Fejér Megyei Hírlap, 2020. október (65. évfolyam, 230-255. szám)

2020-10-09 / 237. szám

2020. OKTÓBER 9., PÉNTEK MÚLTIDÉZŐ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 11 Megfejtett szoborrejtély: Zrínyi Miklóst ábrázolja a Magyar vitéz FMH-INFORMÁCIÓ Érde­kes felfedezést tett a Szent István Király Múzeum (SZIKM) tudományos igaz­gatóhelyettese, Négyesi Lajos. Ohmann Béla eddig Magyar vitézként ismert al­kotásáról kiderítette, hogy Zrínyi Miklóst ábrázolja. Valószínű sokan felnéztünk már az Ady Endre utca Oskola utcával határos saroképületére helyezett kőszoborra, amely­nek posztamenséről egyenes tartású, méltóságot sugalló szablyás férfi tekint ránk. Az Országalma alkotójának, Oh­mann Bélának Magyar vitézé­ről eddig főként azt ismertük, többször változtatták a helyét, így ő is a város „vándorló” szobrai közé tartozik. Eredetileg a Vitézi Székhá­zat díszítette 1940-től, majd az épület átépítése miatt került a Fő utcán a Rendház tűzfalára. Onnan 1990-ben kiszorította Melocco Miklós Mátyás király emlékműve. Jelenlegi helyére pont 20 éve, 2000. szeptember 30-án helyezték, mielőtt tíz évet raktárban töltött. Ilyen előzmények után meglepetéssel fogadhatjuk a hírt, más is kiderült a szobor­ról. A Magyar vitéz immár nem egy a vitézek közül, ha­nem a neves költő, hadvezér és hadtudós, Zrínyi Miklós fe­hérvári emlékműve. Ezt meg­­­győző érvekkel és bizonyíté­kokkal támasztja alá Négyesi Lajos, a Szent István Király Múzeum tudományos igazga­tóhelyettese. - Abban, hogy sikerült felismernem Zrínyit, első­sorban Ohmann Bélának van szerepe, hiszen első ránézés­re azonosítható volt a Vitézi Székházról készült korabeli felvételen. A szobron ábrázolt címerrészlet - a kiterjesztett sasszárnnyal - csak megerő­sítette ezt, de a toll és szab-A markáns arcú vitéz Zrínyi Miklóst juttatja eszünkbe lga együttes szerepeltetése is tipikus Zrínyi-attribútum. Jómagam több mint 10 éve foglalkozom Zrínyi-kutatás­sal, ezért talán jobban rááll a szemem a vele kapcsolatos dolgokra. A szobor ismertetőjegyein kívül a felfedezést megerősítő utalásokat, forrásokat is talált Négyesi Lajos, akiről tudnunk kell, hogy szakterülete a hadi régészet és hadszíntérkutatás, s hadtörténelmet is oktat a Nemzeti Közszolgálati Egye­tem Hadtudományi és Hon­­védtisztképző Karán, mint egyetemi docens és honvéd ezredes. Úgy véli, egyértel­műen összefügg a Zrínyi-szo­borral, hogy az egykori Vitézi Székház nagytermének falát díszítő Aba-Novák Vilmos fal­festményre a költő és hadvezér Vitéz hadnagy c. prózai művé­ből vett idézet került. Zrínyi­re utaló forrásmű a Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó), benne Zrínyi Miklós szobrát Ohmann Béla fehér­vári alkotásai közé sorolják. Az azonosításában segítette a kutatót a Fejér Megyei Hírlap 1992-ben megjelent újságcik­ke is. A cikk szerzője, Gyime­­si György így írt a szoborról: „A markáns arcú vitéz, gróf Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért juttatja eszünkbe, aki tollal és karddal szolgálta hazáját”. Négyesi Lajostól arra is vá­laszt kaptunk, mit terveznek a szobor rejtélyének megfejtését követően. Javasolják-e a városi önkormányzatnak az alkotás átnevezését, amire a fehérvári szobrok történetében még nem volt példa.­­ A múzeum részéről kez­deményezzük, hogy a szobor­ról távolítsák el a téves elneve­zést tartalmazó és egyáltalán nem oda illő gránittáblát, és esetlegesen egy fehér mész­kőlapon tüntessék fel Zrínyi nevét. Ezzel együtt szeretnénk kezdeményezni egy megemlé­kezést november 18-án Zrínyi halálának napjára emlékezve. Milyen érdekes a sors, az idei év nemcsak Zrínyi születésé­nek 400. évfordulója, hanem a szobrász, Ohmann Béla 130 éve született. Most jött el az ideje, hogy a szobor szerepet kapjon Székesfehérvár életé­ben - indokolta az átnevezés aktualitását a SZIKM tudomá­nyos igazgatóhelyettese. Tóth Sándor A „vándorló" szobor 1940-től a Vitézi Székházat díszítette (balra fent, az archív fotón), majd át­került a Fő utcában a Rendház tűzfalára, innen pedig az ezred­fordulón a mai helyére (jobbra fent). Négyesi Lajos (jobbra) a szobor ismertetőjegyein kívül a felfedezést megerősítő utaláso­kat, forrásokat is talált. Fotók: Nagy Norbert Fejér megyét sem kímélte a spanyolnátha SZÉKESFEHÉRVÁR Immár egy évszázada annak, hogy az emberiség túlesett a nagyjából két éven át visz­­sza-visszatérő spanyolnát­­hajárványon. Az évforduló apropóján Szima Viktória, a Fejér Megyei Levéltár mun­katársa mutatta a be az ak­kori pandémia történetét. A jelenlegi világjárványt sokan párhuzamba állítják a koráb­bi pandémiákkal, legyen szó a fekete halálként is ismeretes pestisjárványról vagy éppen a spanyol nátháról. Szima Vik­tória levéltáros előadásában utóbbi járvány került közép­pontba, így a telt házas előadás során az érdeklődők mélyebb ismereteket kaphattak a beteg­ség terjedéséről, világra gya­korolt hatásáról és a lehetséges gyógymódokról.