Fejér Megyei Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

r HétvégM L melléklet ! NÉPGAZDASÁG ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Azt, hogy egy jelentős gazdasági beruházásnak okta­tási, szakképzési következményei is vannak, ma már senki sem vitatja. Az új gépek kezelésére, az új tech­nológia pontos végrehajtására fel kell készíteni a leen­dő mérnököket, munkásokat. A nagyvállalatok önálló oktatási osztályt tartanak fenn, amely szervezi a szak­mai képzéseket, átképzéseket és tervezi a műszaki vál­tozások keltette új képzési igényeknek megfelelő új oktatási formákat. Nem ilyen megnyugtató egyértelműséggel talál he­lyet a gazdasági szervezetben a közművelődés. Az 1974- es párthatározatot követően minden nagyvállalat — rendszerint a szociális igazgatósághoz csatolva — létre­hozta a vállalati közművelődési bizottságot, klubokat, művelődési házakat tart fenn és működtet, de munkája rendszerint független a gazdasági tevékenységtől. A művelődési intézményekben folyó események több­nyire a műhelyek munkájától függetlenül zajlanak. Ha egy-egy üzemi népművelő mégis olyan igénnyel je­lentkezik, hogy közművelődési terveit az üzem képzési, műszaki és gazdasági fejlesztési tervei alapján készít­se el, rendszerint csodálkozással fogadják, hisz a hall­gatólagos közmegegyezés értelmében az ő feladata a műsoros estek, klubdélutánok, vállalati kirándulások és a politikai ünnepségek megszervezése, és semmi köze ahhoz, ami a gyárban történik. Az elutasítás mögött rendszerint nem rosszindulat, hanem évtizedek meg­szokásai, egy már régen elavult kultúrfelfogás marad­ványai húzódnak meg. Ennek jobb megértéséhez tegyünk egy kis kitérőt és nézzük meg a gazdaság és kultúra összefüggésének né­hány vonását. A marxista felfogás szerint a termelés az alap, a kultúra a társadalmi felépítmény része. Ebből következően a kultúra a gazdaságnak alávetetten fej­lődik. Alaposabb vizsgálat azonban elvezet annak a felismeréséig, hogy a kultúra egyszerre része a gazda­sági alapnak — hisz szaktudás nélkül nincs termelés, sőt bizonyos esetekben a szaktudás fejlettsége a kulcsa a gazdasági fejlődésnek — és része a társadalmi fel­építménynek is. Ennek az oktatásszervezéssel kapcsolatos következ­ményei már széles körben kezdenek ismertté válni. Elég, ha csak arra a történelmi folyamatra gondolunk, amelynek eredményeként a múlt század második felé­ben Japán elmaradott feudális államból ipari-gazdasági nagyhatalom lett. Az 1867-es úgynevezett Meidzsi-re­­formot megelőző évtizedekben Japánban a gazdaság teherbíró képességénél lényegesen többet költöttek az oktatásra. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a szak­képzésre, így amikor a társadalmi reformmal megte­remtődtek a növekedés feltételei, szakemberek, illetve, a szakképzésre alkalmas általánosan művelt emberek milliói álltak „ugrásra készen”. Azon ma már nem sok vita van, hogy a közművelő­désnek a pihenésben, szórakozásban, egyszóval a mun­kaerő rekreálásában jelentős szerepe van. Szükség len­ne viszont annak a felismerésére is, hogy a közműve­lődés — éppen a szervezeti rugalmassága folytán — jelentős szerepet vállalhatna a munkaerő felkészítésében is. Egy jelentősebb technológiai váltás, egy új beruhá­zás képes egy-egy szűkebb régióban alapvető társadal­mi átrendeződéseket elindítani. Megváltozhatnak a gyári közösség iskolázottsági, műveltségi rétegeinek arányai, új munkavállalók , volt háziasszonyok, fia­talok — tömegei vállalhatnak állást a gyárban. Az így szerveződő munkásgárdából hatékonyan termelő válla­lati kollektívát kialakítani nem kis feladat, ám ehhez sok segítséget adhat a közművelődés. Ennek előfeltétele természetesen az, hogy a kulturá­lis munka tervezése ne