Fejér Megyei Hírlap, 2020. október (65. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-09 / 237. szám
2020. OKTÓBER 9., PÉNTEK MÚLTIDÉZŐ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 11 Megfejtett szoborrejtély: Zrínyi Miklóst ábrázolja a Magyar vitéz FMH-INFORMÁCIÓ Érdekes felfedezést tett a Szent István Király Múzeum (SZIKM) tudományos igazgatóhelyettese, Négyesi Lajos. Ohmann Béla eddig Magyar vitézként ismert alkotásáról kiderítette, hogy Zrínyi Miklóst ábrázolja. Valószínű sokan felnéztünk már az Ady Endre utca Oskola utcával határos saroképületére helyezett kőszoborra, amelynek posztamenséről egyenes tartású, méltóságot sugalló szablyás férfi tekint ránk. Az Országalma alkotójának, Ohmann Bélának Magyar vitézéről eddig főként azt ismertük, többször változtatták a helyét, így ő is a város „vándorló” szobrai közé tartozik. Eredetileg a Vitézi Székházat díszítette 1940-től, majd az épület átépítése miatt került a Fő utcán a Rendház tűzfalára. Onnan 1990-ben kiszorította Melocco Miklós Mátyás király emlékműve. Jelenlegi helyére pont 20 éve, 2000. szeptember 30-án helyezték, mielőtt tíz évet raktárban töltött. Ilyen előzmények után meglepetéssel fogadhatjuk a hírt, más is kiderült a szoborról. A Magyar vitéz immár nem egy a vitézek közül, hanem a neves költő, hadvezér és hadtudós, Zrínyi Miklós fehérvári emlékműve. Ezt meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal támasztja alá Négyesi Lajos, a Szent István Király Múzeum tudományos igazgatóhelyettese. - Abban, hogy sikerült felismernem Zrínyit, elsősorban Ohmann Bélának van szerepe, hiszen első ránézésre azonosítható volt a Vitézi Székházról készült korabeli felvételen. A szobron ábrázolt címerrészlet - a kiterjesztett sasszárnnyal - csak megerősítette ezt, de a toll és szab-A markáns arcú vitéz Zrínyi Miklóst juttatja eszünkbe lga együttes szerepeltetése is tipikus Zrínyi-attribútum. Jómagam több mint 10 éve foglalkozom Zrínyi-kutatással, ezért talán jobban rááll a szemem a vele kapcsolatos dolgokra. A szobor ismertetőjegyein kívül a felfedezést megerősítő utalásokat, forrásokat is talált Négyesi Lajos, akiről tudnunk kell, hogy szakterülete a hadi régészet és hadszíntérkutatás, s hadtörténelmet is oktat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán, mint egyetemi docens és honvéd ezredes. Úgy véli, egyértelműen összefügg a Zrínyi-szoborral, hogy az egykori Vitézi Székház nagytermének falát díszítő Aba-Novák Vilmos falfestményre a költő és hadvezér Vitéz hadnagy c. prózai művéből vett idézet került. Zrínyire utaló forrásmű a Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai Kiadó), benne Zrínyi Miklós szobrát Ohmann Béla fehérvári alkotásai közé sorolják. Az azonosításában segítette a kutatót a Fejér Megyei Hírlap 1992-ben megjelent újságcikke is. A cikk szerzője, Gyimesi György így írt a szoborról: „A markáns arcú vitéz, gróf Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért juttatja eszünkbe, aki tollal és karddal szolgálta hazáját”. Négyesi Lajostól arra is választ kaptunk, mit terveznek a szobor rejtélyének megfejtését követően. Javasolják-e a városi önkormányzatnak az alkotás átnevezését, amire a fehérvári szobrok történetében még nem volt példa. A múzeum részéről kezdeményezzük, hogy a szoborról távolítsák el a téves elnevezést tartalmazó és egyáltalán nem oda illő gránittáblát, és esetlegesen egy fehér mészkőlapon tüntessék fel Zrínyi nevét. Ezzel együtt szeretnénk kezdeményezni egy megemlékezést november 18-án Zrínyi halálának napjára emlékezve. Milyen érdekes a sors, az idei év nemcsak Zrínyi születésének 400. évfordulója, hanem a szobrász, Ohmann Béla 130 éve született. Most jött el az ideje, hogy a szobor szerepet kapjon Székesfehérvár életében - indokolta az átnevezés aktualitását a SZIKM tudományos igazgatóhelyettese. Tóth Sándor A „vándorló" szobor 1940-től a Vitézi Székházat díszítette (balra fent, az archív fotón), majd átkerült a Fő utcában a Rendház tűzfalára, innen pedig az ezredfordulón a mai helyére (jobbra fent). Négyesi Lajos (jobbra) a szobor ismertetőjegyein kívül a felfedezést megerősítő utalásokat, forrásokat is talált. Fotók: Nagy Norbert Fejér megyét sem kímélte a spanyolnátha SZÉKESFEHÉRVÁR Immár egy évszázada