Fejér Megyei Hírlap, 2005. december (50. évfolyam, 281-305. szám)

2005-12-29 / 303. szám

2005. DECEMBER 28.. SZERDA UTAZÁSI MAGAZIN FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 9 Barangolás Fejér déli részében A horgászcentrumban egyszerre ötszáz ember képes komfortosan hódolni a szenvedélyének Kovalcsik Katalin Cece, Rétimajor, Vajta. Közeli települések, ame­lyek Fejér megye déli csücskének szépségeit, az emberek szorgos munkájának eredményét tükrözik. A cecei tájház, a Csók István-emlékház, a cecei paprika és a dinnye messze földön híres. A látnivalók mellett az át­utazók még fél időben is meg­állnak egy-egy ház előtt, ahol sajátosan elkészített házi sa­vanyúságot kínálnak, tavasz­­szal a paprikát, nyáron min­denféle jót, amit a föld terem, ősszel, a betakarítás után föl­fűzött fokhagymát, pirosló paprikafüzért. A közeli Vaj­­tán inkább nyáron fordul meg a turista, a közeli települések több lakója, hogy kihasználja a meleg vizes fürdő előnyeit. A településen áll egy Zichy­­kastély, amelyet régebben gondozott gyerekek laktak, elköltözésük óta vigyázzák az épületet. A földrajzi három­szög harmadik pontja Rétima­jor, Sáregreshez tartozó tele­pülésrész. A major nagyon szép vidé­ken terül el, de silány a jelző. Terjedelmes tórendszert fog­lal magába, ahol csupán két­­szer-háromszor fordultam meg, de szerencsére mindig sikerült egy kis időt lopni arra, hogy körülnézzek. Amit lát­tam, lenyűgözött. Igazán be­mutatni ezt a vidéket nem le­het néhány röpke látogatás alapján, csak az tud olyan el­ragadtatással és hozzáértőn beszélni róla, aki mindennapi részese a szinte észrevehetet­len gazdálkodásnak, a konfe­renciaterem programjainak vagy a pihenőház nyugalmá­nak. Hogy alapos ismereteket szereztem a vidékről ___ és ezeket átadhatom. Lévai Ferenc elnök­vezérigazgatónak kö­szönhetem. Rétimajor közel tízezer évvel ezelőtt létrejött földtani kép­ ___e­rődmény, a mezőföl­di tábla kettétörött, és kiala­kult egy gyönyörű, hosszú, mintegy száz kilométer széles haránt alakú mocsár a két nagy tó, a Balaton és a Velen­cei-tó között. Ebbe a gyönyö­rű mocsárvilágba az ember szinte soha nem piszkált bele. A partján népvándorlási hul­lámok zajlottak, lehet itt talál­ni gall temetőket, rómaiakat, vas- és bronzkori emberek te­lepülésmaradványait, de lát­hatunk kunhalmokat, mocsár­várakat. A tóparton még meg­találhatók az úgynevezett ita­­tótornyok, ahol a vonuló seregek itatásra rendezkedtek be. A tórendszert 1828-ban le­csapolták és a középen meg­ásott Nádor csatornával szű­kítették, kordába szorították a kanyargó mocsaras vidéket, amelyet kicsivel később ha­lastavakká rendeztek át. Sze­rencsére, miután nem volt még olyan a technika, ez a kö­zel ezerhektáros tórendszer szinte természetes állapotá­ban maradt meg. Ha valaki bi­ciklire ül, háromszáz méter után nem érez mást, csak azt, hogy összeborulnak a feje fö­lött a fák, susog a nád, ami itt csak a városi embernek új­donság. Séta közben átmászik előttünk egy teknősbéka, mert épp a tojófészkét építi, a gé­mek lustán köröznek, a kacsa­mama vezetgeti a fiókáit, köz­ben haltermelés folyik a terü­leten. Pihenni, biciklizni, hor­gászni lehet a vidéken, érde­mes elhozni egy jó távcsövet, sokkal jobban lehet vele a tá­volban kutakodni, a fényké­pezőgépet sem érdemes ott­hon hagyni. Ha nincs kerék­párunk, kölcsönözhetünk, a horgászcentrumban egyszer­re ötszáz ember képes kom­fortosan hódolni a szenvedé­lyének, vannak bográcshe­lyek, játszóterek, zuhanyzók, büfé, kemping és tavaszra ké­szül a 30 ember befogadására alkalmas faházrendszer. A majorban áll a közel 120 éves, felújított Zichy uradal­mi major, a másik épület a kocsmahivatal, az ökofogadó. A halas gasztronómiát kár volt elfelejtenünk, tudvalévő és sajnálatos, hogy a magyar ember kevés halat fogyaszt, kevés receptet ismer. A majo­­riak azonban nem, ná­luk a halászlé és a rán­tott hal gyakori