Fejlesztés és Finanszírozás, 2008 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám - Lengyel László: Reformok és ellenreformok Magyarországon
ELMÉLET- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNET - LENGYEL LÁSZLÓ: REFORMOK... 2008/2 (55- 64) titkosan, belső körben kidolgozott, világos és nyugatias célokat követő, felülről-lefelé végrehajtható intézkedési csomagjától várják. Az ellentét a felvilágosult uralkodó és az őt körülvevő nyugatias elit, illetve a barbár, felvilágosulásra és vezetésre szoruló társadalma között feszül. A vezérlet felvilágosult és felelős, nem tartozik számadással csak Istenének, uralkodójának és a világ felvilágosult közvéleményének. Kényszer és hatalmi erőszak, korbács és mézesmadzag természetes, az embernek állami alakítása és átalakítása szükségszerű.4 Ugyanígy a fiziokrata hagyomány, amely a francia forradalom előtti ökonomisták nézeteiből és cselekvéseiből fakad, s onnan végighúzódik a tervező ész szocialista hagyományain.5 Kelet-Közép-Európában a jozefinista, a frigyesi porosz és a katalini orosz módszerek általános alkalmazást nyertek diktatórikus és fél-diktatórikus feltételek között, amikor a központi állam töltötte be a gazdaság fejlesztőjének, a társadalmi nagy rendszerek kialakítójának, a mindennapi élet keretei szabályozójának szerepét. A felvilágosult autokrata reformoknak pontosan kialakult szerepei vannak, a felvilágosult uralkodótól a művelt tanácsadón, közigazgatón át, a külföldi írt vagy íratlan reformszabályokat megkövetelő, nemzetközi szereplőkig, Voltaire-től a fiziokratákig, a párizsi szalonoktól a szentpétervári majd moszkvai központi cári és szovjet bürokráciákig, végül az IMF delegációjáig. Ennek a jozefinista reformizmusnak modern változata a technokratikus reformdiktatúra. A modernizáló főszereplő és segítői szilárdan meg vannak győződve arról, hogy reformjaik fő ellenfele a bármiféle autonómiával bíró központi bürokrácia és/vagy helyi hatalom, az oligarchikus gazdasági szereplők, az elfogult és kedvezményezett szakmák és a túlburjánzó civil társadalom. A megvilágosodott szakértő és a felvilágosult uralkodó jobban felismeri az egyén érdekét, mint maga az egyén, inkább képviseli a közösséget, mint maga a közösség, s e magabiztos tudást állam- és reformtervvé kovácsolja, majd a központi hatalom korlátlan erejének igénybevételével végrehajtja. A felvilágosult reform szükségképpen beleütközik majd a felvilágosulatlan, barbár, előítéletes, potyautas társadalmi csoportok érdekeibe és értékeibe, ezért a szigorú központosítás, a gyorsaság és a titkosság egyenesen feltétele a hatékonyságnak és a sikerességnek. A felvilágosulatlan demokrácia és a decentralizáció, a társadalmi autonómia és a súlyok-ellensúlyok működése akadályozza a modernizációt, a felzárkózást a haladottabb világhoz. Pontos végcél, útiterv létezik, kellő elszánás arra, hogy az ország - nemzet, társadalom - a civilizálatlan A pontból a civilizált pontba érjen. A végcél elérése minden áldozatot ésszerűvé és szükségszerűvé tesz. Vagy eljutunk a pontba, vagy végünk: a félvadság (half-wildness, Halbwildheit), a fél-civilizáltság (half-civilisation, Halbkultur), a felemásság (mismasch, Mischmasch) állapotából így lehet a civilizáltság helyzetébe jutni. Vita, alternatív döntési lehetőségek előtárása csak és kizárólag az erre felhatalmazottak körében lehetséges, egymással versengő megoldások soha nem kerülhetnek nyilvánosságra. Ha mégis, akkor ez a politikai deformáció, a vezetői hatalom gyengeségének a jele. Az együttműködés, a társadalmi dialógus, a konszenzus helyét átveszi a felsőbbrendű és kétségbevonhatatlan tudásról tanúskodó, döntésekről szóló felvilágosítás, a nevelés, a propaganda-kampány. E reform valójában felülről végbevitt forradalom, ahol az uralkodói akarat, a felvilágosult államész az alattvalók státusát, életkörülményeit, viselkedését, mentalitását, a korábbi intézményeket és normákat, egy csapásra átalakítani óhajtja. Nagy Frigyes, majd II. József vezérlő eszméje: „mindent a népért, de semmit a nép által”. Frigyes fölényes bon mots-ja, „tout pour le peuple, rien par le peuple” nagy hatást tett nemcsak az elvet követő II. Józsefre, hanem éppenséggel kiváltotta a liberális demokraták ellentétes álláspontját: „mindent a népért, semmit rajta kívül”, „semmit értünk, rajtunk kívül”. Innen lép tovább a jozefinizmus az Ész államvallása és államegyháza felé. A Reform ügye hit alapú: hit a haladásban, az ésszerűségben, a jövő birodalmának elfoglalásában, és hit az uralkodóban. Nemcsak jobban tudjuk, hogy mi kell a népnek, mint maga a nép, hanem jobban is hiszünk is benne. A reformelvek hitelvek, a jozefinisták civil „papok”, igehirdetők. A másik reformhagyomány, az 1700-as évek végétől egészen az 1867-es kiegyezésig élő, virágzó, pozsonyi és erdélyi diétái, illetve vármegyei önkormányzati, liberális középnemesi mozgolódás, reformizmus. Majd szellemileg tovább húzódik egészen a 21. század Magyarországáig. Ennek csúcsa a magyar re-