Fejér Megyei Hírlap, 2018. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-12 / 84. szám

12 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TAZTÓ­­i TANULÁS Én, József Attila Április 11., József Attila szü­letésnapja a költészet napja. A minap néztem meg az Én, József Attila című musicalt a Madách Színházban. A darab József Attila éle­téről, illetve szerelmeiről szól, egész pontosan a Vágó Mártá­val és Kozmutza Flórával való kapcsolatáról. A mű ajánlójá­ban is olvashatjuk, hogy akad­nak olyan kivételes pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik. És igen, 1905. április 11. pontosan egy ilyen pillanat volt. József Attila minden egyes szava, mondata hol egy késszúrás a szívbe, hol pedig egy léleksimogató csoda, nem lehet úgy a verseit olvas­ni, hallgatni, hogy ne ültesse el gondolatok millióit a fejünkben, vagy ne hagyjon mély nyomot bennünk. A musical tökéletesen tükrözte ezt a kettősséget, az író költészetét, érzéseit, egyszerűen szavakba nem lehet önteni, ami ott és akkor a színpadon történt. Képzeljük el, hogy a már felnőtt József Attila a kis József Attilát átölelve szavalja a Mama című verset lágy zene kíséretében, miközben a háttérben „a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magasba”. Itt egy pár perces részletről van szó, de a darab minden másodperce ara­nyat ér, kendőzetlenül mutatja be József Attila mentális beteg­ségét, s az ezzel járó szenvedé­sét, hogy hogyan küzdött nap mint nap a saját gondolataival, saját magával, s démonjaival, az ember már-már magáénak érezte a költő fájdalmát. Haj­szálpontosan megjelenítettek egyes részleteket, például a le­velezéseket vagy a halálát, ami­ről csak kevesen tudják, hogy testét Nagy-Magyarország régi vasúti térképével takarták le. Ezek a kis részek is hozzájá­rultak ahhoz, hogy tényleg egy teljes történet rajzolódhasson ki a nézők előtt. Biztosan nem én voltam az egyetlen, akinek patakokban folyt a könnye, kihozta belőem az összes létező érzelmet, gon­dolatot, megelevenedett előt­tem maga a költő, legszíveseb­ben csak visszamentem volna az időben és megöleltem volna. Major Alexandra 12. B.­­/Konolányi gimnázium,­­ Székesfehérvár Segítsünk, ahol csak tudunk! A segítségre mindenkinek szüksége van, gyermekeknek a szülőkre, felnőtteknek a ba­rátokra és családra, idősebb hölgyeknek és uraknak pedig a fiatal unokákra, hiszen csak így tudunk az életben előre haladni, és elérni álmainkat. Nemrégiben sikerült nekem egy idős hölgyön segíteni, ez az az élmény, amit az olvasók­kal most meg szeretnék oszta­ni. Körülbelül egy hónappal ezelőtt, óriási hóesés és nagy hideg lepte el az országot, az én városomban sem volt ez másként. A közlekedések he­lyén megbénult va.lelassult, hiszen a nagy hór miatt veszé­lyessé váltak az utak, a hókot­rók pedig sajnálatos módon nem voltak túl aktívak. Egyik este ebben az óriási „hóviharos” időszakban autó­val jöttem haza az edzésem­ről körülbelül fél 10 tájban, amikor egy körforgalomhoz érve megpillantottam egy pi­ros autót az egyik kijáratnál, de a szembe sávban. Egy-két kör megtétele után felmértem, hogy mit is kereshet egy autó a körforgalom kijáratának szem­közti sávjában. Ez idő alatt sok-sok kocsi ment el a látha­tólag problémával küszködő autós mellett, anélkül hogy megálltak volna segíteni... El­döntöttem, hogy megpróbálok megtenni mindent annak ér­dekében, hogy folytatni tudja útját a „bajba jutott”, hisz ki tudja, mióta állhat már ott a nagy hidegben, és hogy mi­lyen problémája van. Miután leálltam mellé, kiszálltam és láttam, hogy egy idős hölgy ül a volánnál, aki próbálja be­indítani a gépkocsit - nem túl sok sikerrel. Kiszállásomat követően odasétáltam hozzá és megkérdeztem, hogy mi is a probléma, illetve tudattam­ vele, hogy sajnos rendkívül rossz helyen áll, hiszen­elfo£­­lalja az egész sávot, valamint világítása sem volt, ami a rossz látási viszonyok miatt nagyon balesetveszélyes. Az első pár mondata nem gyorsan levet­tem a bí­zatéből, hogy a hölgy elég zavarosan viselkedik, ösz­­szefüggéstelenül és számomra érthetetlen dolgokról beszélt. Néhány perc után leszűrtem, hogy a hölgy nagyon nincsen tisztában jelenlegi állapotával és tartózkodási helyével, emi­att úgy döntöttem, szólok egy jó barátnak, aki a rendőrségnél dolgozik, hogy küldjön egy járőrt, és segítsék hazajutni a hölgyet, mert nagyon nagy a hideg, és semmiképp sem sze­rettem volna, hogy még akár emiatt más probléma is történ­jen vele. A rendőrök pár perc múlva megérkeztek, pártfogol­­tamat hazakísérték, nekem pe­dig megköszönték a segítséget. Véleményem szerint, ha én nem érkezem oda, akkor na­gyobb baj is történhetett volna, akár a hideg miatt a nénivel, vagy esetleg egy baleset sem lett volna kizárva, hiszen a látási viszonyok nagyon korlá­tozottak voltak a hóesés miatt. Nagyon örülök, hogy segíteni tudtam, annak viszont nem, hogy a többi autós semmit nem tett ebben a helyzetben. Majdan Martin 12. E. Széchenyi szakgimnázium, Székesfehérvár­ ­?A SÉTATÉR 2018. Április 12. csütörtök Élményközpontú irodalomtanítás A költészet napja alkalmából a Teleki Blanka Gimnázium Magyar Munkaközössége ne­vében dr. Argyelán Dánielné tanárnő felkérte dr. habil. Fűz­fa Balázs irodalomtörténészt, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docensét, hogy a 19. század magyar irodalmáról tartson előadást. A tanórát nagy kíváncsiság fogadta, az iskola legnagyobb terme telje­sen megtelt érdeklődőkkel. Dr. Fűzfa Balázs irodalom­­történész, akinek nevéhez töb­bek közt az „élményközpontú irodalomtanítás” programjának létrehozása kapcsolódik, külön­leges tanórát tartott. Bevonta előadásába a hallgatóságot, ösz­­szekapcsolta az irodalmat sok más művészet- és tudományte­rülettel, például a fizikával, ma­tematikával, színházzal, zené­vel és más, a hétköznapi életből ismerős jelenségekkel, beszélt a reklámok, a közösségi oldalak hatásáról. Arany János képeinl ellátott „varázsbögre”^ alfilom csokoládészelet, diaszlba ágya­zott hangeffektek sinesítették az előadást. Különösen érdekes volt az, ahogyan közösen fedezhettük fel Arany János az Év napra című versében a számmiszti­kát, amely a betűk, a sorok és a szótagok számával is össze­függésbe hozható. Igazán iz­galmassá akkor vált a kérdés, amikor arról szavaztunk, hogy vajon szándékos-e az, hogy a számok logikája szerint épül fel a költemény. Az eredmény körülbelül 50-50 százalék lett. Az előadás olyan érdekes­ségekről, sőt provokatívnak tűnő témákról is szólt, mint például hogy a Facebookot valójában József Attila „találta fel” 19 éves korában, hogy a kínai gyerekek több Petőfi-ver­­set tudnak kívülről, mint a leg­több magyar iskolás. A temati­ka az élet számtalan területére kiterjedt, a nyelv kialakulásá­tól az irodalom megértésének bemutatásán át a reklámokban felfedezhető irodalom jellem­zőinek bemutatásáig. Az óra végén az érdeklődők kígyózó sorban álltak, hogy megérinthessék a tanár úr két, 1848-as kiadású Petőfi-kötetét - szerencsét „gyűjtve” ezzel az érettségihez. A középiskolások besm­lél­­ne­ a digitális világba?