Fejér Megyei Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

Szükség és ösztönzés Befejeződött a termelési és gazdálkodási tervek össze­állítása a vállalatoknál. A ve­zetőknek nem csupán az anyagellátás, a termékszer­kezet és kereskedelmi (piac) politika módosulásait, hanem sokkal inkább a gazdasági szabályozórendszer változá­sait kellett figyelembe ven­niük. Talán nincs is olyan gazdálkodó szervezet az or­szágban, ahol a főkönyvelő ne számította volna ki, hogy 1995-ben mennyivel többet kell termelniük, illetve mennyivel hatékonyabbban kell gazdálkodniuk ahhoz, hogy megtarthassák a tava­lyi szociálpolitikai és bére­zési színvonalat. Mondhatnánk erre, hogy éppen ez volt a célja a sza­bályzók változtatásának. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével a válla­latokban meglévő kapacitás- és szervezettségi tartalékok feltárását, meg az irányító és végrehajtó dolgozók jobb teljesítményének ösztönzé­sét kívánja elérni a kor­mányzat. Hiszen évek óta köztudott, hogy a nehéz gaz­dasági helyzetből az ország a többi között a hatékonyság fokozásával és a termékmi­nőség javításával képes kilá­balni. Mégis lépten-nyomon azt hallja az ember igazgatóktól, főkönyvelőktől, hogy ez az újabb szabályozó-módosítás ennyi meg ennyi millió nye­reséget „visz el” a vállalat­tól. Hogy „ott fönt” egy toll­vonással, például a vagyon­adó bevezetésével, vagy a társadalombiztosítási járu­lék felemelésével nemcsak a béremelést szorítják szűkös határok közé, hanem a válla­lat fejlesztését is megnehe­zítik. Pedig beruházni és kor­szerűsíteni éppen a jövő, a későbbi fellendülés érdeké­ben parancsoló szükség, és az egyre apadó fejlesztési ke­retek már-már a vállalatok külpiaci versenyképességét veszélyeztetik. A vállalatvezetői „sirá­mokat” és a részben megala­pozott aggodalmakat minden­ki ismeri. Természetesen sokkal könnyebb dolguk len­ne kedvezőbb adó- és hitel­­feltételek esetén, korlátlan, vagy legalábbis bőségesebb beruházási tőkével moderni­zálni, termelékenyebb gé­peket beszerezni és fejlet­tebb, tökéletesebben feldol­gozott termékeket előállítani. Éppen ezt nem engedi meg a szorító világgazdasági hely­zet, s éppen ehhez próbál rugalmasabb és tágabb in­tézkedési jogkört adni a sokszor szidott szabályzómó­dosítás. Hiszen nekünk éppen az-­­zal kell világpiaci verseny­­képességünket növelni, hogy a megszokott kényelmes, las­sú irányító szervezeteket ész­­szerűsítjük és jelentősen csökkentjük az indokolatla­nul megnövekedett műkö­dési és gyártási költségeket. Ehhez és a folyamatos, al­kotó munkához, a kifogásta­lan minőségű tevékenység­hez kell megkeresniük a megfelelő ösztönzést, a tel­jesítményekkel­­ arányosabb és differenciáltabb bérezést. Kétségtelen, hogy ez az út nehezebb,­­ mintha anyagi eszközök bőségesen állnának rendelkezésünkre. Zs. Cs. a I L II L. I VILÁG PROLETÁRJAI, NAGYOBB ÁRBEVÉTEL, KEVESEBB I L w EL ll I W I EL V_H T­EL I egyesüljetek ! Mi LEGYEN A VESZTESÉGESEKKEL? péntek 1985. január 11. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK XLI. évfolyam, ________________ 8. szám MINDANNYIUNK ÉRDEKE _____ _________ Ára. *8Q R Hatékonyabban, olcsóbban, szervezettebben A gépipar 1985. évi terve A hazai gépipar 1985-ben három százalékkal, vagyis az ipari átlagot meghaladó mértékben növeli termelését. Bár a nép­gazdaságban általában csak mérsékelt élénkülés várható, a korábbi évekhez képest valamelyest nagyobbak a különböző ágazatok beszerzési lehetőségei egyes beruházási javakból. Tartós fogyasztási cikkekből pedig a folyamatosan növekvő igények miatt elengedhetetlen a termelés fokozása. A gépipar számára további lehetőségeket kínál a vállalatoknak az a