rendezvények és műsorok ese­ménynaptára legyen, hanem tudatos társadalomterve­zés. Az, hogy a népművelő — egyenrangú partnerként és nem vállalati szórakoztatóként — részt vehessen a vállalati tervezési folyamatokban, s előkészítő munká­jához megkaphasson minden szükséges információt. Az állami költségvetés egyre több közművelődési te­vékenység­ támogatását nem tudja vállalni. Sok finan­szírozási probléma megoldódna viszont, h­a a vállalati fejlesztési alapok egy része — a várható és pontosan kiszámítható haszon reményében — is ilyen célokra­­ fordítódna, így megszűnne az az egyoldalú támogatási rendszer, amelyben jelenleg a vállalatok, gazdálkodó szervek a legkülönbözőbb pénzalapjaik egy részét szin­te kötelezően a művelődési intézményeknek adják, ám nem ellenőrizhetik, hogy mire is fordítják. Egy ilyen rendszer kialakításához az is szükséges, hoggy a művelődés szervezésével megbízottak felülvizs­gálják arisztokratikus, csak a „magas” kultúrát előny­ben részesítő magatartásukat. Az általános kultúrael­osztó tevékenység ma már nem tartható fen­n. Csak reális társadalmi szükségletekből, népgazdasági igé­nyekből kiindulva lehet hosszú távon is megalapozott közművelődési tevékenységet folytatni. Sokat beszélnek ma a közművelődési munka csekély tekintélyéről, arról, hogy — miként a labdarúgásba — ebbe is beleszólhat mindenki, hogy a vállalati népmű­velő sokszor nem több mint rendezvényfelelős és nincs más dolga, mint berendezni a nagytermet az ünnep­ségre. Ezek a tünetek kétségtelenül léteznek, ám tü­netei annak is, hogy az emberek, a gazdasági vezetők mennyire látják fontosnak a maguk életében a köz­­művelődést, az mennyire tudta nélkülözhetetlenné ten­ni magát. Ha nem a valós érdekek alapján szerveződik a kulturális tevékenység, akkor a népművelő és az ál­tala képviselt intézmény sem szerezhet tekintélyt, hisz mindenki jól megvan nélküle is. Ez még akkor is így van, ha ezt a látszatot mindkét oldalon a saját és a közös érdekek félreértése okozza. Pallagi Ferenc ---------------------------------------------------------------------------------------- FEJÉR MEGYEI !Y. MEHET pc ^OklRAD* I. BUDAPEST 3ELMAGWRAZAT 6KJVJE1 HELYZETÍ VEDELEM. «W.M.OT Tújaoás WSi.Of 03 jpk­fl VÉDELEM 4Aj Of.OS-TOl jík­ BE CSAZA «tf.OL OS.­ H. WEHET HELYZET jbfr TÁMADÁS. «ttf.M.O? BAVAOT TÁO. Chr.04.09. KOS IADSE&EG- ho. HAWSZTÁLY ad- DAUOÁJL LOW LOVAS Térkép: Fejér megye Katonapolitikai események (7) Fejér megye felszabadítása 1945. január 6-tól január 12-ig A IV. német páncélos had­test tatai harcálláspontján folyó tanácskozáson a német vezérkar berlini képviselője jelenlétében megállapítják, hogy a Konrád fedőnevű tá­madó hadművelet csak kor­látozott harcászati sikert ért el és Bicske térségében el­akadt. Tervük az, hogy Szé­kesfehérvár ÉNY-ról indított támadással Z­ámoly—Csák­vár, illetve Pátka—Lovasbe­­rény—Vértesacsa irányokba mért csapásokkal elősegítik a Bicske—Budapest irányban elakadt német támadó erő­ket. Bekerítik és szétverik a 4. és 46. szovjet hadserege­ket, felmentik budapesti cso­portosításukat és újra birto­kolják Észak-Kelet Dunántúl kulcstérségét. Döntésük a Konrád I. hadművelet ku­darcát és a Konrád II. had­művelet végrehajtását jelen­ti, s egyben Fejér megye te­rületén újabb hatalmas áldo­­zatokkal járó, véres harcok kezdete is. Január 7-én reggelre a Breith tábornok vezette né­met páncélos hadtest-csoport jelentős erőket vont össze a támadás végrehajtására. Csa­pásmérő erőit a 3., 23. német, 2. magyar páncélos hadosz­tály, a 4. lovas dandár képe­zi, erős tüzérséggel és gya­logsággal. A szovjet felderí­tés adatai alapján Tolbuhin marsall a 3. Ukrán Front pa­rancsnoka és Zaharov hadse­regtábornok, a 4. gárdahad­sereg parancsnoka a tarta­lékokból jelentősen megerő­sítik a védelem Székesfehér­vár Ny.