­ Vajon veszélyezteti-e ez az olvasást, s a klasszikus irodalom szerete­­tét, a könyveket? - kérdeztem a tanár úrtól az előadása után. - Borzasztó nehéz kérdés, még nem látjuk, hogy 10-20 év múlva mi lesz, de azt sem, hogy öt év múlva mi fog tör­ténni. Az biztos, hogy a köny­vek maradnak, mert az olvasás élvezete fontos, az olvasásnak pedig a könyv a forrása, míg az információszerzésnek az internet. Tehát a funkciók ket­téválnak, differenciálódnak. Ahogy a tumúra során ez min­­­dig is volt, először kettévált a szóbeliség és az írásbeliség, most az olvasás és a digitális ismeretszerzés. Ez így van tel­jesen rendjén. Amiatt azonban egy kicsit aggódom, hogy a mai fiatalok, a 2000 után született Z-gene­­ráció már olyan világba szü­letett bele, hogy nem lehet víziója, milyen az, hogy nincs számítógép és okostelefon. Ugyanakkor ennek nagyon sok előnye van: sokfelé tud­tak egyszerre komortii­ikálni, figyelni, amire az e előző gene­ráció nem kértes. Megvan az előnye és a hátránya is ennek, igazán még nem tudjuk a dol­gok kimenetelét. a Ön fontosnak tartom írógépet, de valóban írom a klasszikus kul­túrát. Nehéz rávenni a diáko­­­­kat arra, hogy 10 oldalnál hosz­­szabb szöveget olvassanak el, hogy legyen fogalmuk arról, hogy egy hosszabb szöveg is lehet egyetlen egész. Szétszórt a tudatuk. De semmiképpen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a mai nemzedék nem értékes, legfeljebb más nyelveken, más eszközök se­gítségével gondolkodik. Magony Gellért 11. A­ Teleki gimnázium, Székesfehérvár Élményközpontú irodalomtanítás - ez Fűzfa Balázs irodalomtörténész programjaFotó: A szerző 151. Rendhagyó divatbemutató A kifejezésnek több módja van, sokszor beszéd nélkül is megértjük a másikat. Színek­kel és öltözködéssel is elárul­hatunk rengeteg információt, így tette ezt Petőfi Sándor is a forradalom idején, véleményét nem elrejtve ment szembe a hétköznapi, elfogadott öltöz­ködéssel. Vörös nadrágot és sálövet viselt, ami az ellenál­lásról árulkodott akkoriban. A március 15-i műsor Matuz János rendezésével a magyar zászló színei köré épült. Ezek bemutatására a koncepció egy forradalmi divatbemutató volt, amit a márciusi eseményekkel kötöttek egybe. A kilenc ruhát a Tóparti Gimnázium és Mű­vészeti Szakgimnáziumba járó textiles diákok tervezték és készítették el Szabó Fruzsina tanárnő segítségével. A műsor­ral az üzentük, hogy a bátorság és harc nem csak a történel­münk része, hanem napjainké is. A kifutón a piros színnel az erőt, fehérrel a hűséget, zölddel pedig a reményt fejezték ki a ruhák a modellekkel együtt. Emellett szöveges szereplők a márciusi eseményeket adták elő, illetve táncosok és énekkar is színesítette a műsort. Az ut­caszínháznak nagy sikere volt, mindkét előadáson tele volt a Városház tér. A ruhákat még a Hiemer-házban sajtótájékozta­tón is megtekinthették, és a sa­ját iskolánkban is előadtuk. Az összes előadás hihetetlen él­mény volt számomra, és a po­zitív visszajelzésekből tudom, hogy a nézőknek is. A végén a színpadon állni és látni a sok elismerő arcot, felemelő érzés volt. Sándor Tamara 11. A. Tóparti gimnázium, Székesfehérvár A kifutón a piros színnel az erőt, fehérrel a hűséget, zölddel pedig a reményt fejezték ki Fotó: Igazi Diáknapok, színes programokkal A Fejér Megyei Diáknapokat idén is megrendezik április 13-15 között. A Diáknapok egy összművészeti fesztivál, amelynek keretein belül Fejér megyei diákok mutathatják meg tehetségüket. Munkájukat minősítő oklevéllel, a legsike­resebb iskolákat pedig külön díjjal jutalmazzák. 2018-tól új pontozási rendszer alapján ta­lál gazdára a Fesztiváldíj. Idén Dunaújváros ad ott­hont a rendezvénynek, ahol a diákok tizenkét kategóriában mérettethetik meg magukat. A produkciókat ismert szak­emberek, illetve művészek bírálják el, s közben szakszerű tanácsokkal látják el a lelkes fiatalokat. Az esemény ideje alatt számos egyéb szabadidős program várja a résztvevőket, mint például az óriáshinta, va­lamint a fotófal. (A részletes programok megtalálhatók a www.diaknapok.hu webolda­­lon.) Csóka Dorottya 11. A. Tóparti gimnázium, Székesfehérvár * | Látogasson el weboldalunkra! ! a Fejér megyei | EíIa hírportál

Next