tö­rekvése, hogy hazai cikkekkel pótolják a nehezen és drágán beszerezhető importtermékeket. A népgazdaság számít a gépipari export számottevő növelésére. A számítások sze­rint a szocialista országokba irányuló kivitel mintegy 5- 7 százalékkal növelhető. A rubel elszámolású export nagy része hosszú távú, tartós kapcsolatokra épül, ami elő­segíti a termelőkapacitások még jobb kihasználását. A konvertibilis elszámolású ki­vitelnek az ipari átlagot meg­haladó ütemű dinamikus bő­vítését pedig elsősorban az indokolja, hogy ez az ágazat viszonylag mérsékelten im­portigényes, és a termelés gazdaságosan megszervezhe­tő, így a népgazdasági terv a gépipar tőkés exportjának 8, 9 százalékos növekedésével számol. Azt is figyelembe vet­ték, hogy a fejlődő országok­­beli partnerek fizetési nehéz­ségei talán oldódni fognak, és a fejlett országokba irá­nyuló kiviteli lehetőségek is szélesednek. A kivitel növe­lése azonban mindenképpen az eddiginél alaposabb piaci munkát kíván, s jobb együtt­működést az exportmunká­ban részt vevő vállalatok kö­zött. Ezúttal is az átlagosnál di­namikusabban nő majd a közúti járművek és részegy­ségek, a háztartási és a tar­tós fogyasztási cikkek és egyes elektronikai termékek előállítása. A piaci lehetősé­gek számbavételével mérsé­keltebb fejlődésre van lehe­tőség az egyedi nagy beren­dezéseket, mezőgazdasági gé­peket és szerszámgépeket gyártó nagy vállalatoknál. Mezőgazdasági és élelmi­­szeripari gépekből még min­dig kisebb a belföldi piac igénye, mint néhány évvel ezelőtt volt, de a gyártók el­adási lehetőségei javíthatók különféle részegységek gyár­tásának bővítésével. Jelentős előrelépés várható a szer­számgyártásban. Minden ed­diginél több keményfém­­szerszám és -lapka készül, és felkészülnek a modern csiga-fúrógyártás meghonosítására is. A járműiparban az egyik legfőbb cél az importalkatré­szek hazaival való helyettesí­tése. Járműiparunk korsze­rűsége, az igényes gyárt­mányválaszték továbbra is kedvező lehetőséget ad a kon­vertibilis export fokozásá­­hoz. Ugyanakkor mind itt­hon, mind külföldön még mindig nehezebb eladni a korszerű energetikai gépeket és készülékeket, ami befo­lyásolja a termelés bővítésé­nek lehetőségét. 1985-ben az eddiginél is na­gyobb hangsúlyt kap a gép­ipari vállalatok belső érde­keltségének javítása és a vállalati szervezeti formák korszerűsítése. A szabályozó rendszer változásának arra kell ösztönöznie a vállalato­kat, hogy a piaci igényeknek műszakilag megfelelő és gaz­daságosan értékesíthető ter­mékeket hozzanak forgalom­ba, javuljon teljesítőképessé­gük, és igyekezzenek jobban hasznosítani azokat a kapaci­tásokat is, ahol rendeléshiány várható. Mindennek érdeké­ben hatékonyabb és össze­hangoltabb szervező munká­ra, a minőség folyamatos ja­vítása érdekében pedig jobb együttműködésre van szük­ség az alapanyagokat előállí­tó kohászat és a feldolgozó­­ipar között. Meszöv-elnökségi ülés Jelentős az áfészek ipari tevékenysége Csütörtök délelőtt Székesfehérváron ülést tartott a Fogyasz­tási Szövetkezetek Fejér megyei Szövetségének elnöksége. A testület Kovács György elnök előterjesztésében, első napirendi pontként, a kongresszusi irányelvekről tartott vitát, melynek összegezése után Sudár Iván, a megyei pártbizottság titkára értékelte a hozzászólásokat, majd időszerű belpolitikai, gaz­dasági és kultúrpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. Ér­tékelésében kiemelte a hasonló jellegű előremutató, őszinte viták fontosságát, hangsúlyozva, hogy a különböző nézetek feltárása, a reális helyzetelemzés és értékelés jelentősen elő­segítheti a politikai és gazdasági munkát. Következő napiren­di pontként dr. Szigetvári Tibor, ofész titkárhelyettes írásbeli előterjesztésében a fogyasztási szövetkezetek ipari és szolgál­tató tevékenységének helyzetét és jövőbeni feladatait ele­mezte a testület.