­­ A 20. században három olyan nagy influenzajárvány volt, amely megtizedelte az emberiséget. Kezdődött 1918- ban a spanyolnáthával, amit 1957-ben az ázsiai, majd 1968- ban a hongkongi influenza kö­vetett - kezdte Szima Viktória. Az influenza vírusának felfedezésére egészen 1933-ig kellett várnia az emberiségnek, míg az ellene hatékony védőol­tás csak az 1940-es évek után vált elérhetővé, így tehát látha­tó, hogy igen sokat kellett várni arra, hogy bárminemű védeke­zőeszköz a társadalom rendel­kezésére álljon. A spanyolnátha kiinduló­pontja - nevével ellentétben - nem az Ibériai-félsziget orszá­gához köthető, ugyanis az első beteget az Amerikai Egyesült Államokban, Kansasben azo­nosították 1918. március 11-én. Egyes kutatások szerint Kína lehetett a betegség gócpontja, onnan kerülhetett Amerikába a vírus, ám ez a tény a mai napig vitatott. A védekezés tekintetében egyes módszerek megegyez­tek a jelenleg is alkalmazott szabályokkal: ügyelni kellett a tisztaságra, fontosnak tartották a rendszeres kézmosást és a test melegen tartását. Emellett azt javasolták az embereknek, óvakodjanak a lehűléstől, és nem szabad rosszul szellőzte­tett helyiségben tartózkodni, kerülni kell a köhögő, tüsszögő embereket. A megbetegedéssel Ma­gyarországon 1918 januárjában foglalkoztak először. Ekkor az Orvosi Hetilap 18 tanulmányt közölt a spanyolnáthával kap­csolatban. A járvány első hullá­ma július 4-én érte el hazánkat, ám a fertőzöttek száma csak a második hullám során, szep­tember közepétől kezdett rob­banásszerűen emelkedni. Magyarországon az influen­zatípusú járványok nem tartoz­tak a „bejelentésre kötelezett” kórok közé, így kezdetben megfelelő nyilvántartások sem készültek a fertőzöttekről és az ahhoz köthető halálesetekről. A halálozások jelentős részé­nél nem az influenzát, hanem annak valamely szövődményét - például tüdő- vagy agyhár­tyagyulladást - jelölték meg a halál okaként. A halálesetek nagy része a világjárvány második hullá­mára tehető. Feltételezések sze­rint az emberiség egyötöd része megfertőződött, az áldozatok száma 20 és 100 millió fő közé tehető. A kór rendkívül gyors lefolyású volt, 1-3 nap alatt végzett a beteggel, a legna­gyobb pusztítást a 14-35 éves korcsoport körében végezte. A 8 Órai Újság 1918. szep­tember 25-i számában így ír a fehérvári helyzetről: „Székes­­fehérvárról jelentik. Néhány hét óta nagyobb erővel lépett fel a városban a spanyol nátha, amely veszedelmes mértékben terjedt el. Többen bele is hal­tak már. (...) A tanulóifjúság között is sok a beteg. A hatósá­gok már megtették a szükséges intézkedéseket.” Alig egy hónappal később a Köztársaság Újság hasábjain is szót ejtenek a megyeszékhely­ről: „Székesfehérvárról jelen­tik. A spanyol járvány követ­keztében az iskolák bezárását november 5-ikéig meghosszab­bították. A mozikat két hétre bezárták. A hatóság sürgősen kérelmezte a hadbavonult or­vosok sürgős szabadságolását. A járvány újabb áldozatai közt van Tóth Artur, a Székesfehér­vári Hírlap szerkesztő-tulajdo­nosa, aki három napi betegség után 65 éves korában meghalt.” A járvány a szépirodalom­ban is maradandó nyomot ha­gyott. Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regé­nyében így utal a pandémiára: „Valami undok új betegség tört ki Spanyolországban, halálos influenza.” Fejér megye kétszázhar­­mincezer fős lakosságából 1919-ben tizenhatezren haltak meg, míg egy évvel később újabb húszezer halálos áldoza­tot követelt a kór. A negyedik hullám lezajlása után, 1920. március 20-án jelentette be a tisztifőorvos, hogy a spanyol­nátha járványjellege megszűnt. Héjj Vivien Szima Viktória a Fekete Sas patikamúzeumban beszélt a korabeli pandémiáról Fotó: Fehér Gábor

Next