—Magyaralmás—Csó­ka­kő—Zámoly—Csá­kvár— Vértesboglár—Alcsút terep­­szakaszon húzódó főellenállá­­si vonalát. A német támadás várható főirányában, Zámoly és Csákvár térségében több, mint 20 000 harckocsiaknát telepítettek és nagy erejű tü­­zérséget, páncéltörő tüzérsé­get összpontosítottak. Nagy jelentőségű volt a 2. Ukrán Frontnak a Duna északi partján Komárno irányában folyó támadása, mely bekerí­téssel fenyegette a IV. II. páncélos hadtestet, így az nem tudott megerősítést ad­ni a III. (Breith) páncélos hadtest-csoportnak. Január 7-én reggel a né­metek megindították a tám­a­­dást Seréd—Csákberény, Magyaralmás—Zámoly, Kin­csesbánya—Moha—Sárke­resztes irányokba. A támadás sikerét hatalmas tüzérségi előkészítés és csatarepülő ez­­redek bevetése szolgálta. A jól szervezett és hősiesen helytálló szovjet védelem azonban 2—4 km-es siker után lelassítja és megállítja a támadást, melynek felújí­tása csak hatalmas német veszteségekkel sikerül. Csák­berény térségében a németek páncélosokból dobálnak ké­zigránátot a szovjet védőkre, mire Ocsko és Bocsko vörös katonák a nyitott harckocsi­tornyokba dobnak kézigrá­nátot, megsemmisítve a pán­célosokat. Január 8-án a németeknek sikerült átkarolni Csákbe­rény­t és a siker kifejleszté­sére harcba vetik a 2. ma­gyar páncélos hadosztály csapatait. A kiábrándult, igazságra ébredő magyar csapatok azonban századon­ként adták meg magukat. A Zámolyt és környékét védő szovjet erőkre közel 120 né­met páncélos támad, de csu­pán 4—5 km-es tért nyernek. Magyaralmás—Sárkeresz­­tes—Moha térségében a né­metek 60—70 páncélosa ro­hamozza a szovjet védelmet. A védelem aktivitását mu­tatja, hogy sorozatos ellenlö­késekkel fontos magaslato­kat, védőállásokat foglal vissza. Január 9-én szovjet harc­kocsi-csapatok visszaverik a németeket Csókakő, Bodajk, Seréd keleti széléig. A Bo­­dajkra érkező, nyilas hordá­ból álló Hungarista Légióval együtt a németek öt sikerte­len rohamot indítanak Seréd ÉNy., Orond puszta elfogla­lására. A Sárkeresztest és Mohát elfoglaló 23. német páncélos hadosztály Székes­fehérvár É-i, ÉNy-i széléig tör előre. A 3. Ukrán Front parancsnoka újabb tartalé­­kok alkalmazásával elrendeli a védelem megerősítését a Csór—Lepsény terepszaka­szon az 1. megerősített kör­let csapatainak, valamint Zámoly—Csákvár—L­ovas­­berény terepszakaszon. A német támadás főirá­nyában 9—10—11-én Zámoly —Gánt térségében elkesere­dett harcok folynak hatalmas erők részvételével. Több mint kétszáz páncélos csap össze és mindkét félnek 30—40 páncélos a vesztesége. Egyet­len napon a szovjet védők 200 hősi halottat veszítenek és több száz német tiszt és katona pusztul el. Január 11- én a szovjet csapatok kivo­nulnak Zámoly község keleti szegélyére, 500 m-re. A Zámolynál folyó hősi harcokban F. I. Bacsurin gárdahadnagy, harckocsi sza­kaszparancsnok 21 német páncélossal vívott harcban halt hősi halált. Sz I. Jermo­­lájev gárdaalhadnagy pán­céltörő szakasza 18 német páncélosból 9-et kilőtt, majd a hős Jermolájev, ágyúját eltaposni készülő német „Tigris páncélos” alá vettet­te magát kézigránáttal és hősi halált halt. Mindketten megkapták a Szovjetunió Hőse címet. Dicsőség emlé­küknek és a harcok sokezer más hősi halottja emlékének. A Front újság verses emlé­ket állít a hős gárdistának, másik oldalán praktikus, raj­zos tanácsokat ad a német „Tigris páncélosok” elleni eredményes harchoz. Január 11—12-re a front arcvonala újra megmereve­dik és ezzel a némett Konrád I. ..északi megoldás” kudarca után a Velencei-tó­­­on ter­vezett Konrád II. támadás is csődbe jutott. Tóth Ferenc alezredes Vass István őrnagy A székesfehérvári II. számú téglagyár romjai

Next