Fejér Megyei Hírlap, 2010. december (55. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-31 / 304. szám
PÉNTEK , 2010.12.31. ... Még hogy régen nem tudtunk bulizni. Vagy nem úgy, ahogy a maiak. Na jó, nem lire, éjfélre, ne adj isten hajnali egyre estünk be, inkább korábban, de a többi... Rendben, nem volt parti- és egyéb drog sem, ha csak a több ampulla sört és a vadvizeket nem tekintjük annak. .. .Illetve ez sem igaz, tőlem például a szelíden zavaros tekintetű Szomáliai fiú megkérdezte, hogy akarok-e valami anyagot, de nem akartam. Nem sértődött meg. A semmibe nézett, és a ködfelhő mögött kereste a maga Afrikáját. ...Ott történt ez, ahol laktunk, a Budaörsi úti ELTE- kollégiumban. A környéken lakók előszeretettel hívták Hotel Infecundinnak. Csupán a rosszindulat beszélt belőlük, és nem csak azért, mert számosan használtak kotont is. Bizton állíthatom, kevés szabadabb hely létezett akkor a hasonló műintézmények között. Koedukált épületek, lángtúlsúly, szelíd és fiatal nevelőtanárok, mi kell még? ...Nem kellett néhány lepedőt összekötve leereszteni a földszintre, hogy felhúzzuk a nőt. Pedig a legelső épületet eredetileg munkásszállónak szánták. Nem az lett. Szép, nagy élet folyt, szép nagy bulikkal. K. Laci, az egyik nevelőtanár haveri viszonyt ápolt mindenkivel. A szabolcsi almaszedésen a fa tetején lelkesen énekeltük együtt a Let it be-t. K. Laci most K. László, neves politológus, sokat szerepel. Egykor nagyon szerette a focit, ma kicsit csalódottnak látszik. „Speckolt” vezetett a kollégiumban, és amikor Max Weberrel leszámoltak, előszeretettel hallgatták révükön a Woodstockot. Lelkes tanítványa volt S. Pisti. Sokáig jó barátságban voltak. S. Pisti most S. István, politológusnak hívták őt is, ám nem olyan régen talárt öltött... ...Sokat és nagyokat buliztunk, ha nem is vele, de ugyanott. Lényegében minden karnak megvolt a maga klubja, saját italkiméréssel, technikával, lemezkészlettel. Gyakran járt hozzánk B. Sanyi, ma B. Sándor olvasható a sírkeresztjén. Jó barátom volt, az apja valami államtitkárféleként dolgozott a BM-ben, aki a végén kecsegtető állással is megkínált. Nem vállaltam. Utazni nem lehetett volna, az egyenruhákat utálom, de legfőképp semmiképp sem akartam párt tagja lenni... ...De inkább bulizzunk. Sanyiék hétvégi házában is többször jártunk. Az apja rengeteg repütalt kapott, amit rendszeresen meg kellett inni, hogy ne foglalja a helyet. Sanyi néhány éve belehalt a rengeteg italba, a soha le nem tett nagydoktoriba, az elrontott életbe. M. Peti is kilátogatott néha a Budaörsi útra. Ma M. Péternek hívják, és... Nem tudom, mi van vele. A kalocsai előfelvételis laktanyában ő volt a legjobb haverom, általában együtt rendeltek ki bennünket a szart vödrökbe menni, ha kiöntött az udvaron. Nem is tudom, hogyan csinálta, de Peti sokáig titkolta, hogy az ő apja az igazságügyminiszter. Amikor a katonaagyak felfogták az összefüggést, Peti élete nagyon megváltozott. Állandóan hazaküldték, a barátságunknak vége lett. Ő akarta így. ...Szóval, el-ellátogatott oda, a város szélére. Mondták róla, hogy remek feje van, gyorsan tanul, de ő akkortájt valamiféle dzsentri-életfilozófiát talált ki magának. A soha meg nem élt iránt nosztalgiázott. Vedelt, nincs erre jobb szó. Egyszer egy bulin valaki kérdezte, nem ismerjük-e azt a srácot, aki elájult a vécében, ott fekszik a piszoárnál. Ismertem, kihúztam a