag kétkezi munkásember fogott össze azért, hogy lakásuk legyen- A tanács a rendelkezésre álló terület közművesítésével sietett a segítségükre. A község üzemei — a termelőszövetkezet, a Költségvetési Üzem, a VÍZÉP, a Kavicsbánya, a Beton-telep — fuvarral és nyersanyaggal segítik az építkezőket. Szinte egy emberként segítenek a vállalatok, köszönet érte! Az épületek alapozását a lakók, illetve a tulajdonosok végzik el. A Dunaújvárosi Épületelemgyár az előregyártott elemeket a helyszínen rakja össze, a belső szerelési munkákat a szövetkezeti tagok egymást segítve, kalákában végzik. Egy lakás általában 360 ezer forintba kerül, ebből leszámítják a szociálpolitikai kezdvezményt — általában 60 ezer forintot. A fennmaradó összeg 25 százalékával kell a tulajdonosnak rendelkeznie, ami lehet saját fizikai munka, anyag vagy pénz. Általában 25 ezer forint készpénzzel kell rendelkeznie az építtetőnek. Az adonyi Sudár közben az ötdik ötéves tervben 32 hasonló lakás épül. És még újabb 32 lakás számára van hely, így néhány éven belül 16 kétszintes „városi” ház áll majd az adonyi új lakótelepen. (Balogh)