Fejér Megyei Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
r HétvégM L melléklet ! NÉPGAZDASÁG ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Azt, hogy egy jelentős gazdasági beruházásnak oktatási, szakképzési következményei is vannak, ma már senki sem vitatja. Az új gépek kezelésére, az új technológia pontos végrehajtására fel kell készíteni a leendő mérnököket, munkásokat. A nagyvállalatok önálló oktatási osztályt tartanak fenn, amely szervezi a szakmai képzéseket, átképzéseket és tervezi a műszaki változások keltette új képzési igényeknek megfelelő új oktatási formákat. Nem ilyen megnyugtató egyértelműséggel talál helyet a gazdasági szervezetben a közművelődés. Az 1974- es párthatározatot követően minden nagyvállalat — rendszerint a szociális igazgatósághoz csatolva — létrehozta a vállalati közművelődési bizottságot, klubokat, művelődési házakat tart fenn és működtet, de munkája rendszerint független a gazdasági tevékenységtől. A művelődési intézményekben folyó események többnyire a műhelyek munkájától függetlenül zajlanak. Ha egy-egy üzemi népművelő mégis olyan igénnyel jelentkezik, hogy közművelődési terveit az üzem képzési, műszaki és gazdasági fejlesztési tervei alapján készítse el, rendszerint csodálkozással fogadják, hisz a hallgatólagos közmegegyezés értelmében az ő feladata a műsoros estek, klubdélutánok, vállalati kirándulások és a politikai ünnepségek megszervezése, és semmi köze ahhoz, ami a gyárban történik. Az elutasítás mögött rendszerint nem rosszindulat, hanem évtizedek megszokásai, egy már régen elavult kultúrfelfogás maradványai húzódnak meg. Ennek jobb megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt és nézzük meg a gazdaság és kultúra összefüggésének néhány vonását. A marxista felfogás szerint a termelés az alap, a kultúra a társadalmi felépítmény része. Ebből következően a kultúra a gazdaságnak alávetetten fejlődik. Alaposabb vizsgálat azonban elvezet annak a felismeréséig, hogy a kultúra egyszerre része a gazdasági alapnak — hisz szaktudás nélkül nincs termelés, sőt bizonyos esetekben a szaktudás fejlettsége a kulcsa a gazdasági fejlődésnek — és része a társadalmi felépítménynek is. Ennek az oktatásszervezéssel kapcsolatos következményei már széles körben kezdenek ismertté válni. Elég, ha csak arra a történelmi folyamatra gondolunk, amelynek eredményeként a múlt század második felében Japán elmaradott feudális államból ipari-gazdasági nagyhatalom lett. Az 1867-es úgynevezett Meidzsi-reformot megelőző évtizedekben Japánban a gazdaság teherbíró képességénél lényegesen többet költöttek az oktatásra. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a szakképzésre, így amikor a társadalmi reformmal megteremtődtek a növekedés feltételei, szakemberek, illetve, a szakképzésre alkalmas általánosan művelt emberek milliói álltak „ugrásra készen”. Azon ma már nem sok vita van, hogy a közművelődésnek a pihenésben, szórakozásban, egyszóval a munkaerő rekreálásában jelentős szerepe van. Szükség lenne viszont annak a felismerésére is, hogy a közművelődés — éppen a szervezeti rugalmassága folytán — jelentős szerepet vállalhatna a munkaerő felkészítésében is. Egy jelentősebb technológiai váltás, egy új beruházás képes egy-egy szűkebb régióban alapvető társadalmi átrendeződéseket elindítani. Megváltozhatnak a gyári közösség iskolázottsági, műveltségi rétegeinek arányai, új munkavállalók , volt háziasszonyok, fiatalok — tömegei vállalhatnak állást a gyárban. Az így szerveződő munkásgárdából hatékonyan termelő vállalati kollektívát kialakítani nem kis feladat, ám ehhez sok segítséget adhat a közművelődés. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a kulturális munka tervezése ne rendezvények és műsorok eseménynaptára legyen, hanem tudatos társadalomtervezés. Az, hogy a népművelő — egyenrangú partnerként és nem vállalati szórakoztatóként — részt vehessen a vállalati tervezési folyamatokban, s előkészítő munkájához megkaphasson minden szükséges információt. Az állami költségvetés egyre több közművelődési tevékenység támogatását nem tudja vállalni. Sok finanszírozási probléma megoldódna viszont, ha a vállalati fejlesztési alapok egy része — a várható és pontosan kiszámítható haszon reményében — is ilyen célokra fordítódna, így megszűnne az az egyoldalú támogatási rendszer, amelyben jelenleg a vállalatok, gazdálkodó szervek a legkülönbözőbb pénzalapjaik egy részét szinte kötelezően a művelődési intézményeknek adják, ám nem ellenőrizhetik, hogy mire is fordítják. Egy ilyen rendszer kialakításához az is szükséges, hoggy a művelődés szervezésével megbízottak felülvizsgálják arisztokratikus, csak a „magas” kultúrát előnyben részesítő magatartásukat. Az általános kultúraelosztó tevékenység ma már nem tartható fenn. Csak reális társadalmi szükségletekből, népgazdasági igényekből kiindulva lehet hosszú távon is megalapozott közművelődési tevékenységet folytatni. Sokat beszélnek ma a közművelődési munka csekély tekintélyéről, arról, hogy — miként a labdarúgásba — ebbe is beleszólhat mindenki, hogy a vállalati népművelő sokszor nem több mint rendezvényfelelős és nincs más dolga, mint berendezni a nagytermet az ünnepségre. Ezek a tünetek kétségtelenül léteznek, ám tünetei annak is, hogy az emberek, a gazdasági vezetők mennyire látják fontosnak a maguk életében a közművelődést, az mennyire tudta nélkülözhetetlenné tenni magát. Ha nem a valós érdekek alapján szerveződik a kulturális tevékenység, akkor a népművelő és az általa képviselt intézmény sem szerezhet tekintélyt, hisz mindenki jól megvan nélküle is. Ez még akkor is így van, ha ezt a látszatot mindkét oldalon a saját és a közös érdekek félreértése okozza. Pallagi Ferenc ---------------------------------------------------------------------------------------- FEJÉR MEGYEI !Y. MEHET pc ^OklRAD* I. BUDAPEST 3ELMAGWRAZAT 6KJVJE1 HELYZETÍ VEDELEM. «W.M.OT Tújaoás WSi.Of 03 jpkfl VÉDELEM 4Aj Of.OS-TOl jík BE CSAZA «tf.OL OS. H. WEHET HELYZET jbfr TÁMADÁS. «ttf.M.O? BAVAOT TÁO. Chr.04.09. KOS IADSE&EG- ho. HAWSZTÁLY ad- DAUOÁJL LOW LOVAS Térkép: Fejér megye Katonapolitikai események (7) Fejér megye felszabadítása 1945. január 6-tól január 12-ig A IV. német páncélos hadtest tatai harcálláspontján folyó tanácskozáson a német vezérkar berlini képviselője jelenlétében megállapítják, hogy a Konrád fedőnevű támadó hadművelet csak korlátozott harcászati sikert ért el és Bicske térségében elakadt. Tervük az, hogy Székesfehérvár ÉNY-ról indított támadással Zámoly—Csákvár, illetve Pátka—Lovasberény—Vértesacsa irányokba mért csapásokkal elősegítik a Bicske—Budapest irányban elakadt német támadó erőket. Bekerítik és szétverik a 4. és 46. szovjet hadseregeket, felmentik budapesti csoportosításukat és újra birtokolják Észak-Kelet Dunántúl kulcstérségét. Döntésük a Konrád I. hadművelet kudarcát és a Konrád II. hadművelet végrehajtását jelenti, s egyben Fejér megye területén újabb hatalmas áldozatokkal járó, véres harcok kezdete is. Január 7-én reggelre a Breith tábornok vezette német páncélos hadtest-csoport jelentős erőket vont össze a támadás végrehajtására. Csapásmérő erőit a 3., 23. német, 2. magyar páncélos hadosztály, a 4. lovas dandár képezi, erős tüzérséggel és gyalogsággal. A szovjet felderítés adatai alapján Tolbuhin marsall a 3. Ukrán Front parancsnoka és Zaharov hadseregtábornok, a 4. gárdahadsereg parancsnoka a tartalékokból jelentősen megerősítik a védelem Székesfehérvár Ny.