folyosóra. Onnantól fogva nem bukkant fel többet, néha az egyetemen láttam. ...Volt, hogy rendőr is bulizott velünk. Hetekig. A kollégiumot ugyanis robbantással fenyegették meg, mi úgy tippeltük, hogy valamelyik környékbeli. Aki vagy irigykedetett vagy egyszerűen zavarta a szabad(os)ság. Esetleg hallott arról, hogy a tiltott Konrád György akkor, az átkosban nagy tömeg, a jövendő értelmiség előtt „lázit” a legnagyobb egyetem kollégiumának ebédlőjében. Ott, ahol egyébként nagy bulikat tartottunk, és ahol nagyokat röhögtünk Szilágyi György szóvirágain, és a hivatalosan még dobozba zárt A tanú poénjain. ...A rendőr tehát beköltözött, és időnként kölcsönadta a ruháját az egyik srácnak, aki esténként abban jelent meg az asztalok között. Gumibot volt nála, a pisztolytáska ott lógott az oldalán. Kísérteties volt, aminthogy az is, hogy hetekig nem bukott le a zsaru. Pedig besúgó akadt. Nem sokkal azután, hogy beköltöztünk, az egyik szoba ajtajára kiragasztották: Spicli. Az a fiú lakott ott, aki Kalocsán beköpött két srácot, akik úgynevezett tiltott, ellenséges irodalmat terjesztettek. Nem voltam valami jó katona, ezért okulásképpen elküldték a „tárgyalásra”. A fiúkat lecsukták, az életük tönkrement... ...Szilveszterkor mindig hatalmas murit akartunk csapni, de volt, hogy az egész társaság éjfélre elaludt. Egyedül voltam ébren, a kezemben egy üveg pezsgővel. Az feldobott. Jó ideig örültem még a szilveszternek, de néhány éve már csak tudomásul veszem. A múló időre emlékeztet. ...A kiköltözés előtti napon nagy bulit csaptunk. Másnap B. Sanyival visszavittük az évek során összegyűlt üvegeket. Vettünk értük másikat. Megittuk a búcsúitalt, aztán búcsút mondtunk. Akkor azt hittük, nagy buli lesz az élet. Szabó Zoltán Nagy buli az élet Lovász Lilla lovasz.lilla@fmh.pl.hu Álarc mögé bújva szebb a világ? Beöltözni, azt szeretünk nagyon. Egy estére, egy órára, akár egy pillanatra is másnak látszani, mint amilyenek valójában vagyunk, íme így töltöttük 2010-et: az új esztendőt maszkban köszöntöttük, s abban búcsúztattuk az őt, év közben pedig, ha csak lehet, álarc mögé bújtunk - ha más nem volt, megfelelt az ital is. Megünnepeltük a farsangot: velencei maszkban elegáns urak és dámák lejtettek a parketten, kicsit felnőttebben talán, mint egyébként. Alig vártuk a húsvétot, hogy újra gyerekként, nyúlfülekkel ékítve vethessük magunkat a buliba, ahol - bár nem locsolódalokra lehet ropni-, a lányok nem biztos, hogy megúszták szárazon... Nyáron „whiteparty" követte a reneszánszát élő habpartit és fordítva. Vagy fehérben virítottunk, vagy ruha helyett szinte csak fürdőhab borította testünket - igaz, páran jobban jártak volna, ha nem látszott volna ki bájuk a hab alól... A „jó öreg" legény- és leánybúcsúk is beálltaka sorba, pirosbetűs ünnepnap helyett efféle bulikon is be lehetett öltözni: valaki másnak. Ősszel úgy tűnik, keveselltük a maszkabálokat, jól jött az angolszász halloween szokása a magyar bulipiacon. Vámpírnak, zombinak festve hódítottuk meg az éjszakát. Múmiák vécépapírba tekerve, akasztott hullák nyakukban kötéllel keringtek körülöttünk: modern halottak napi „idill". Kis szusszanás és a Mikulások elborították az utcát, a diszkókat. S ha már felvettük a télapósapkát, le se vegyük szilveszterig: újra indul az év, újabb próbát tehetünk, hogyan legyünk kicsit mások. QY vége FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 15