­ ­Fejér megye fogyasztási szövetkezetei, a mérsékelt gazdasági növekedés ellené­re, figyelemre méltó eredmé­nyeket értek el ipari tevé­kenységükkel. Az ipari telje­sítmény értéke a múlt évben elérte az 530 millió forintot és az 1980-as évhez viszonyított nyereségük a tavalyi év vé­gére megduplázódott. A fo­gyasztási jellegű szolgáltatá­soknál a hatodik ötéves terv­ben 25—30 százalékos növe­kedéssel lehet számolni. En­nek jelentős része 1984-ben realizálódott, a szerződéses és a kísérleti jellegű jövede­­­­lemérdekeltségű forma na­gyobb ösztönző hatására. A­­ szolgáltatás összetétele sze­rint 60 százalékban lakossá­gi, 40 százalékban pedig kö­­­­zületi. Az eredmények eléréséhez kedvezően járultak hozzá a tervidőszak kezdetén a Szö­­vosz ösztönző intézkedései, a központi fejlesztési alapból nyújtott hitelekkel és egyéb kölcsönökkel. A Mészöv is hasonló iparfejlesztést képvi­selve, illetve a megyei párt­­bizottság iparfejlesztési ha­tározatát is figyelembe véve segítette a fogyasztási szö­vetkezetek ipari tevékenysé­gének bővítését. Ennek során jelentős új kapacitások jöt­tek létre, melyek szintén hozzájárultak az eredmé­nyek eléréséhez. A Bicske és környéke Áfésznál szerkezeti lakatos és mezőgazdasági láncgyártó részleg kezdte meg működé­sét, valamint létrehozták be­dolgozói hálózatukat. A Du­naszöv Áfész lemezfeldolgo­zót indított be és megtörtént az alugrafikai üzem rekonst­rukciója. A Mór és Környéke Áfész megkezdte a munka­­védelmi kesztyűk gyártását, a Sárbogárd és Környéke Áfésznál faipari és fémtö­megcikk gyártó részleget, a Gorsium Áfész irodagépjaví­tó részleget hozott létre és korszerűsítették a varrodát. A Velencei-tó környéke Áfész beindította a faipari részlegét, bővítette­ három élelmiszerfeldolgozó üzemét. A Dunaújvárosi Munkásszö­vetkezetben megkezdődött a gumi-, ill. műbőrfeldolgozás, a Szörmű Vállalatnál pedig több részleg korszerűsítése mellett megkezdték a tűzol­tókészülékek javítását, létre­hozták üzemanyagbemérő-ál­­lomásukat. Jelentős emellett a szövetkezetek építőipari tevékenysége is, amely első­sorban házilagos kivitelezésű karbantartási és felújítási munkát jelent a Szövtervber Vállalat koordinálásában. Összegezve megállapítható, hogy az áfészek ipari-szolgál­tató tevékenysége a tervidő­szakban megfelelő eredmé­nyeket produkált, a továb­biakban célszerű növelni az ágazat önállóságát, verseny­­képességét. p. a. Az SZKP KB PB ülése Fontos állomás volt Genf Az SZKP Központi Bizott­ságának Politikai Bizottsága meghallgatta Andrej Gromi­­ko jelentését George Shultz amerikai külügyminiszterrel történt január 7-8-i genfi találkozójáról. A testület egyöntetűen le­szögezte: a genfi találkozó fontos eredménye, hogy meg­állapodás született a kozmi­kus és a nukleáris fegyverek­kel kapcsolatos szovjet— amerikai tárgyalások tár­gyáról és céljairól, s arról, hogy a kérdéseket egymással összefüggésben vizsgálják és oldják meg. A PB-ülésen külön hang­súlyozták, hogy a fegyverke­zési hajsza beszüntetésében, a nukleáris háború veszélyé­nek elhárításában és végső soron a nukleáris fegyverek felszámolásában csakis ak­kor lehet reálisan előbbre jutni, ha az elkövetkező tár­gyalásokon minden részleté­ben szigorúan érvényesítik az elért megállapodást. A világ népeinek érdeke ezt követe­li, s ez a Szovjetunió elvi és konstruktív hozzáállása a tárgyalásokhoz. Ugyanezt a magatartást várja az Egye­sült Államoktól is — szögez­te le a Politikai Bizottság. Józanul, az elért eredmé­nyek felnagyításától