—Magyaralmás—Csókakő—Zámoly—Csákvár— Vértesboglár—Alcsút terepszakaszon húzódó főellenállási vonalát. A német támadás várható főirányában, Zámoly és Csákvár térségében több, mint 20 000 harckocsiaknát telepítettek és nagy erejű tüzérséget, páncéltörő tüzérséget összpontosítottak. Nagy jelentőségű volt a 2. Ukrán Frontnak a Duna északi partján Komárno irányában folyó támadása, mely bekerítéssel fenyegette a IV. II. páncélos hadtestet, így az nem tudott megerősítést adni a III. (Breith) páncélos hadtest-csoportnak. Január 7-én reggel a németek megindították a támadást Seréd—Csákberény, Magyaralmás—Zámoly, Kincsesbánya—Moha—Sárkeresztes irányokba. A támadás sikerét hatalmas tüzérségi előkészítés és csatarepülő ezredek bevetése szolgálta. A jól szervezett és hősiesen helytálló szovjet védelem azonban 2—4 km-es siker után lelassítja és megállítja a támadást, melynek felújítása csak hatalmas német veszteségekkel sikerül. Csákberény térségében a németek páncélosokból dobálnak kézigránátot a szovjet védőkre, mire Ocsko és Bocsko vörös katonák a nyitott harckocsitornyokba dobnak kézigránátot, megsemmisítve a páncélosokat. Január 8-án a németeknek sikerült átkarolni Csákberényt és a siker kifejlesztésére harcba vetik a 2. magyar páncélos hadosztály csapatait. A kiábrándult, igazságra ébredő magyar csapatok azonban századonként adták meg magukat. A Zámolyt és környékét védő szovjet erőkre közel 120 német páncélos támad, de csupán 4—5 km-es tért nyernek. Magyaralmás—Sárkeresztes—Moha térségében a németek 60—70 páncélosa rohamozza a szovjet védelmet. A védelem aktivitását mutatja, hogy sorozatos ellenlökésekkel fontos magaslatokat, védőállásokat foglal vissza. Január 9-én szovjet harckocsi-csapatok visszaverik a németeket Csókakő, Bodajk, Seréd keleti széléig. A Bodajkra érkező, nyilas hordából álló Hungarista Légióval együtt a németek öt sikertelen rohamot indítanak Seréd ÉNy., Orond puszta elfoglalására. A Sárkeresztest és Mohát elfoglaló 23. német páncélos hadosztály Székesfehérvár É-i, ÉNy-i széléig tör előre. A 3. Ukrán Front parancsnoka újabb tartalékok alkalmazásával elrendeli a védelem megerősítését a Csór—Lepsény terepszakaszon az 1. megerősített körlet csapatainak, valamint Zámoly—Csákvár—Lovasberény terepszakaszon. A német támadás főirányában 9—10—11-én Zámoly —Gánt térségében elkeseredett harcok folynak hatalmas erők részvételével. Több mint kétszáz páncélos csap össze és mindkét félnek 30—40 páncélos a vesztesége. Egyetlen napon a szovjet védők 200 hősi halottat veszítenek és több száz német tiszt és katona pusztul el. Január 11- én a szovjet csapatok kivonulnak Zámoly község keleti szegélyére, 500 m-re. A Zámolynál folyó hősi harcokban F. I. Bacsurin gárdahadnagy, harckocsi szakaszparancsnok 21 német páncélossal vívott harcban halt hősi halált. Sz I. Jermolájev gárdaalhadnagy páncéltörő szakasza 18 német páncélosból 9-et kilőtt, majd a hős Jermolájev, ágyúját eltaposni készülő német „Tigris páncélos” alá vettette magát kézigránáttal és hősi halált halt. Mindketten megkapták a Szovjetunió Hőse címet. Dicsőség emléküknek és a harcok sokezer más hősi halottja emlékének. A Front újság verses emléket állít a hős gárdistának, másik oldalán praktikus, rajzos tanácsokat ad a német „Tigris páncélosok” elleni eredményes harchoz. Január 11—12-re a front arcvonala újra megmerevedik és ezzel a némett Konrád I. ..északi megoldás” kudarca után a Velencei-tóon tervezett Konrád II. támadás is csődbe jutott. Tóth Ferenc alezredes Vass István őrnagy A székesfehérvári II. számú téglagyár romjai