Fejér Megyei Hírlap, 2020. június (65. évfolyam, 127-151. szám)
2020-06-04 / 129. szám
A „Nem, nem, soha" eszméjét az Oremus-dűlő és a nyelvújító Kazinczy bűvölete homályosította el Kossuth Lajos városában, Zemplén vármegye egykor dicső székhelyén a rendszerváltozásig. Nem volt sem Trianon tér, sem turul, a Kálvária romokban hevert. Gyerekként, fiatalként jártak Kazinczy nyomdokain az anyanyelvi versenyeket, a nevével fémjelzett levéltárat és a Zemplén természeti kincseit őrző múzeumot - a szocializmus sivár évtizedeiben a helyiek a túramozgalmakból is kikoptak, ha felbukkant egy-egy hátizsákos, bakancsos csapat, biztosra vehettük, hogy távoli országrészből érkeztek, s hallgattuk az évszázadokkal korábbi dicsőségfalra felkerült eredményeket egy-egy városi, iskolai ünnepség alkalmával. Arról viszont nem szívesen meséltek az átkosban élő városiak, mi történt abban a fehér, még inkább fekete foltként tátongó XX. században, melynek végére, a kilencvenes évekre a város lakóinak jelentős része munkáját vesztve elszegényedett a gyárak bezárásával, a közintézmények örökös átszervezésével és csonkításával. Azokat az évtizedeket, melyek következtében a leszakadás nem csak a főutca szecessziós házainak díszes stukkóit érintette, súlyos hallgatás övezte. A hetvenes-nyolcvanas évek úgy múltak el, mintha az újhelyi templomtorony órája megállt volna a századfordulón. A XX. századi történelmi emlékezet leporolásáért sokat tesz a városban a Patrónus Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke Szajkó Gábor, s aki a Magyar Kálvária emlékműegyüttesének felújítását viszi a vállán. Ma már a város is sokat tesz a Trianon-emlékév szervezéséért, megalakult a Trianon 100 szobor-előkészítő bizottság, a Centenáriumi Turul-szobor felállítását az önkormányzat is támogatta a civil szervezetek és magánszemélyek adományai mellett. Június 6-án új alkotással bővül a szoborcsoport: a Matl Péter munkácsi szobrászművész tervezte Turul-szobrot avatják fel a Szár-hegy oldalában 10.30-kor. Ottjártunkkor, május 20-án déli 12 órakor került fel az utolsó darab a kőmadárra, mely alkotója szerint nem a harcias támadókedvet, sokkal inkább a békét, megbékélést hivatott hirdetni: angyalszárnyai nem lecsapnak, felemelnek. A Kis-Szár-hegyen 1934-ben Sátoraljaújhely századikként emelt országzászlót Trianon emlékére. Két évvel később, 1936-ban megépült a Kálvária, ami Krisztus kálváriájának mintáját követve örökítette meg a Magyar Kálváriát: az elszakított városok nevei szerepelnek a stációkon. István király halálának 900. évfordulójára emelték 1938-ban a Szent István-kápolnát, melynek avatóünnepségére négyezer hazafias érzelmű ember érkezett - meséli a mementók történetét Szajkó Gábor. - Ez az annak idején közadakozásból épült emlékműegyüttes lényegében szabadtéri templom, ahol maga a kápolna az oltár, a fennsík a templomhajó, az országzászló pedig a templomtorony. Sajnos nem sokáig töltötte be szerepét a történelmi emlékhely, 1944-1945- ben az orosz-német front Borsitól idáig húzódott, nagy részét szétlőtték. Aztán jött a szocializmus, és tovább romlott az a kevés is, ami megmaradt belőle. A város a két háború között - ahogy ma is - a turizmusban próbálta megtalálni a saját kitörési pontját. A Tátra és a Kárpátok bérceit elcsatolták, így az Újhely környéki hegyek felértékelődtek. Ringer István személyes véleménye Újhellyel kapcsolatban, hogy száz év múltán túl kellene lépni a trauma felemlegetésén, és el kellene végre fogadni. Ez a békeszerződés az etnikai elveket súlyosan felrúgta, mégis a közbeszédben fel kéne hagyni a revizionista törekvésekkel, és egy átfogó nemzetiségi politika mentén újraépíthető és jövőbe mutató lenne a múlt. Újhely a XX. században több szempontból is nagy traumát átélt, megannyi problémával küszködő kisváros, de ugyanerről a városról az is igaz, hogy kiváló adottságokkal rendelkező település, ahol számos izgalmas kihívást és feladatot talál az itt élő fiatal értelmiségi. Számomra sokkal jobban hangzik ez a fajta optimizmus a Trianon-kérdés kapcsán, nyilván nem feledve azt, hogy igazságtalan béke volt, mely sok szenvedést okozott. Kaland és kihívás - a város fő bevételi forrása a turizmusra építő Zemplén Kalandpark. A pénz - a történelem fintora - azonban főképp a fizetőképes szlovákiai látogatók pénztárcájából érkezik a városi kincstárba. Fájdalom, de a legtöbb újhelyinek drága a belépő. S nem csak a bobpályán vannak könnyebb helyzetben a szomszédok. A módosabb szlovákok vásárolják fel az elnéptelenedő hegyközi falvak felújításra váró házait vagy az üresen álló újhelyi ingatlanokat. Ennél is fájóbb, hogy a mára hivatalosan 14 ezer újhelyiből sokan külföldön vagy Pesten próbálnak boldogulni - így megy ez évtizedek óta. Száz év hosszú idő, magyarországi vezetők, politikusok, üzletemberek jóvoltából akár még az is megtörténhetett volna ezalatt, hogy ködszurkálás helyett feltámasztanak egy kiváló turisztikai és gasztronómiai adottságú várost a keleti végeken. Nehéz úgy a hazai idegenforgalomra építeni, hogy a közlekedés csapnivaló. Ha az ócska, lassú, toldott-foldott vasút mellé végre a határig érő autópályát építenének, megszűnne a százéves fóbia, mely utazóban és újhelyiben egyaránt mélyen él. Zemplén kapuja mindentől messze van. Hogy az ott lakóknak és hazatérőknek újból sátor legyen e város, és ne koporsó. A zempléni tájba illeszkedő Turul-szobor a kilátópont tövében épül a Szár-hegyen A Ronyva-legenda először Urmánczy Nándor cikkében bukkant fel: Egy patak a „határ"... Nem az újságírókon és nem is újhelyi vendéglátóikon múlt, hogy úgy alakult, ahogy. Trianon tér A Szent Istvánkápolna avatóünnepségére 1938-ban 4000 hazafias érzelmű ember érkezett Szajkó Gábor, ha kell, szponzort szerez, kápolnát vakol Trianon 100