menü, van káposztás harcsa, harcsasaslik, de a vad­ételeket sem ha­nyagolják, mivel nemcsak a madará­szok, a horgászok, ha­nem a vadászok is gyakori vendégek a környéken. Ha már a gasztronómiánál tar­tunk, tudjuk, hogy a hal a har­madik lében érzi jól magát, ezért ne menjünk el szó nélkül a borospince mellett, ahol több száz palack kiváló hazai borból válogathatunk. Jó idő­ben a kerthelyiségben gyak­ran rendeznek találkozókat, lakodalmat, a népi díszletek - és talán nem csak azok - em­lékezetessé teszik az alkal­mat. A halászmúzeumban ezeréves halászszerszámokat láthatunk, fotók közvetítik a látogatónak a halászmúltat. Az osztálykirándulások diák­jai a nádi iskolában természe­tes körülmények között is­merkedhetnek a környék ál­lat- és növényvilágával, a vé­dett madarakkal, a halakkal, de sportolhatnak is. A közel nyolcszáz évvel ezelőtt épített halászkunyhó korszerű mását láthatják, a tavon bödöncsó­­nak ring, visszamehetünk ki­csit az időben. A Szent Péter-napi halász­búcsú fontos eseménye volt a halászattal foglalkozó embe­reknek. Ekkor avatták a ha­lászlegényeket halászmester­ré, a mesterek összeültek, megbeszélték a következő év teendőit. A kétnapos búcsú a közönségnek is esemény, be­mutatkoznak a környék kéz­művesei és együttesei. Ta­vasszal, áprilisban halfeszti­vált tartanak, a helyi kézmű­vesek árusítanak, a helyi termékeket árusítják, ezt ősz­szel megismétlik. Az ökotréninget választó cégek is gyakori látogatói a majornak, a fogadóközpont első emeletén korszerű tech­nikával felszerelt tárgyalóte­rem áll a rendelkezésükre, amelyben egyszerre ötven ember számára van lehetőség tudásának karbantartására, fejlesztésére. Az épületben van egy terem, ahol áll egy tíkfából faragott totemszobor, a szerencsét hozó aranyhal, tőle és a környező tárgyaktól ízelítőt kaphatunk a keleti életfilozófiából. A wellness­­centrum a teljes és kellemes kikapcsolódást nyújtja a ven­dégnek. Nagy utat tettünk meg a há­romszögben, láttunk őstermé­szetet, gazdaságot és aktív pi­henést, amelyre bizony ma nagyon sokan vágynak és ami láthatóan nincs is olyan túlsá­gosan messze a városlakó em­bertől. Összeborulnak a feje fölött a fák, susog a nád, ami csak a városi embernek újdonság Újrazúgazúgavolga Hirdetés K­eresse a Fejér Megyei Hírlap következő lapszámait és nyerjen jegyet a ‘ RAPÜLŐK I­I január 21-i koncertjére, 1 . a Budapesti Sportarénába! I . • Réti Része a rapülésnek! A vajtai termálstrand, amelynek látogatottsága inkább a nyári na­pokban sűrű, de máskor is szívesen érkeznek ide pihenni vágyók A messze földön is híres cecei paprika és a falusi árusok, akik házuk előtt kínálják portékáikat (fent). A rétimajori halászati múzeum ősi eszközökben gazdag, fotókon őrzik a mesterség régvolt napjait Fotó: Lázár Lívia Hogy látjuk őket? Budapest (mti) - A bu­dapestiek többségé­nek nincs ellenére, hogy sok turista fordul meg Budapesten, hi­szen jelentős bevételt hoznak, valamint nyi­tottabbá, sokszínűbbé teszik a várost. A fővárosba látogató tu­risták és az itt élő külföldiek megítéléséről, valamint a budapestiek velük kapcso­latos attitűdjeiről egy tanul­mány készült, ami szerint a megkérdezettek többsége nem ellenzi, hogy külföl­diek is éljenek a városban. A tanulmány összefogla­lójából kiderül, hogy a leg­szívesebben a határon túli magyarokat, az EU nyugati országaiból érkezőket, a ja­pánokat és az egyesült álla­mokbelieket látják szívesen a fővárosiak. A budapestiek több mint felének vannak itt élő külföldi barátai, ismerő­sei is, mintegy 50 százalé­kuk közvetlen lakókörnye­zetében élnek is külföldiek. A felmérés szerint a ma­gyar állampolgárság meg­szerzését számos kritérium­hoz kötnék a fővárosiak. Legfontosabbnak a rend­szeres magyarországi jöve­delmet ítélik a válaszadók, míg hasonlóan fontosnak tartják azt is, hogy az, aki magyar állampolgárságot szeretne szerezni, beszéljen magyarul.

Next