annak, hogy az emberiség túlesett a nagyjából két éven át viszsza-visszatérő spanyolnáthajárványon. Az évforduló apropóján Szima Viktória, a Fejér Megyei Levéltár munkatársa mutatta a be az akkori pandémia történetét. A jelenlegi világjárványt sokan párhuzamba állítják a korábbi pandémiákkal, legyen szó a fekete halálként is ismeretes pestisjárványról vagy éppen a spanyol nátháról. Szima Viktória levéltáros előadásában utóbbi járvány került középpontba, így a telt házas előadás során az érdeklődők mélyebb ismereteket kaphattak a betegség terjedéséről, világra gyakorolt hatásáról és a lehetséges gyógymódokról. A 20. században három olyan nagy influenzajárvány volt, amely megtizedelte az emberiséget. Kezdődött 1918- ban a spanyolnáthával, amit 1957-ben az ázsiai, majd 1968- ban a hongkongi influenza követett - kezdte Szima Viktória. Az influenza vírusának felfedezésére egészen 1933-ig kellett várnia az emberiségnek, míg az ellene hatékony védőoltás csak az 1940-es évek után vált elérhetővé, így tehát látható, hogy igen sokat kellett várni arra, hogy bárminemű védekezőeszköz a társadalom rendelkezésére álljon. A spanyolnátha kiindulópontja - nevével ellentétben - nem az Ibériai-félsziget országához köthető, ugyanis az első beteget az Amerikai Egyesült Államokban, Kansasben azonosították 1918. március 11-én. Egyes kutatások szerint Kína lehetett a betegség gócpontja, onnan kerülhetett Amerikába a vírus, ám ez a tény a mai napig vitatott. A védekezés tekintetében egyes módszerek megegyeztek a jelenleg is alkalmazott szabályokkal: ügyelni kellett a tisztaságra, fontosnak tartották a rendszeres kézmosást és a test melegen tartását. Emellett azt javasolták az embereknek, óvakodjanak a lehűléstől, és nem szabad rosszul szellőztetett helyiségben tartózkodni, kerülni kell a köhögő, tüsszögő embereket. A megbetegedéssel Magyarországon 1918 januárjában foglalkoztak először. Ekkor az Orvosi Hetilap 18 tanulmányt közölt a spanyolnáthával kapcsolatban. A járvány első hulláma július 4-én érte el hazánkat, ám a fertőzöttek száma csak a második hullám során, szeptember közepétől kezdett robbanásszerűen emelkedni. Magyarországon az influenzatípusú járványok nem tartoztak a „bejelentésre kötelezett” kórok közé, így kezdetben megfelelő nyilvántartások sem készültek a fertőzöttekről és az ahhoz köthető halálesetekről. A halálozások jelentős részénél nem az influenzát, hanem annak valamely szövődményét - például tüdő- vagy agyhártyagyulladást - jelölték meg a halál okaként. A halálesetek nagy része a világjárvány második hullámára tehető. Feltételezések szerint az emberiség egyötöd része megfertőződött, az áldozatok száma 20 és 100 millió fő közé tehető. A kór rendkívül gyors lefolyású volt, 1-3 nap alatt végzett a beteggel, a legnagyobb pusztítást a 14-35 éves korcsoport körében végezte. A 8 Órai Újság 1918. szeptember 25-i számában így ír a fehérvári helyzetről: „Székesfehérvárról jelentik. Néhány hét óta nagyobb erővel lépett fel a városban a spanyol nátha, amely veszedelmes mértékben terjedt el. Többen bele is haltak már. (...) A tanulóifjúság között is sok a beteg. A hatóságok már megtették a szükséges intézkedéseket.” Alig egy hónappal később a Köztársaság Újság hasábjain is szót ejtenek a megyeszékhelyről: „Székesfehérvárról jelentik. A spanyol járvány következtében az iskolák bezárását november 5-ikéig meghosszabbították. A mozikat két hétre bezárták. A hatóság sürgősen kérelmezte a hadbavonult orvosok sürgős szabadságolását. A járvány újabb áldozatai közt van Tóth Artur, a Székesfehérvári Hírlap szerkesztő-tulajdonosa, aki három napi betegség után 65 éves korában meghalt.” A járvány a szépirodalomban is maradandó nyomot hagyott. Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényében így utal a pandémiára: „Valami undok új betegség tört ki Spanyolországban, halálos influenza.” Fejér megye kétszázharmincezer fős lakosságából 1919-ben tizenhatezren haltak meg, míg egy évvel később újabb húszezer halálos áldozatot követelt a kór. A negyedik hullám lezajlása után, 1920. március 20-án jelentette be a tisztifőorvos, hogy a spanyolnátha járványjellege megszűnt. Héjj Vivien Szima Viktória a Fekete Sas patikamúzeumban beszélt a korabeli pandémiáról Fotó: Fehér Gábor