Fejlesztés és Finanszírozás, 2008 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám - Lengyel László: Reformok és ellenreformok Magyarországon
ELMÉLET- ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNET - LENGYEL LÁSZLÓ: REFORMOK... LENGYEL LÁSZLÓ Reformok és ellenreformok Magyarországon A nemzeti felkelés és a társadalmi forradalom erőszakos potenciáljának összekapcsolódása a magyar ellenállási hagyományban meghatározó magyarázó elvként és a történeti irodalomban. Ugyanígy létezik az elmondható és elmondott kiegyezés-történet a maga hőseivel, társadalmi és politikai szerkezeteivel. Ennek megfelelően a magyar történelem a Bocskay felkelés utáni 1606-os bécsi béke óta, a birodalmon belüli kiegyezések története. A nikolsburgi (1622) majd a linzi (1645) békék, válaszul Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadjárataira, majd az 1687-es Habsburg hitlevél, az 1711-es szatmári béke és a belőle származó Pragmatica Sanctio, Mária Terézia 1741-es kiegyezése a magyar nemességgel, végül II. Lipót 1791-es törvényei, reakcióul II. József működésére mind, mind a realista helykeresés a birodalmon belül. Az 1867-es deáki mű után, a bethleni paktumokon alapuló konszolidáció az 1920-as évek elején, majd az 1945-48-as belenyugvás a jaltai helyosztásba. Végül közvetett kiegyezésként is leírható a kádári „aki nincs ellenünk, velünk van” konszolidációja, majd az 1989-90-es, a hatalom monopóliumát birtoklók és az ellenzék közötti kiegyezéses rendszerváltás. Másrészt, él az a történelmi emlékezet is, amely pontosan számol a Mária Terézia és II. József által indított reformokkal, a magyar jakobinizmussal és a nemesi liberalizmussal, az 1825-48 közötti reformkorral, amely az 1867 utáni rendszer reformjait veszi számba, leírja a két világháború közötti reformkísérleteket, és amely az 1945 utáni történetet 1953-tól 1968-on át a nyolcvanas évek reformjaiig, bizonyosfajta reformok, és ellenreformok sorozatának láttatja. Ez a részben Szekfű Gyula, részben tanítványai, továbbá közgazdászok által alakított hagyomány, amely már az ezerkilencszáznyolcvanas években a negyvennyolcas-hatvanhetes, ötvenhatos-hatvannyolcas intézmények és szereplők szerkezeti összeilleszthetetlenségében fejeződött ki, tovább épült 1989 után is. Ennek a reform és ellenreform történetnek a keretében zajlik egyrészt a haladás és maradás, a felvilágosodás, a modernizáció, az európaisodás, a haza vagy haladás, a van-e történelmi haladás és főutca vitája. Másrészt, a kitartás vagy megalkuvás, a szembenállás vagy beilleszkedés, a tisztaság vagy kollaboráció, ellenzékiség vagy meghunyászkodás - az eltorzult magyar alkat vitája. KÉTFÉLE REFORMHAGYOMÁNY A kelet- és közép-európai reformhagyományokon belül is két iskola, két tradíció különböztethető meg. Az egyik a jozefinista és ökonomista hagyaték, amely a felvilágosult abszolutizmus - Frigyes porosz, Mária Terézia és II. József osztrák, sőt, I. Péter és II. Katalin orosz hatalmi szempontjait, illetve fiziokrata eszméit követik. Ezek a modernizációt, a felzárkózást, a központi, felvilágosult hatalomtól, annak A magyar politikai, eszmei tradíciók között a reform és az ellenreform, a reform és a forradalom/ ellenforradalom ellentmondásos képet mutat. A magyar emlékezet egyik jól felépített hagyománya a kuruc, a negyvennyolcas, tizennyolcas-tizenkilences, a negyvenötös, ötvenhatos, a forradalmi, és a kiegyezési, konszolidációs tradíció. Kialakultak a történelmi főút-mellékút, utca-zsákutca, az egyenes és torzult alkat képei, amelynek a reformok mellékszálai, a fő események előkészítői vagy a torz eredmények igazítói. Lengyel László a közgazdaságtudomány kandidátusa, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója 55 2 0 0 8/2 (55 - 64)