tartóz­kodva értékeli a szovjet saj­tó Andrej Gromiko és George Schultz kétnapos genfi talál­kozóját. Az Izvesztyija és a Pravda genfi tudósításaikban felhív­ják rá a figyelmet, hogy a külügyminiszterek találkozó­ján csupán az első lépést si­került megtenni, hiszen a kozmikus és nukleáris fegy­verzetekről folytatandó tény­leges tárgyalások még hátra vannak. Az Izvesztyija meg­állapítása szerint hosszúnak és nehéznek ígérkező utat kell még megtenni a kívánt célok eléréséig. A vezető szovjet lapok be­számolnak arról is, hogy a tervezett tárgyalások témá­járól és céljairól nem köny­­nyen született megállapodás. Mint a Pravda különtudósí­­tója megállapítja, az ameri­kai küldöttség kétnapos in­tenzív tárgyalások után he­lyezkedett olyan álláspontra, amely lehetővé teszi a tár­gyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, módot ad annak a párbe­szédnek a megkezdésére, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek tiszteletben tartásán kell, hogy alapuljon. Az Izvesztyi­ja tudósítói felidézik, hogy a genfi találkozó előtt alapvető elvi különbségek voltak a két fél álláspontjában. A svájci városban folytatott kétnapos nehéz viták során azonban felülkerekedett az új tárgya­lások megkezdésének kölcsö­nös szándéka. Arra azonban csak a jövő derít majd iga­zán fény, hogy az Egyesült Államok képviselői miért is fogadták el a találkozóról ki­adott közös nyilatkozatnak azokat a megfogalmazásait, amelyek ellentmondanak az ő korábban hangoztatott ál­láspontjuknak. Ami a jövőt illeti, a Prav­da megfogalmazása szerint nagyon fontos, hogy a tár­gyalások előkészítése és foly­tatása idején a felek szigo­rúan szem előtt tartsák azo­kat a célokat, amelyekről a Genfben kiadott közös nyi­latkozat szól. Folyamatosan szállít megrendelőinek a vasmű Zavarokat okozott a nagy hideg A Dunán érkezett a rendkívüli tél első kellemetlensége a Du­nai Vasműben. Alacsony a vízállás, és zajlik a jég. Emiatt el­dugultak a szivattyúház vízfelvevő csonkjai, termelési zava­rokat okozott a vízhiány. Rövid időre le kellett állítani a nagyolvasztókat és a martinacélművet. A Dunai Vasmű szak­emberei búvárok segítségével megtisztították az 1. számú szi­vattyú csonkjait, így a vízellátás helyreállt. A földgáz- és energiaellá­tás zavarai a Dunai Vasmű­ben is éreztették hatásukat. Különösen a hét első napjai­ban csökkent az ellátás, több fogyasztót ki kellett kapcsol­ni, illetve olajtüzelésre átál­lítani. Ennek következtében csökkent a város és a papír­gyár részére kibocsátható gáz. A Dunai Vasmű belső szervezéssel, korlátozásokkal megoldotta az alapvető gon­dokat. Az országos villamos háló­zatból felhasználható ener­gia mennyiségének csökke­nése miatt a Dunai Vasmű­ben be kellett állítani a me­leg és hideghengerművet, va­lamint a lemezfeldolgozó­gyáregység néhány üzemét. Ugyancsak szünetel a szén­előkészítő üzem termelése is. A korlátozás mérséklésével azóta megteremtődött a lehe­tőség a hengerművek ke­menceparkja és az erőmű gőzellátó üzem indítására. Az energiafelhasználás ne­hézségeinek áthidalására a Dunai Vasműben rendkívüli intézkedéseket hoztak. Ál­landó ügyeletes csoport fi­gyeli az energiahálózatot. Fo­lyamatosan dolgoznak a szi­vattyútelepen is. Nincs fennakadás a Dunai Vasmű közlekedésében. Nincs normán felüli kocsiállás, a beérkező vagonokat időbe kiürítik és továbbítják. A kikötő szombaton éjszaka „állt le”, három uszályt nem tudtak kirakni. Előrelátható­lag január 25-ig nem is fo­gad a kikötő újabb rakomá­nyokat. Megrendelőinek folyamato­san szállít a Dunai Vasmű: naponta mintegy 3000—3200 tonna áru hagyja el a válla­latot, ami alig kevesebb, mint a megszokott mennyiség.

Next